Zemplén, 1889. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1889-03-31 / 13. szám

a görögöktől a Sphaeristikát — a legelőkelőbb férfiak részt vettek a labdázásban. Hogy más pél­dát ne emlitsek, a szigorú Cato, kit pedig eléggé komoly úri embernek fest a történelem s kiről kü­lönösen a carthagoiak azt tartották, hogy nem érti a tréfát, naponkint elment a Campus Marti- usra, hogy ott kedvére kilabdázza magát. Hogy pedig a jó régiek labdája nem puha szőrből vagy gummiból volt készitve, azt Horatius szatíráinak következő soraiból gyaníthatjuk: »Lusum it Maecenas, dormitum ego Virgili- usque »Namque pila lippis mimicum, et ludere erű- dis« Lib. 1. Sat, 5. a melyekből azt is megtudjuk, hogy a mig a nagy római költő nem kevésbé nagy társával Virgiliussal a valószínűleg kitűnő ebéd után csendes siestára dőltek, a házigazda szerepet vivő Maecenas többi vendégeivel labdá­zott villájának pázsitján. A mi időnkhöz közelebb eső korban is nagy becsben volt a labda. VIII-ik Henrik a nála láto­gatásban levő Miksa német császárral, orániai Vil­mossal és Brandenburg őrgrófjával labdát játszott. A 19-ik század gyakorlati s mindenesetre legedzettebb nemzete, az angol, szintén életszük­ségletnek tartja a ladbajátékot, főképen az ifjú­ságra nézve. Angolországban számtalan tér van felhagyva a labdajátszásra s úgy itt, mint Fran- cziaországban, hatalmas férfiak egyesültek, hogy a testgyakorlatot s különösen a labdázást mind­inkább általánossá tegyék, mert nagy igazság rej­lik Wellington herceg szavaiban, midőn az etoni iskola játszó terein járva, ezt a megjegyzést tévé : „Itt nyertük meg Waterloot!* Miért ne nyerhetnénk mi magyarok is Wa­terloot ? Vajon a lehetetlenséggel határos-e az, hogy például megyénk férfiai összeálljanak s megfogad­ják, hogy minden szabad idejüket athletikai gya­korlatokkal töltik? Lehetetlen-e az, hogy e nagy­szerű példát a többi megyék is követik s lasan- kint országossá lesz az ügy, mely lehet, hogy reánk magyarokra politikailag is életkérdéssé válik. Lehet-e szebben ambíciót kielégíteni egy tanárnak, mint ha az a gondjaira bízott ifjúság élére állva, együtt úszik, korcsolyázik, labdázik tanítványaival, hogy a hazának ne csak tudomá­nyos, de erős fiakat is neveljen. Az öntudaton kívül, már tanítványainak ra­gaszkodó szeretete is bőven jutalmazná. * *• * Mielőtt végére jutnék feladatomnak, mely­ben elismerem, semmi újat nem mondtam, meg nem állhatom, hogy különösen a férfiak figyel­mébe ne ajánljam megszivelés végett a kitűnő franczia iró következő szavait: »Ha Herkules nem tud vala mást, mint fonni Onfale lábainál, bizonyára csakhamar kilök­ték volna. Boldogok azok, kik mázsás súlyokat képe­sek emelni, mert mint a régi iró mondja: ,nem lévén női személy, a ki ne szeretné az erőteljes idegzetű férfiakat, mert úgy látszván nekik, hogy a kik Mars szolgálatában ügyeskednek, Vénus szolgálatában is ahoz értők.« Mig a világ áll, a nők mindig szeretni fog­ják az erőteljes, bátor férfiakat. A férfiak ragadjanak hát meg minden esz­közt, hogy mindinkább tessenek a nőknek, szép gyermekeik legyenek s ha meg szólal a harci riadó, lóra pattanjanak s kellemmel haljanak meg a hazáért! KÖZGAZDASÁG. A tiszai törvényjavaslatok ismertetése. (F olytatás.) A másik tvjavaslat, melynek tervezete a múlt napokban tárgyaltatott, a magyar földhitelintézet által engedélyezendő szabályozási és talajjavitási köl­csönök ügyére vonatkozik. A törvényjavaslat elbírálásánál azokra nézve kik a földhitelintézetnek alapítói s egyúttal tiszai ér­dekeltek azon nehéz feladat jut, hogy egyrészről ügyel­niük kell arra, hogy a földhitelintézet mint nyere­ményt (osztalékot) nem adó humánus intézet, eredeti kitűzött céljától, mely abban állott, hogy a földbir­tokoson segítsen, el ne vonassék s újabb, széle­sebb körű üzletekbe ne bocsájtkozzék, mert kü­lönben a zálogleveleinek biztonságába fektetett hitünk meg lenne ingatva — másrészről azonban arra kell törekedniök, hogy a társulatok végre kevésbé szigorú s borzasztó feltételekhez kötött, olbsóbb kámatlatu s törlesztésű kölcsönökhöz jut­hassanak. A tvjlat úgy látszik figyelemmel volt úgy a földhitelintézet feladatára, mint a tiszai érdekeltek súlyos helyzetére, mert a mig az elsőnek sok elő­jogot s előnyt biztosit a tekintetben, hogy a zá­loglevelekben nyújtandó kölcsönök után járó ka­matokat s törlesztési részleteket megkaphassa s behajthassa, addig az érdekelteknek is nyújt, a mostani 6°0-al fizetett évi járadékkal szemben, íx\A\-nyi előnyt, s kilátásba helyezi, hogy a ka­matláb általános s a kölcsönvevőkre kedvezőbbé válta esetén, még újabb engedményeket is fog tenni, uj konversióval (4. §) sőt a kölcsön rész letes törlesztését is engedélyezi. (25. §.) A Bodrogköz mai kölcsönét véve, a helyzet következő lesz: Ma tartozunk 3 millió fttal, fizetünk 50 éven át 6°0-el évenkint r 80.000 ftot Ha a földhitelintézettől vennénk fel 3 millió ftot záloglevelekben, szin­tén 50 éven át, 434°0-el, fizetni kellene évenként.........................129.000 ftot De minthogy nagy tömegben bo csájtatnak ki a záloglevelek, az eset komplikáltabb mert egy egy­szerű magánkölcsönnék alig fog­nak magasabb áron kelni 92—95 ftnál 100-ért; hogy 3 millió pénz legyen belőle, nem 3 milliót, ha­nem 3.230.000 ft névértéket kel­lene felvenni s ennek °„-e tenne kerekszámban vagyis a 129.000 pl..........................10.000 ftot fttal együtt 139.OOO ftot Az évi tekerkönnyebülés lenne tehát 41.000 ft vagyis 22'\f „ Egy a tvjvltból ki nem vehető kérdés az, hogy az egyetemleges szavatosság beállta esetén, csak kölcsönvevö-társulat keretében levő érde­keltek tartoznak-e bizonyos esetekben egymásért szavatossággal, vagy a kölcsönvevő társulatok mind egymásért is, még pedig tartalékalapjuk erejéig vagy egyébként is ? Egy figyelmen kivül nem hagyható momen­tum továbbá az is, hogy vannak oly érdekeltségi tagok is, akiknek birtoka fél értékig vagy azon­túl már eddigi kölcsöneik által le vannak kötve, vagy a magyar vagy a bécsi földhitelintézetnek — s azonkívül s felül is vannak betáblázott adós­ságaik. Ilyenekért azután ki fizesse az esetleg 3 évesnél idősebb szabályozási hátralékokat, ha bir­tokaik elárverelése esetén az belőle ki nem kerül ? Ezt a tvjlat nem érinti — azért, kapcsolat­ban a tvjlttal, s hogy a tvjlat üdvössé is válljon, a kölcsönjárulékok vas szigorral való behajtása iránt már előbb is kell intézkedni, ha csak azt nem akarják hogy a rendetlen s rósz fizető helyett folytonosan az igyekező sújt áss ék s károsittassék 1 A tvjavaslat egyes szakaszaira vonatkozólag a következőket emelem ki: 13. §. Azt mondja, a kölcsönjárulékok pon­tos fizetése esetén s a pénzügyminister engedélyé­nek kikérésével, a visszatartott biztosítási alap (io"0) szelvény-kamatai a társulatoknak a földhi­telintézet által félévenkint kiadandók. Én ezt visz- sza nem adnám, hanem az illető társulati érdekelt­ség javára tőkésíteném gyiimölcsöztetve, mindad­dig mig a kölcsön teljesen törlesztve nincs, vagy pedig olyan esetben adatnám ki a pénzügyminis- teri engédély alapján, midőn a társulat védműerő- sitést, vagy újabb építést kénytelen tenni. Legyen szabad ezt röviden indokolnom. A vizek ellen védekező társulatok — s ez erős meg­győződésem — sohasem fognak abba a helyzetbe jutni, hogy újabb bajok ne érjék, s újabb befek­tetéseket ne kelljen tenniök, — ily esetekre ez utón képezhetnének maguknak a társulatok, újabb meg terheltetés nélkül tőkéket 1 14. §. Azt mondja, hogy az oly társulatok­nál a melyek adóvisszatéritést kapnak, az e címen őket illető összeg a pénzügyministérium által a földhitelintézetnek fizetendő, s a földhitelintézet abból a társulati érdekeltségnél hátralékban ma­radt annuitási követeléseit elégíti ki, s csak ha ezen felül marad valami, azt szolgáltatja ki a társula­toknak, de a kormány jogosítva van a társula­tok ellen netán fenlévő követeléseit abból kie­légíteni. A ki ismerte s átélte a társulatoknak azon állapotát, a midőn A^zV-költségeiket az egyesek­től kellett keserves kivetés utján inkasszálni, s aki tapasztalta azt, hogy a végrehajtási joggal nem birt társulatoknak fentartási költségeit a hatóság csak akkor inkasszálta, ha az állami, községi adók, illetékek s mindennemű kivetések be lettek hajtva, s akkor is csak „more pátrio* s aki tapasztalta azt is, hogy a társulati alkalmazottak .sokszor 8—10 hónapon át nem kaphattak fizetést, az bi­zonyára jobban fogja méltányolni mint én, ki csak hallomásból és a régi iratok betekintéséből tudom ezeket, azok eljárását, a kik az adóvissza- téritésekből járó összegeket azért kívánták kumula­tive kiszolgáltatni a társulatoknak, hogy azok fen- tartása s védmüveik lehető gondozása minden es­hetőséggel szemben biztosítva legyen 1 Ha már most ezen a társulatok megélheté­sét s rendes funkcionálását biztositó alapot, a föld­hitelintézet veszi el, s a kölcsönei után járó an­nuitási hátralékok fedezésére tarthatja meg, igenis félek tőle, hogy a társulati administráció rendes menete ez által meg lesz zsibbasztva I Miért is a leglényegesebbnek tartom azt, hogy az adótéritményekből járó összegek azon része, a mely a közgyülésileg megállapított s a közleke­dési minister által helybenhagyott költségvetések szerint a társulatok fentartására évenkint szükséges, minden körülmények között a társulatoknak évnegye- des részletekben kiszólgáltassék, s csak az ezeket felülmúló összeg fizettessék a földhitelintézetnek, j Ettől a követeléstől a társulat nem állhat el, ha I létezni s megélni akar. Megengedem, hogy a legkényelmesebb s leg- j biztosabb méd lenne a földhitelintézetre s az azt biztosító kormányra nézve követelései nagyobb részéhez igy jutni, de maga a cél. a mely miatt mind e költekezések tétettek, a társulatok fenál- lása s funkcionálása lenne a veszélyeztetett! 15. §. „A kölcsön kivetését eszközöljék a tár­sulatok, de behajtását nem« — ezt minden körül­mények között az állami közegektől kell kívánnunk, de több szigorral és pontossággal mint eddig/ * * * Nagyban és egészben a törvényjavaslat jó és szükséget pótló és örömmel lehetne megjelené­sét üdvözölni, hanem következne reá a fekete leves. sTimeo danaos et dona ferentesí ezt gon­doltam a mint a Tiszavölgy pénzügyi rendezéséről hallottam és aggodalmam sajnos bebizonyult. »Nunc venio ad fortissimum virum« vagyis a harmadik tvjlthoz mely : az 1881. XL11. te. 7. 8. és 15. <j-k módosítását tárgyazza. gf. Mailáth József, Fel ki vas. A tokaj-hegyaljai világhírű gyógybort ter­melő vidéket, s ezek között a legnagyobb szőlő- területtel, vagyis 1684. katasztrális holddal biró Tállya nagyközségünket is a filokszera rovar tel­jes megsemmisüléssel fenyegeti, s ha ennek roha­mos pusztítását semmittevéssel fogadnók, nem ma­radna hátra egyéb teendőnk, mint 3700 lélekből álló otthonunkat — hol oly sok évet töltöttünk jó és balszerencse között — elhagyni s a nagy­világban szerteszét bolyongani. Habár a közvetett és közvetlen állami terhek s a bennünket évtizedeken keresztül sújtott elemi csapások ala.t nem érhettük is el az anyagi jólét azon fokát, hogy bortermelésünknek, mint egyedüli jövedelemforrásunknak önhihánk nélküli tönkreté­telét, saját erőnkből meggátolhatnék; mégis elha­tároztuk, hogy a tudomány szakemberei által fel­állított módon szőlőink újbóli beépitését. Isten se­gítségével foganatba veendjük. Mindenekelőtt azon­ban talajunknak és éghajlatunknak leginkább meg­felelő amerikai szőlővesszö-termelési telep felállí­tásáról gondoskodunk, hogy egyesületi tagtársainkat szőlővesszővel a lehető legkevesebb költség mel­lett részjegye arányában részesíthessük, s szak­képzett munkásokat nevelhessünk. Ezt tennünk kétszeres kötelességünk, ha azt akarjuk, hogy a magas kormány által kilátásba helyezett ingyenes okszerű kezelési oktatásban, s egyéb kedvezmé­nyekben része ülhessünk. Fentebbiekben jelzett célunk elérhetésére filokszera elleni védekezési egyesület alakításán, s azon fáradozunk, hogy 5 frtos részjegyekkel 1200—1500 frt tőkét összegyüjthessünk, mely ösz- szeggel a telep megvásárlását, földjének felforga­tását, szölővesszők bevásárlását, s okszerű keze­lését eszközölhessük. Sikerült e célra szőlőbirtokos lakostársaink között 151 db részjegyet jegyeztet­nünk, többet kedvezőtlen anyagi viszonyaink miatt alig lehet, pedig ezt célunk teljes keresztülvitelére elegendőnek nem találják. Ily körülmények között Önökhöz, mint min­den nemesebb ügyért lelkesedő birtokostársaink­hoz, illetőleg községünk nagy tiszteletben álló szülötteihez fordulunk tehát a nyilvánosság előtt, a tisztelet legbensőbb nemével, s kérjük, méltóz tassanak bennünket a közjóra, embertársaink bol- dogitására törekvő üdvös célunk elérésében rész­jegyek jegyzése által kegyesen támogatni. Azon reményben, hogy a veszedelemben fel­kiáltásunk nemes szivekre talál, legmélyebb tisz­telettel maradtunk Tállyán, 1889- március 25., a tállyai filokszera ellen védekező-egyesület nevében; Dr. Szabó Gyula Kovácsy Gábor elnök. elnök helyetes. Cseskovics István Boross József jegyző. pénztárnok. Nyilt-tér.*) Carbolineum Avenarius legszebb, legolcsóbb mázoló- és fapáczoló-szer dióbarna szín­ben fatárgyakra, mint szőlőkarók, színek (félszerek), gazda­sági szekerek és mindenféle szerszámok, léczek, kerítések, fa­ajtófelek, szóval minden, a szél- és esőnek kitett fatárgyak­hoz való alkalmazásra. A zsindelytetöket a rothadástól és el­romlástól megvédi. Mázolt deszka-mustrák bérmentve. Circa 5 kg. próba-üvegcsék á 1.80 kr. minden posta-állomásra bér­mentve. Carbolineum-gyár Amstetten Avenarius & Schranzhofer. Központi iroda : Bécs. III. Hauptstrasse 84. Kapható S.-a.-Ujhelyben Reicliard Gyula kereskedésében. Mindennemű fűrészelt tölgyfaanyag, szőlő­karó, tűzifa, kitűnő minőségű tégla és alag- cső azonnal kapható a Karcsavai gazdasági hivatalnál Ungvári. *) E rovatban közlőitekért nem vállal felelőséget a szerk. Felelős szerkesztő: HORVÁTH JÓZSEF. FSmunkatárs : D ON Gr Ó 3- T. GÉZA. Kiadótulajdonos: ÖZV. BOEUTH ELEMÉRNÉ.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom