Zemplén, 1889. július-december (20. évfolyam, 27-50. szám)

1889-12-08 / 49. szám

éhes gyomra, vagy pedig ami alaposan föltehető, a Bodrog hullámsirja fogadta-e be az ártatlan gyermeket ? (Vámos-Újfaluból Írják), hogy a község utcáját, mely ezelőtt sáros időben járhatatlan volt, községi közmunka erővel pompásul rendbehozták. A kővel szépen beterített utca most vetekedik az ország utjával. A szomszédos községek róla pél­dát vehetnek. Levelezőnk az útépítésnek sikeres végrehajtásáért Törzsök Endre községi jegyzőt dicséri. (Zugiskola.) Laudon Joszl, Galíciából Bodrog- Kereszturba vetődött huszet-zsidó, ottan zugiskolát nyitott s tanítványának számát hat hét alatt fel­vitte 15-re, A szent bokhert ajánljuk aj. főszolga­bíró ügyszeretetébe. (Elfogott oláhcigányok.) B.-Olasziból értesit- nek, hogy az abauj-szántói csendőrségnek egyik fáradhatatlan őrjárata e napokban ellátogatott B.- Olaszi községbe. Az ott állandóan tartózkodó Juhász János nevezetű cigányt s a nála talált cimborákat motozás és vallatás alá fogta. Csak­hamar napfényre kerültek 30 pár csizma, vászon, liszt, szalámi és hasonló portékák, melyek az udvaron voltak elásva, Mig a vallatás tartott, egy cigány a húsz közül eltűnt s mint később kiderült a szőlőhegyen járt s ott egy pásztor­kunyhót gyújtott fel, a melyben hihetőleg lopott tárgyak voltak elrejtve. A rablásból élő cigány­bandát párosával megvasalva bekísérték a tokaji járásbírósághoz. (Gyermekek réme). Velyopolya, Udva és Rovna homonnai járásbeli községekben a difteritisz járványszerüleg lépett fel. (Szélhámos). Bacskóból Írja panaszkodva a biró, hogy náluk nem régiben egy magát szalánczi lakosnak hazudó egyén fordult meg, s házról-házra járva jutányos áron buzaszalmát kínált megvételre s több bacskói gazdátó' előpénzt is vett föl. De mily nagy volt a szegény bacskóiak megbotrán kozása, mikor a névtelen iparlovag által kitűzött helyre mentek a szalmáért s ottan egyebet leve­gőnél nem találtak. (Közép-Hegyaljáról) Írják, hogy a szőlő- gazdaságot folytató ottani kisbirtokosság a leg- sanyarubb viszonyok között tengődik. A filoxerá- tól megkímélt és a kegyetlen eső által megdézs­mált szőlőtermését máig sem bírta értékesíteni. A hitelbe vett és drága hordókba szűrt borok­nak nem akad vevője. A 26 grádusu paraszt­borokban az összebeszélt borkupecek csak úgy piszkálnak, s ha hordójáért 16—20 ftot adnak is, kikötik, hogy a hordó 135 literes legyen, s még azonkívül 10 litert töltelékül kívánnak. Ily körülmények közt nehéz szívvel lesik-várják ott az emberségesebb borkupeceket. (Lakodalmi búcsúztató) T . .. községből Ír­ják, hogy ottan a minap egy lakodalmas háznál a szegénysorsu vőlegényt édesanyjától a násznagy szivrehatóan búcsúztatván, többek közt igy szólott: »Tisztelt vőlegény ur 1 Kívánom, hogy a milyen keservesen nevelt az édes anyád, olyan keserű kenyeret egyél te is az életben, — s végre kivánom, hogy az ég áldjon meg téged úgy, a mint Noé megáldotta az ő hollóját, s amint az a holló többé vissza nem tért a bárkába, te se jöjj többé soha vissza a szülőanyád házához. — Ámen I« (A hurka mint iskolai bizonyítvány.) A s . . . . i iskolában, írja levelezőnk, a hol a heti regráció rendszerint szerda és szombat délutánja, továbbá a heti és országos vásárnapok, úgyszin­tén a ruhamosás és a sertés ölés napjai — egyik nebuló azzal a kéréssel fordult tanítójához : en- gendje meg neki, hogy másnap sertésölés alkalmára honmaradhasson. A tanító beleegyezett, de ki­kötötte, hogy az iskolából való elmaradás okát szülei bizonyitványnyal igazolja. Úgy is történt. Az értelmes mama, ki sok dolga miatt írni nem érkezett, bizonyítvány helyett friss hurkát és kol­bászt küldött a tanító urnák. A tanító akceptálta a bizonyítványt, habár a pecsét (egy fiaskó jó űrmös) hiányzott is arról. Irodalom. Almanach. A Mikszáth-féle Almanach váratlanul fényes sikert aratott első föllépésével s ma már a leg­népszerűbb szépirodalmi könyv Magyarországon. A magyarázat igen egyszerű: az Almanach a ré­gibb és újabb irói nemzedék legjobbjainak a talál­kozója. S mert valamennyi nem találhat helyet egyszerre, minden esztendővel újabb meg újabb, a közönség előtt azonban nem ismeretlen név vegyül a régibbek közé. Minden esztendőben 14—15 elbeszélő találkozik az Almanachban s mesél egy nálunk szokatlanul nagy számú közön­ségnek. A magyar irók az Almanachba a legszebb dolgukat Írják meg a legszebben, a legtöbb gond­dal. Előttem van az 1890-re szóló Almanach, a harmadik évfolyam e nagybecsű vállalatból. (Egyetemes Regénytár V. évfolyam V. és VI. kö- '' Singer és Wolfner kiadása. Ára diszkötésben Mindjárt kellemesen lep meg, Mik- mes előszava után Jókai, a magyar köl­tők fejedelme. Ó nyitja mega sort. Jókai után mind­járt egy fiatal leány : Tutsek Anna jön. A szerkesz tőtől mindenesetre szép figyelem volt, hogy a na gyobb közönség előtt most először föllépő fiatal leány kezét a Jókai kezébe teszi. Am hogy ma- I gára is biztosan menne, azt mindenki el fogja is- 1 merni, a ki elolvassa a »Reggeltől estig« cimü j költői szép novellát. Uj név e helyen a Murai Károlyé is de pompásan beillik az előkelő társa ságba. Uj név: Justh Zsigmond is, a ki »A két Ernesztiná*-jával elárulja, hogy nemcsak éleslátásu megfigyelő, de ügyes elbeszélő is. Nemcsak színez, de mesél is s alakjai valósággal el vannak lesve az életből. A régi gárdából Vadnai Károlylyal találkozunk. A hölgyvilágot, Tutsek Annán kívül, Beniczkyné-Bajza Lenke és Gyarmathy Zsigáné képviselik. Most jön a fiatal gárda: Petelei István a rajzok kitűnő mestere (Az öreg legény), Tóth Béla az ő Gülbabájával, aztán Bársony István, a »Szabad ég alatt« írója, ki nemcsak a leírásokban, de a mesélésben is nagyhirtelen elsőrendű Íróvá lett, Rákosi Viktor, kit sokkal jobban ismernek Sipulus néven. Hevesi József, ki ezúttal egy jóízű humoros történettel mutatja be magát — s leges- legvégül a szerkesztő Mikszáth: »Jus gladii« c. pompás történetével. Természetesen úgy illett hogy a szerkesztő maradjon utolsónak. Könnyű neki, úgyis tudják róla, hogy nem utolsó 1 A közönség köréből — Alak s tartalomért a beküldő felelős. — Nyilvános nyugtató. A b.-zsadányi tüzkárosultak felsegitésére a tokaji járási főszolgabíró úrtól készpénzben 62 ft 86 krt vettük, mely összeghez járult S.-a -Ujhely város és a s.-a.-újhelyi járás közönsége. Fogadják ugy a nemes szivü adakozók, élén derék és lel kés szolgabiróival együtt, valamint a szegény­népünk javáért annyira fáradozó Zemplén vár­megye nagyérdemű alispánja is hálás köszünetünk nyilvánítását. Végre, midőn vármegyénk többi járások tekintetes főszolgabiró urakat is a további könyöradományok gyűjtésere alázatosan kérnénk, tisztelettel maradunk Bodrog Zsadányban, 1889. nov. 30-án. A segélyző-bizottság: Kárpáti Péter, Szabó András, községi lanitó. községi biró. T A BT tJ a Rimay Lehel cikke, mely lapunk múlt számá­nak ebben a rovatában jelent meg, nem maradt visszhang nélkül. Három helyről is feleltek rá s mindenütt éljennel végzik. Mikrosz munkatársunk a fővárosból sietett , Ujhely Semseyének* gratu­lálni. Városunknak egy másik lelkes polgára be­csületes keresményének megtakarított garasaiból nyújt két kézzel, hazafias szívvel, teli marokkal áldozatot a közmivelődés oltárára. A szülők köré­ben is élénk mozgalom indult meg, amely üdvös eredményekkel kecsegtet. íme a megörvendez­tető levelek: I. Igen tisztelt Szerkesztő ur I Becses lapja f. évi december i-i számában Rimay Lehel polgártársunk 100 forintot ajánlott fel a s.-a. újhelyi gimnáziumnak 8 osztályúvá le­endő kiegészítése céljára, s ezzel egyúttal vélemé­nyünk szerint oly térre vitte a dolgot, a mely a sikert legjobban van hivatva biztosítani. Éppen azért az általa megkezdett utón kell folytatni a dolgot, mert a tett mindenféle érte- kezleti dikcióknál ékesebben szól. Ha azt akarjuk, hogy legyen valami a dologból, ne annyira anké- tezzünk, mint inkább tegyünk. Indítsunk mozgal­mat ez ügyben; válasszunk egy közbecsülésben álló férfiút, ki annak élére álljon. Az ügyért lel­kesedő polgárok, kiki annyit, mennyit képes, Írjanak alá; különösen pedig azok a szülők, kiknek fiai az intézet tanulói, a legtöbbet kell hogy tegyenek, mert ha fiaik az itteni gimnáziumból kikerülve, a 7. és 8. osztály frekventálása céljából más helyre lesznek kénytelenek menni, ugy is igen sok költ­séget okoznak. A további teendőkről ezután lehet későbben beszélni, de az első dolog, hogy az arra illetékes körök meggyőződjenek arról, hogy S.-a.-Ujhely városnak és vidékének közönsége igenis akarja, hogy az intézet kiegészíttessék és tesz is annyit, amennyire képes. Zemplénvármegye a mágnások vármegyéje 1 Mágnásaink egy közművelődési intézet létre­hozatalának eszméjétől bizonyára nem fognak ide­genkedni. Nem fognak egy kiáltó közszükséggel szemben a passzivitás terén maradni. Úgyszintén izraelita polgártársaink sem, akik tényleg igen nagy mértékben veszik igénybe az intézetet. Álljon tehát élére egy férfiú a mozgalomnak s vezesse azt hévvel, buzgalommal és energiával. De hát ki legyen ez a vezérférfiu ? Nem kell keresgélni társadalmunknak e kima­gasló alakját. Régen bírja már öt Zemplén, azt a tevékenységéről, ösmert minden szép és nemes iránt lelkesedni tudó, akaraterős és fáradhatatlan szorgalmú férfiút Chyzer Kornél dr. vármegyei fő­orvos személyében, aki ha élére álland a mozga­lomnak, rövid egy pár év alatt, talán hamarább is, siker fogja koronázni munkánkat. íme rámutattunk a mi emberünkre*) s e so­rok által egyenesen felkérjük öt, hogy a további teendőkben legyen vezérünk s nemes buzgalmával támogassa ügyünket. Több érdeklődő .szülő. II. Igen tisztelt Szerkesztő úr ! Becses lapjának f. évi decemb. 1 én megje­lent számában a tanügyi rovatban olvastam egy a közművelődés hatásos előmozditására irányult becses cikket, melyre vonatkozólag nem mulaszt­hatom el egyrészről azt, hogy az illető férfiúnak, Rimay Lehel polgártársamnak, ki a s.-a‘ujhelyi gimnázium kiegészítésére a saját maga iniciativá- jából 100 forintot feláldozni hajlandó, mint jó ha­zafinak e nemes tettéért köszönetét mondjak; másrészről pedig és tekintettel arra, hogy először szép és nemes célért küzdenünk általában polgár- erényszámba megy, — másodszor, hogy városunk helyzete geográfiái középpontisága, a város és vi­dék értélmiségének egyenes óhaja és egy régen érzett hiány pótlása oly argumentumok, melyek elől zárt zsebekkel kitérni nem lehet: én is ezen­nel kötelezőleg kijelentem, hogy a gimnázium kie­gészítésének szent ügyére a magam részéről 200 forintot áldozni kész leszek,**) mihelyt a reális lé­pések az építkezések foganatosítására az illetékes körök által meg fognak tétetni. Azt hiszem, hogy drága hazánk szellemi nívójának emelésére legszentebb kötelességem tel­jesítem akkor, a midőn egy csonka gimnázium kiegészítése céljából becsületes keresményemnek megtakarított filléreit pusztán csak abból az am biciól ajánlom fel, hogy fiaink, leendő férfiai és oszlopai hazánknak, teljes kiképzésüket a szülők szemei előtt, születésük helyén, kellő gondozás és ellenőrzés mellett végezhessék bel Bánóczy Kálmán. A bodrogközi ált tanítói kör rendkívüli gyűlését a kir.-helmeczi izr. iskola tantermében f. hó 2-án tartotta meg. A tagok, egy-kettő ki­vételével, megjelentek. A tisztujitás eredménye ez : elnök Lukáts István kir. helmeczi r. kath. tanító ; jegyző Fischer Armin kir.-helmeczi izr. tanító; könyvtáros és pénztáros: Horkay Gyula bolyi r. kath. tanitó ; bizalmi férfiak : Maricz Endre per benyiki községi tanitó, Lábas Endre l.-polyáni ref. tanitó és Strebeószky Izaiás zétényi r. kath. tanitó. A szükséges fuvar és napidij kiutalványoztatásáért a kellő lépések megtétettek s határozatba ment, hogy a gyűlések ezentúl mind'g Kir.-Helmeczen tartassanak. F. *) A választás szerencsés voltához gratulálunk ! Szerk. **) Éljen ! Szerk. KIMUTATÁSA a zemplénvármegyei nyilvános közkórház 1889. évi nov. havi beteg-forgalmának. ^0 rü a_, Ezek közül elbo­Ó r-t .41 O O ej _íxo a> a ti csáttattak r*J CL *73 ‘PJ oJ +■» P3 ro G <u N m w :0 pJ O CL NJJ _ >­PS 0 4-J -M 3 * *--■' PJ Ó\ .3 00 s 00 0 [889. nov. 3 onnan felvé rt ti »0 Javulva c cu ói 3 >> ti «0 4-> rt rG ti <D Pl ti O ül <v N w hó végéve ás alatt mi * m sO 2 O ~ CL tí <ü N Áí <ü :p- CL ‘03 •< 0 O s 0 < ­N <L> < B 25 S3 I! II 78 32 — — ! 3 35 43 843 Tokár József, Dr. Schön Vilmos, alorvos. főorvos. Nyilt-tér.*) Nyilatkozat. Alolirott, azon álhiresztelésekkel szemben, melyeket rólam S.-a.-Ujhelyben és Sárospatakon terjesztettek, s melyekkel becsületemben megsér­teni s a közönség előtt kompromittálni akartak, a közönség s collegáim tájékoztatása végett azo­kat aljas rágalomnak s alávaló koholmánynak nyilvánítom. Detnién Zoltán, III. é. joghallgató. *) E rovat alatt közlőitekért nem vállal felelőséget a a szerkesztőség. Felelős szerkesztő: HORVÁTH JÓZSE IT_ Fömunkatárs: D ON Gr Ó Gr Y. GÉZA. j Kiadótnlajdonos: ÖZV. BOEUTH ELEMÉENÉ.

Next

/
Oldalképek
Tartalom