Zemplén, 1889. július-december (20. évfolyam, 27-50. szám)
1889-08-04 / 31. szám
Melléklet a „Zemplén“ 31-ik számához. Csakhamar beláthatjuk azonban, hogy csak a legritkább esetben leszünk oly helyzetben, hogy ezt megtehessük a nélkül, hogy magára a folyóra, a városra és a vízfolyás mentén lefelé fekvő egyéb városra nézve kárt ne csináljunk. Ha eze két a körülményeket figyelmen kívül hagyjuk, sokkal roszabb állapotokat teremtünk a réginél, példa rá London, mely régi csatornarendszerével, dacára az 1815. évi törvény szigorának, annyira megfertöztette a Themset, hogy az annak partjain épült házakban a bűz miatt lehetetlen volt megmaradni ; Páris, hol a pöce-anyagoknak a Szajnába való vezetése által rövid idő alatt tűrhetetlen állapotok támadtak ; és mindazon államok városai, melyek Anglia nyomdokain indulva, a pöceanya- goktól való megszabadulásnak e káros következményű rendszerét fogadták el. E bajok elszüntetésére hozták meg az egyes államok törvényhozásai a folyók tisztántartása érdekében legszigorúbb törvényeiket, élükön Angliával az 1873. évi »Riverpollution-acL cimü törvénynyel, mely rákényszeritette a városokat arra, hogy a csatorna-tartalommal egy más térre, a mezőgazdaság terére lépjenek. A városi csatornázások kérdésének az öntö zés általi megoldásánál, tekintettel arra, hogy ez még a legutóbbi időkig is fentartotta magát és sikeres megoldásnak tekintetik, kissé megállapodhatunk. Az eszme maga nem uj, mondhatni majdnem oly régi, mint maga a mezőgazdaság. Emlitettük az ó'-kori rómaiakat, de China és Japánban évezredek óta már a legnagyobb szigorral forditattak az emberi ürülékek a gazdaság céljaira épen a bennük rejlő becses trágyaértéknél fogva. Edinburgh, Milano és Navarra közelében 200 éves, hig ürülékre berendezett öntözékeknek jöttek nyomára, mig Fránciaországban egész de partament-ok lakosai ürülékkel trágyáznak, még jelenleg is s Florenc városában a házak bérösze- gének mértékére a pöcegödröknek befolyása volt. A kivitel röviden abban áll, hogy a csapadék vizekből és pöceanyagokból álló csatornatartalom valamely, a városon kívül fekvő területre vezettetik abból a célból, hogy a föld az erjedő és rothadó alkatrészeket felvegye, illetve oxidálja és igy az egészségre káros hatásukat megsemmisítse. Az osztó csatornákból kikerülő tintaszerü folyadék a terület esésirányára merőlegesen húzott barázdákon átbukva átszivárog a talajon s átadva annak magával hozott tápanyagait, mint kristály tiszta viz kerül ki belőle, mely nemcsak hogy nem kellemetlen izü, de Pasteur vegyelemzése szerint a tudomány minden követelményének megfelelő, úgy hogy egészségesebb és mikrobáktól tisztább viz már nem is kívánható. Első követelmény azonban, hogy az ily talaj sűrűn meg legyen alagcsö- vezve, nehogy átbocsátó képességét elveszítve, megromoljon s igy felmondja a szolgálatot. Vármegyei ügyek. Vármegyénknek közigazgatási bizottsága f. hó 12-én ülést tart. Milyen lesz az uj közigazgatás ? E kérdésre ad általánosságban választ a N. Fr. Presse budapesti levele. Nevezett bécsi lap szerint a közi- gazgazgatási reform-javaslatnak még a vázlata j sincsen meg, kivéve a közigazgatási biróságokra jj vonatkozó javaslatot; a miniszterek azonban már i teljesen egyetértenek a reform alapelveiben. A reformot nem meríti ki a közigazgatási közegek kinevezése, hanem magában foglalja a közigazgatási testületek szervezését és hatáskörük szigorú megvonását. A régi intézményből lehetőleg meghagyják mindazt, a mi a reform céljával összefér. A vármegye, a főispán, alispán, főszolgabíró és ’ szolgabiró megmaradnak; a forma a régi marad, csak a tartalom lesz uj. A vármegyéknek területi beosztása is lényegében a régi marad. Az 1848. óta történt változtatások azzal egészittetnek ki, hogy a polgári elem és az értelmiség is elfoglalják majd a vármegyében az őket megillető helyet. A vármegyék szabad véleménynyilvánítása, határozathozatala és írásbeli érintkezése a közélet minden kérdésében, tehát politikai kérdésekben is. változatlan marad. A szolgabirótól felfelé az ál lám fogja kinevezni a hivatalnokokat. A nagyobb vármegyék egy alispán helyett többet kapnak. A főispán hatáskörét, mely közigazgatási és politikai feladatokból áll, törvény fogja körülirni. A kormány bizalmi férfia lesz a vidéken. Mint most, úgy ezentúl is a kisebb vármegyékből kettőnek, vagy többnek a kormányzása csak egy főispánra bizatik. A reform három főcsoportra fog oszlani : a községek, városok és vármegyék adminisztrációjára. Először is a községekre és vármegyékre kerül a sor, a városoknál — mostani közigazgatási szervezetük mellett — a szükséges változtatásokat legutoljára lehet hagyni. A legutolsó nagy restauráció minden valószínűség szerint f. évi decemberre iratik ki. A választás tuvalevőleg hat évre szól, de mihelyt a reform életbe lép, egyszersmind érvényesülni fog az általános jogszabály: *Lex posterior derogat priori.* (A későbbi törvény megszorítja a korábbit.) A hat évre megválasztott tisztviselő egyszerűen elveszti állását, ha az uj köz- igazgatás értelmében a kinevezésre nincs kvalifikálva, vagy bármi más okból alkalmatlan. Az uj közigazgatás főcélja: a magyar nemzeti állam megszilárdítása. Katonai lóvásár. A hadsereg lószükségletének fedezésére Tőke- Tér ebesen f. évi szept. 17-én pótlovazási vásár fog tartatni. Ludovikások. A honvédelmi miniszter tudatta a vármegye közönségével, hogy Őfelsége Spllen- berg Barna Gábor nevű fiának és BuZa József József nevű fiának a honvédségi Ludovika- akadémia tényleges állománybeli tisztképző tanfolyamának i8 89/90-iki évfolyamára a gf. Buttler János- féle alapítványi helyekre, első sorban ; továbbá Matterny József István fiának másodsorban történt bemutatását tudomásul vette; Péchy Andor, sza- csuri birtokos ugyanoly nevű fiának a Ludovika akadémiában félfizetéses helyet adományozott. A belügyminister a községbe érkezett idegenek bejelentése körül követendő eljárás tárgyában alkotott vármegyei szabályrendeletet jóváhagyta. függésben vannak, azt hiszem kivívtam soraim jogosultságát. Faluhelyen, a hol a népesség a területhez mérve | rendszerint csekély, a hol tehát egy emberre arány- I lag nagy földterület jut s ez is a maga természe- . tes, Isten teremtette állapotában még meghagyatott, csatornázás szüksége fel nem merül, sőt a tisztaság rovására talán több is történik a kelle ténél s mégis a falusi ember egészségi állapota a városiéval össze nem hasonlítható. Az eső és házi vizek utat találnak a lefolyásra, gyorsan elszivárognak s az ürülék anyagok is ugyancsak visszaadatnak az anyaföldnek mielőtt rothadásnak indulnának. Mily egészen más viszonyokat találunk azonban városokban, hol a népesedési arány a területhez mérve már sokkal nagyobb, az utcák kikö vezvék, hol az elhasznált vizeknek már nincsen merre lefolyást keresniök az anyaföldbe s melyek, ha elvezetésükről gondoskodva nincsen, rövid idő alatt állandó posványt képeznek: itt mesterséges utón, gyorsan és gyökeresen kell segítenünk. Az emberiség fejlődés-történetéből láthatjuk, hogy kezdettől fogva létezett egy bizonyos törekvés a tömegesen együtt élő emberek letelepülésére, később lakhelyének tisztántartására és az egészségre káros hatású anyagok eltávolítására. A földmiveléssel foglalkozó rómaiak, hitelt érdemlő római irók Virgil, Varr , Piinius nyomán, a emberi ürülékeket a mezőgazdaság céljaira tudták értékesíteni, sőt a köztisztaság iránti érzék Róma növekedtével annyira fejlődött, hogy Tarquinius uralma alatt megépítették a Cloaca Maximát, az ó-kor e nagyszerű műszaki alkotását tisztán a csapadékvizek elvezetésére, melynek óriási méreteiről fogalmunk lehet, ha felemlítem, hogy főgyűjtőjének belső szélessége 45, magassága pedig az 55 métert meghaladta. Földalatti csatornákat találunk Carthagóban, Jeruzsálemben, melyek azonban később, a mint azt Rómánál is észlelhetjük, nyilván a népek el- puhulása és az erkölcsök hanyatlása, utóbbinál különösen a görög befolyás következtében vagy pedig teljesen elhanyagoltattak. Évszázadokon keresztül ezek után nem ta lálunk ezen lényeges ügynek megfelelő és a követelményeket csak részben is kielégítő intézkedést; mígnem a század elején az angolok, a tudományos haladásnak fáklyavivői, ismét felvetették a város rendszeres csatornázásának ép oly lényeges, mint szükséges kérdését. Ókét követte a természettudományok fokozatos fejlődésével az általános szükség nyomása alatt majdnem minden nagyobb város, nem tekintve a hozandó áldozatok terhét, hanem csupán a célt: a lakosok egészségi állapotát lehetőleg megjavítani. Városok csatornázásánál általában két főrendszert különböztethetünk meg, az u. n. öblítő rendszert, melynél az eső- és csapadékvizeket az ürülékekkel együtt egy közös csatornában — és az elkülönítő rendszert, a melynél e két tényezőt különválasztva egymástól függetlenül vezetjük el. a) Az öblitü csatornázási rendszer. Ha a város oly kedvező fekvéssel bir, hogy közelében vagy épen azon keresztül vonul valamely bővizű patak vagy nagyobb vízfolyás, közel látszik a megoldás, amennyiben az összes csatorna tartalmat egyszerűen belevezetjük a folyóba lehetőleg oly helyen, hol a városnak már nem okoz bajt, tehát a városon alul. ——a—uw Kilátásra különös kedvezőnek kínálkozik a vár, melynek lejtőjén a város egyik része épült. A kilátás elragadó, kivált a királyi termekből, melyek még most is, néha napján, lakóhelyül szolgálnak a bajor fejedelmeknek. Mint minden várnak, úgy ennek is megvan a maga romantikus mondája. A várfalon két patkó- alakú benyomást összeköttetésbe hoznak egy ka landos mesével, mely szerint Gaitlingeni Eppelin rablólovag lovastul leugratott volna a várfalról. Miután ily patkó nyomot eddig vagy egy féltu catot láttam, bizalmam e mese iránt is megcsökkent. Több hitelt érdemel a vár udvarán álló tölgy, melyet Kunigunda császárné ültetett, s most a 800-ik évet látja maga fölött elvonulni. Elég tisztes kor egy tölgytől, azonban mióta a libanoni cédrusok, és a ceyloni szent búfa 2000 éves lombkoronájával feltűnt az irodalomban, azóta némi lenézés illeti a 800 éves aggot. A városon kívül elrejtve látszik a Szent- János-temető, melynek főnevezetességét a hét stáció képezi, melyeket hogy teljes történelmi hűséggel álhthason föl, egy nürnbergi polgár Ketzel Márton, a szentföldre zarándokolt s ott megszámlálta a lépéseket Pilátus háza és Golgotha között. Hazajőve hajótörést szenvedett s elvesztvén a föl- jegyzett számokat, még egszer megtevé a fáradságos gyalogutat, s ez esetben sikerrel. A várból lejövő ut a Dürer-téren vezet kérész tül, hol Dürernek önmaga által rajzolt s Rauh által öntött szobra diszlik. A német festők legnagyobbika, a nürnbergi polgárok viseletében, széles prémes köpenynyeí, A tokaj-tarczali ut kiépítésére a kereskedelmi minister újabban 50,000 forint államsegélyt tett vállaira hulló hajjal van ábrázolva, kezében a karctü, mely talán inkább tette a művészt örök- hirűvé, mint azt ecset. Német életleirói vajmi keveset imák arról, ami nálunk oly sokat foglalkoztatta a műtörténészeket: tudni illik Dürer magyar származásáról. Igaznak látszik azon feltevés, hogy Dürer családja Ajtóst név alatt magyar eredetű lett volna. Á török dulás pusztitá el a kis Ajtós falut, honnan Dürer atyja kivándorolt Nürnbergbe. Innen nevének fordítása Thürer—Ajtóst. Hogy Dürer magyar nemesi voltára többször hivatkozott, állítják e férfiú életrajzával foglalkozó történészeink. A németek e pontra vonatkozólag a hallgatás üdvös politikáját követik, megmagyarázható okokból. Bármint álljon a dolog nemzetiségi tekintetben, a németek e theologus, s vallásának nyomait vésőjébe és átvett férfi, koszorúját, a valódi tárgyilagos kritika sohasem fogja letépni. Az ízléses Mária-templom mögött, a liba piacon áll az utánzásokról hires Gänsen Mänohen, mely két libát hóna alatt tartó férfit mutat. Ezen kedélyes vízöntő, mint a nála sokkal naivabb kollegája, Brüsselben, általános kedvence a közönségnek, s oly megnézni való, amit egy látogató sem merne elmulasztani. A várost keresztülszelő Pegnitz lánchidja mellett csodálatos felirat örökít meg, egy csodálatos ökröt, melynek kőszobra alatt a felírás tudatja, hogy ez az ökör sohasem volt bornyu. A német humor e furcsa nyilvánulásától utamat egy másik városi nevezetességhez, a Bratwurstglöekleln-hoz vettem. A száj és körömfájás ragadós állati betegség vármegyénk felső részén egyre terjed. A szin- nai járásnak már csaknem valamennyi községében Ez egy kisutcai korcsma, mely 1400-ig tudja fenállását visszafizetni. A szűk és ódon helyen kitűnő apró kolbászkákat és sört árusitanak el a folyton váltakozó közönségnek Sokan ezt tartják Nürnberg legelső látnivalójának. Különös elnevezésének alapját az szolgáltatta, hogy ezelőtt egyszerre készítették a kolbászokat, s ha egy bizonyos szám elkészült, harangjellel adták tudtul az örvendetes eseményt az éhes polgároknak. E patriarchális odútól a germán múzeumig az utat a Szent-Lélek-temploma mellett tehetni meg, hol birodalmi város korában Nürnberg őrizte a német császári jelvényeket, melyek innen Bécsbe s utóbb Berlinbe vándoroltak. A germán múzeum tartalmára már a névből, melyet visel, lehet következtetni; az egész majdnem kizárólag német régiségeknek őrzője, némi tekintettel egyéb relikviákra. Nürnberg régi iparának maradványain az első óráktól, az úgynevezett nürnbergi tojásoktól kezdve az első földgömbökig és a térképek csoportjáig sok a látni való. Ez utóbbiak érdekességöket készitőjüktől, Behaim Márton-tó\ veszik, kit méltán neveznek nürnbergi Kolumbusnak. Behaimé a dicsőség, hogy az azori szigeteket és a Zaire (Kongo) torkolatát fölfedezte Portugal számára. A nürnbergiek büszkeségükben még azt is állítják, hogy Kolumbus tervét Behaimtól vette volna. Ezt azonban nürnbergin kívül senki sem hiszi el. thyzer Itóla.
