Zemplén, 1890. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1890-04-06 / 14. szám
A közönség köréből. — Alak és tartalomért a beküldi felelős. — Köszönet-nyilvánítás. A hozzám tartozók s velem együtt a legmélyebben sújtott enyéim nevében őszinte és hálás köszönetét mondok mindazoknak, kik boldo gult férjem, Dobi Nándor, végtisztességén megjelenésükkel kifejezést adtak a boldogult iránti osztatlan és általános becsülésnek s igazi részvétüknek irántam és gyámol nélkül maradt enyéim iránt. Ez a részvét az, a mi némi enyhülést ad bánatos szivemnek s talán elviselhetővé teszi azt a súlyos csapást, melyre képesnek magamat soha sem hittem ; ezért hálával és köszönettel tartozom mindenkinek, de különösen a magyar északkeleti vasút tisztikarának és összes személyzetének. Özv. Dobi Nándorné szül. Platz Magdolna és családja. ’ TANtJ Gr Y. A kegyes-tanitórendiek Zemplénvár- megyében. X. Hndra János k. r. tanártól. Mi pedig az iskola felszerelését illeti: itt kétségkívül legjogosabb a kívánság. Erre nézve a helytartótanács már tett is valamit, midőn Újhelyié költöztünk. De Sivulszky többet akar: kéri, hogy jövőben minden tanügyi kiadásokat az állam viseljen • sőt hogy a jeget megtörje, már most felemlíti, miszerint előbb-utobb egy egészen uj iskolai épületről kell gondoskodni, mert a szerzetház arra semmikép sem alkalmas. Az erős je'lem, ha céljai kivitelében akadályokra talál is, nem retten vissza az ismételt küzdelmektől; sőt erőit újra acélozza és nem nyugszik meg, mig törekvéseit siker nem koronázza. Sivulszky meggyőződvén, hogy folyamodásokkal mire sem mehet, más utakat és módokat választ. A rendkormány beleegyezésével 1792. május 30-án Budára megy, hogy személyesen informálja a kon- ziliárius urakat az itteni állapotok tarthatatlanságáról. Junius 2-án meglátogatja Zichy Károly gf. kúriai bírót, Zichy Ferenc gf. elnököt, Haller gf. alelnököt; tiszteleg Mednyánszky János br. tanügyi referensnél, Klobusiízky József személynöknél s több magas állású egyénnél; s sikerült őket any- nyira informálni, hogy máskép kezdettek gondolkodni jogosult kivánalmainkról; utasításokat ad nak neki, hogy a rendfőnökség által terjeszszen fel még egy folyamodást s nádorhoz. Ebben a figyelmeztetésben Sivulszky a legjobb akarat nyilvánulását látván, kérésére Perczel Imre rendfőnök 1792, junius 10 én benyujtá folyamodását a nádorhoz. A legmeggyőzőbb érvekkel s legélénkebb színekkel ecseteli a s.-a. újhelyi ház jogos kérelmét, kéri a fenséges urat, hogy e kérelmeknek helyt adni méltóztassék. Pár héttel ezután a mozgalom után (aug. 13.) Zemplénvármegye nagy ünnepet ült Ekkor tötrént Orczy József br. beigtatása a főispáni székbe Ür- ményi József ö exja. által. Urményi az ünnep napján egyházunkban csendes misét hallgatott : mise végeztével meglátogatta a gimn. igazgatót s nagy érdeklődéssel kérdezősködött a ház és gimn. állapota felől. Úgy látszik, hogy előtte már nem volt ismeretlen a rendfőnök által benyújtott folyamodás irányában a magasabb helyen nyilvánuló kedvezőbb hangulat. Az igazgató a legőszintébb szívvel elmondott mindent. Feltárá nyomorúságos helyzetünket, a fundáció csekélységét, mely csak 3 egyénre van téve és ebből 6 egyént kell ellátni; az iskolai helyiség szűk és alkalmatlan voltát, mely okoknál fogva több tanulót kénytelen az intézet visszautasítani. Örményi mindezeket figyelemmel hallgatván, mosolyogva jegyzé meg : »ut modicam adhuc habeat patientiam.« A »modica patientia« legalább a kérelmek egy részére nem is késett sokáig. Már szept. 25-én értesité a pataki kamarai uradalmak igazgatója, Kaszuer András , házunk és gimnáziumunk elöljáróságát, hogy a rendkormány által jun. io-én benyújtott folyamodásra kedvező válasz érkezett. Sivulszkyt nagyon kellemesen érintette a kedvező hirnek vétele annál inkább, mert végre is az eredmény az ő önzetlen tevékenységének, a közügy iránt lankadni nem tudó fáradhatatlan lángbuzgalmának vala köszönhető. A kegyelmes leiratban fel V2n említve: mi után a háznak 962 ft és 45 kr. fundacionális jövedelme vajmi csekély, a létfentartására nem elegendő, a magas kormány szubszidiumképen a megrongált kémények helyreállítására 98 ft 20‘]a kt, a vett pince áraban isoftot, borszállitási költség fejében 100 ftot utalványoz egyszersmindenkorra. Ezeken kivül a bizonytalan 350 ft szubszidi- umot 550 ftra emeli és állandósítja.1) Majd meg- *) *) Az igazgató s tanári kar anyagi helyzetének javítására célzó többszöri felterjesztésre azonban csak az 1796. ápr. 19-én kelt 8172. számú helyt, leirat válaszol, mely tudatja, hogy a s.-a.-ujhelyi gimnáziumnál a szónoklat és költészet tanárai ellátására évenként 400 ft, az igazgatónak remuneráció fejében 100 ft, 5 tanárnak á 50 250 ft, az elemi hitelemzőnek 25 ft összesen 775 ft utalványoztatik. Az utalványozás visz- szamenőleg ez iskolai év élejétől 1795 november i-től számit- tatik, az elmúlt évekre pedig [ 1789—1791; kárpótlásul a két hum. tartásáért 100 ft adatik. bizatik az állammérnökség, hogy rendszere; tervit dolgozzon ki, mi módon lehetne a szerzetházban levő tanosztályokat kisebb költséggel kibővíteni s úgy átalakítani, hogy ?zok a tanulmányi alap nagyobb megterheltetése nélkül a célnak teljesen megyfelelők lehessenek ?2) A tervezet, mely az egész épület restaurálását a templommal egyetemben magában foglalja, a téli hónapok alatt elkészült. A költség 5950 rhforintban lett megállapítva s a helytartó- tanácsnak 1793. ápr. 3-án kelt felhívására fel is terjesztetett. Az ügy gyorsabb megoldása végett Sivulszyki Vécsey Miklós br. kam. adminisztrátor hatható, támogatását kikérendő, jul. 25-én Kassára indult, sürgetőleg kérve Öméltósága közbejárását a pénz kiutalványozását illetőleg. Vécsey sok jó tanácscsal szolgál; a többi között ajánlja, hogy az igazgató ránduljon le Budára s Mednyánszky br. referenssel újólag értekezzék. Sivulszky kassai útja után még egy teljes év múlik el reményteljes várakozásban ; türelmének erős próbát kellett kiállani; de nem nyugodott meg. 1794-iki nyár folyamán magán kérő levelet intéz Ürményi Józsefhez; majd aug, 2-án Budára megy és újból kérelmez. A csigalépésekkel haladó hivatalos apparátus csak hónapok múlva, december közepe táján, intézi el az ügyet; a költségvetés felülvizsgálása után több tételt törül s csak jpyi ftot utalványoz. Ennyi vajúdás után az építkezés végre a megvalósuláshoz közelebb jutott. E szerint a fent- nevezett összeg most már biztosítva lévén Sivulszky törhetetlen buzgalommal lát az anyagok beszerzése után. Dec. 15-én Kazinczy Péter kisbárii birtokos tói 88000 téglát, 224 edény meszet vásárol; kő- miveseket és egyéb mesterembereket fogad fel, Kassáról műlakatost hozat; továbbá 1795- jan- 3-án megkeresi a máramaros-szigeti kamarai erdők igazgatóságát — felhasználva a szigeti rektor befolyását - kéri a kamarát, hogy intézetünk számára a máramarosi állami faraktárak valamelyikéből vagy 200 db fényűt, 10O0 db deszkát, 500 lécet, 60000 zsindelyt a lehető legjutányosabb áron engedélyezni szíveskedjék. Azután megkeresi a jászói állami jószágok igazgatóságát, hogy a mészégetéshez szükséges vizet, miután házi kuta- ink a napi szükségeteknek is alig felelnek meg, a szomszéd Rongyva patakból uradalmi fuvarozással eszközölje, nem különben 50 edény kitűnő minőségű homokot a Long-erdőböl szállíttasson be. Ez utóbbi kérelme gyors elintézést nyert. Jan. 22-én megkapja a határozatot, melyben uta- sittatik az uradalmi számvevő, hogy a házfőnök kérelmét a viz és a homok szállítására nézve esz. közölje. Ugyanekkor felsőbb helyről figyelmeztetik, hogy intézkedései által a takarékosság szempontját szemeelől ne téveszsze s a kiutalványozott összeg határát túl ne lépje. Sivulszky a rendelkezésére álló összeget a nagyobb terjedelemben megindított építkezésekre csekélynek találván, s vele mégis a lehető legnagyobb eredményt akarván elérni; nem mulaszott el semmi alkalmat, nem kiméit semmi fáradságot, hogy a jóakaratu emberek nemesszivüségét a szent ügy érdekében minél nagyobb mértékben aknázza ki. Megkeresi Bernát Ferenc, vármegyei alispánt, kéri őt a különböző helyeken vásároltanyagoknak a vármegye átal eszközlendő beszállítására, s a szállítás közben felmerült munkálatoknak a vármegyei rabok által történő elvégzésére. Szép volt a nemes vármegyétől, hogy az alispán előterjesztésére Sivulszky kívánságát egyhangúlag elfogadták, s az óhajtott fogatokat és munkaerőket kifogás nélkül megajánlották. Márc. 7-én a máramarosi kamarai hivataltól is kedvező válasz érkezik, melynek értelmében a megrendelt famennyiség nemcsak jutányos áron adatik, hanem az állam kedvezésből a fát a Tiszán N.-lárkanyig ingyen le is szállíttatja, a vármegyei alispán pedig a kirendelt 300 szekeren hozatja be Ujhelybe. A Nagyerdőn. Még az összes természet mélyen pihenni látszik a fagy dermesztő leple alatt, a vizi vad már érzi a kikelet lágy szellőjét, s csoportokba verődve indul vissza múlt évi tanyáját, régi fészke helyét megkeresni. Ritkán csalja meg őket néhány melegebb nap verőfénye, csak néha kerül szemünk elő egy- egy előcsapata Diána istennő vándor szárnyasai nak korábban, mint a hogy már valóban beköszöntött a tavasz. Többnyire tavalyi tanyájára tér vissza a liba, kacsa, bibicz szalonka és ezer más társuk, pedig azt hinné az ember, hogy a vizek ezen vándor cigányainak se országa se hazája, mint Fáraó nyughatatlan utódainak. Szünet nélkül csavarog a vizi madár, jön- megy repül, kereng, csatangol az ég minden El kell ismerni, hogy az állam által megbízott közegek ügyünk iránt dicséretes buzgalmat tanúsítottak, kik közöt, hervadhatatlan érdemeket szerzett különösen Kaszner Andrási a pataki és regéczi kamarai uradalmak igazgatója. irányiban, éjjel és nappal egyaránt. Az Isten a megmondhatója, hogy hova megy, mi célból, merre kódorog. Majd összeverődnek egyrakásba, majd egyenként vagy párosával szerteszállanak. Hogy ha már együtt kigágogták, sápogták és vijjogták magukat, aztán mennek tovább újabb látogatóba.! Ép ez az ő nyughatatlan izgés-mozgásuk, aztán a megjelenő majd eltűnő fajok ezernyi változatossága adja meg a vizi vadászat ellenállhatatlan ingerét. A kép folytonos változatossága szakadatlanul figyelni készti és mámorba hozza a vadászt. Az éj csendjében húzódó kacsák szárnyának ezüst hangú fütyülése, a nádi veréb folytonos csipegése, a nádrengeteg békáinak szünetlen ve- csernyezése; a vadliba, gyöngyvér és lillik szakadatlan gágogása, tőkés, kendermagos, hamvas, jeges, kanálos, fecskefarku, kontyos, cigány, fütyülő és csörgő-kacsák hangversenyére visszavágyik a szive mindörökre. Ilyen az élet most a Nagyerdőn, melyet ha annyi fa volna rajta mint a mennyi szárnyas vad van tavasszal benne, nem lehetne nyáron homok sivatag, tófenék, legelőnek, tavasszal pedig tengernek nevezni. Abara, Nézpest, Szürnyeg, Imreg, Czéke, és Rád között Így tavasszal egy nagy, mértföldekre terjedő tengert lát a szem. A Tapoly-Ondava és Latorcza folyók kö> zötti lapos, közepén a Nagyerdő pusztával, viz alatt van ilyenkor, csak egy-két homok domb mutogatja kopasz fejét és a folyók partján levő erdők fáinak koronája képez egy kis változatosságot a szőke viz tükörén. De ha aztán egy órai csónakázás után bejutsz egy homok dombra : a néma kép megelevenedik, száz szeműnek, száz fülűnek kellened lenned. hogy meglássad és halljad mind azt, a mi életet ad erre a kihaltnak látszó térre. A vadludak ezrei pihenik ki a teli szállásról költő helyeikre való utazás fáradalmait; szereznek uj erőt a Lengyelországba való tova utazásra és szedik föl a homok dombon a tojás képződéshez szükséges apró fényes homok szemeket. Ez itt a vadlibák tavaszi tábora. Az a nehány ezer kacsa közöttük csak olyan, mint a sátoros cigányok között a kereket hányó purdé- gyerek. A ki egyszer megleshette ennek a tábornak a tanyáját, legyőzhette néhánynak éber őrködését és hallotta az általa lelőtt vadliba társának az órákig eltartó keresés közben felsíró gá gá gáját: az újra meg újra eljön oda, a hová most elvezetlek én, türelmes olvasóm. Tizezer hold föld elborítva vízzel, legelők, hol most a bölömbika az ur, szántóföldek, melyeken a vizi pók szánt és kaszál hosszú lábaival, erdők, berkek és ligetek, melyekben a csősz a hosszúlábú gém és csak a gólya vadászik a békára : ez a Nagyerdő. Ennek a 4—5 hétig tartó tengernek a közepén a hullámtórő szirteket mintegy 100 hold kiterjedésű homokhégy képezi; tulajdonképen ez is tenger, még pedig porzó tenger. Az északiszél onnan a Vihorláttól neki indul az előtte elterülő sik földnek, melynek közepén ez a homokhegy a legkiválóbb pont. A körülvevő vizet felborzolja a szél, neki viszi a homokdombnak, de minthogy ez nem sokat árt a füvei benőtt partoknak : maga a szél uram is belekap az előhegy üstökébe, végig sepri vele az egész teret és a sima homokdomb olyan szép hullámos lesz, mint egy kis tenger. Porozva vágtat Aeolus a hegyen, szeszélyes völgyeket szántva és újabb dombokat emelve a téren ; nagy gyönyörűségére a vadásznak, ki az egy öles mély ,!esgödór‘-ben, mely a homokon tenyésző csenevész fűz és reketye gályákkal van körültüzködve, várja mikor szól már az óhajtott gá-gá-gá. A közeli rétekre ember téved, vagy kiöntésre szorult róka koma lop meg valami békésen tanácskozó liba társaságot, vagy talán valami táncingerlő egy parthie versenyrepülést rendez, elég az hozzá, hogy megindul 10—20, ötven vagy száz főből álló csapat, éket formálva röptében, közeleg a homok domb felé. A vezérgunár hosszúra nyújtja nyakát és ha valami gyanúsat vesz észre, magasabbra libben az egész sereg; de kihalt a homok környéke; az egyik mélyedésben levő füzesből felszürődő kék füst eltűnik a kék látkörben. A tanyán maradt vadász szakács vagy szakács-vakász, nem táplálja most a lángot, mig a többi társa lesni van. Áthúz a liba a homok felett, vágyva néz le a nagy sárga abroszra, melynek felszínére iuiitt- amott szépen ki vanak terítve a csillogó kovarcz szemek. Még se száll le az óvatos madár; mert gyanús az a négy-öt gömbölyű bokor, melynek töve olyan sötét mint egy nyílás. Visszafordul a repülő állat, nagy gágogva kiábálván, mintha a nem látott csak sejtett ellenséget hívná fel, hogy ne bújjon el gyáván, mutassa meg magát. Körülkerengik a dombot, mindég lejebb-lejebb szállva, az idegesebb jágert nyakánál fogva szorítja le társa a gödör fenekére. Kiterjesztett szárnynyal ereszkedik lassan ; már csak 40—50 lépés a magasság, egyet dörren, nagyot villan és erős hanggal
