Zemplén, 1889. július-december (20. évfolyam, 27-50. szám)
1889-11-24 / 47. szám
(Ruhakiosztás.) A »s.-a.-ujhelyi izr. isk. gyermekeket segélyző egyesület« f. hó 24-én, d. u. 2 órakor a «status quo" izr. hitközség isk. épületé ben 15-ik éviruhakiosztási ünnepségét tartja, melyre a t. közönséget ezennel tisztelettel meghívja: az elnökség. (Sport.) A szécs-kereszturi pagonyok ez idén is gazdag zsákmanynyal jutalmazták a sportkedvelőit. A vadásztársulat által f. évi nov. 15 és 16-án tartott vadászatoknak 5 őz, 5 róka, 8 császármadár, 10 nyúl volt az eredménye. Vaddisznó 3 hajtásban került lövésre, ezúttal azonban szerencsésen tovább állottak. A társaság, mely a vendégekkel együtt 18 tagra szaporodott, a testedző férfias kedvtelésnek napi fáradalmait mindenkor vidám baráti körben a társulat által e célra bérelt vadásziakban társas vacsora mellett restaurálta, hol a háznagyi szerepre Fischer Gusztáv br. társulati tag emeltetvén, úgy az ellátás, mint a társulati alapszabályok lehető tiszteletben tartása tekintetében kifejtett buzgólkodása méltán kiérdemli, hogy a társaság a szives viszontlátás alkalmával ötét a Szent-Hubert-rend nagykeresztjével dekorálja. J (Kitelepítette a halál.) Tóth György b.-sárai lakos, jómódú gazda, a múlt évben, mikor a hatóság az árviz által elpusztitott község kitelepítése végett a helyszínén fáradozott, úgy nyilatkozott, hogy : már bizony nincs olyan földi hatalom, amely őt falujából élve kivigye. Makacssága átragadt az egész községre. Folyó hó 17-én kopogtatott sárai Tóth György uram házaajtaján a megkérlelhetet- len kitelepítő, a halál. Az apak tűzhelyéhez görcsösen ragaszkodott öreg temetésén Sára népe ott volt egy lábig. (Tűz.) Sz.-Polyánkán f. hó 16 án, este 8 óra tájban tűz ütött ki, mint t élik, gondatlanságból. Martalékul esett 3 ház a melléképületekkel együtt. A kár mintegy 1500 ft; biztosítva alig volt valami. Hogy a tűz a sűrűn épült egész községet fel nem emésztette, első sorban a szélcsendnek, második sorban Ruzsicska Ferenc ottani uradalmi gazdatisztnek köszönhető, ki a tűz lokalizálásánál hathatósan közreműködött. —k. (»A dargói szűz«), ez a népbolonditó vén cso- roszlya, kit vármegyénkben híréből a kis gyermek is Ösmer, vérlázitó boszúállásra szolgáltatott alkalmat. Az »Abattj-Kassai Közlöny«-nek Írják, hogy : pénteken múlt egy hete reggel Kubata dargói zsellérnek 10 éves fiacskája iskolába indult a töszom- széd Bacskóba. Útja nem messzire vitte, mert annak első negyedén az utána haladó iskolás gyermekek a Kubata-fiut eszméletlenül találták. Egyik kezének minden ujja hiányzott, a másik karjáról pedig az egész kezefeje le volt vágva. Nyakán ütés nyomai látszanak. A gyorsan érkezett segítség visszaadta a gyermeket az életnek, de beszélni nem képes, s a szörnyű vérengzésről felvilágosítást adni nem tud. Minden jel arra mutat, hogy a szerencsétlen fiúcska könyörtelen boszuállásnak lett áldozata Az áldozat a dargói szűz vejének gyermeke s a tettet valószínűleg a sszüz«-nek egyik rászedett kliense követhette el. (Pósta- és boltfeltörés.) A tályai postát f. hó 18-ára viradólag ismeretlen tettesek feltörték s onnan a Wertheim-szekrényt elemelték. Az el rabolt pénzkészlet csekély összegre rúg, mert a postás, valami jó szellem intésére hallgatva, a 17-én kezéhez jutott nagyobb összeget nem hagyta a Wertheimban, hanem magához vette éjjelre. Másnap, kint a mezőn, a feltört pénzszekrényt megtalálták, a tetteseket nyomozzák. — Ugyancsak Tályán 17-re virradólag boltfeltörés is történt. A portyázó csendőrség épen Komlóskán cirkált és egy oláhcigány csapatra bukkant, mikor ép pen az elrablott tárgyak egy részén túladni, másrészét pedig elégetni készültek. Tettesek csen dőri erős fedezet alatt a szerencsi járásbírósághoz kisértettek. Az elfogott cigányok között van egy megbélyegzett is, ki már ezelőtt négy évvel a katonaságtól elszökött, s álnév alatt lappangott a vidéken. Dicséret és elösmerés a liszkai csendőr- őrsnek, hogy e rettegett rablócigányoktól a környéket megszabadította 1 CSAJOK, Párisi levél. Páris, november 8. (Folyt, és vége.) Délután az Eiffel-torony felügyelőségének lekötelező szívessége révén egy kisded újságírókból álló csapat — kikhez e sorok írója is csatlakozott — rezervált siklón megjárta a három emeletet, hogy felülről még egyszer egy búcsúpillantást vethessen az egész kiállításra. Rövid másfél perc alatt felröpitettek az első emeletre, honnan, dacára, hogy azt a képet sokszor láttuk, még sem fojthattuk el a meglepetésnek egy fölkiáltását. A lát vány rendkívüli volt. A torony és a középponti dóm közti nagy térségen egy végtelen ember tenger hullámzott, mely amig a kert közepén gyorsabban mozgott, addig a csarnokok közelében mind csendesebb lelt, mig végre a bejáratoknál mozdulatlanul állott, mint a partot ért hullám. Párisból magából élénken váltak ki a körülbelől egyforma magasságú monumentális épületek, szemben velünk a Trokadero karcsú tornyaival; hátrább az Arc de Triomph óriási méreteivel, a Montmartre irányában a nagy opera; ettől jobbra a tőzsde, mely zöld fedelével mint valami sziget válik ki a ház tenger szürke színéből. A szigeten a fekete Notre Dame, melynek két csonka tornyán jól ki lehet venni a járkáló turistákat. Jobbra a Szajnán túl a Pantheon merészen égbenyuló kupolájával s végül a luxemburgi park mellett az »Observatoire.* Fenn vagyunk a második emeleten. A kép teljesen megváltozott Alul a nagy gyepszőnyeg úgy mutat, mint valami óriási tekeasztal, melynek széleit csak itt-ott szakaszt ja meg egy egy fehér pont — valami szobor. A hullámzó tömegből csak a hangosabb kiáltások hallatszanak fel, s a felénk fordított arcok kisded foltoknak látszanak. Végre feljutunk az Edoux féle függélyes siklón a harmadik emeletre. A látvány elragadó A környék legmagasabb pontjai is mélyen alattunk maradnak ; a Mont- Valérien parányi Vakandturásnak látszik, melyet alig észrevehetőig, barázdál az erősség te hér fala A boulognei erdő csak akkora zöld foltnak látszik, amekkorát egy jó nagy térítővel le lehetne takarni. Az egész ^panoráma alattunk egy óriási fóldabrosz, melyet egy végtelen sokszorosan kanyargó ezüst esik szel, keresztül — a Szajna; hátán pókokként futkosó hajókkal. A kiállítás környékén levő spanyol arénák kis köröknek látsza nak, melynek porondján (javában folyik a bikaviadal ; egy nagyobb fekete pont, a bika, üldöz egy csomó szaladgáló hangyát, a toroadérokat, kiket csak a meg-meglebbenő vörös kendőkről lehet észrevenni. De legsajátságosabb a lábaink alatt elterülő látvány. Két szint lehet csak megkülönböztetni, melybe mipden más összefolyik: egy zöldet és egy feketét. Az a pázsité, ez az embereké. Ahol a tolongás némileg csekélyebb s egyes alakok kiválnak, e parányi teremtmények úgy tűnnek fól szemünkben, mintha valamennyi a fején járna, mely alul csak elvétve lehet két lóbá- lódzó vonalat látni, a lábakat. Az alul uralgó zaj és zsivajból semmi sem hallatszik í :1 ; csak egy-egy hoszabb füty, vagy kürtölés a Szajnáról. Megragadó, folytonosan változó bűvös látvány, melytől alig bírunk válni 1 Végre becsapódik hátunk me- gett a sikló ajtaja s rövid négy percnyi sülyedés után — ami alatt a torony körülöttünk folytonosan emelkedni látszik — lenn vagyunk a második emeleten, a »Figaró«-nál. Újabb siklóra szállunk s pár pár perc múlva lábunk alatt érezzük az anyaföldet, olyan érzéssel, minta léghajós, ki földet élt. Belemerülünk az ember áradatba, mely visz magával, amerre hullámzik Darab ideig engedjük magunkat sodortatni, mig megkísértjük más irányt venni, de minden erőlködés hajótörést szenved; nem leheti S hogy milyén nagy volt a tolong's, bizonyítja, hogy e napon harminc sebesültet vi-.ek az orvosi állomásra, hol kilenc esetben konstatáltak kartörést. Tizennégy eltévedt gyermeket s hét zsebmetszőt gondozott a rendőrség estig, mig azokat szüleik, emezeket pedig az üg/ézség gondjai alá nem veti:. r Félötkor megkezdték a csarnokok kiürítését. »On ferme U hangzó., fel a 1 Járatoknál; de mindez nem akadályozta, hogy a későn jöttek még egy búcsúpillantást ne véssenek jobbra-b?!r? ,On ferme I* ,On ferme I« Az éj ráborult a kiáltásra ; a gázlángok az Eiffelen s mentő' ovább hr’ad a lámpasor, annál jobban kiválnak a torony körvr nalai ; végre felgyűlt a villany a torony tetejűi, s a két reflektor megkezdi körutazását. A kilövelt két óriási fénykéve mélyén bev;,ágit a sötét éjszakába s incselkedve, hol ä Trokadéróra, hol a középponti dómra veti nappal’ fényét. A parkban az ezernyi lampion meggyújtásával s felaggafásával százak foglalkoznak s mire a dóm órája hosszasan elkongja a hat órát az egész kiállítás fén> tengerben úszik. A csarnokokból kihajtott publikum még nö velte a sétatéren levők számát s ismétlődött az a kétségbeesett harc, melynek a kiállítási vendéglők hat hó előtt, a megnyitás napján, tanúi voltak. Aki a vendéglőkbe be nem juthatott (hisz előre négyszázezer emberre teríteni lehetetlenség), az a számtalan apró kioszkból rekvirálja az elemózsiát. Itt egy jámbor család alkuszik, válogat és vásárol, s mire mindegyiknek jutott valami cipelni való, az alatt a család-fő tárcája is meg- lapult. De most jön a java, ennivaló volna, de hol költsék el. Megindul a processzió, s ho- szas keresés után egy felfelé fordított padban feltalálják az asztalt, egy szétterített újság pótolja az abroszt s megkezdőoik a >diner sur 1’ herbes«, ha tényleg nem is a gyepen, de min denesetre a szabad ég alatt, mi a párisi közép és alsóbb rendű osztálynak csak nagy ritkán jut osztályrészül. A szerény lakomát fűszerezi a jó kedv, a vidámság s egy egy irigykedve elhaladó csoport élces megjegyzésére még vidámabb kacagás a felelet. Kissé tovább egy másik csapatnak valóság gal jutott a fűből is ; ma az utolsó napon a pázsitot sem kímélik s az ilyen helyekre jutottak boldogságukban áldják a kiállítást, a mely még ilyen élvezetet is nyújt. Legboldogabbak azonban, kik a »fontaines lumineuses« körüli széksorokban kaptak helyet. A pár száz sor szék már három órakor délután el volt utolsóig foglalva s a diné is »more patrio* kézzel és ölből lett elfogyasztva. Az első fellővelt viz- sugár, a milliárdnyi csillogó, tündöklő vízcsepp, a szem folytonos káprázása, mely a színek pompájától megittasul, elfelejteti a négy órai várakozást s egy-egy újabb szin változására a csodálat moraja zug végig a csoportokon. A Pont de Jena-ról elragadó a látvány; a Trokadéró két karcsú tornya, mint két óriási tüz- oszlop mered fel a messze pirosló égre, a hatalmas palota hoszu hét szárnya, a bengáli tüzek csodás színeiben úszik, a lépcsőzetes nagy vízesés pedig mint folyó ezüst zuhog le lépcsőről-lépcsőre, a nagy medencébe. A Szajnán a fellampionozott hajók ide s tova siklanak. s a parton meggyujtott bengáli tüzek, a vizen himbálódzó csónakok valóságos velencei éj képét mutatják. E csodálatos zűrzavar közepette háromszoros ágyuszó hangzik el az Eiffel-torony emeletén s e jelre lángba borul a vas kolosszus. Aljától tetejéig egy vérvörös tűztenger, melynek fe hér füstjén keresztül tör a reflektor hatalmas erejű fénye. Izgató, idegbontó látvány 1 Dobpergés hangzik fel a Mars mező négy sarkán s az ,On ferme« szájról-szájra hangzik ; a kiállítás huszonnyolc kijáratán hangya módra özönlenek ki a látogatók — utoljára. Újra a Concord-on vagyunk, melyen minden talpalatnyi hely el van foglalva. A tuilleirák széles fala s a terrasz feketélik az embertömegtől. A Rue Royal bejáratánál öt perc híján tiz órát mutat a villámos óra. Szemünk visszatéved a kiállításra, mely mint valami tűztenger rémesen veti fel világát a pirosló égre. Az Eiffel újra lángol. A két reflektor fénye a lukszori obeliszken nyugszik. Még egyet zökken a mutató ... tiz óra . . . eldördült az ágyú . .. hoszasan, rémesen zug végig az éjszakán . . a torony e jelre mint parancsszóra elsötétül . . . vége a kiállításnak! — Paty Kárius. Felelős szerkesztő: HORVÁTH JÓZSEF. Főmunkatárs: DON Gr ó OY. QÉZA. Kiadótulajdonos: ÖZV. BOHUTH ELEMÉRNÉ. Tk. 1451. sz. 1889. Árverési hirdetményi kivonat. A tokaji kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóság közhírré teszi, hogy a m. kir. kincstár végrehajtatónak Kállai Gusztáv végrehajtást szenvedő elleni 343 frt 28 kr. tőkekövetelés és jár. iránti végrehajtási ügyében 1) a tar- cza'i 1187. sz. tjkvben, 2844. hr. sz. alatt fogláU szőlő 918 frt, 2) ugyanolt az 1187. sz. tjkvben 2982 hr. sz. szőlő 132 írtban a? árverést ezennel megállapított kik. árban elrendelte és ho_;y a fennebb jelölt ingatlanok az 1889. évi december hó 2-ik napján délelőtt 9 órakor Tarczr1 város-házánál megtartandó nyilvános árverésen a megállapított kikiáltási áron a’ól is cladalni fognak. Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlanok bee árának H)°/0-át, vagyis 91 frt, 80 krt, és 13 ft 20 krt készpénzben vagy az 1881. LX. te. 42. §-ábzn jelzett árfolyammal számított és az 1J81. november hő t-én 3333. szám alatt k 't igazság ügyir:niszt éri r ide’et 8. §-ában kijelölt óvadékképes érfékprp'roao a kiküldött kezéhez letenni, avagy az IS3r. 60- t. c-. 170. §-a értelmében a bánatpénznek a bíróságnál e'őleges elhelyezéséről kiállított szabályszerű elismervényt á..szolgálta ni. Kelt Tokajban, a kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóságnál, 1889. évi május hó 31-ik napján. Kálmán Lajos, kir. albiró. 3507/1889. sz. .Á.rverési la.5 TaLetm.é:n.y. A szerencsi kir. jbiróság mint telekkönyvi hatóság részéről köztudomásra hozatik, ír szer űt kir. Kncstárnak özv. Milialáné s.. Si'lei Erzsébet Béni Jánc .né SS"’. Tordai Juliána ellen 40 f . 251/» 1". tőke é jár. erejéig teijedő követelés bel jtí 1 i ánti ügyben a e. i'eién 'ekvő a szerencsi 495. tjkbe A A 1478. és 1487. hrz', va'anrnt a szerencsi 507. sz. tjkben A -J- 1491 hrsz. bi. .ok 196 fount 196 frt és 166 t kikiáltási árban, szükség esetén fokozatos lejebb szállítássá' alább is 10% bánatpénz vagy óvadékképesnek nyilvár' olt értékpapírok előleges L étele és három rész- ' tben az á-verés n-pjától 45 nanok a' tt, 6% kamatokkal', fizetés kötelezettségév ' az 1889. év. deczember hó 4-ik napján d. e. 9 órakor ezen bíróság hivata’os helyiségében elfognak adatni. Az árverési feltételek a hivatalos órákban ezen királyi telekkönyvi hatóságnál és Szerencs község házánál tekinthetők meg. Kelt Szerencsen, 1889. szept. 19-én a kir. járásbíróság mint tkvi hajóság. Kis» György, kir. albiró. 444/88., 36., 217., 218/1889. sz. Árverési hirdetmény. Alulírott kiküldött végrehajtó az 1881. évi LX. t. ez. 102. §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a szerecsi kir. jbiróság 4242/88., 219., 1979., 2163/89., 3412/88. p. számú végzései által Linczer Károly 8 ft 50 kr., Roth Sándor 137 ft 40 kr., if], Schvartz Salamon 200 ft, Sas (Adler) Sá- muelné 105 frt 50 kr., Lővy Adolf 35 ft 45 kr. javára Schneider Kálmán és neje ellen 486 ft 85 kr. tőke, ennek különböző lejárat napjától számítandó 6% kamatai és eddig összesen felszámítandó perköltség követelés erejéig elrendelt biztosítási és kielégítési végrehajtás alkalmával biróilag le- és felülfoglalt és 356 ftra becsült házibutorok és eszközökből álló ingóságok nyilvános árverés utján eladatnak. Mely árverésnek az 1990. 2230/89. p. számú kiküldést rendelő végzés folytán a helyszínén, vagyis Mádon végrehajtást szenvedettek lakásán leendő eszközlésére 1889. december hó 2-ik napjának d. u. I órája határidőül kitüzetik és ahoz a venni szándékozók oly megjegyzéssel hivatnak meg : hogy az érintett ingóságok ezen árverésen, az 1881. évi 60. t. ez. 107. §-a értelmében a legtöbbet Ígérőnek becsáron alól is eladatni fognak. Kelt Szerencsen, 1889-ik évi november hó 10. napján. Heéymeéhy László, kir. bir. végrehajtó.
