Zemplén, 1889. július-december (20. évfolyam, 27-50. szám)

1889-11-03 / 44. szám

Sátoralj a-Ujhely, 1889 november 3. 44. sz. Huszadik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁS Égés* övre 6 frt. Félévre 3 „ Negyedévre 1 frt 50 kr Bérmentetlen levelek csak iámért kezektől fo­gadtatnak el. Kéziratot nem adatnak viBHza. Egyes szám ára 20 kr. A nyílttérien minden gar- mondsor dijja 30 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNVÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE (Megjelenik minden vasárnap.) HIRDETÉSI DÍJ : hivatalos hirdetéseknél; Minden egyes szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Kiemelt diMbetük s kör­zettel ellátott hirdetmé­nyekért térmérték szerint minden O centiméter után 8 kr ss&mittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetései a „Zemplén“ nyomdába küldendők. HIVATALOS RÉSZ. 408/9817. sz Zemplénvármegye alispánjától. Zemplénvármegye bizottságának 1889. évi okt. ig én tartott közgyűléséből. Olvastatott gróf Teleky Géza belügyminis- temek 2298/elt). számú körlevele, mely szerint O császári és apostoli királyi felsége öt Belügy- ministerré kinevezvén, ezt azon reményben hozza a törvényhatóságnak tudomására, hogy nehéz felada­tában támogatni fogja. Tudatja továbbá, hogy a törvényhatósággal szemben a mai nappal teljes bizalommal kezdi meg belügyministeri működését, van tehát joga ugyanily bizalomra számítani. De a politikai élet bármily hullámzása közt van joga a törvényható­ság feltétlen támogatására is számítani, sőt azt meg is követelni, ha a törvények tiszteletéről, ha a közérdekről és közjóról, ha a minden pártszine- zettől és érdektől ment nemzeti gondolatok és törekvések istápolásáról, ha az állami eszmék fen- tartásáról, ha a békéről, rendről, ha a túlzó vagy épen hazaíiatlan hajlamok mérsékléséről, elfojtásá­ról, vagy arról van szó, hogy az erkölcsi tekintély elve akár a hivataloskodás terén, akár a politikai élet küzdelmeiben szigorúan fentartassék, avagy ezen elv visszaállitassék ott, ahol az bármely kö­rülmények közrehatása folytán megingott. A vármegye közönsége meleg rokon- szenvvél fogadta a királyi belügyminister elnöki körlevelét és az abban foglalt hazafias és magasztos eszmék megvalósítása körül tá­mogatását kézsséggel felajánlja és tisztelet- teljes üdvözletét — a melyben hangsulyo zandó legyen az is, hogy a kilátásba tett reformalkotásoknál a vármegyék önkormány­zati jogának fejlesztésére és politikai életé nek biztosítására kiváló gond lenne fordí­tandó — feliratban a minister tudomására hozni rendeli. K. m. f. Jegyzetté és kiadta ; Viczmándy Ödön, főjegyző, 408/9817. sz. Másolat. Nagyméltóságu m. kir. Belügyminister úr ! A mai napon tartott közgyűlésünkben Nagyméltó­ságodnak 2298/eln. szám alatt kelt körrendeleté tárgyalás alá vétetvén, az meleg rokonszenvvel fogadtatott és a •/. alatt tisztelettel mellékelt ha­tározatban kimondatott, hogy a NagyméltÓ9ágod által hangoztatott hazafias és magasztos eszmék megvalósitása körül ezen törvényhatóság Nagy- méltóságodat támogatni legszebb hazafiui köteles­ségének ösmeri. — Felkérjük azonban Exellen- tiádat, hogya kilátásba helyezett reform-alkotások­nál a vármegyék önkormányzati jogának bővité sére és politikai életüknek biztosítására súlyt he­lyezni méltóztassék. — Mert a közügyek iránti apathia, amely súlyos viszonyaink közepette köny- nyen lábra kap, elterjedt bomlasztó hatásával ve­szélyesebb leend hazánkra, mint előre csak sejteni is lehetne. Fogadja Nagyméltóságod hazafiui mély tiszteletünk kifejezését. Zemplénvármegye közön­ségének S-a.-Ujhelyben. 1889. október hó 15-én tartott közgyűléséből. A vármegye közönségének nevében : Matolay Etele s. k., alispán. 407. 16367. Másolat. Nagyméltóságu m. királyi hónvédelmi misztérium ! A mai napon tartott közgyü’ésünkben alis pánunk jelentése a katonaság állandó és ideiglenes elszállásolása körül, a katonai hatóságok részéről tanúsított önhatalmú és az alispán, mint a vár­megye I-ső tisztvitelőjével szemben tanúsított figyelmetlen eljárás tárgyában, tárgyalás alá vé­tetvén, beható tanácskozás után a törvényható­sági közgyűlés az j. alatt tisztelettel mellékelt határozatot hozta, a melynek bemutatásával tisz­teletteljesen kérjük a nagyméltóságu ministeriumot, hogy határozatunk értelmében, a katonai ható­ságot megfelelő utón figyelmeztetni méltóztassék ; miszerint a polgári hatósággal szemben, a viszo­nosság elvét tartva szem előtt, figyelmesebben eljárni s a katona beszállásolás tekintetéből az 1886. évi XXI t. ez. 68. n.) pontjában gyöke­redző törvényes jogát az alispánnak figyelemben tartsák. Kelt Zemplén vármegye törvényhatósági bizottságának S. a.-Ujhelyben. 1889. évi október hó 16-án tartott közgyűlésében. A vármegye közönségének nevében : Mat ólai Etele, alispán. Másolat. 407/16367. szám. Olvastatott az alispán jelentése, amelyben bejelenti. v hogy a jelenleg itt tanyázó 14. huszárezred parancsnokságától azon értesítést vevén, hogy az ezred 4. százada 600 j legény és 60O ló a fegyvergyakorlatok alatt S.-a.-Ujhelybe jön, s itt egy nap és egy éjre el- j szállásolandó. Ezt megefelelö intézkedés végett I a főszolgabírónak kiadta, s amennyiben a főszol- j gabiró azt jelentette, hogy ennyi Ujhelyben el j nem helyezhető, megkereste az ezred parancsnok- j ságot, hogy egyezzék bele, hogy a csapat egy j része a szomszéd községekbe is elhelyezhető le­gyen ; erre csak megsürgetés után érkezett ta- I gadó válasz. A szállások a hogy lehetett, szűkén I elkészíttettek, de a mint a csapat megérkezett, annak egy része (a 2 ik század) a szállást el nem j fogadván, önhatalmúlag helyezkedett el olyanok- I nál is, a kik a katonai beszállásolás alól ki van- I nak véve. I A felmerült panaszok folytán panaszos elö- I terjesztést tett a kir. honvédelmi minisztériumhoz, I a honnnét a közönség eljárását helytelenítő s mellékelt válasz érkezvén, az állandó elszállásolás körül felmerült ellentétek is a vármegye közön- 1 ségének tudatván be, és ezért a vármegye a ka- j tonasággal szemben nagyobb előzékenységre in- ' tetvén, erre újólagos indokolt s a tényekkel meg­világított felterjesztést tett s az állandó beszállá- j solás tekintetéből tett intézkedéseire nézve is a minisztériumot felvilágosítani igyekezett, mire ' azonban a minisztérium újólagos válasza sem i lévén megnyugtató, az ügyiratokat intézkedés végett előterjeszti. Az ügy beható tárgyalása és az ügyiratok részletes felolvasása után egyhangúlag határoz- ' tatott: hogy az alispánnak eljárása törvényen ! nyugszik, s a mely okból feliratban felkéretni határoztatott a nagyméltóságu minisztérium, hogy a katonai hatóságokat a maga utján oda utasit- tatni méltóztassék, hogy jövőben az alispánnak az ideiglenes és állandó elszállásolásra vonatkozó 1 törvényben gyökeredző jogát figyelemben tartsa és megkereséseiben óhajtását helyesen és indo­koltan előterjesztvén, az elszállásolásoknál a tör- I vény rendeletéhez képest a közig, hatóságok in- j tézkedéseihez alkalmazkodjék. Kelt mint fent. jegyzetté s kiadta : Viczmándy Ödön, főjegyző. TÁPO A, Egy özvegyhez. OK éve múlt, hogy viseled már 'FÁ Sötét ruhádat, drága nő ! ^ Elporladott a hű hitespár, Kinek a múltja oly dicső . . . Halottak napja, im’, közel van, A gyászoló emlékezet Lobogó halvány fénysugárban A néma sirhoz elvezet. Gyászodban osztozunk mi véled, Ki siratsz egy áldott nevet 1 Kit látni többé nincs reményed — Veled sir a közérzület. Viseld tovább gyászod, ne tedd le, Férjed nagysága int feléd : A mi boldogság volt szivedbe’ Úgyis sírjába temetéd. Meinor. Boruth Elemér (Steiger Alajos) 1832—1886. (Folyt, és vége.) Humoros versezeteiben pedig tekintsük akár a Furcsa világ cimüt, (319—320. 1.), mely uj er kölcsöt és szokásokat mutat fel: agyerek »pipa- szárral jár . , . S azt a semmit, melyből tán idő­vel — Bajusz válik, pedergeti márl* akár a tán­torgó Részeg embert, (322—323. 1.) mikor szá­mára »egy pocsolya lesz éji nyoszolya,« — akár a Követi utasítást, (325—327. 1.) midőn »újra visszatért a béke, . . . ismét szárad kortesgége :« mindenütt a felvidámitó s mosolyra gerjesztő hu­mor életrevalóságával találkozunk; az Orvossá­gért (303. 1.) c., csak három versszakos költe­ményke pedig a maga kicsiségével a Boruth hu­morának nagy erővel nyilatkozó elevenségére for­dítja figyelmünket ; az egésznek kivonati tartalma az, hogy a leányka arca verességét eltávolitandó, doktorhoz megy; a doktor megírja a receptet. — a leányka, a mint kívánta, halvány lesz, — »S most e sápadtság fáj neki. — Hol keressen rá gyógyítót ?! Gondolkozik . . . s hozat magának — Egy garas ára pirositót.« Ez egy modern ké- pecske; mert a Borsszem Jankó Cenci nénije a megmondhatója, hogy abban a régi, jónak neve­zett világban másképen nem volt ! íme, eddig igyekeztem egy kis képet nyuj tani a m. t. hallgatóságnak Boruth költői mun kásságának méltatásáról.1) A tárgyalás épen úgy hozta magával, hogy humoránál állapodtunk meg. Egy humoros jelenetet fogok hát elbeszélni a Bo­ruth irodalmi kedvtelésének boldog idejéből. Ab­‘) Boruthról lelkesen Írtak halála után, illetőleg müve­inek megjelenése s ezeknek nagy örömmel való fogadása követ­keztében Lőrinczy György, (1. Gömör-Kishont, vegy. tart. heti- jap. 1885. 49. sz.) továbbá Viski K. Bálint, ki, tárcacikke után .télve, jól ismerte Boruth személyét s müveinek szellemébe is ‘mélyen pillantott. (L. Zemplén. 1887, 52. sz.) ból az egész jelenetből, melyet Balázs Sándor,1) a szerencsétlen véget ért kitűnő elbeszélő, őrzött meg tollával az irodalomtörténet számára, -— az tetszik ki, hogy Boruth jelesül verselt, — továbbá hogy ha kedve szárnyakat ad neki az irodalom középponti helyére repülni, talán országos kitű­nőséggé is válhatott volna ; de megelégedett ö az­zal is, hogy tehetsége eredeti vonásainak, s nem az irodalmi barátság kedvezéseinek, köszönte si­kereit, — s bár »nem tartozik is az irodalom ama nagyságai közzé, kik tehetségük fényével a jövendő időkbe is mélyen bevilágítanak,«2) — a hazának, különösen Zemplénnek, s a szép Hegyalja vidé­kének mindig kedves költője marad. De folytas­suk azt az emliett humoros jelenetet. Még ábrándos arcú fiatal ember volt Berecz Károly,3) mikor népszerű költeményeket irt és a régi jó Hölgyfutárt szerkesztette, mely a busongó Magyarországnak akkor egyedüli szórakoztatója és vigasztalója volt. Nagy ur volt akkor a szer­kesztő ; de Berecz az urak közt is a legnagyobb ur volt, mert a hölgyek lapjának vala szerkesz­tője, s igy Magyarországnak legszebb mert leg­lelkesebb — előfizető — hölgyeivel állott folyto­nos összeköttetésben irodalmi levelezései által. Ren­des dolgozótársain kívül vagy száz leánynyal és asszony nyal állt levelezésben, kik az irodalomért lelkesedtek. Csak úgy repültek hozzá a versek és elbeszélések, müveit hangon irt, szeretetreméltó *) Julia. — Igaz történet. (Boruth Elemér életéből.) L. Melléklet a Budapesti Hírlap 242. számához, 1886. szept. 1. 2) Szana Tamás Id. m. XI. 1. 3) L. Arckép-Album. 1855. 47. — Vasárnapi Újság. 1859. 19. Mai számunkhoz egy ív melléklet van csatolva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom