Zemplén, 1889. július-december (20. évfolyam, 27-50. szám)
1889-09-29 / 39. szám
Indokai a következők: 1- ör. A létező teherviselési kulcs az egyes ártéri községek határainak, a szabályozás előtt és annak folyama alatt nyilvánult helyzete szerint lett megállapítva s igy oly tényezők lettek számba véve, melyek ma is a tényeknek megfelelnek, miután a kivetési fokozatok az egyes határoknak vizszin alatti fekvése szerint lőnek megállapítva s igy általában a tényleges állapotokkal ma is megegyeznek 2- or. Uj osztályozás által igazságosabb kulcs felállítása helyett, a körülményeink közt nehezen elviselhető tetemes költekezésen kívül, csak az volna az eredmény, hogy a társulatunk kebelében létező békés egyetértés s az annyira szükséges összevágó együttműködés mintegy megzsibbasz- tatnék, továbbá bekövetkeznék az, hogy az egyes vidékek és befolyások közötti érdekharcz és versengés társulatunknak úgy erkölcsi mint anyagi romlását idézné elő s mentül kevesebb hasznot hozna az egyesekre. 3- or. A létező teherviselési kulcsot az érdekeltség már megszokta s abba magát úgyszólván beleélte, a mi csattanós bizonyítéka annak, hogy a meglévő osztályozás utcunque megközelíti a relativ igazságot, különben egy-két érdekelten, nevezetesen Weinberger Lipót és a nem is közvetlenül érdekelt Fráter Sándor urakon kívül más érdekeltek, kik pedig elég számosán vannak is, fel- jajdultak volna, a mi pedig, mint ez mindnyájunk előtt ismeretes, eddig nem következett be. 4- er. Az uj osztályozás létesítéséhez feltétlenül szükséges volna a területi műszaki ártérfejlesztés, mert csak igy lehetséges az egyes területeknek egymáshoz való vizszin alatti fekvését parczelláhkint műszaki hitelességgel megállapítani. Ha pedig igy a 171805. kát. holdat tevő árterület műszaki árfejlesztését minden consequen- ciával és egyénenkénti részletezésekkel a Bodrog, Tisza, Latorcza s belviz-szinekhez szerkesztve, végrehajtatjuk, a szerzett tapasztalatokból merítve, bátran mondhatjuk, hogy legkisebb számítással 120—150,000 irtnyi s ehez számítva a tulajdonké- peni osztályozás technikai keresztülvitelét, még 20—30000 irtnyi, összesen 140—180000 frtnyi kiadással állanánk szemben ; már pedig társulatunk, mely utolsó pénzkészleteivel kénytelen szükségleteinek fedezéséről gondoskodni, mely szabályozási műveleteinek befejezéséhez 500 —600000 ftnyi kiadásra bir kilátással, nem bocsátkozhatik egy oly művelet keresztülvitelébe, mely végeredményeiben illusorius és egyesek iránt a legnagyobb igazságtalanságot szülheti, általánosságban pedig a jelenlegi kivetési kulcsot alig változtathatná meg. 5- ör. Legjobb meggyőződésünk szerint még azokra nézve is, kik az uj osztályozásból valami hasznot remélnek, vagy remélhetnének, a műszaki ártérfejlesztés költsége által ettől bizonyára elmaradnának, mert az elérni remélt haszon nem állana arányban azon költséggel, mely e czimen terhelésüket eredményezné. 6- or. Tekintve a törvényes szempontot, társulatunk szabadon határoz a felett, akar-e uj osztályozást vagy sem. Önrendelkezési joga még eddig nincs megvonva s igy, habár az 1881. évi márczius hó 21-én tartott közgyűlésében kimondotta azt, hogy »a csatornázási rendszer befejezése után három év alatt egy részrehajlatlan bizottság fogja a társulat kivetési aránykulcsát újból megvizsgálni és a tényleges eredményekhez hasonlítva a netán szükséges arányosítás iránt javaslatot készíteni.« Ez nem akadály arra nézve, miszerint ma a helyzetnek helyesebb megítélése és a körülmények szabato- sabb számba vétele után újabb közgyűlésen ki ne mondhassa azt, hogy uj osztályozást nem létesít. Erre törvényes joga és erkölcsi felelőssége mindig meg van. 7- er. Végre pedig tekintsük azt, hogy a szabályozási műveletek fokozatos előrehaladása mellett igazolva lett ama feltevés, hogy a védmüvek (töltések, tiltok, csatornák) a társulat keretében lévő minden résznek hasznára váltak s hogy az eddigi szabályozási műveletek által legtöbbet, mondjuk az oroszlánrészt az első fokozatba osztott községek, jóval kevesebbet a második fokozatba tartozók s aránylag legkevesebbet a harmadik fokozatba soroltak nyertek, ami az 1799-iki térkép beható megszemlélése és a mai állapotnak a szabályozás előtti állapottal való összehasonlítása után is világosan kitűnik; s a mennyiben ezen osztályozás a jelenlegi teherviselési kulcsban a tényeknek megfelelő kifejezést nyer, ajánljuk indokaink figyelembe vételét s annak kimondását, hogy a jelenlegi teherviselési kulcs érintetlenül megmaradjon. Midőn igy fentartatni ajánljuk a jelenleg fennálló osztályozáson alapuló teherviselési kulcsot, megakarunk felelni ama kérdésre is, váljon az általunk, legjobb meggyőződésünk szerint méltányos és igazságosnak jelzett ezen kivetési kulcs ellen zugolódóknak van-e okuk panaszra vagy sem1 Nézetünk szerint nincs és pedig azon okból, mert az érdekeltség tagjai közül azok, a kik minden áron uj osztályozást s teherviselési kulcsot sürgetnek, úgy látszik azon feltevésből indulnak • ki, hogy ázon birtokosok, a kiknek a természet- I adta szerencsésebb fekvésüknél fogva az árvízveszélyek ellenében biztosabb helyzetük van s jobb minőségű területeik vannak, fizethetnek többet, vagy legalább is holdankint annyit, mint azok, akiknek a viz általi elönthetés tekintetében a természettől szerencsétlenebb hely jutott. De ezen feltevés mellett: 1- ör. Feledni látszanak, hogy ezen területek már a szabályozás megkezdése előtt müvelhetők s gazdai használat alatt állók voltak s hogy ezen minőségüket nem a szabályozás eredményezte, ha elő is segítette ; feledni látszanak, hogy e területek sokkal magasabb földadóval vannak megterhelve, mint az ő, földadót alig fizető 15 évi adó- mentességet élvező s a földadó kataszter készítésénél épen rosszabb fekvésüknél fogva alacsonyabb osztályba sorozott területeik. 2- or. Feledni látszanak, hogy a vizszabályo zások a jobb jővő reményében eszközölt létesítmények, melyeknél a költekezés előbb kezdődik, mint az azoktól remélt haszon élvezete bekövetkezik ; hogy legtöbbet azoknak kell fizetni, a kik a műveletből legtöbbet kívánnak és remélnek nyerni még azon esetben is, ha a várt kedvező eredmény elmaradna. 3- szor. Feledni látszanak, hogy minden viz- szabályozás és igy társulatunk védmiivei is azoknak használnak legtöbbet, kik azelőtt folytonos árvízveszélynek vagy legalább is örökös elöntésnek kitett területekkel, tavak és lápokkal bírtak ; kik e szerint jóformán semmiből nyertek valamit s ma már használható területek felett rendelkeznek; feledni látszanak, hogy mig a közép-, felső- s Latorcza-melléki Bodrogközön már a szabályozás megkezdése előtt egy-egy bérbeadott birtoktest összterjedékének minden holdjáért, állott legyen az szántó-, legelő-, tó- vagy nádas részekből, számos bérszerződések s élő egyének tanúsága szerint, nagy átlagban 5 frt évi bér fizettetett, s e birtokokért ma, a szabályozás nagy előre haladása mellett sem lehet átlagosan 6 forintnál több holdankénti bért elérni, — addig az I-ső csoportba tartozó alsó-bodrogközi községek határain nagy egészben a birtokok holdjáért termő s terméketleneket együtt véve a múltban 50 kr., legfeljebb 1 frtnyi bér fizettetett, mig ma ugyanazon területek holdjáért, ha csupán legelőnek adatik is ki, 5 frtnyi holdankénti átlagos bér köny- nyen kapható; miből világossá lesz az is, hogy mig a közép- és felső-Bodrogközön a szabályozás által eredményezett s pénzben nyilvánuló ér ték emelkedés 20%-ot tesz, addig az alsó- és leginkább első fokozat alatti községek területeinél 400 egész 900% értékemelkedés mutatkozik. 4- szer. Feledni látszanak, hogy mig az egyes határokról rendelkezésre álló tagosítás előtti s utáni térképek s telekkönyvek tanúsága szerint az első csoportba tartozó községek határaiból az összterületnek csak 10—20 százaléka volt szorosabb gazdai értelemben használható s 80 százaléka volt használhatlan, —• addig a Il-ik és III-ik csoportba tartozó határoknak 20, legfeljebb 30 százaléka volt csak feltételesen használható s részben használhatlan s igy feltéve, hogy fent és lent az összterületnek 10°j0-ja még ma is terméketlen, mig az első csoportba tartozók egy hold föld szabályozási költségeibe 30 éven át máig átlag mintegy 24 frtot fizettek s azért 70°0-nyi területi szaporodást nyertek, — addig a Il-ik csoportba tartozók egy holdért 18 forintot fizettek, és legfeljebb 20°0 területi szaporodást nyerhettek, a III-ik csoportbeliek pedig 10 frtot fizettek s 10 —15% területi szaporodásban részesülhettek s emellett némi vizi calamitásoktól sem menekültek. 5- ször. Feledni látszanak azt is, hogy az adó- téritményekből a társulati pénztárba folyó összegek tulajdonképen s jogilag azokat oly mérvben illetik, a kik és a milyen arányban a földadót tényleg fizetik. Már pedig ezen összegekből fedeztetnek 1882. év óta a fentartási költségek, melyek holdankint és évenkint mintegy 25 krra rúgnak. Feledni látszanak, hogy ugyanezen összegek szolgáltak arra, hogy az 1884, 1885., 1886 és 1887. években a társulati érdekeltségnek s különösen az első (I) csoportbelieknek nem a fizetett adó, de az ártéri költségek arányában földadójuk mennyiségét tetemesen felülmúló nagy összegek nyujtat- tak annuitási hátrélékai törlesztésére, s végre feledni látszanak, hogy megint az előbbiek szerint befolyó összegekből hason'ó s rájuk nézve mindenesetre legkedvezőbb arányban törlesztettek és törlesztetnek ma is az 1863. és 1866-ik évi ínséges kölcsönök 150,000 irt körüli tartozása. Mindezekből világosan kitűnik, hogy panaszra s a fenálló osztályozás és kivetési kulcs megváltoztatására elfogadható ok nézetünk szerint nem létezik s nem is létezhetik már azért sem, mert az összérdekeltség, s különösen azon rész, mely az öntudatosan hozott áldozatok tekintetében legsúlyosabban van érdekelve, igen jól tudja mindeme dolgokat, melyeket a panaszlók és cél- I tálán reformok után törekvők által mint elfelej- | tettek, szívesen figyelmen kívül hagyatnak. Feltéve a társulat jól felfogott érdekéből pehorreskált azon esetet, hogy az érdekeltség többsége magasabb érdekeinek szem előtt tévesztésével rövid látásból keletkezhető kicsinyes indokok által vezéreltetve még is uj osztályozást kívánna, bár kijelentjük, hogy ezek keresztülvitelét ez idő szerint sem szükségesnek, sem igazságosnak sem méltányosnak nem találjuk, mert előbbiekben a fenálló osztályozás mellett állást foglalva, legjobb meggyőződésünket fejeztük ki: Kötelességünk kijelenteni, hogy a létező tiszai törvények és rendeletek az uj osztályozás eljárását körvonalozzák, mely szerint az megkezdhető és foganatosítható; kötelességünk azonban még arra is felhívni a tisztelt érdekeltség figyelmét, hogy az uj osztályozás megkezdése technikai nehézségekbe ütközik, a mennyiben a Csapi ártérfejlesztés még folyamatban van, a Latorczai kérdés megoldása a ministerium által függőben tartatik és a vissi ármederi területek, Pallagcsa- tó egy részének kibocsátása, valamint Zalkod község ártérbe vonására vonatkozólag előmunkálatok lesznek foganatositandók. zvrra pedig, hogy az uj osztályozás imperative reánk erőszakoltassék, forumut nem ösme- rünk, mert véleményünk szerint az érdekeltség önrendelkezési joga e tekintetben teljesen független s igy önelhatározásunk lehet egyedül irányt adó. Grf. Mailáth József, Meozner Gyula, küldöttségi elnök. kik. biz. tag. Ullrich Vilmos. GeÖcze Miklós. Szerviczky Ödön. Meczner Béla. Felelős szerkesztő: IE3: O E TT .Á. T lEJ JÓZSEF. Fómunkatárs: DONGÓ Gr"5T. GÉZA. Kiadótulajdonos: ÖZV. BOBUTH ELEMÉRNÉ. Hirdetéss m 7403/89. /IrSejtési hirdetmény. A nagyméltóságu m, kir. igazságügyi ministerium 12938/89. számú magas rendeletével a ho- monnai kir. járásbíróság fogházának kijavítását kegyesen engedélyezni méltóztatván, a helyreállítási költséget 1495 ft 21 krban lettek előirányozva. A fent említett munkálatok foganatosításának biztosítása céljából 1889. évi október hó 7-ik napjának d e. 10 órájára as. a -r^helyi kir. ügyészség helyiségeiben tartandó vei ,nytárgyalás hir- dettetik, mely alkalomból a versenyezni óhajtók következőkre figyelmeztetnek : 1. A leteendő bánatpénz 150 ft. 2. Az állammérnöki hivatal által készített épitesi terv műszaki leírás költségvetés és árelemzés a hivatalos órák alatt a kir. ügyészségnél megtekinthetők. S.-a. Ujhely, 1889. sz*pt. 21. A kir. ügyész megbízásából : Bi ringer, kir. alügyész. 667. 89. vgh. sz. A.rv©rési l3.1rd.etmén.3r. Alulirt kiküldött végrehajtó az 1881. évi LX. t.-cz. 102. §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a s.-a.-uj- helyi kir. törvényszéknek 8480/88. számú végzésével Weinberger Hugó s.-a.-ujhelyi lakos felperes részére Leiserovics József ladmóczi lakos alperes ellen 1000 ft s jár. erejéig elrendelt kiel, végrehajtás folytán nevezett alperestől Ladmóczon 1889, évi aug. hó 13-án lefoglalt s 1572 ftra becsült ingóságokra a s.-a.-ujhelyi kir. járásbiróság 5206/89. sz. kiküldő végzése folytán az árverés elrendeltetvén, annak a helyszínén, vagyis Ladmóczon alperes lakásán és a Zsíró erdőn leendő megtartására batáridőül 1889. évi október hó 8-ik napjának délutáni 2 órája tűzetik ki, a mikor a biróilag lefoglalt gazdasági eszközök, ölfák, juhok, életnemüek s egyéb különféle ingóságok az 1881. 50. t. c. 107. és ioí. §§-ai szerint a legtöbbet Ígérőnek készpénzfizetés mellett, szükség esetén becsáron alul is el fognak adatni. Felhivatnak egyúttal mindazok, a kik a lefoglalt tárgyakra elsőbbséggel bírnak, miszerint elsőbbségi igényeiket az árverés megkezdése előtt szóval vagy Írásban alulirt végrehajtónál, az 1881. 60. t. ez. in. §-a értelmében, a különbeni következmények terhe alatt bejelenteni el ne mulasszák. Kelt S.-a.-Ujhely, 1889. évi szept. hó 19. napján. Pál Lajos, kir. bir. végrehajtó. Hirdetmény. A sárospataki népbank tulajdonát képező b-olaszi Magos-hegyi (Oláh-íéle) SZŐIŐ- birtoknak idei függő termése a folyó évi október 8 ik napján délután 4 órakor Sárospatakon az intézet hivatalos helyiségében megtartandó nyilvános árverés utján el fog adatni. Árverelni szándékozók árveré.si bánatpénzül 500 frtot tartoznak letenni Sárospatak, 1889. szeptember 26. (Az igazgatóság.
