Zemplén, 1889. július-december (20. évfolyam, 27-50. szám)

1889-07-21 / 29. szám

XVIII. tvc. 2. §-ának rendeletéhez képest minden nagyközségnek és körjegyzőségnek megküldetik, s azok ottan e f. i88g. évi julius hó 22-étől julius hó 31-éig közszemlére kitéve tartatni rendeltetnek, s azok ellen e folyó julius hó 22-étől augusztus hó i-éig a jogosítottak felszóllalásukat, augusztus hó l étől a jövő augusztus hó 10-éig pedig e fel­szólamlások ellen észrevételeiket az illető .község elöljáróságánál vagy körjegyzőségénél beadhatják vagy bejelenthetik. Az elöljáróság, illetőleg körjegyzőség a nálok bejelentett vagy Írásban beadott felszóllalásokat és ellenészrevételeket folyó évi augusztus hő Il-én a járás főszolgabirájának azonnal bemutatni kö­telesek. Az egész megyebeli összes választó-kerületek ideiglenes névjegyzékének betűrendbe szedett egyik példánya S.-a.-Ujhelyben, a megyeházi kisteremben ugyanazon időre közszemlére ki lesz téve. Felhivatnak egyszersmind azon választók, kik több választó kerületben vétettek fel a név jegyzékbe, hogy azon választó-kerületet, a melyben jogukat 1890 évben gyakorolni szándékoznak, ugyanazon határidő alatt jelöljék meg, mert ellen­eseiben csakis azon kerületben szavazhatnának, a melyben állandó lakásuk van. Kelt S.-a -Ujhelyben, 1889. évi jul. hó 17-én. Alispán helyett: Viczmándy Ödön Bajusz József főjegyző, közp. vál. jegyző, mint a köz. választmány h. elnöke. 10084. szám. Sürgős körözés és eredmény esetén azon­nali jelentéstétel végett kiadatik. S.-a. Ujhely, 1889. julius 6-án. alispán helyett: Viczmándy Ödön, főjegyző. Körözvények. I. Hornyák János K.-Helmecz községhez tar­tozó fejszés-tanyai lakos juhásznak folyó évi jú­nius hó 29-ikére virradóra egy négy éves, deres, jegynélküli kanca lova eltévedt. II. Pcsolina község határában f. évi junius hó 29-ik napján egy pár egy éves ökörtinó bitang- ságban találtatott s a községi elöljáróság által iga­zolt tulajdonosának jelentkezéséig őrizet alá vé­tetett. 3579. ki. 889. sz. A s.-újhelyi j. főszolgabírójától. Valamennyi község birájának. Schvartz Lajos, mikóházi lakos, uradalmi bérlő jelentést tett hivatalomnál az iránt, hogy folyó évi julius hó 17-én egy sárgaszőrü és egy almás­szürke csikót zabvetésében bitangságban találva, behajtatott. Felhivatnak ennélfogva a községek bírái, hogy a fent leirt két darab csikó tulajdonosát közsé­geikben nyomozzák, s eredmény esetén hivata­lomnak azonnal jelentést tegyenek. Kelt S.-a-Ujhely, 1889. julius 19-én. Br. Gaizler, szolgabiró. A kiállítási magyar csárda, ha valaha, akkor ez estén csakugyan szűknek bizonyult, s egyrésze a vendégeknek kénytelen volt a már napok óta hiányzó jó magyar konyha helyett a francia ven- déklőkben vacsorálni. A csárdában a főasztal kö rül a kirándulás vezetői ültek, köztük Türr tábor- s később nagy hazánkfia Munkácsy, kit megjele­nésekor percekig tartó éljennel s tussal fogadott a nagyszámú vendégsereg. Mindenki kíváncsian állott fel asztalra, székre, hogy legalább egyszer láthassa azt, kit oly büszkén nevezünk a miénk­nek A csárdában adott találkára eljöttek a párisi sajtó képviselői is. A sok jó bor, de különösen a a szép magyar asszonyok tüzes szemei annyira fellelkesitették franci» barátainkat, hogy a cigány­nak oda kellett állni az asztalhoz, s úgy muzsi­kálni a »Repülj fecskéimet. Ez a nóta úgy látszik legjobban tetszik a franciáknak a Rákóczi után. Az ismerkedési est végével a francia hírlapírók karonfogva magyar kollegáikat, elindultak a sajtó- pavillonba, hol a dikciónak s a pezsgőnek csak a nagyon késői, vagyis inkább már korai óra vetett végett. A szerdai napon a kegyelet adóját rótták le a magyarok. A főhadiszállás a »Hotel Moderne« kapuja előtt két óriási, több méter átmérőjű ko­szorú nagy csoportosulást idézett elő. Egy órakor prográmszerüleg megindult a ménét a Pantheonba, Hugó Viktor sírjához. A Pantheon főhajójában ezalatt a meghívott vendégek összegyűltek, s ke­véssel két óra e'őtt a koszorú a nagy költó sír­emlékén feküdt. Váradynak francia nyelven tar tott lelkes beszédére Ratisbonne felelt, majd Ná- day elszavalta Bartók Lajos alkalmi ódáját. A nagy költő száműzetésének egyik osztályosa, Orbán Balázs, élénk lelkesedéssel mondotta el a Jersey­ben együtt töltött két év történetét, s e beszéd A városi színház ügye, S.-a.-Ujhely képviselőtestülete előtt. A »Zemplén« 27-ik számában egy rövid közlemény jelent meg a jképviselő-testület legutóbbi gyűléséről, mely miután elég tár­gyilagosan irta le annak lefolyását, el nem hallgathatta, hogy annak izgatottabb hangu­latáról is említést ne tegyen, sőt hogy e te­kintetben a jövőre is ne adjon tanácsot. Az ott nem lévő, csak a lapok utján ér­tesülő közönség, olvasva az izgatott hangu­latról tett megjegyzést, hajlandó a sorok kö­zött is — s talán ott még többet — olvasni és viharos jeleneteket sejteni. Ez esetben pe­dig a viharos jelző alig ha érdemli meg a gyűlés lefolyását, setn dörgés nem volt, sem villám nem ütött be. hanem olyan volt mint a mostani időjárás, mutatkozott egy kis sö- tétebb felhő, de elvonult — a nélkül, hogy az a városra hasznot hozott volna. Olyan jelenetek voltak, minők bármely más gyűlé­sen lejátszódnak, hol két párt áll egymással szemben, az egyik a mely meggyőzni igyek­szik érvekkel, a másik a mely a felhozott ér­vek által nem engedi magát meggyözetni, mindkettő helyes alapon gondol állani, mind­kettő a hasznosabbat akarja, holott két me­rőben ellentétes nézet közül az egyik lehet csak a hasznos, a jobb. Bár részemről egészen jogosultnak tar­tom azt, hogy a nagy közönség a lapok utján értesüljön a város, tehát saját ügyeinek mi­kénti vezetéséről, de — hogy úgy fejezzem ki magam, magán családi jeleneteknek a nyil­vánosság elé hozása az ügynek nem használ s legalább is felesleges*); a mennyiben azon­ban megtörtént, az ügy s a gyűlés menete nyil­vánosan szellőztetve lett — miután mint a gyű­lésen jelenlévő több oldalról lettem interpel­lálva, el nem mulaszthatom, hogy a színház ügyéről s a gyűlésről részletesebben ne írjak nehány sort, s meg ne ösmertessem az ügy mibenállást. A város közönsége s ezzel a képviselő- testület időszerűnek látta, hogy a Múzsa át- telepitessék az öt meg nem illető helyről, a Rákóczi-utcai állásból, ha csak nem akar oly hírnévre szert tenni, mint az a falu, melynek állásában, Hamlet előadásakor, annak lelke ökör képében dugta ki fejét az átrágott füg-, gönyön. Egy állandó helyiség szükségességét mindenki belátta, melyben otthon legyen a színészet s onnan mint központból kiindulva terjedjen a zene, a nyelv szépsége, lelket, iz *) Nem a szerkesztőség, hanem egy az arra kompetensek közül tette a rekriminált megjegyzést. A „Zemplén* »ex ca­thedra® ez ügyben még nem nyilatkozott! Szerk. hatása alatt Hugó Viktor családja nevében Lockroy ^mondott köszönetét. A fráncia képviselőház leg­ismertebb tagja, Clovis Hugues, szólt a fráncia tör­vényhozó testület nevében annyi tűzzel és lelke­sedéssel, hogy midőn beszédét bevégezte, az éljen­zésnek se hossza se vége nem akart lenni. A különben csendes Pantheon környéke zsibbongott a [kiváncsiak tömegétől s a csoportok körében újra és újra felhangzott a lelkesedés és rokonszenv zaja. Innen a menet áthaladva a Szajnán a Tuti- leriák nagy udvarára, a »place de Carroussel«-re vonult be, s mialatt a koszorút elhelyezték a Gambetta szobrára, Rákosi elmondotta ünnepi szónoklatát. Ábrányi szavalása után a franciák nevében Budeau mondott hoszabb beszédet s végszavai, melyben a nemzetek egyetértését han­goztatta, hoszas ovációra adott okot. Ez után a a fráncia köztársaság nagy táncmulatságot rende zett a Champs Elysees-n fekvő »Palais de l’indus- trieben, melyre a kirándulók is hivatalosak voltak, s melyen nagyrészük meg is jelent. A látvány, amit a bálteremmé átalakított iparcsarnok belseje nyújtott, egyike volt azon ritka látványoknak, melyeket Fránciaország a kiállítás tartama alatt rendezett. Mindenesetre nem mindennapi dolog harmincezer embert együtt látni egy táncmulatsá­gon. A párisi kiállítók teljesen meglehetnek az eredménynyel -elégedve, mert vendégeik között a kiállítás minden nemzetisége képviselve volt. kik között különösen feltűntek értékes s gazdagon díszített nemzeti öltönyeikben az arab seikek, az anamiták, chinaiak, japáttiak s persák. A katonai egyenruhák között az egyesült államok tisztjei ara­nyos egyenruhájokban pompás látványt nyújtanak. A csütörtöki napon a párisi remek uj város­ház fogadta falai között a kirándulókat. A terve­zett recepció óriási manifesztációvá vált, s a »viu lést finomitólag hódítva a művelődésnek, hó­dítva a magyarosodásnak ; hogy legyen egy épülete, melyre büszke legyen a város, egy oly épülete, melyben , rendezvoust* ad egy­másnak a müveit s művelődni akaró elem, mely mutassa, hogy Ujhely közönsége nem marad el, meg van hódítva a művelődésnek, haladni, előre törni igyekszik ezen az utón, melyen találkoznak, melyen haladnak mind­azok, kiket nemesebb célok, magasabb esz­mék vezérelnek. A terv,az eszme megvalósult, s hoszu vajúdás, nagy pénzáldozatok árán megszületett — egy torz-szülött. A színház s egyúttal táncterem fenn áll. Nem egy tágas helyen, hogy diszül szolgáljon — mint az más városban Ujhely kivételével mindenütt — hanem, s talán ez reánk s reá is szerencse, egy szűk utcában eldugott helyen, hogy ne sértse a jó Ízlést. Minden egyes kis részlete berendezésének célszerütlenségét hirdeti s tanúja, hogy milyent állíthat elő a szakérte­lem hiánya, hogy milyennek nem kell lenni egy e célra emelt épületnek, s aligha nyújt sokkal több kényelmet a közönségnek, mint elődje s ősapja a Rákóczi-utcai állás, mely mintául szolgálhatott tervezőjének. Némi mentsége lehet építőjének: hogy jobbnak előállításában a tér szűke akadályozta s az akkori képviselő-testület tagjainak, hogy szebbet s célszerűbbet építeni a pénzviszonyok nem engedték ; de nekem elvem, hogy: vagy jót, vagy semmit. A mostani épület sem szín­ház, sem bálterem, paródiája úgy az egyiknek, mint másiknak. Jobb, nagyobb társulat kerüli, mert nem adja, nem adhatja meg a szükséges kényel­met, s ha jönnek színészek, csak is akkor, ha már jobb helyet nem kaphattak. Öltöző he­lyiségekről nem lett gondoskodva, s annak híjában kénytelenek a színészek az első eme­leti, elzárt páholy-helyiségbe létrán fölmászni Miután díszleteiket s ruhatárukat nincs hová helyezni, a földszinti állóhelyets a bejáró fo­lyosót használják fel e célra, mely eltekintve attól, hogy a rendes akadálytalan kijuthatást megnehezíti, még tűzveszélyes is, s tűz esetén ez akadályok, midőn a torlódás sokkal na­gyobb, esetleg több ember életébe kerülhet­nek, mely akadályokat még szaporítja a be­járati folyosóban elhelyezett, és operettársu- latnak a betanuláshoz okvetlen szükséges zongora. A fűtés az mintaszerül Hogy télben 10 foknyi hőmérséket elérjen a terem, öt nappal előbb kell kezdeni a fűtést, melyre három öl fa szükséges. Télben a megfagyásig hideg, nyárban a megfulladásig meleg, s egyiken d’honneur’iből lukulusi vacsora lett. A nagytanács­terem zsúfolásig megtelt s az elhelyezkedés zaját a Marsellaise hangjai alig képesek elnyomni. Chautemps a községi tanács elnöke, hoszu beszéd­ben üdvözölte a Kossuth zarándokokat, s beszéde végén célzatosan hangsúlyozta, hogy Páris városa nevében üdvözli a magyar lóbogót. Hiába változna át a Szajna Lethévé, ha mind meginnák egy csep­pig is a fránciák, úgy sem felejtenék el a magyar képviselőházban elhangzott, de be nem teljesült jóslatot. Helfi válasza, melyben Kossuth nagy hazánkfiának Turinban mondott szavait ismételte, valóságos vihart idézett elő a fránciák között. Ezalatt a városház nagy dísztermében teljesen 1 elkészültek a rendezéssel s a Rákóczi hangjai mellett a társaság bevonult a lunch-re. Hogy So- domában és Gomorában valamikor nagy volt a veszedelem, ázt a történelem igazolja, hogy a sáskajárás veszedelmes dolog: az is bizonyos; de mindez eltűnő csekélység ahhoz a pusztításhoz képest, amit nyolcszáz magyar elkövetni képes. S ha a veszedelemben forgó lobogót mind pezs- gős dugóval kellene megvédelmezni, úgy erre is elég volna muníciónak az itt elpuffantott dugók száma. De nincs olyan hoszu, aminek vége ne lenne; a nagy terem órájának a mutatója vészé delrnes közelségben jutván a hatos számhoz, ez szétoszlásra kényszeritette a felvillanyozott vendé-, geket, s minthogy Chautemps ur is jónak látta egy ujaabb vállon való körülhordozás elől meg­szökni, a magyarok is elszéledtek toaletet csinálni az Opera-Comique-ben rendezett előadásra. A községi tanács díszes füzetet nyomtatott szinlap helyett, mely Massenet-nek az előadásra kitűzött »Esclarmonde«-jának magyarázó szövegét is tartalmazta. Az előadáson az összes magyarok mégjelentek ; a fránciák legnagyobb kontingensét Folytatás a mellékleten

Next

/
Oldalképek
Tartalom