Zemplén, 1889. július-december (20. évfolyam, 27-50. szám)

1889-07-21 / 29. szám

Melléklet a „Zemplén“ 29-ik számához

úgy mint másikon segíteni nem lehet, mert nem szabad, meg kell nyugodni abban, hogy van, s nem még azt is kívánni, hogy jó is legyen ami van.

Egy valaki azt állította, hogy minden színháznak tűz által kell előbb-utóbb elpusztulni s ennek megakadályozása végett minden város a legszigorúbb tűz biztossági előkészületeket igyekezet színházában életbe léptetni. A mi színházunkban még ez sem szükséges, mert még a tűz is kerüli. A zsinórpadláson elhelyezett nagy lámpa valóságos Damokles kard a közönség feje fölött s ha a színpadon tűz támad, nem lévén az csak egy vékony deszka fal-, s nem mint annak lenni kell vas függöny által elzárva, a láng pillanatok alatt már a páholy sorokat nyaldosná, melynek kiszáradt deszkaalkotmánya forgácsként vet lobot, s ha esetleg kívülről a felvezető falépcsők meggyulnak még a menekülési ut is el van zárva. Nemegyszer borzadtam meg, midőn ennyi kiszáradt fa között egy kis izzó vas kályhát láttam, melyből az izzó szénda rabok s szikrák messze ki-ki csaptak s csak egy.egy tűzoltó jelenléte mutatta, hogy ott még tűzre is gondolhatnak. Félek nagyon, hogy tűzveszély esetén a szerencsetlenségek krónikája egy szomorú lappal gazdagodni fog, melyet megakadályozni csak elölegesen s nem utólag lehet.

Ha ennyi rósz oldala van mint színháznak, talán megfelelőbb mint bálterem? No hogy ennek meg nem felel, azt minden egyes bálozó igazolja s igazolja az, hogy bárhol szívesebben rendeztetnek mulatságok, mint épen ezen bálteremnek épített helyen. Ruhatár, toalet-szobáról nincsen gondoskodva, a hideg bejárati folyosón halmozzák föl a ruhadarabokat, hogy a bálból átizzadva kimenők a hideg helyen s hideg ruha felvételével egészségüket tegyék tönkre s arra nem is gondolnak, hogy ha a folyosón felhalmozott ruhahalmaz meggyuladna, a fő kijuthatási ajtó lenne elzárva a közönség elöl. Nincs egy mellékterme, hová pihenni, vagy hűsítők élvezete végett félrevonulni lehetne — melyik bálterem van enélkül ?

Szóval egy hibákból felékitett alkotmány — nem terjeszkedve ki a még el nem mondott fontos más hibákra s e hibák legnagyobb részének oka: hogy kicsiny volt a tér s akkor a szomszéd telek még 3000 forinton — a mennyit gondolom ígért érte a város — nem volt megvehető. Jelenleg a szomszéd üres telek tulajdonosai, kiknek az orthod. hitközség a telekért 1500 forintot Ígért, ajánirók, művészek képezték; megjelentek a városi tanács főbb tagjai is s az előadás folyamán a proscenium páholyban megjelent a belügyminister is. Az előadás maga teljesen lebilincselte a vendégek figyelmét, s maga a mester egyik páholy hátteréből gyönyörködött a hatáson, melyet egyik leghíresebb müve keltett. A nagy felvonásközök, s a hőség némileg ellankasztották a vendégeket, de helyét azért senki el nem hagyta ; mindenki érdekkel várta a 3-ik és 4-ik felvonás közzé szúrt Rákóczi-indulót Berlioz átiratában. A harmadik felvonás végével mindkét primadonnát értékes virágkosárral lepték meg a magyarok. Végre jelt adnak a Rákóczira s a zenekar rázendíti az indulót. Egy percig halálos csend uralg a hallgatók körében, de már a jövő pillanatban kitört a lelkesedés zaja s az egész színház zug a »Vive la France«-tól, mire a franciák Magyarország élteié sével felelnek. A közönség állva hallgatta végig az indulót s midőn a zenekar elhallgatott, újra kitört a lelkesedés viharja, meiy mindaddig tartott, mig a zenekar újra el nem játszta az indulót. Az előadás végén a függöny legördülése után a közönség helyén maradt, várva a »Marseillaise«-t. Mindenki felállott s leste a karmester minden mozdulatát. A színpadon ezalatt félkört képezett a mai előadásban résztvett valamennyi művész s a függöny felgördülésére a körből kilépett az Opera Comique kedvelt tagja Mouliérat s elénekelte a világ legszebb, legharciasabb indulóját. Vendégeink néma áhítattal hallgatták a szent zsolozsmát, de midőn a művész térdre rogyva, esküre emelt kézzel ismételte a refrént, a lelkesedés zaja kitört s mint zugó orkán harsogott végig a színházon, s ez tartott mindaddig, tpig a művész még egy szakaszt meg nem ismételt. A széles lépcsőkön s lenn a színház előtt újra felhangzott

latot tettek a városnak annak megvétele végett s egy képviseleti ülés kimondotta megvételének szükségességét s megbízta a város főbiráját, kötné meg tulajdonosokkal az ideiglenes szerződést, s kimondotta, hogy a menynyiben a városnak a megvételre pénze nem lenne, eladni határozza egy fundusát, melynek eladási árából fedezendi a vételt.

De a városi képviselő-testület nem mindig azért határoz el valamit, hogy az valósuljon is!*) Egyik következő ülésén, midőn a főbíró az ideiglenes szerződést mutatta be, dacára a már elhatározott megvételnek, egyik képviselő azt az indítványt tette, hogy a vétel teljesen ejtessék el s azon inditványnyal szemben, hogy egy bizottság küldessék ki, mely megvizsgálja, hogy a hibákon lehet-e a szomszéd telek megvétele nélkül segíteni, vagy annak megvétele a javítások megtételéhez okvetlen szükséges, az előbbi-inditvány egy szavazatnyi szótöbbséggel győzött."*)

Tekintve azt, hogy annak a közönségnek, mely a színház épületének felemeléséhez oly nagy összeggel járult, jogos követelése az, hogy kényelme, egészsége s biztonsága ne legyen veszélyeztetve; tekintve, hogy a telek megvétele a városnak kiadást nem okoz, mert az tulajdonképen csere utján szereztetnék meg; tekintve azt, hogyha az most be sem építtetnék, csak hogy megakadályozva leend, hogy más esetleg e helyen építkezzék s épületének falai el ne zárják a páholyok ablakait, s egyelőre csak egy mentőajtó nyílik az üres telekre, mely csak egy embernek is életét mentheti meg: a megvétel pártolói nem nyugodhattak meg a gon dolatban, hogy egy szavazat egyszer s mindenkorra elejtse a további javítások lehetőségét, hanem Hornyay Béla fellebezést nyújtott be a vármegye törvényhatóságához, s hisz- szük, hogy a vármegye fontolóra veendi az abban felhozott alapos okokat, s ha egyelőre egyéb nem, de a javítás lehetősége, ha nem is olcsón, de meg lesz adva a városnak, mi ha meg nem történik, valószínű, mint az szokott lenni, ott hol hiányos valami elébb, utóbb felemelkedik egy oly épület, melynek kényelmesebb terme, célszerűbb berendezése magához vonja a mulatnivágyókat s aztán még a mostani kis jövedelemtől is megfosztja a várost s akkor a nagy költséggel

*) És, hogy előbb hozott határozatait következetesen tiszteletben tartsa ! Szerk.

**) A megvétel mellett szavaztak : Ujfalussy, Viczmándy, Schön, Dókus Mihály, Szepessi, Lehoczky, Szöllőssi Arthur, Hornyay, elle-e: Székely Elek, Becske B., Csákó, Fendrich, Csehi, Hlavathy E., Zinner. H.

az éljenzés s a Chatelet sötét falai százszorosán viszhangoztatták a zúgó eljenzést.

A Párist környező gyönyörű dombsor nyugati oldalán fekszik a kies Sains Cloud, harmadik Napoleon egykori hires nyaralóhelye. Az óriási park közepén szomorúan állanak a kéjlak omladozó falai, melynek sivárságát némileg enyhíti a felkuszott repkény és borostyán. A parknak a Szajnára lenyúló alsó részét az ünnepséget rendező bizottság körülkerittette ez alkalomra s a városban a bejáratnál óriási magyar és fráncia lobogókkal díszített diadalkaput emeltetett. Itt a magyarok a Budapesten járt fránciák vendégei voltak s egy külön bizottság Lesseps elnöklete alatt dolgozta ki a felette érdekes piográmot.

Az indulás Párisból a »Place Concorde«-ról történt, hol a Szajnán esteli félnyolc órakor négy díszesen fellobogózott hajó várta a vendégeket. A hajókra két cigánybanda is el lett szállásolva s a két parton összegyűlt óriási közönség ezerszeres »vive°-jei között a hajók megindultak a Szajnán le. Kilenc óra előtt kevéssel a hajók kikötöttek a Marseillaise hangjai mellett, a park bejáratánál pedig a katonai zenekar rázendítette a Rákóczit.

A park elzárt középső részén a vendéglő színházzá lett átalakítva, melyben a magyarok valóban ritka élvezetben részesültek. A fráncia Bla- háné, Madame Judic, repertoárjának legszebb da rabjaival gyönyörködtette hallgatóit ; Fránciaor- szág csillaga, Thérésa kisasszony, majd Gibert és Adiny, s a mély hangú Mme Dubulle, végül egyik első tenorista, Dúc, hallatta magát Maugin ur zou- gorakisérete mellett. Páris akárhány gazdag milliomosa ezereket áldozott volna, hogy az érdekes művészi csoportot szalonjának megnyerhesse. De e mellett a figyelmes rendezőség nem feledkezett

épült színházat kiadhatjuk magtárnak miután másra nem alkalmas s nem valószínű, hogy egy harmadik izr. hitközség alakuljon mely azt imaháznak megvegye. Midőn mindezeket elmondom, nem a kritizálási vágy, nem a szándék mindent lerántani, mondatja azt el velem, mint inkább a szándék felhívni a figyelmet a hibákra. Hiszem ugyan, hogy a képviselőtestület azt ezentúl sem fogja akarni meglátni, mit abból lehet következtetni, hogy elejtett nem régen is egy indítványt, mely egy bizottság kiküldését ajánlotta, mely bizottság a színház külső s belső ügyei fölött őrködnék, s a hibákat a képviselőtestület tudomására hozná ; de engem megnyugtat legalább a tudat, hogy oda mutattam a hibákra, s ha, azok javítva nem lettek, a következményekért nem engem terhel a felelőség.

If. B.

Vármegyei ügyek.

Száj- és körömfájás. Ez a ragadós s veszedelmes állati betegség a legszigorúbb óvóintézkedések megtétele dacára, vármegyénk éjszakkeleti részében is fellépett. Hivatalos jelentések szerint ezideig Sztriócz és Palota községekben terjedt el nagyobb mértékben. A szomszédos Ungvármegye törvényhatósága, honnan a baj hozzánk minden valószínűség szerint átplántálódott, NagyBereznán a marhavásárok tartását ideiglenesen betiltotta.

Hivatalos levelek portómentessége, A belügyminiszter körrendeletileg tudatta a vármegyével, hogy a hivatalos levelekre vonatkozó portó- mentesség nemcsak Törökország és Egyiptomban, hanem a Bulgária. Románia és Szerbiában székelő osztr. magyar követségekhez vagy konzuli hivatalokhoz intézett hivatalos levelekre is kiterjed.

Külföldre szóló útlevelek láttamozása. A belügyminiszter a Fránciaországba útlevélért folyamodókat, útleveleiknek a német császári nagy követségnél való láttamoztatására utasítani rendelte.

Összeírás. Az 1890. évre még mostan csak ideiglenes érvényességgel egybeállitott névsorba vármegyénknek országgyűlési képviselő-választói kerületeiben 20,374 választó van összeírva.

Fegyelmi ügyek. A gálszécsi járás főszolga- birája Simkovics András terebesi löbiró és Furda Mihály ugyanottani albiró ellenében több rendbeli panasz következtén a fegyelmi vizsgálatot elrendelte. Utóbb nevezettet állásától is felfüggesztette.

Katonaság elszállásolása. A 6-ik hadtestparancsnokság megkeresést intézett a vármegye alispánjához, melyben az O.-Liszkán és környékén elszállásolva lévő huszároknak Homonnára leendő áthelyezésével kapcsolatosan, a Sárospatakon lévő századnak Terebesre vagy Varannóra leendő áthelyezését kéri.

meg a gyomorról sem, s két óriási sátor alatt harminc szakács ádáz dühvei szabdalta a szárnyasok százait. Italul pezsgőnél egyebet nem láttam s azt olyan mennyiségben, hogy a leggyakorlottabb ivónak is le kellett arról mondani, hogy elfogyassza. A hoszu asztalsorok közepén óriási táncterem volt felállítva, melynek sima padlója a legfinyásabb igényeket is kielégíthette. Fül és gyomor teljesen kivevé részét a magáéból, a cigány rázendített a legjobb csárdások egyikére. A jelenetet, a mi erre következett, azt leírni csakugyan nem lehet, azt látni kellett. A fránciák néma áhítattal, majd kitérő lelkesedéssel bámulták a soha nem látott csárdást; az ujrának se hossza se vége nem lett, s az általános lelkesedés még olyan komoly embereket, mint Türr tábornok is, magával ragadott, ki Munkácsynéval ugyancsak aprózta a csárdást; a példa ragadós lett, s nemsokára fráncia, magyar együtt járta, mintha csak valahol Magyarországon lettünk volna. Bizony ilyet Saint-Cloud aligha látott, de még a párisiak sem, s kérdés, fog-é valaha látni.

Régen túl járt éjfélen az idő, mikor a katonai zenekar a Marseillaissel takaródét fúvott s az egész karaván folytonos zsibongás és kacaj mellett leindult a Szajnához. A telehold nyájasan ragyogott le a nyüzsgő társaságra. A megindult négy hajó nesztelenül úszott a csendes éjszakában. A mint a hajók a Severi hidnál bekanyarodtak a városba, a kirándulók még egy búcsúpillantást vetettek a még mindig fényárban úszó saint-cloudi parkra, utolsót, mert a mint a reggeli nap első sugarait ráveti az Eififel-toronyra, a magyarok is búcsút mondanak a vendégszerető fővárosnak azzal a meggyőződéssel és tudattal, hogy az eltöltött öt nap éltük legfényesebb, legemlékezetesebb napjai közzé fog tartozni. Paty Kárius.