Zemplén, 1889. július-december (20. évfolyam, 27-50. szám)
1889-08-04 / 31. szám
szállitmánybiztositó társulatra ruházta át. Az osztrák Phő- nix-részvényeket a franco-orosz banknak eladta s a kezelési költségeket leszállította. Ezáltal a társaság oly helyzetbe jutott, hogy kockázatai minősége semmi részben sem kedvezőtlenebb, mint bármely más a monarchiában működő társaságé. Az igazgatóság mély megelégedéssel konstatálja, hogy az üz- j let terjedelmében a fölmerült aggályok és roszakaratu híresztelések dacára semmi nevezetesebb csökkenés be nem állott. Ez köszönhető első sorban a társaság páratlan buzgalmu ügynökei és képviselőinek, kiknek az igazgatóság teljes elismerését fe- ! jezi ki, továbbá a biztosított közönségre, mely bízva a társaság fenmaradásában, változatlan hűséggel tartotta fenn vele üzleti összeköttetéseit. A társaság jelenlegi vagyoni állapota a következő : Szemben a 4 millió ft részvénytőkével a 966,939 ft 86 krt tevő agió, s a 100,462 ft 38 krt tevő tőketartalékalappal, összesen tehát 5,067,402 ft 24krral — 3,634,001 ft j 99 kr veszteség állván, tiszta vagyonúi 1,433,400 ft 25 kr és I a múlt rendes közgyűlés határozatából alakított s 399,395 ft ) 20 krt tevő kétes követelések tartaléka marad. E vagyoni állapot s az igazgatóság javaslata alapján elhatározza a közgyűlés, hogy a részvénytőke 500,000 ftra leszállítván, a fent kimutatott 1,433,400 fi 25 krból fenmaradó 933,400 ft 25 krból tartaléktőkét alakit. Egyúttal elhatároztatott, hogy a fentiek 500,000 ftra leszállított régi részvénytőke 15,000 db egyenként 100 ftról szóló uj részvény kibocsájtása által 2 millió ftra fölemeltetik. Ezek szerint a társaság részvéuytőkében 2,000,000 ft, nyereménytartalékban 933,400 ft 25 kr, kétes követelések tartalékában 399,395 ft 20 kr, összesen 3,332,795 ft 45 kr tőkével rendelkezik, mely összeggel, hozzávéve a dij és kártartalékul kimutatott 4,915,193 ft 76 krt, összesen tehát 8,247,989 ft 21 krt, a társaság teljes joggal számíthatja magát j ismét a monarchia legnagyobb alapú biztositó társaságai közé. Igaz ugyan, hogy a társaságnak eredetileg 4 millió arany ftnyi részvénytőkéje volt, de tekintve, hogy a Phőnix-részvények | megszerzése óta 1,600,000 ft állandóan el volt vonva a társaság saját üzletéből, a vagyoni állapot az eredetinél nem kedvezőtlenebb. Bejelentette aI igazgatóság azt is, hogy az uj részvények elhelyezése francia tőkepénzesek és budapesti előkelő cégek által 1,150,000 ft erejéig eleve biztosíttatott. Az uj részvényekre alapszabály szerű előjog a régi részvényeseket illeti, az esetre, ha ez előjog teljesen igénybe nem vétetnék, az uj részvények átvételét garantirozza legalább 4000 dbot egy francia nagy részvényesekből álló conzorcium és köriilbelől 7500 dbot egy budapesti előkelő cégekből álló csoport, melynek tagjai: Brüll Henrik és fiai, Deutsch lg. és fia, Fischl testvérek, Herzog M. L! és társa, Kohner Adolf fiai, Lederer testvérek, Müller Vilmos, Strasser és König, Sváb Károly, tornyai Schossberger Henrik stb., úgyhogy 1,150,000 ft elhelyezése minden körülmények között biztosítva van. 358. sz/881. vg. (A zónatarifa) a m. kir. államvasutakon, az északkeleti és a csatlakozási forgalomban a kassa-oderbergi vasúton is augusztus hó l-én életbe lépett. A kszönségnek nagyszüksége van oly könyvre, melyből kivehető, hogy valamely állomástól minden más keresett állomás mekkora távolságra van, következőleg hányadik távolsági zónába esik. A zónatarifának ily módon való közlésével megbecsülhetetlen szolgálatott tesz az útmutató“ a magyar és közös közlekedési vállalatok hivatalos menetrendkönyve, melynek augusztusi füzete a zónatarifa alapján át van dolgozva. Az egyes menetrendek mellett az első rovatban levő kilométermutató az állomások egymástól való távolságát mutatja.; nem ugyanazon vonalon levő két állomás egymástól való távolsága a csatlakozó ponton át keresendő, az igy mutatkozó kilométerek száma megkeresve a Zónatarifában mutatja a zonaszerü viteldijat. E mellett az .Útmutató' az összes állomásokra szóló jegyek árat (Budapestről és Bécs- ről) tartalmazza, úgy hogy a közönség minden kívánt felvilágosítást megtalál a menetrendkönyvben, mely az összes középeurópai vasutak, hajók taljes menetrendjét tartalmazza és a teljes budapest-párisi és páris-budapesti menetrendet is közli. A zónatarifa behozatala következtében a Magyarországban és Magyarországból való utazásoknál minden más menutrendkönyv. használhatatlan. Az .Útmutató' ezen füzete már megjelent, ára 50 kr. Kapható minden könyvkereskedésben, vasati személypénztárnál, valamenyi városi menetjegy-irodában és a kiadóhivatalban Podmaniczky-utca 17/b szám alatt. Irodalom. A hún-magyar írás és annak fennmaradt emlékei. Irta : Fischer Károly Antal. Nagy ivnegyedréten 105 lapra terjedő mü. Ára: 3 ft. Megrendelhető a szerzőnél, Budapesten, I. kér. Vár, Uri-utca 12. sz. I. em. Nemcsak szép és derék, hanem hazafias feladatot is teljesített a tudós szerző, midőn őseinknek, a hadverő és honfoglaló hunoknak eredeti, vagyis az ázsiai hazából hozott s az erdélyi részekben még a XVII. század végén is minden nemzeti iskolában tanitott, még az egyszerű falusi mesteremberek által is jól ösmert és használt Írásmódjával kitűnő munkájában nemcsak megösmertet, hanem a régen feledésbe merült Írásjegyek (rótt betűk) használata iránt kedvet és hazafias eltökéllést önt olvasójába. A keresztény idegen papok, annak idejében, átokkal sújtottak mindent, amivel köze volt az ősi szokásnak, tehát a hűn divatu Írást is. Fischer a tudósok előtt is feltűnést keltő müvében, mint a művelődés- történelemnek egyik szerencsés kultiválója, feloldozza őseinknek formás betüjegyeit az anatéma alól, s egybeállitva a hún-ma- gyar Írásnak teljes alfabetumát, nemcsak helyet, de jogot is biztosit ez ősi betűk számára a régiségek tudományában. Azokat a .magyarfaló' német történészeket pedig, akik ősi Írásunk eredetiségét és hitelességét tagadták, nagyszabású müvének megdönthetetlen érveivel letromfolja. Az u. n. „Atilla kincsei"-t (a Torontál vármegyében N. Szent-Miklóson 1799-ben talált arany kincsleletet) góth eredetűnek bizonyították ,err-A rá —- fogd rá'-féle magyarázatukkal német sógoraink. Fischer a kincseken találtató feliratokban ráismer a hún betűkre s azokról leolvassa az Eszes, ejt, szépen, Eger, nekem szavakat, melyek napnál fényesebben igazolják e kincseknek ős magyar (és korántsem góth) eredetét. Nem lehet célunk, hogy e nagyon kimért rovatban a derék műnek taglalgatásába bocsátkozzunk. Az olvasás elemeit tanitó szakemberek kedvéért csak annyit jegyzünk meg, hogy őseink a mássalhangzókat mindig e-vel ejtették igy: ab, ecs, flcz, ed. stb. (és nem igy: be, csé, cs, dá stb.) mint még ma is mondjuk ef, er, as, stb. Nem lehetne-e ezt az ősi divatot visszaállítani az ábécés oktatásban? A magyar géniusz jogait érvényre emelni a latin divatot öltött alfabetumban? Hiszen Szőnyl Nagy István 1695- ben kiadott .Magyar oskolá'-jában még igy tanította a mássalhangzókat: .a véle összeállott vocalisról vészén nevezetet mindenlk consonans." Gondolkozzanak e kérdés fölött derék, magyar szellemű néptanítóink! — Az olvasó kedvéért mi még csak annyit jegyzünk meg, hogy a régi hűn-magyar Írásjegyek számjegyekül is használtattak. Mikor pl.ezt az évszámot: ÍOOI itták le a következő három betűt helyezték egymás mellé : gJTZ, mely jobbról balfelé olvasva (őseink keleti módra igy Írtak és olvastak) annyi mint: zrgy, azaz ez-er-egy, vagyis ezcregy. Akinek csak parányi veleszületett j érzéke van mindaziránt, ami a magyarság jellemén ősi, szép és kiemelő: valóságos lelki gyönyörűséggel fogja nemcsak olvasni, de magát benne felejtve tanulmányozni is a ■„hun-magyar Írást és annak fennmaradt emlékeit." A mű szerzője magát csak műkedvelőnek mondja a históriai tudományok terén, de müve kész tudósnak hirdeti. Adjon az ég sok ilyen jeles műkedvelőt hazai tudományosságunknak! A .Vasárnapi Újság' 30-ik száma a következő érdekes tartalommal jelent meg: Fejzi Pasa Kollmann József 1848— 49-iki honvédezredes. (Képpel.) — Hugó Viktor sírjánál a párisi pantheonban. (Költemény.) Irta Bartók Lajos. — Párisban. — Képek Párisból. — Reviczky Gyuláról. (Költemény.) Dengi Jánostól. — A tobolszki kincs. Orosz életkép. Patru S. után. (Folytatás.) — Száz év előtt. — Egyveleg. — Grf. Péchy Manó. (Képpel.) Európa hegyi vasutai. —• A Bounty-lázadók unokái. — Irodalom és Művészet. —• Közintézetek és egyletek. — Mi újság? —Halálozások.— Szerkesztői mondanivaló. — Képtalány. — Sakktalány. — Heti naptár. — A „Vasárnapi Újság' előfizetési ára negyedévre 2 ft, a „Politikai Ujdon- ságok'-kal együtt 3 ft. — Ugyancsak a Fr.mklin-Társulat kiadóhivatalában (Budapest, egyetem-utca 4. sz.) megrendelhető a „Képes Néplap' legolcsóbb újság a magyar nép számára, félévre I ft. Elölizel6si felhívás A „zsidók szertartása és szokásai’ cimü munkára. (Kivonatosan közöltük — Szerk.) Újabb időben a zsidóügygyel a magyar sajtó sokat foglalkozott, s részben most is foglalkozik ; de a különféle közlemények között alig akadt mü, mely a judaizmus egész belszer- vezetét s úgyszólván lényegét teljes alapossággal és a valónak annyira megfelelő hűséggel adná elő, mint Rosti Miklósnak 1785. évben Nagy-Szombatban nyomatott: „ Ritus acu mores hebraeorum' cimü munkája, mely kiválóan tudományos alapra lévén fektetve, igazán becses és érdekes olvasmányt nyújt egy- iránt minden olvasónak. A zsidók vallásának összes szertartásai és szokásai föltalálhatók e műben ; ha valaki némelyeket nem tudott, megtanulhatja belőle. A keresztény s főleg a lelkészkedő jpapság közelebbről megismerkedik a judaizmus belszervezetéve! és számtalan bibliai idézetek alapján, mélyen betekinthet az „árnyék és valóságba', vagyis az ó és uj szövetségbe, és párhuzamba hozhatja a kereszténységet a judaizmussal, mely utóbbinak legyőzésére megbecsülhetetlen érvekkel találkozik e kíinyvben. A közömbös olvasó pedig kedélyesen elmulathat a különféle koholmányok, és szent meséken mintha csak legérdekfeszitőbb regényt olvasna. E tanulságos és nagyon érdekes latin műnek magyarra fordítását elhatároztam és be is fejeztem, leginkább azért, mert a többi e nemű müvek között — erősen hiszem, helyét igenis megállja, és í arra van hivatva, hogy az előítéletes balhiedelmeket, amelyek- . tői még némely keresztények sem menttek, eloszlassa; és a ! csupán rituális alapon nyugvó judaizmussal megértesse, hogy I a boldogsághoz külső vallási szertartásaik nem elegendők, de j fő kellék a szeretet s ennek megfelelő cselekmények, t. i. az erény követése és a bűnnek kerülése ! És mindezekből kiki meggyőződhetik, hogy az antisemitizmusnak e műhöz, s ennek amahoz semmi köze. A 10—-12 Ívre terjedő műnek ára postai szétküldéssel együtt 1 ft. Növendékpapoknak 80 kr. A tiszta jövedelmet a munkács e. m. kántortanitök leány-árva- házára ajánlom. Az előfizetési pénzt vagy a gyűjtő iveket f. é. augusztus hó l-sö napjáig kérem nevemre cimezve Vécse u. ] p. Gálszécs. Zemplénvm küldeni. Lehet előfizetni a „Kelet" j nyomdájában is Ungvirt (várkapu.) Gyűjtőknek 10 előfizető után I egy tiszteletpéldánynyaí szolgálok. Mély tisztelettel Vécse, j 1889. junius hó i-ső napján. Fesztóry József, munkácsi e. m. I vécsei gör. szert. hath, lelkész. „Fáin.* Zsidó tréfák. Sojátkezőleg elmandja Seifensteiner , Salamon. (Budapest, Singer és Wolfner kiadása.) A Dob-utcá- , nak lönődéseiről hires bölcselője önálló kötettel lépett a könyvpiacra. Országos hirü sogora, a király-utcai Spitzig I Icig likvidálván: a régi jeles firma hitelével s élclapjával maga lépett ki a piacra Seiffensteiner Salamon. A kiadott jeles adoma-gyűjtemény minden egyes darabján rajta van az ő szellemességének védőjegye. Ha itt ott mégis találkozik egy-egy tréfája, mondása, a mely ismerősnek tűnik fel, az nem von le semmit a gyűjtemény érdeméből, sőt a nehány ilyen régibb adoma csak arra szolgál, hogy újabb még eddig ismeretlen I testvéreit bevezesse a nagy világba. Mindannyin meglátszik I h°gy jó családból valók: csípősek, jellemzők, és kacagtatók. I A magyar közönség szereti a jó anekdotákat, s a jelen kötet pedig a javát foglalja magában. Jelen könyv első kötete ( egy egész ciklusnak, melyet Csicseri Bors állít egybe. Ez a név is elég biztosíték arra, hogy amit a nagy közönség elé visz, annak van ize, sava-borsa. A pompás kiállítású könyvnek, melyet Homicskó Athanáz sikerült rajzai ékesítenek, ára egy „kóser' forint. Hogyan bánunk házi állatainkkal. (Folyt.) Többszörös elbukás után, miközben vérével áztatta a sikos havat, végre nem bir felkelni s eltűnt erejét nem tudja visszavarázsolni sem az ostorcsapás sem a nyélnek boldogabb vége, sem pedig a löcscsel való ütlegelés. Neki huzalkodik még egyszer a szegény pára, még egy kisérletet- tesz, ... de nem megy . . . elalélva rogy vissza s lábait néhányszor gyengén megrázva el, végig terül. Üvegesedö szemének utolsó könyüje csordul Végig megmeredt ábrázatján. Állatvédelem Ádámja hol vagy ? ? Eme kérdésünkre a messzetávolból ilyféle válasz hangzik; »Szégyenlem magamat uram, ez én meztelensé gemben « Sok bámészkodónak összesereglése mellett a mi Büszkénk a gyepmester kocsijára emeltetvén, a dögtérre kerül. Azt gondolhatná valaki, hogy itt végre megnyugszik. Még nem. Óh még nem. — Sok fáradozás és gondolkozásba került, mig S. a.-Ujhelyben az uj dögtér iránt megállapodás jött létre, hiszen szépészeti, köz- és állategészségügyi tekintetek s követelményeknek kellett elegettenni. Végre megoldatott e gordiusi csomó s megtaláltatott az erre alkalmas hely, közvetlen közelében a közvágóhidaknak, a két vasút vonal ősz- szeszögelésében. Egy bibéje azonban még is van a dolognak, hiszen semmi sem tökéletes az ég alatt, ugyanis ut nem vezetvén e helyhez, hozzá- férhetlen, de a legelő marha, korlátok hiányában, minden akadály nélkül legelészhet rajta. Itt, za isten fénylő szabad ege alatt, fosztatik meg a mi szegény Büszkénk rongyos porhüvelyétől, a szélrózsa minden irányában utazó közönség nagyobb épülésére. Menj oh vándor s hirdesd világgá (s jelentsd a Lacedemonbelieknek) hogy itt nyugszik köcéjé- ből kivetkőztetve a derék »Büszke.« Tisztelt hallgatóim megnyugtatására azonban mellesleg megmondanom, miszerint az »Állategészségügy» rendezéséről szóló 1888. évi VII. törvénycikk 19. és 60. szakasza, ezen mintaszerű dögtért tűrni nem hajlandó. Vegyük most szemügye harmadik állattársunkat. Házi állataink között a kutya részesül legkedvezőbb, sőt sokhelyen mondhatnám túlságosan kényesztető elbánásban. Hasznát ugyan alig látjuk s a számtalan kellemetlenség, kár, sőt életveszély a mit okozhat, mind számba se jő, mert egyetlen jó tulajdona, állítólagos hűsége révén, mind az megbocsátta- tik neki.*) Nem akarom itt hosszadalmasan ecsetelni minő kellemetlenségeket okozhat egy — estende véletlenül — az udvarba zárt kóbor eb. Annak ugatása, üvöltése, kapu kaparása, bizonyára nem szender gerjesztő zene, de az ily szerencsétlenül járt kosztosnak még kibocsátása sem szokott a legdmább lefolyású lenni, mert épen a kapufélfát szokta kiváló csökönyösséggel őrizni. Azt sem szándékom apróra elbeszélni, minő kellemes, különösen hölgyekre nézve, ha udvarunkba lépve a kedvencek apraja, nagyja achromatikus skálában nyilvánítja megjelenése feletti örömét, piszkos lábukat felrakván a vendégnek egész a csipőéig, hogy onnét leszánkáztathassák, vadonat uj szövetű és szabású a háziasszony tiszteletére először magukra öltött ruhájuk utolsó fodráig. S majdnem említés nélkül kívánom hagyni a látogatásra jött hölgynek kínszenvedését, midőn a kis házikedvenc sáros őszi napon megejtett kóborlásából haza térten — a viszontlátás feletti örömében — hozzá simul s uj drága ruhájának uszályát választja pihenő helyéül; a hol is teljes kényelembe helyezkedvén, hadat üzen háborgató barna ellenségeinek. És ha ezen harc és háborúban a ruha finom csipkéjébe belebonyolódik s fogságából szabadulni óhajt, no ezt még benső összhangjában megzavartan sem veheti neki zokon senki. — Sőt az illemszabály megköveteli, hogy a kis kedvencet gyöngéd figyelembe részesítsük. — Különben is hiába igyekszik a vendég egy lábmozdulattal az alkalmatlankodótól, mert azt — különösen ha úri nőtől jő — a kis kedvenc kutyába sem veszi, de sőt a lábmozdulatot közeledésnek véli s még inkább hozzá lapul a már is tönkre tett ruhához. De ezek mind szót sem érdemlő aprólékosságok s legfeljebb a barátságot lazítják olyanoknál, kik ruhájokra több figyelmet kénytelenek fordítani már csak azért is, mert nincsen módúkban minden nap egynek egynek veszedelmét türelemmel nézni; és az ily barátság úgy sem sokat ér. Szép hallgatóimat bizonyára kevéssé érdek- lendi, hogy évente ezer meg ezer juh pusztul el kergeségben az echinococcus féreg által, mely betegségek előidézője a kutya galandférge. De mit is törődnének avval, midőn földbirtokosaink sem gondolnak vele és többre becsülik azt a nehány hegyközi juhot, mit Máramaros és Erdélyben a farkasoktól állítólag a kutya óv meg, annál a sok ezer darabnál, mely nálunk, hol farkas nincs, esik a kutyák közvetett áldozatául. Tudom hitetlenül csóválnák fejőket, ha elmondanám, hogy a mi állatrendészeti felügyeletünk mellett, miként nyúzza meg a juhász — lépfené- ben elhullott — juhait s mily pontossággel segédkezik Bodri kutyája e műveletnél, egyúttal a hullát gyomrába temetvén, s mint száguld azon módon véres szájjal a juhok közé, mint tereli őket jobbra-balra, miközben egyet egyet csípvén rajtuk, terjeszti tovább, mintegy beoltva, a nyavalyát. Modhatnák önök, hogy a lépfene ellenszerét bírjuk már a Pasteur ajánlotta oltásban. Hát úgy is jó 1 — Ne szólj szám nem fáj fejem. Hogy a kutya bizonyos kellemetlen s nagy viszketegséget okozó bajban gyakorta szenved s hogy ez a még említésében is kellemetlen baj urára, sőt úrnőjére is átragadhat, ez bizony nem valami kedves állapot, de egy kis kenőcs, nehány fürdő, ettől is megszabadítja a «cynophilt.» Komoly, életveszélyes baj származhat a kutya barátságból az által is, ha a véletlenül galand férget magában hordó kutya, kezünket szaglássza és nyalogatja. A világért sem akarom közelebbről tárgyalni, hogyan kerül a galand féreg petéje a kutya orrára, vagy épen a nyelvére, csak elég legyen kijelentenem, hogyha ez az ember kezére kerülvén, utat talál annak gyomrába — mely lehetőség teljességgel nincsen kizárva — az embernél a borsóka betegésget idézheti elő, oly gyógyíthatatlan betegséget, mely különösen a megbetegedett tüdeje és májában képződő dagokban nyilvánul s többnyire csak a halál után állapítható meg teljes biztonsággal. Legfélelmesebb mindazonáltal a kutya veszettsége által, mely gyógyíthatatlan betegségét, minden állatra s igy az emberre is átszármaztathatja. Nagy szerencse, hogy nem sok embernek jutott osztályrészül ily szerencsétlen beteget láthatni, de azok kik láttak, bizonyára nem feledik el soha annak borzalmasságát. *) A közbecsü közleménynek e részében fejtegetett fogai - makat illetőleg a t. czikkiróval eltérő nézetben vagyunk. Szerk.
