Zemplén, 1889. július-december (20. évfolyam, 27-50. szám)

1889-08-11 / 32. szám

Sátoralja-Ujhely, 1889. augusztus 11. 32. sz. Huszadik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁS Égés* évre 6 frt. Félévre 3 „ Negyedévre 1 frt 60 kr Bérmentotlen leveiek csak ismert kezektől fo­gadtatnak el. Kéziratot nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 kr. A nyílttérijén mindeD gar- mondsor dijja 30 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNVÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE (Megjelenik minden vasárnap.) HIEDETÉSI Díj ; hivatalos hirdetéseknél; Minden egyes szó ntán 1 kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Kiemelt diszbetük s kör­zettel ellátott hirdetmé­nyekért térmérték szerint minden D centiméter ntán 3 kr számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nynjtatík. Hirű?tések a „Zemplén“ nyomdába küldendők. HÍV ITALOS RÉSZ. Zemplénvármegye bizottságátiak S a. Újhelyi, 1889. junius hó 27-én tartolt közgyűléséből. 306*7918. sz. Olvastatott a földmivelési m. kir. minisztérium 64,3 59/V. 88. sz. alatt a Pasteur- féle lépfene elleni oltásók tárgyában kelt körren­deleté, melylyel leküldi egyidejűleg egyöntetű eljárás végett az oltás technical leírását, valamint az oltást végző szakértő által a beoltott állatokról készítendő kimutatás mintáját. A miniszteri intézvény és az oltás technical leírása a «Zemplén» hivatalos közlönyben közzé- tétetni, továbbá a kimutatás mintájával a járási főszolgabirákpak, a zemplénvármegyei gazdasági egyesületnek s a vármegyei tiszti és községi állat­orvosoknak kiadatni rendeltetett; és pedig az utóbbiaknak azon utasítással, hogy az oltásokról készített kimutatásokat az év végével a járási fő­szolgabírónak mutassál: be, esetleg, ha oltás nem teljesittetett, erről tegyenek jelentést. A járási fő- szolgabirák hasonlag utasittatnak, hogy midőn a rendeletben megengedett esetekben az oltást nem az állatorvosok, hanem a kellő szakképzettséggel biró gazdatisztek végzik, a kimutatást ezekkel is készíttessék el, s a beérkezett kimutatásokat leg’ később az év első 15 napjában az alispánnak mu­tassák be. Kelt mint fent. Jegyzetté: Kiadta : Somoss) Sándor, Viczmándy Ödön, tb. aljegyző.* főjegyző. Másolat. Földmivelés-, ipar- és kereskedelem­ügyi m. kir. miniszter. 64,359/V. 1888. szám. Valamennyi törvényhetóságnak. Minthogy a Pas- teur-féle lépfene elleni oltások iránt a gazdaközön ség körében az érdeklődés napról-napra fokozódik, szükségesnek találtam ezen kérdést szabályozni és ilymódon az 1888. évi VII. t. c. végrehajtása tárgyában, hivatali elődöm által m. évi október hó 15 én 40,000;/V. 1889. szám alatt kibocsátott rendeletnek a lépfenére vonatkozó szakaszait ki­egészíteni. Ennek folytán tehát arról értesítem a törvényhatóságot, hogy: a) az állatbirtokos hatá­rozott kívánságára, a lépfene elleni beoltást a ható­ság megengedheti; a beoltásnak azonban a ható­sági állatorvos felügyelete alatt kell történuie, és a beoltást csakis okleveles állatorvos végezheti. Oly uradalmakban, hol kellő szakképzettséggel biró gazdatisztek vannak alkalmazva, a lépfene elleni oltásra szintén a hatóság engedélye kérendő ki és T Á P c A. Kirándulás a Dunajeczen. A .Zemplén" számára irta : —S. (Vége.) Kevés pihenés után újra megemelték legé­nyeink az evezőket, melyek ez alkalommal kikötő gyanánt szolgáltak : és ment a tutaj, elébb hin­táivá, majd suhant mint a fecske, simán, szaba­don, bátran. Végig tekintve a viz-szalagon, nagy lapos sziklafal zárja el utunkat, tovább talán már nem is mehetünk. Rohan a tutaj, neki egyenesen a sziklafalnak, — mi szükölünk, a lengyel moso­lyog. hagyja rohanni a rozoga járműt, s mikor mar azt hisszük, hogy menthetetlenül összezúzó­dunk, egykedvűen nyújta póznáját, ez éri a szik­lafalat, s mi sebes kanyarulattal áttérünk egy szé­lesebb csodaszép völgybe, hol a viz is mintegy elandalodva, lassan folydogál odább. Figyelmeztetve vagyunk a visszhangra, s re­volverünket elsütjük, alkalmunk volt a sokszoros visszhang ágyuszerü bömbölésében, csattogásában, s végre elhaló recsegésében gyönyörködni. Ismét egy kanyarulat; ismét egy megragadó pont, méltósággal bontakozik ki a „Korona hegy.« Redős arcát, fenséges homlokát csipkézett szikla korona borítja, a hold világa felcsillámitja rajta a gyémántokat, s a hajnal pirja a rubint. Úr az idő felett, évek évek után, századok századok után az oltás a hatósági állatorvosnak Is bejelentendő, de az oltás az állatorvos közbenjötte nélkül is esz­közölhető ; b) a lépfene ellen beoltott állatok, a lépfene gyanújában álló állatokkal egyenlő ellen­őrzés alá esvén, a beoltott állatokra nézve is a hivatkozott végrehajtási rendeletnek 165. és követ­kező §$ai irányadók, vagyis ezek is 14 napig el­különítve tartandók és azon istálók, ahol el van­nak helyezve, fertőtlenitendők. c) az állatorvosok és gazdatisztek az általuk végzett oltások eredmé­nyéről, az idecsatolt minta szerint kimutatást ké­szíteni és azt minden év végével a törvényhatóság utján hozzám felterjeszteni tartoznak. Minthogy a lépfene elleni oltások eredményéről, az évek során át nagyszámú állatokon ‘végzett oltások alapján lehet csak majd biztos ítéletet alkotni, az oltást végző állatorvosoktól és illetőleg gazdatisztektől elvárom, hogy ezen statisztikai kimutatást a leg nagyobb pontossággal fogják egybeállitani. Azon célból, hogy a lépfene elleni oltásoknál lehetőleg egyöntetű és szabatos eljárás biztositassék, a buda­pesti m. kir. állatorvosi tanintézet által elkészít­tettem az oltás technikájának leírását, melyet az oltást végzők használatára ide mellékelve megkül- dök. Fölhivom a törvényhatóságot, hogy a jelen leiratomnak közzététele és annak pontos fogana­tosítása iránt intézkedjék. Budapest, 1889. évi május hó 20-án. Gróf Szapáry s. k. A lépfene elleni oltás technikája. Másolat. Földmivelés-, ipar- és kereskedelem­ügyi m. kir. miniszter. 64,350/V. 1888. számhoz. Az olto anyagot kaucsukdugóval elzárt üvegekben küldi szét részint Boutrena (F.-Boutroux, Páris, Rue Vauquelin 28.), részint Schmied Maruefife Schmied Maruefife, Wien, Alxerstrasse 43.). Az anyagot az oltás előtt felrázzuk s az ezen célra készült fecskendőt közvetlen a beszerzett üvegből szívjuk tele, a már megkezdett üveget, mely 100 darab juhra, vagy 50 darab nagyobb állatra tar­talmaz anyagot, még az nap felhasználjuk. A két köbcentimeteres, szétszedhető fecskendőt használat előtt és után 5°/0 carbolos vízben és ezután forró vízben pontosan megmossuk s szárazra megtöröl­jük. A fecskendő cursor által nyolc egyenlő részre osztható, a juhok és szopós borjukba a fecskendő tartalmának '/8-át, szarvasmarhába és lóba '/4-ét fecskendezzük a bőr alá s a keletkezett kis folya­dék-gömböt ujjunkkal szétnyomjuk. Az oltási hely szarvasmarhánál a mellkas alsóharmada felső ré szén, a 6 ik borda közt; lónál a nyak azon része, hova a hám nem ér; juhoknál a comb belső felü­mulnak ki, s ő rendületlenül uralkodik az alant elterülő hegyvidék felett. Vissza-vissza nézünk a jó koronás hegy-ki­rályra, nem jut eszünkbe a korona nyomán zsar­nokság. Mozdulatlanság az ő tekintélye. Sok ezredév van felírva homlokára, ha ki olvasni tud belőle, a vajúdó természet nagy forradalmairól beszélhet a tudomány nyelvén. El kell tőle is búcsúznunk; a völgy vissza- hajlik még egyszer hozzá s egy pillanatra újra feltűnik előttünk egész fenségében, mig a követ­kező pillanat zöld sátort vonva szemünk elé, — értésünkre adja, hogy az audienciának vége. Utunknak is" végéhez közeledünk ; a vadre­gényessel a rnesterkélő ember munkája vegyül. Séta-utak, ülő-helyek, s itt amott egy egy sétáló fürdővendég. Még egy tekintet az elhagyott va­rázsvilágra, még egy visszaidéző gondolat a lé­lekemelő behatásokra s kevés vártatva kikötünk Stiawniz lengyelországi fürdő alatt. Csinos egy- fogatu, lengyel droskék állnak rendelkezésünkre ; a ló vígan üget az egyenletes porondon; nem nyög a járom alatt, mely a két oldalrudra támasz­kodva feléborul. íme, nagy füzfa-galyakat keresztbe rakva, utunkat állja két leány. Most jaj nekünk ! váljon mit akarnak? A kocsis hátra néz, s kérdi meg­álljon é ? Mi sejtve, hogy ez is a kéregetés egy tréfás neme, — pár hatossal utat nyitunk. Hát azok az apró leánykák még apróbb íüzfa-galyaik- kal . . . egy nehány porba dobott krajcár, s lett öröm és sivalkodás. lete. A befecskendezés előtt a kijelölt helyről a szőrt lenyirjuk és 1/toío sublimat oldattal a lenyirt helyen a bőrt fertőtlenítjük, azután pedig tiszta vízzel még egyszer kimossuk, hogy sublinat oldat a bőrön ne maradjon. Nagyobb állatokon az oltást álló helyzetben végezzük; a juhokat asztalra vagy két asztalmagasságu kecskelábra helyezett deszkára a hátukra fektetjük, olyformán. hogy az állat fejé­nél levő egyén a két első lábát és az egyik hátulsó lábát tartja, azon végtagját pedig, melyben az oltást végezni akárjuk, egy másik egyénnel tartat­juk, ki az asztal ügyanazon oldalán áll, mint a melyiken az oltó. Elegendő segítséggel 8 —10 állat is feküdhet a hosszú asztalon, midőn ha egy segéd a bőrt előre fertőtleníti, egy óra alatt 400 darab juhot egy kis ügyességgel beolthatunk. A II-dik oltóanyagot az első oltás után 12 nappal később, ugyanily módon, de a test ellenkező oldalán fecs­kendezzük a bőr alá, t. i. ha az első oltást a jobb comb belfelületén végeztük, úgy a másodikat a bal comb belfelületén fogjuk végezni; szarvasmarhán vagy lovon, ha az elsőt a jobb oldalon végeztük, a másodikat a baloldalon ugyanazon a helyen fog­juk eszközölni. A beszúrási helyen kisfoku vizenyő lép fel, tnely duzzanat középfokban fájdalmas, 2—3 nap múlva elsimul. A beoltott állatok hőmérséke az oltást követő napon x|4—1 C. fokkal emelkedik, mely hőemelkedés kisebb-nagyobb ingadozásokkal harmad-, negyednapon szűnni szokott s az állat étvágya is teljesen helyreáll. Több esetben volt alkalmam tapasztalni, hogyha az oltás tisztátalan fecskendővel, vagy a nem kellőleg desinficiált bőrön át történt, a beszúrási helyen emberfejnagy- ságu, sőt lónál az egész nyakra és toroktájra ki­terjedő beszüremkedés lépett fel s az állat a meg­fulladás veszélyének volt kitéve. Kisebbfoku daga­natok jeges borogatásokra gyógyulni szoktak, de ha nagyok a beszüremkedések, akkor a hullámzás csakhamar kitapintható s a tályog felnyitása válik szükségessé, mert a pyednua sem tartozik a rit­kaságok közé. 12,292/89. sz Zemplénvármegye alispánjától. A vármegye közönségének. Közhírré tétel végett tudatom, hogy tekin tettel a megyénk szinnai s homonnai és Ungvár- megye bereznai és n.-kaposi járásában a szarvas- marhák között terjedőben levő száj- és körömfájás járványra — miután a vásári érülközés legalkal­masabb módja a ragály elhurcolásának — a járási főszolgabíró és m. kir állatorvos egyértelmű véle­Mott már előttünk állott Stiawniz. Óriás kopár domb alján, úgy látszik nagy közönség be fogadására számított sok épülettel ellátott fürdő telep. Nagy hiánya, hogy csakis — bár elég terje­delmes s eléggé gondozott — parkja vah, s nagyon marékkai adja azt, a mi egy fürdőnél életfeltétel, az üdét, az üdítő zöldet, a mit a kárpátalji für­dők a pazar természettől özönnel kapnak. Félnapi'időzős után lehangolva keltünk útra ; a dunajeczi párti helyett döcögő szekeren, leta­rolt dombok között, kanyargó utón értük el a magyar határt s a magyar határon Nedecz várát. A vár jelenlegi tulajdonosa az alapi Salamon csa­lád. E várral szemben, a lengyel határszélen áll Csorsztin vára. Bajnok elődök pusztuló fészke ! A romboló idő falára lépett, s ma rom. Mostani gazdája a vár tövén, a leomlott kövekből, a béke malasztjat hirdető kis svájczi lakot építtetett. A nép ajkán rege is költ e várakról: Az egymástól alig két puska-lövésnyire szemben álló várak urai nagy barátságban éltek. A két vár között egy erős acéldrót volt kifeszitve, s arra ke­reken két serleg erősítve. Ha vendéget láttak, s lakoma volt a kéjt várban, a serlegeket megtöl­tötték, megtaszították, az összekoccant, visszafu­tott, és igy ivának áldomást. Boldogabb idők voltak, a koccintás másként hangzott s jobban Ízlett talán a bor ! Volt-é benne már akkor is könyü ? . . . Agg»»” >1*1 i számunkhoz egy ív melléklet van csatolva,.

Next

/
Oldalképek
Tartalom