Zemplén, 1889. július-december (20. évfolyam, 27-50. szám)
1889-10-27 / 43. szám
beli megkeresésre — szerezhetők a fóldmivelés ügyi ministeriumtól, a kecskeméti állami „Miklós telep» és az összes vincellériskolák igazgatóságaitól (Érdiószeg, Tarczal, Budapest, Ménes, Pozsony); a borászati vándortanitóktól (i. Tuss Antal, Gödöllő. 2. Deák Tamás. Székesfehérvár. 3. Dezső Miklós, Pécs. 4. Guzmann Dénes, Misztótfalu); a phylloxera felügyelőktől (1. Lehóczky Dezső, Budapest. 2. Máriássy Antal, Kassa. 3. Vény János, Fehértemplom). 111. Hová küldendők a megrendelések ? A kitöltött bélyegmentes megrendelési ivek a földmivslésügyi m. kir. ministeriumhoz küldendők be és pedig legkésőbb idSp. évi november hó jo.ig. IV. Intézkedés az esetre, ha a megrendelések a telep rendelkezésére álló vesszők mennyiségét felülmúlná. A mennyiben a beérkező megrendelésekben több szőlővessző kéretnék, mint a mennyi a telep rendelkezésére áll, ez esetben azon termelőknek igényei vétetnek első sorban figyelembe, kiknek megrendelései korábban érkeztek be. V. Vesszők árának beszedése. A szölővesszök ára ép úgy, mint a vasúti szállítási költségek, utánvétel utján fognak a vevőktől beszedetni. Megjegyeztetik, miszerint a megrendelő alávetni tartozik magát annak, hogy az esetben, ha az utánvéttel küldött vesszőküldemény átvétele iránt bármi okból nem intézkednék : a ministeri- um a vesszők vételárát, a felmerült összes szállítási s egyéb költségekkel rajta behajthassa. Budapest, 1889. szept. hóban. Földmivelésügyi m kir. ministerium. 128/eln. sz. T. Zemplénvármegye alispánjától. Nyílt rendelet. Mindazon községek, melyek a sZemp- lén‘ hivatalos lap árával a folyó évre és egy- vagy épen több évekről hátralékban vannak, ezennel felhivatnak, hogy tartozásukat még a f. október utolsójáig múlhatatlanul közvetlenül a nevezett lap tulajdonosának küldjék be ; mert különben ellenök a jövő hónapban a végrehajtási eljárást elrendelem. S.-a.-Ujhely, I889. okt. hó 4-én. Matolai Etele, alispán. Halottak napjáraHa a halottakra gondolok — nem szeretem a mát. Ha megvillan előttem a régmúlt idők dicsősége : el kell fordulnom azoktól, akik a jelent alkotjuk. És, ha álmaim gőzkörébe tolulnak történelmünk és közéletünknek letűnt nagyságai, a sírba szállt szivek és nagy elmék, a megmosolygott becsület és a kigunyolt szeál, érzőbben nyilatkozik alanyisága örökszép dalaiban, mint Szemere lírájában, ki az élet legked vezőbb viszonyai között, bölcselő természeténél fogva inkább az értelmi költemények hangján szólt, mintsem a kedélyién. Mig Boruth kiválóan erővel teljesen színező elbeszéléseivel, az eredetiség tüzétől ragyogó népdalaival és humoros költeményei elevenségével tűnt ki, — addig Szemere, mint már tárgyalók, tudjuk, mily téren tündököl- tette lelki erejének fényét. De mindamellett is, sok van Boruthnál ama költői hangból, mely Szemerénél a humoros bordalok és politikai célzattal biró költeményeken áthúzódik, — azon különbséggel, hogy Boruth a versalakok csinosságára, ütemeinek, méreteinek pontosságára, a rímek csengésének kellemére, a költői választékosság erejére és hasonlatainak folytonosságára s művészi színezetére is gyakran sokat ad. A mit Boruth leír, azt többnyire egy hivatott költőnél tapasztalható munka gonddal való kiállításnak tekintjük.1) E körülmény mindenesetre nagy érdeme A ki Boruth költeményeit nemcsak lapozgatja, de figyelmes olvasással kiséri azokat s bele igyekszik magát találni a költő helyzetébe, — sokszor azt fogja mondani: E költő dalai az élet és természet jelenetei által keltett érzeményeknek gyönyörű költői kifejezései; szívügyei a szerelmet, vágyat, merengést, reményt, az aggódást, a bü- csut, a boldogságnak már-már elérkezett perceit zengik ! — az évszakok példázó jeleneteiből a lélek, a szív fellángolásának útjaira tér, s már már *) Mintaszerű pl. a nyelvkezelés s a gondolatemelkedés szempontjából ódája (II. Rákóczi Ferenc. . .) Hátha még a kezdetben választott verslábak következetesen tartattak volna meg, vagy legalább az ütemeknél találnánk kifogástalan berendezésre, mennyivel jobban magasztalná B. E. lantját ! rénység: kitör belőlem a gyűlölet, a megvetés szenvedelme minden iránt, ami összefoglalható e szóban \jdenkor. Hát ’mi vagy te jelenkor ? Önszeretetedbe és öncsodálatodba mé- lyedt gőgös zsarnok, aki leverted, nevetségesé tevéd igaz trónusán, sziveinkben, a szellemi istent, hogy a világ elé állítsd a magad porló alkotásait s büszke daccal kiálthasd : íme itt van az isten, a szellemi munkát végző kifejlesztett anyag. íme, én ember, én vagyok az isten, aki tudom kényszeríteni a végtelen természetet, hogy mutassa meg csodás alakulásait s parancsszavamra rontson, vagy teremtsen óriási erejével. Le tudtam tépni a szellemi isten arcáról az ezredéves nimbuszt, mely alatt a csodás titkokat, ezt a szent semmit, évezredeken keresztül imádta a buta emberiség. Mi volt azelőtt az ember ? Egy áhitatos örjöngő csapat, egy földön csúszó horda, melynek minden időben megvolt a maga Gessler-kalapja. Hol egy durva, hol egy finom kezű zsiványban, hol egy lel— kedre nehezült beteg képzeletben, amit elneveztél hitnek, alázatosságnak, köteles hűségnek, szentségnek, Köd ülte meg agyadat és szivedet. A villámos förgetegnek kellett végig seperni rajtad. A buta fa, amely termett és hagyta magát nyesni, vágatni, a föld mélyébe sü- lyedt, hogy uj anyag-és uj szellemként kerüljön elő. Véred és verítéked elömlött a sáros földön. Ez a kettős erejű harmat nevelt föl ! A vér és köny. A gyémánt a porával csiszolható csak, — téged csupán a kiontott véred és kisajtolt könyüd tehetett nagygyá. És most ki akadályoz meg abban, hogy belé kiáltsd a világűrbe, melynek látod és érzed minucionális moccanatát is, hogy : én, a fejlett anyag, én vagyok az Erő, aki tudok villámlást és dörgést, fagyot és meleget teremteni, csak úgy, mint a nagy természet ; aki tudom kényszeríteni az öntudatlan anyagot, hogy oszoljon parányos elemeire s alkossa magát uj anyaggá! Én, a gő«- és villám-korszak embere, én vagyok a Hatalom / Ide nézzetek. És dobbantasz a lábaiddal s azt hiszed, a iöld rendült meg dobbanásodtól. Pedig csalódok Csak a lábaid gyöngék. Azok remegését érzed. Betegség, hallucináció az egész. Te jelen embere, te gőgös tagadás, te önámító ördög, te vagy az erő, te vngy a hatalom ? Hát kényszeritsd a hegyes levelű, piciny a nyugalom, a mennyei érzés zöld szigetére jut! de egyszerre csak észreveszi a figyelmes olvasó, hogy Boruth érzelemszálai megmozgatják ama fabábokat is, melyeket anyagelviségnek nevezünk. E szálak között pedig ketté van, melyet költői világában legörömestebb rángat: a maga erkölcsi szabályainak dicsőítése — és e földi lét után az örök megsemmisülés hangoztatása. Remélem, m. t. hallgatóság, — kegyesek lesznek engemet nem félreérteni. Ezzel nem azt állítom, hogy Boruth költőnknek úgy kellett volna írnia, a mint olvasói szeretnék ; hanem pusztán arra akarom becses figyelműket irányozni, hogy a költőt mindig azon szempontból tekintsük, a melyből önmaga kiindult. Ez alkalommal azt tettem. Midőn tehát Boruth költeményeiből azt vesz- szük ki, hogy ö olykor ellenlábasa önmagának, azzal nem azt állítok, mintha költeményeiben meg nem volnának az erkölcsi és hasznossági elvek, mintha ő benne — kegyeskedjenek csak majd al kálóm adtán kedves népdalait elolvasni 1 — meg nem lett volna egy, hangban érzelmes, olykor az ég kékjéig emelő hivatott poétái lélek ; hanem csakis azon körülményt mérlegeltük, hogy sok szór akár dalaiban, akár humoros szólásában, Aranynak öntudatos követőjére valló derék elbeszélései mellett, egész komolyan, — tehát nem gúnyosan nevetve, mint Horác, nem a gúny erős fűszerét használva, mint Székács és Gyulai, nem dor- gálón szólva, mint Juvenal, — oly költői fordulatok használatában keresi vagy tán akarja felmutatni a szépet, mely fordulatok szinarany gyanánt az egyéni érdekek, a személyes vágyak kielégítésének talmi aranyát mutatják. A költői műben az eszményi célnak mindig uralkodónak kell lennie. A szépmü által okozott gyönyör független a köz- ’ füvet, hogy kerekre teremje leveleit. Az gyönge és hajlékony, hajlékonyabb mint a gondolatod, százával taposhatod, — nos hát mutasd meg rajta hatalmadat ! Hajtsd meg fejedet Borulj a porig te roskatag gőg, te mának élő gyöngeség! Tekints a temetőbe, ahol véget ér hatalmad, ahol fölszáradsz, mint a nyári harmat s lesz belőled — laza por, semmiség. Nem érzed, hogy megcsap az enyészet szele ? Mintha megállana szíved verése. Szakadoznak talmi idegeid ? Száradnak, összefonnyadnak benned a kémiai vegyülést elősegítő hajszálcsövek. Megbomlik a zúzott gépszervezet működése. A nedv gyilkos gáznak párolog ki belőled s az ásványi rész oda kívánkozik, ahonnan eredetét vette. Pornak a földbe. Gőgös ember — tekints a temető felé s rendülj meg! K—i —Ő? A vármegye ülésterméből. (Folytatás és vége) A közgyűlés első napjáról szóló jegyzőkönyvek észrevételnélkülieknek találtatván — meg- hitelesittettek. Folytattatván a közgyűlés, az elintézés alá került ügyeknek hosszú sorozatából felemlítjük e következőket: a járási főszolgabiráknak az 1888. évről szóló közig, naplószámadásaik megvizsgáltatván, rendben találtattak, — erről, valamint a számadási fölmentvény megadásáról a belügyminisztériumhoz jelentés tétetett. Betegápolási pótadó után f. évi szept. hó végén 18,737 ft 37 krnyi követelése volt kint a vármegyei alapnak. E hátráléknak f. évi nov. hó 15-éig leendő behajtása meghagyatván, egy szersmind kötelességükké tétetett a j. főszolga bíráknak, hogy a befizetéssel késedelmező bírákat vonják felelősségre. — Sára község lakossága, mely az idei tavaszi árvíz folytán hajléktalanná vált, áttelepítésért folyamodott s kérte, hogy B.-Zsadány községhez csatoltassék. Folyamodásuk kiadatott Vtczmándy Ödön főjegyzőnek, mint az e célra alakított bizottság elnökének, hogy a j. főszolgabíró, tisztifőügyész és kir. mérnök társaságában a helyszínére menvén, s az ügyet sürgősen előkészítvén, adjon annak érdemére vonatkozó konkrét javaslatot, — egyszersmind a kisajátítási törvénynek megfelelő irányban való kiegészíttetésére az orsz. kormány felkéretett. — S.-Patak és M.-Laborcz székhelylyel újabb két szolgabirói járás létesítésére kéretett föl már régebben a belügyminiszter, ki leiratában értesítette a vármegye közönségét, hogy a járások szaporítását elvben nem ellenzi ugyan, de a megfelelő javadalmazás híjában a kérelmet teljesíthetőnek nem találta Tudomásul vétetett, — A pósta-takarékpénztárak a cheque és clearing forgalomra is berendeztetvén, e körülmény a vármegye lakosságának tudomására adatott. — Könyöradomány gyűjtése körül sok visszaélés napi érdekekkel összekapcsolt élvezettől: A szépmü felemelő és nemesitő hatása az, hogy lelkünk fen- sőbb eredetének tudatát költötte fel s összhangzó életre serkent. Minden nép műveltségének föltétele, mint a történeti tapasztalás igazolja, a vallás, tudomány és a szellemmel együtt az érzékeket is érdeklő művészet. De hagyjuk a kitérések folytatását 1 Boruth költészete, a mennyiben mesterkéletlen, magyarán szóló és saját keble örömének, reményének rohanó üde patakjából, majd fájdalmai- és vágyainak forrásvizéből merit, — mindig hű barátként fog közeledni hozzánk. Hisz’ kora Tavaszszal, (költ. 253—254. 1.) midőn kopár partok közt siet a pa* tak, az enyhe völgyekbe viszik léptei; körülötte mély csend, mint a templomban, mielőtt megzen- dült volna az ének a buzgó ajkakon. Ott leül; jól esik a napmeleg neki. Gondolatai messze, — járnak : ^Messze ragadnak gondolataim. . . S csak úgy forr bennem minden érzemény ! Előttem egy szép, álmodott jövő, S égő szivemben uj vágy, uj remény I . . . Hisz’ ifjúságom napja süt még rám, S e nap sugára oly hő, biztató. . . Előre hát ! . . . de mi az ? . . . mintha egy Bűbájos dallam volna hallható! . . .* (253. 1.) Madárdalt hall ott az enyhe völgyben! a tavaszi verőfénynyel hit és remény mosolyg rá a napsugár árnyában : ,Mi vagy, mi vagy te bűvös kis madár ; S honnan dalodban az a hatalom í! . . . A bibliának vagy tán angyala, S egy uj élet hangja szól ajkadon ? S tán a feltámadás ünnepén is, — Lehulljanak bár nap, hold, csillagok, — Csak úgy ébred föl a holt emberiség, Ha megzendül fölötte szép dalod !* (254. 1.) Ki nem érzi itt a költői stil természetessé* Folytatás a mellékleten I
