Zemplén, 1890. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1890-03-30 / 13. szám

Melléklet a „Zemplén“ 13-ik számához. Lajosné szül. kazinczi Kazinczy Anna Ifigéniának, hosszas szenvedés után, folyó hó 27 én Kis-Tár- kányban, élete 79-ik évében történt elhunytat. — Béke és áldás emlékezetén! — Jakobovics Mór ügy­véd, Vályi István kir. közjegyző helyettese Ujhely- ben f. hó2Ő-án meghalt. Kiváló képesség szakmá­jában, párosulva széleskörű műveltséggel és szor­galommal tették a különben testi fogyatkozásokban szenvedő férfiú egyéniségét kedveltté és becsültté. Hosszas betegeskedés árán lelt örök nyugalmat. Temetése 27-én ment végbe kartársai és ismerő­seinek nagy részvétele mellett. — Schmidt Ágoston újhelyi építőmester neje szül. Stuller Fáni Ujhely ben folyó hó 26-án 75 éves korában meghalt. — Kristóf Adorján újhelyi kesztyűs mester folyó hó 28-án, rövid két heti házasélet után, fiatal felesé­gét vesztette el. A halál oka tífusz volt. (Letört virágszál.) lsaák János kolbásai birto­kos egyetlen kedves leánya, Erzsiké, Ujhelyben f. hó 28-án, Dókus Mihály rokona házánál hosszas szenvedés után meghalt. Ujhelybe jött, hogy a 15-iki jelmezes bazárban 5 is részt vegyen, (arc­képe megörökült a .Hegyalja« emléklapban) hogy a jótékonyság nemtöivel ő is segítse a nemes célt, de a sors másként végzett. Meghűlt és ebből eredt a baj, mely az alig húsz tavaszra ébredt élet szikráját elhamvasztotta. Az orvosi tudomány, az édesanya és jó rokonok leggondosabb ápolása megtört a veszedelmes kór elleni küzdelemben, hogy gyászba boritsa a szerető szüléket, testvért, rokonságot, hogy folköltse mindenkiben a rész­vét igaz érzését, mikor a sors végzésében ily könyörtelen és kérdőrevonhatatlan ; ezért a vesz­teség fájdalmát enyhítse a gondviselésbe helye­zett vallásos megnyugvás. Temetése ma délután Kolbásán megy végbe. (Hirtelen halál) ZW<V(Dobertsberger) Nándor, vasúti tisztviselő S.-a.-Ujhelyben, tegnap d. u. várat­lan halállal kimúlt. Pénteken este még jókedvűen időzött a cukrázdában, szombatra viradólág roszúl- létről panaszkodott, később szélütés érte s dacára a rögtön alkalmazott orvosi segítségnek — kiszen­vedett. Gyászbaborult nagy családja a kenyeret adó apát, tiszttársai a legszeretetreméltóbb kartár­sat s a vasuttársulat egyik pontos, lelkiismeretes és ügybuzgó hivatalnokát vesztette el benne. (Szivárvány) Emlékezet okáért feljegyezzük, ha ma egy hete d. u. »páros ivü szép szivárvány» volt látható Ujhelyben a keleti szemhatáron. A korai szivárvány, úgy tartják az öregek, bő ter­mést jelent. Adja isten! (A sikkasztó napidijas) Diószeghy György, kinek bűnös manipulálásáról lapunk múlt számá­ban részletesebben irtunk, múlt hétfőn reggel önként jelentkezett a királyi ügyésznél s vizsgáló- birája előtt töredelmes vallomást tett. A közönség megnyugtatására felemlítjük még, hogy a kir. adóhivatalnál hamis nyugtátokra felszedett és a gyámpénztárba át nem szolgáltatott 169 ft 80 kr már befizettetvén, az érdekelt kiskorúak kárt szenvedni nem fognak. Hasonlókép teljes meg­nyugvással fogadhatjuk azt is, hogy a pénztár és az ügykezelés egész részletességgel vizsgálat alá vétetvén, sem hiány, sem rendetlenség nem konstatáltatott a bizottság által. Úgy a pénztári személyzet, mint a kezelési rendszer a vizsgá­latnak minden próbáját sikeresen állotta ki. (Felültetett magyarok.) A Bodrogközről sere- gesen érkeztek, egyesével, kettesével még ma is ér­keznék városunkba izmos, munkás lakosok. Valaki I Ml—rn—'ini um neA.I Ujhelybe igázitotta őket, hogy jelentkezzenek a szolgabirói hivatalban, ha van kitelepülő szándé­kuk Boszniába, — mert hát a Bodrogközön úgy hírlik, hogy Bosnyákországot e tavaszszal feloszt­ják, felét a magyarnak, felét a németnek. A felül­tetett vándornépnek egyrésze hallgatott az okos szóra, s visszament rigó-országba; de akadtak olyanok is. akik a hatóságnak óvaintő szavát mese­beszédnek vették s azóta ki tudja hol, talán már az Óperenciás tengeren is túl járnak. (Imitáló előadás.) B. Polgár Gyula, jellemko­mikus, már évekkel ezelőtt megfordult Ujhelyben. Akkotiból sokan élénken és szívesen emlékeztek még rá, akik tudták, hogy a Pesti-Ihász-szintár- sulat becsületét egy este miképpen rántotta ki a sárból, mikor bizonyos Hermann-nevü svindlér bű- vészetével a publikumot is meg a társigazgatókat alaposan berántotta. Pesti Ihászékat dupla erővel szállta meg a kétségbeesés. Hermann-professzort piszegéssel fogadta a szorongásig telt ház, később kifütyőlte. A társulatnak minden tagján erőt vett a tragikus oldalnyilamlás Csak Polgár Gyula, a komikus, nem vesztette el gondtalan fejét. A csufotvallott bűvészetért kárpótlásul, rögtönözve, nyújtott olyan művészetet, egy egész nyaláb kacagtató »quodlibet«-et — s úgy meg­csiklandozta az oldalbordákat, hogy annak miatta urambátyáimék alatt nem egy szék múlt ki a ké­nyelmes ülőhelyek sorából. (Még ma is tanúskod­nak erről a »kireperálatlanul® hagyott támlásszékek) Már akkor mindenki szép jövendőt jósolt a jó­kedvű kópénak, Polgár Gyulának És méltán. Azóta évek múltak el. Polgár talentuma a budapesti nép­színház, úgyszintén a »theater an der Wien« desz­káin fényesre csiszolódott s most hogy f. hó 26-án és 27 én este előttünk újra megjelent, a fogyaté kos világítás dacára, teljes fényében ragyogott. A nemzetközi jellemkomikus cime alatt 34 szám ból álló utánzatot mutatott be. Különösen tet­szett a lírai szerelmes -, a drámai hős-, az intrikus színész paródizálása. Kacagtató volt az is, mikor a «füredi emlék« szövegének zenéjét Verdi, Of­fenbach, Strausz, Erkel, Souppe, Wagner stb. ze­neköltők egyéni felfogásával travesztálta. A fran ciába oltott németség reprodukálása elegáns volt. Hangsúlyozásának jellemzetességét, mimikájának változatosságát, plasztikájának simaságát a volapük nyelven prédikáló hitszónokban mutatta be, elvi- tázhatatlan bizonyságául annak, hogy a rábeszélő erő, a szónoki hatás, a hanghordozáz, arcjáték és tagmozgás harmonizmusában nyilatkozik, ez a fő­dolog, maga a szöveg másodrendű. Előadásának minden számát zajosan tapsolták. A szinlapon az áll, hogy Polgár Gyula «az európai kontinensen eddig egyedüli imitator®. Nagy mondás. Gondo­lom az egyedüli szó nem erkölcsi, hanem szám­tani értelemben veendő, az .európai kontinens« alatt pedig csak az országnak egy kisebb része ér­tendő ; mert pl. itt Ujhelyben is van egy imitátor, az igaz, hogy ő még nem utazik. Ezt csak azért említettük mert Polgárnak nincs szüksége a rek­lám lajtorjájára ! (Előleges színi jelentés.) Halmay Imre színi­gazgató S.-a.-Ujhelv és vidéke n. é. közönségét lapunk utján is tisztelettel értesíti, hogy előadá­sainak sorozatát a városi színházban jövő április hó 6-án megkezdi. Színre fognak kerülni az általános kedveltségnek örvendő operettek, népszimnűek, bo­hózatok, színmüvek és vígjátékok. Ugyanez alkalom­mal tudatja azt is, hogy már az évad elején 7 es­tére terjedő vendégjáték-ciklusra megnyerte Som- Ióné Vadnay Vilma asszonyt, a kolozsvári, legutóbb a debreczeni színház kedvelt primadonnáját, Zem­plén vármegye szülöttjét. Somióné Vadnay Vilma asz- szony három fellépte bérletfolyamban lesz. (A »Zemplén« feketetáblája.) Ismételve érkezett hozzánk panasz, hogy az újhelyi halpiacon romlott halat árulnak. Az ellenőrzésre hivatott hatósági közeg koronkint megszemléli ugyan a halas kosa­rakat, de nem tekint azoknak a fenekéig. Csak í igy történhetett meg, hogy Duvidl, a halpiacnak ez a furfangos alakja, a múlt héten is olyan kesze­geket bocsátott áruba, melyek már a feloszlás stádiumában voltak. Felhívjuk az ügyre is, az az emberre is az uj rendőrbiztos figyelmét. (A kir. törvényszékről.) Folyó hó 20-án tár­gyalta a helybeli kir. törvényszék özv. Lukaczkó Jánosné orosz-porubai lakos bűnügyét, ki ellen a kir, ügyészség gyújtogatás bűntettének kísérlete miatt emelt vádat. Múlt év tavaszán özv. Lukaczkó Jánosné a vele tőszomszédságban lakó Lukaczkó József sógorával s ennek nejével összeveszvén, miu­tán egymást különbnél különb címekkel illették, telkeikről egymás ellen kőbombákat kezdtek ere­getni ; — özv. Lukaczkó Jánosné sógora és neje erélyes ostromának ellenállani nem tudván, a túl­erő elől, fején egy sebbel, házába menekült; azonban koránt sem azért, hogy ezzel a csata sor­sát feladja, mert a tüzelőhelyről egy égő fadara­bot kapott fel s féktelen dühében azt háza abla­kán át — a telek sövényénél még mindég harcra készen álló — ellenségei felé dobta. Sógora és ennek neje iránt különben özv. Lukaczkó Jánosné már évek óta engesztelhetetlen gyűlölettel viseltetett. Hogy is ne, mikor Lukaczkó József nem őt, a még deli özvegyet, ki gyöngéd érzelmekkel ra­gaszkodott a már kopaszodó Lukaczkó Józsefhez, de a falunak szép bocskorban viruló leányát, Scserba Annuskát vette feleségül. Sírva panaszolta a törvényszék előtt, hogy azóta nem volt nyugo­dalma; mert hogy is lehetett volna, hisz’ bús öz- vegységében hervadva, minden nap látta a szom­szédban honoló boldogságot, melyhez neki régibb s nagyobb jussa volt Scserba Annánál. De a köz­vádló, mintha azt sem tudná micsoda fán terem a szerelem almája, teljes érzéketlenséget mutatott a gyöngéd érzlemek iránt s legkisebb meghatottság nélkül vádolta özv. Lukaczkónét a »gyújtás bűntet­tének« kísérletével; mikor pedig a tárgyalás fo­lyamán — a gyújtó szándékot beigazoltnak nem találta ebbeli vádját elejtette ugyan, de csak azért, hogy Lukaczkónét a szomszédjai ellen intézett sú­lyos testi sértés bűntettének kísérlete s az ezzel „eszmei halmazaiban« lévő tulajdon elleni kihágás miatt kérje megbüntetni. A kir. törvényszék a gyújtás bűntettének kísérlete miatti eljárás meg­szüntetése mellett özv. Lukaczkó Jánosnét a súlyos testi sértés bűntettének kísérlete miatt emelt vád alól felmentette; azonban a tulajdon elleni kihá­gásban bűnösnek mondván ki, 15 forint pénzbün­tetésre Ítélte. Ez ellen az ítélet ellen a hoppon marad tözvegy szapora nyelvével és a kir. ügyész is fellebbezést jelentettek.— Zboray Bertalan újhelyi kőműves-mester bűnügyében hozott ítéletet a kir. törvényszék folyó hó 26 án. Zborai azzal a súlyos váddal volt terhelve, hogy nejét megölte. Még a múlt évi január hó 30-ik napján ugyanis Zboray Bertalan munkából hazajővén, nejével összeveszett s haragjában a kezében tartott kést az asztalra dobván, ez az asztal mellett mosással foglalkozó nejének testébe fúródott s a fiatal asszony a kö­vetkező nap, dacára férje odaadó ápolásának, meg­halt. A közvádló halált okozott súlyos testi sértés miatt kérte vádlott elitéltetését, azonban a kir- törvényszék csupán gondatlanságból okozott emberi öl és vétségében mondta ki bűnösnek s egy és fél­évi fogházra ítélte a szerencsétlen embert, aki ne­jének halála miatti fájdalmában már kétizben ki. sérlett meg öngyilkosságot s igy hibájáért eléggé megszenvedett. Hiába a törvény törvény s a biró sok esetben kénytelen elzárkózni a méltányosság követelményei előtt. — Az ugyanakkor vég­tárgyalásra került másik eset azonban a tragikumot már egészen nélkülözi. Friedmann Herman kétes exisztenciáju helybeli lakos állott a kir. törvényszék előtt, előadása szerint teljesen ártatlanul, mert ösz- szes bűne csak abból állott, hogy egy ismeretlen embertől vett egy ezüst órát és egy tallért. Csak­hogy az óra és tallér ugyanaz volt, amelyeket Wein­berger József újhelyi kávéstól múlt évi december 27-ik napjának éjjelén valami jómadár ellopott. Friedmann Herman tagadta ugyan, hogy ő lenne ez a jó madár, minthogy azonban a lopott tár­gyakat nála találták, a törvényszék nem hitte el az általa ügyesen kigondolt mesét és őt lopás miatt nyolc havi fogházra ítélte. (Érdemkereszt.) A király Kovács András cziróka-hosszumezei községi bírónak, huszonöt évi buzgó és hasznos szolgálata elismeréséül, az ezüst érdemkeresztet adományozta. (Alapszabályok jóváhagyása.) A belügymi- nister a gálszécsi Chevra-Kadischa egyesület alap­szabályait jóváhagyta. (Próbabál Tolcsván.) Bleier Pál jelenleg Tolcsván működő tánctanitó ottan f, hó 25-én zártkörű táncmulatsággal egybekötött s jól sike­rült próbabált rendezett. Az ezt követő táncmu­latságon díszes hölgyközönség vett részt. A né­gyeseket 30 pár táncolta. A minden részletében ki­tünően bevált mulatságnak csak a hajnali harang­szó vetett véget. (Áradás). B.-Olasziból jelentik, hogy a Bod­rog vize teljesen elborította a rétséget s lassan bár, de folytonosan árad. Egyes házak, melyek a községnek alantabb fekvő síkján épültek, már víz­ben állanak. A Bodrogot a Tisza, a Rongyvát a Bod­rog hátráltatja lefolyásában. Tokajtól kezdve fel Ujhe'yig az árterületek egy kis tenger képét mu­tatják, Pár nap óta alig észlelhető a viz emelke­dése, mert az éjjeli áradást a nappali erős elpá­rolgás jóformán ellensúlyozza. (Kacsa hir) Nem hírlapi kacsáról, hanem hírlapba illő kacsáról van szó. Múlt csütörtökön az olasz-liszkai határban bámulatos nagyságú vad­kacsát lőttek, Súlya 3 kiló, szélessége kiterjesztett szárnyakkal 120 cm., hosszasága 90 cm. A zem­pléni vizeken eddig ösmeretlen formájú és nagy­ságú szárnyas vadnak a vármegye székházánál, hol H. J. törv. sz. elnök bemutatta, sok bámulója volt. Maga Emi bátyánk sem látott még olyat, csak olyanformát Talián-országba, az is pelikán volt. Az ornitológok el is keresztelték legott ezt aliszkai legújabb nevezetességet: pelikán-kacsának. (Czékus püspök utóda). A tiszai ág. hitv. evang. egyházkerület egyházainak többsége már eddig is nt. Zelenka Pál miskolezi lelkész, hegyaljai főes­peres és a magyarhoni egyet, gyámint. elnökének püspökjelöltsége mellett nyilatkozott. A zászlót Gömör bontotta ki. Most egy felhívás van előttünk, melyből a püspök-jelölt egyéniségét jellemző soro­pánok neveztettek ki s a vármegyék ezen uj fő­ispánok által megalakulásra, tisztválasztásra, össze­hivattak. Andrássy Gyula gróf, Tisza Kálmán és, ha nem csalódom, Lónyay Menyhért is ki voltak nevezve, de akként nyilatkoztak, hogy nem fogad ják el e méltóságot, mert hazájokat a képviselő házban óhajtják szolgálni. Közeledvén a tisztválasztás ideje, egyszer az Íróasztalhoz ültetett, hogy Írjuk össze, miként vél- nők a tisztikart összeállítani. Meg is csináltuk, de az eredmény nem kedvezett a két főállásnál kom­binációnknak, mert a mi jelöltjeink nem Komáromy József és Szirmay József, de Cseley János és Bar- kóczy Mihály báró voltak. Engem a főügyészségre jelelt; de én akkor még nem határoztam el ma­gamat az ügyvédségtől megválni, mintha előérze tem lett volna, hogy a dolog nem lesz állandó. Midőn a tisztikarral, úgy ahogy, készen vol­tunk : azt mondám a grófnak, hogy bizony mind derék dolog ez, de véleményem szerént ennél sok­kal fontosabb, ki legyen vármegyénkből a nyolc képviselő ? »No hát kisértsük meg ezeket is ösz- szeállitani« — mondá. »A terebesi kerületet már csak magamnak tartom« — folytatá; amire én azt mondám, hogy én másképen gondolkozom. »Ugyan hogy?« — kérdé. «Úgy, hogy Méltóságod az új­helyi kerületnek legyen képviselője.« Elmondám okaimat és némi gondolkozás után elfogadta az eszmét és úgy 1861., mint utóbb 1865-ben és minden képviselőválasztásnál, mig külügyminiszterré nem lett, egyhangúlag választottuk meg. Matolay Etele.

Next

/
Oldalképek
Tartalom