Zemplén, 1890. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1890-03-30 / 13. szám
Melléklet a „Zemplén“ 13-ik számához. Lajosné szül. kazinczi Kazinczy Anna Ifigéniának, hosszas szenvedés után, folyó hó 27 én Kis-Tár- kányban, élete 79-ik évében történt elhunytat. — Béke és áldás emlékezetén! — Jakobovics Mór ügyvéd, Vályi István kir. közjegyző helyettese Ujhely- ben f. hó2Ő-án meghalt. Kiváló képesség szakmájában, párosulva széleskörű műveltséggel és szorgalommal tették a különben testi fogyatkozásokban szenvedő férfiú egyéniségét kedveltté és becsültté. Hosszas betegeskedés árán lelt örök nyugalmat. Temetése 27-én ment végbe kartársai és ismerőseinek nagy részvétele mellett. — Schmidt Ágoston újhelyi építőmester neje szül. Stuller Fáni Ujhely ben folyó hó 26-án 75 éves korában meghalt. — Kristóf Adorján újhelyi kesztyűs mester folyó hó 28-án, rövid két heti házasélet után, fiatal feleségét vesztette el. A halál oka tífusz volt. (Letört virágszál.) lsaák János kolbásai birtokos egyetlen kedves leánya, Erzsiké, Ujhelyben f. hó 28-án, Dókus Mihály rokona házánál hosszas szenvedés után meghalt. Ujhelybe jött, hogy a 15-iki jelmezes bazárban 5 is részt vegyen, (arcképe megörökült a .Hegyalja« emléklapban) hogy a jótékonyság nemtöivel ő is segítse a nemes célt, de a sors másként végzett. Meghűlt és ebből eredt a baj, mely az alig húsz tavaszra ébredt élet szikráját elhamvasztotta. Az orvosi tudomány, az édesanya és jó rokonok leggondosabb ápolása megtört a veszedelmes kór elleni küzdelemben, hogy gyászba boritsa a szerető szüléket, testvért, rokonságot, hogy folköltse mindenkiben a részvét igaz érzését, mikor a sors végzésében ily könyörtelen és kérdőrevonhatatlan ; ezért a veszteség fájdalmát enyhítse a gondviselésbe helyezett vallásos megnyugvás. Temetése ma délután Kolbásán megy végbe. (Hirtelen halál) ZW<V(Dobertsberger) Nándor, vasúti tisztviselő S.-a.-Ujhelyben, tegnap d. u. váratlan halállal kimúlt. Pénteken este még jókedvűen időzött a cukrázdában, szombatra viradólág roszúl- létről panaszkodott, később szélütés érte s dacára a rögtön alkalmazott orvosi segítségnek — kiszenvedett. Gyászbaborult nagy családja a kenyeret adó apát, tiszttársai a legszeretetreméltóbb kartársat s a vasuttársulat egyik pontos, lelkiismeretes és ügybuzgó hivatalnokát vesztette el benne. (Szivárvány) Emlékezet okáért feljegyezzük, ha ma egy hete d. u. »páros ivü szép szivárvány» volt látható Ujhelyben a keleti szemhatáron. A korai szivárvány, úgy tartják az öregek, bő termést jelent. Adja isten! (A sikkasztó napidijas) Diószeghy György, kinek bűnös manipulálásáról lapunk múlt számában részletesebben irtunk, múlt hétfőn reggel önként jelentkezett a királyi ügyésznél s vizsgáló- birája előtt töredelmes vallomást tett. A közönség megnyugtatására felemlítjük még, hogy a kir. adóhivatalnál hamis nyugtátokra felszedett és a gyámpénztárba át nem szolgáltatott 169 ft 80 kr már befizettetvén, az érdekelt kiskorúak kárt szenvedni nem fognak. Hasonlókép teljes megnyugvással fogadhatjuk azt is, hogy a pénztár és az ügykezelés egész részletességgel vizsgálat alá vétetvén, sem hiány, sem rendetlenség nem konstatáltatott a bizottság által. Úgy a pénztári személyzet, mint a kezelési rendszer a vizsgálatnak minden próbáját sikeresen állotta ki. (Felültetett magyarok.) A Bodrogközről sere- gesen érkeztek, egyesével, kettesével még ma is érkeznék városunkba izmos, munkás lakosok. Valaki I Ml—rn—'ini um neA.I Ujhelybe igázitotta őket, hogy jelentkezzenek a szolgabirói hivatalban, ha van kitelepülő szándékuk Boszniába, — mert hát a Bodrogközön úgy hírlik, hogy Bosnyákországot e tavaszszal felosztják, felét a magyarnak, felét a németnek. A felültetett vándornépnek egyrésze hallgatott az okos szóra, s visszament rigó-országba; de akadtak olyanok is. akik a hatóságnak óvaintő szavát mesebeszédnek vették s azóta ki tudja hol, talán már az Óperenciás tengeren is túl járnak. (Imitáló előadás.) B. Polgár Gyula, jellemkomikus, már évekkel ezelőtt megfordult Ujhelyben. Akkotiból sokan élénken és szívesen emlékeztek még rá, akik tudták, hogy a Pesti-Ihász-szintár- sulat becsületét egy este miképpen rántotta ki a sárból, mikor bizonyos Hermann-nevü svindlér bű- vészetével a publikumot is meg a társigazgatókat alaposan berántotta. Pesti Ihászékat dupla erővel szállta meg a kétségbeesés. Hermann-professzort piszegéssel fogadta a szorongásig telt ház, később kifütyőlte. A társulatnak minden tagján erőt vett a tragikus oldalnyilamlás Csak Polgár Gyula, a komikus, nem vesztette el gondtalan fejét. A csufotvallott bűvészetért kárpótlásul, rögtönözve, nyújtott olyan művészetet, egy egész nyaláb kacagtató »quodlibet«-et — s úgy megcsiklandozta az oldalbordákat, hogy annak miatta urambátyáimék alatt nem egy szék múlt ki a kényelmes ülőhelyek sorából. (Még ma is tanúskodnak erről a »kireperálatlanul® hagyott támlásszékek) Már akkor mindenki szép jövendőt jósolt a jókedvű kópénak, Polgár Gyulának És méltán. Azóta évek múltak el. Polgár talentuma a budapesti népszínház, úgyszintén a »theater an der Wien« deszkáin fényesre csiszolódott s most hogy f. hó 26-án és 27 én este előttünk újra megjelent, a fogyaté kos világítás dacára, teljes fényében ragyogott. A nemzetközi jellemkomikus cime alatt 34 szám ból álló utánzatot mutatott be. Különösen tetszett a lírai szerelmes -, a drámai hős-, az intrikus színész paródizálása. Kacagtató volt az is, mikor a «füredi emlék« szövegének zenéjét Verdi, Offenbach, Strausz, Erkel, Souppe, Wagner stb. zeneköltők egyéni felfogásával travesztálta. A fran ciába oltott németség reprodukálása elegáns volt. Hangsúlyozásának jellemzetességét, mimikájának változatosságát, plasztikájának simaságát a volapük nyelven prédikáló hitszónokban mutatta be, elvi- tázhatatlan bizonyságául annak, hogy a rábeszélő erő, a szónoki hatás, a hanghordozáz, arcjáték és tagmozgás harmonizmusában nyilatkozik, ez a fődolog, maga a szöveg másodrendű. Előadásának minden számát zajosan tapsolták. A szinlapon az áll, hogy Polgár Gyula «az európai kontinensen eddig egyedüli imitator®. Nagy mondás. Gondolom az egyedüli szó nem erkölcsi, hanem számtani értelemben veendő, az .európai kontinens« alatt pedig csak az országnak egy kisebb része értendő ; mert pl. itt Ujhelyben is van egy imitátor, az igaz, hogy ő még nem utazik. Ezt csak azért említettük mert Polgárnak nincs szüksége a reklám lajtorjájára ! (Előleges színi jelentés.) Halmay Imre színigazgató S.-a.-Ujhelv és vidéke n. é. közönségét lapunk utján is tisztelettel értesíti, hogy előadásainak sorozatát a városi színházban jövő április hó 6-án megkezdi. Színre fognak kerülni az általános kedveltségnek örvendő operettek, népszimnűek, bohózatok, színmüvek és vígjátékok. Ugyanez alkalommal tudatja azt is, hogy már az évad elején 7 estére terjedő vendégjáték-ciklusra megnyerte Som- Ióné Vadnay Vilma asszonyt, a kolozsvári, legutóbb a debreczeni színház kedvelt primadonnáját, Zemplén vármegye szülöttjét. Somióné Vadnay Vilma asz- szony három fellépte bérletfolyamban lesz. (A »Zemplén« feketetáblája.) Ismételve érkezett hozzánk panasz, hogy az újhelyi halpiacon romlott halat árulnak. Az ellenőrzésre hivatott hatósági közeg koronkint megszemléli ugyan a halas kosarakat, de nem tekint azoknak a fenekéig. Csak í igy történhetett meg, hogy Duvidl, a halpiacnak ez a furfangos alakja, a múlt héten is olyan keszegeket bocsátott áruba, melyek már a feloszlás stádiumában voltak. Felhívjuk az ügyre is, az az emberre is az uj rendőrbiztos figyelmét. (A kir. törvényszékről.) Folyó hó 20-án tárgyalta a helybeli kir. törvényszék özv. Lukaczkó Jánosné orosz-porubai lakos bűnügyét, ki ellen a kir, ügyészség gyújtogatás bűntettének kísérlete miatt emelt vádat. Múlt év tavaszán özv. Lukaczkó Jánosné a vele tőszomszédságban lakó Lukaczkó József sógorával s ennek nejével összeveszvén, miután egymást különbnél különb címekkel illették, telkeikről egymás ellen kőbombákat kezdtek eregetni ; — özv. Lukaczkó Jánosné sógora és neje erélyes ostromának ellenállani nem tudván, a túlerő elől, fején egy sebbel, házába menekült; azonban koránt sem azért, hogy ezzel a csata sorsát feladja, mert a tüzelőhelyről egy égő fadarabot kapott fel s féktelen dühében azt háza ablakán át — a telek sövényénél még mindég harcra készen álló — ellenségei felé dobta. Sógora és ennek neje iránt különben özv. Lukaczkó Jánosné már évek óta engesztelhetetlen gyűlölettel viseltetett. Hogy is ne, mikor Lukaczkó József nem őt, a még deli özvegyet, ki gyöngéd érzelmekkel ragaszkodott a már kopaszodó Lukaczkó Józsefhez, de a falunak szép bocskorban viruló leányát, Scserba Annuskát vette feleségül. Sírva panaszolta a törvényszék előtt, hogy azóta nem volt nyugodalma; mert hogy is lehetett volna, hisz’ bús öz- vegységében hervadva, minden nap látta a szomszédban honoló boldogságot, melyhez neki régibb s nagyobb jussa volt Scserba Annánál. De a közvádló, mintha azt sem tudná micsoda fán terem a szerelem almája, teljes érzéketlenséget mutatott a gyöngéd érzlemek iránt s legkisebb meghatottság nélkül vádolta özv. Lukaczkónét a »gyújtás bűntettének« kísérletével; mikor pedig a tárgyalás folyamán — a gyújtó szándékot beigazoltnak nem találta ebbeli vádját elejtette ugyan, de csak azért, hogy Lukaczkónét a szomszédjai ellen intézett súlyos testi sértés bűntettének kísérlete s az ezzel „eszmei halmazaiban« lévő tulajdon elleni kihágás miatt kérje megbüntetni. A kir. törvényszék a gyújtás bűntettének kísérlete miatti eljárás megszüntetése mellett özv. Lukaczkó Jánosnét a súlyos testi sértés bűntettének kísérlete miatt emelt vád alól felmentette; azonban a tulajdon elleni kihágásban bűnösnek mondván ki, 15 forint pénzbüntetésre Ítélte. Ez ellen az ítélet ellen a hoppon marad tözvegy szapora nyelvével és a kir. ügyész is fellebbezést jelentettek.— Zboray Bertalan újhelyi kőműves-mester bűnügyében hozott ítéletet a kir. törvényszék folyó hó 26 án. Zborai azzal a súlyos váddal volt terhelve, hogy nejét megölte. Még a múlt évi január hó 30-ik napján ugyanis Zboray Bertalan munkából hazajővén, nejével összeveszett s haragjában a kezében tartott kést az asztalra dobván, ez az asztal mellett mosással foglalkozó nejének testébe fúródott s a fiatal asszony a következő nap, dacára férje odaadó ápolásának, meghalt. A közvádló halált okozott súlyos testi sértés miatt kérte vádlott elitéltetését, azonban a kir- törvényszék csupán gondatlanságból okozott emberi öl és vétségében mondta ki bűnösnek s egy és félévi fogházra ítélte a szerencsétlen embert, aki nejének halála miatti fájdalmában már kétizben ki. sérlett meg öngyilkosságot s igy hibájáért eléggé megszenvedett. Hiába a törvény törvény s a biró sok esetben kénytelen elzárkózni a méltányosság követelményei előtt. — Az ugyanakkor végtárgyalásra került másik eset azonban a tragikumot már egészen nélkülözi. Friedmann Herman kétes exisztenciáju helybeli lakos állott a kir. törvényszék előtt, előadása szerint teljesen ártatlanul, mert ösz- szes bűne csak abból állott, hogy egy ismeretlen embertől vett egy ezüst órát és egy tallért. Csakhogy az óra és tallér ugyanaz volt, amelyeket Weinberger József újhelyi kávéstól múlt évi december 27-ik napjának éjjelén valami jómadár ellopott. Friedmann Herman tagadta ugyan, hogy ő lenne ez a jó madár, minthogy azonban a lopott tárgyakat nála találták, a törvényszék nem hitte el az általa ügyesen kigondolt mesét és őt lopás miatt nyolc havi fogházra ítélte. (Érdemkereszt.) A király Kovács András cziróka-hosszumezei községi bírónak, huszonöt évi buzgó és hasznos szolgálata elismeréséül, az ezüst érdemkeresztet adományozta. (Alapszabályok jóváhagyása.) A belügymi- nister a gálszécsi Chevra-Kadischa egyesület alapszabályait jóváhagyta. (Próbabál Tolcsván.) Bleier Pál jelenleg Tolcsván működő tánctanitó ottan f, hó 25-én zártkörű táncmulatsággal egybekötött s jól sikerült próbabált rendezett. Az ezt követő táncmulatságon díszes hölgyközönség vett részt. A négyeseket 30 pár táncolta. A minden részletében kitünően bevált mulatságnak csak a hajnali harangszó vetett véget. (Áradás). B.-Olasziból jelentik, hogy a Bodrog vize teljesen elborította a rétséget s lassan bár, de folytonosan árad. Egyes házak, melyek a községnek alantabb fekvő síkján épültek, már vízben állanak. A Bodrogot a Tisza, a Rongyvát a Bodrog hátráltatja lefolyásában. Tokajtól kezdve fel Ujhe'yig az árterületek egy kis tenger képét mutatják, Pár nap óta alig észlelhető a viz emelkedése, mert az éjjeli áradást a nappali erős elpárolgás jóformán ellensúlyozza. (Kacsa hir) Nem hírlapi kacsáról, hanem hírlapba illő kacsáról van szó. Múlt csütörtökön az olasz-liszkai határban bámulatos nagyságú vadkacsát lőttek, Súlya 3 kiló, szélessége kiterjesztett szárnyakkal 120 cm., hosszasága 90 cm. A zempléni vizeken eddig ösmeretlen formájú és nagyságú szárnyas vadnak a vármegye székházánál, hol H. J. törv. sz. elnök bemutatta, sok bámulója volt. Maga Emi bátyánk sem látott még olyat, csak olyanformát Talián-országba, az is pelikán volt. Az ornitológok el is keresztelték legott ezt aliszkai legújabb nevezetességet: pelikán-kacsának. (Czékus püspök utóda). A tiszai ág. hitv. evang. egyházkerület egyházainak többsége már eddig is nt. Zelenka Pál miskolezi lelkész, hegyaljai főesperes és a magyarhoni egyet, gyámint. elnökének püspökjelöltsége mellett nyilatkozott. A zászlót Gömör bontotta ki. Most egy felhívás van előttünk, melyből a püspök-jelölt egyéniségét jellemző soropánok neveztettek ki s a vármegyék ezen uj főispánok által megalakulásra, tisztválasztásra, összehivattak. Andrássy Gyula gróf, Tisza Kálmán és, ha nem csalódom, Lónyay Menyhért is ki voltak nevezve, de akként nyilatkoztak, hogy nem fogad ják el e méltóságot, mert hazájokat a képviselő házban óhajtják szolgálni. Közeledvén a tisztválasztás ideje, egyszer az Íróasztalhoz ültetett, hogy Írjuk össze, miként vél- nők a tisztikart összeállítani. Meg is csináltuk, de az eredmény nem kedvezett a két főállásnál kombinációnknak, mert a mi jelöltjeink nem Komáromy József és Szirmay József, de Cseley János és Bar- kóczy Mihály báró voltak. Engem a főügyészségre jelelt; de én akkor még nem határoztam el magamat az ügyvédségtől megválni, mintha előérze tem lett volna, hogy a dolog nem lesz állandó. Midőn a tisztikarral, úgy ahogy, készen voltunk : azt mondám a grófnak, hogy bizony mind derék dolog ez, de véleményem szerént ennél sokkal fontosabb, ki legyen vármegyénkből a nyolc képviselő ? »No hát kisértsük meg ezeket is ösz- szeállitani« — mondá. »A terebesi kerületet már csak magamnak tartom« — folytatá; amire én azt mondám, hogy én másképen gondolkozom. »Ugyan hogy?« — kérdé. «Úgy, hogy Méltóságod az újhelyi kerületnek legyen képviselője.« Elmondám okaimat és némi gondolkozás után elfogadta az eszmét és úgy 1861., mint utóbb 1865-ben és minden képviselőválasztásnál, mig külügyminiszterré nem lett, egyhangúlag választottuk meg. Matolay Etele.
