Zemplén, 1889. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1889-03-31 / 13. szám

Melléklet ag „Zemplén“ 13-ik számához. Hogy állunk ma a demokráciával ? Úgy, hogy a cim- és rangkórságnak mártírjai vagyunk. A hiú fény és pompa, mely a nagy uraknál megjárja, csábitó in­gerrel hat mindenkire. Sokan még a be­csület-vesztés árán sem iszonyodnak eszkö­zökhöz jutni, hogy az arisztokraták kedv­teléseit, legalább talmi-kiadásban, majmol­hassák. Sokan nem irtóznak felvenni a sik- kasztó-nevet sem s oktalanságukért életükkel fizetnek. Korunk uralkodó jellemvonása : az erőltetett hivalkodás, látszat, külszin. Rea­litás nincs alatta semmi. Mig a demokrácia szellemi intézmé­nyeinkben, társadalmi szokásainkban el nem terjed, addig a szomorú kép, melynek pár ecsetvonását fentebb csak úgy odavetet­tük — eltűnni nem fog. A nemzeti közva- gyonosodás nem fejlődhetik, mert a taka­rékossági hajlam hiányzik a nemzeti köz­érzületből. Az államiság nem szilárdulhat, mert az állam fentartására a jövendőben hivatott elem, a középosztály, fokozatosan nem gyarapodhatik. Életbevágó probléma az a XX. szá­zadbeli Magyarországra nézve, mennyiben fogja tudni a demokrát eszméket s érzel­meket az életbe átvinni. E tekintetben az országgyűlésre nagy és fontos feladat vár. Ha üdvös és jó törvények által nivellirozni fogja mindazt, mi a társadalmi egyenlőség­nek útjában áll s következetesen fog ha­ladni demokrata irányban: a magyar álla­miságnak tesz szolgálatot. A legfőbb faktora mégis a jövő szá­zadnak a mostan serdülő fiatalság. A ma­gyar társadalom olyanná fog alakulni, ami­lyen fogalmakkal ez a nemzedék az életbe kilép. Lesznek-e eszméi és reformtervei Ma­gyarország közállapotairól s azoknak előbbre viteléről, — lesz-e benne fenköltebb szel­lem a közügyekért lelkesedni : ettől függ minden. Mert ha csak arra lenne gondja, hogy az államtól hivatalt nyerjen, azután meg csak örökösen a rangfokozatokat szám- lálgassa, ingyen még lelkesedni sem érez haj­lamot, s csak a külfénynek és látszatnak lesz rabszolgája: akkor a jövő század nem vi- rasztána Magyarországra dicsőséget, hanem hozna, mi az életnél is roszabb, megaláz­tatást és szolgaságot. A demokrácia zászló. A nemzeti ál­lamok e zászló alatt indulnak a jövő szá­zad elé. száig nézte tolla hegyét, minélfogva nagyon haj­landó volt minden dolgot hegyére állítani. — Hogyan, méltóságos asszonyom, ily em­ber fogadott önnél szobát ? És ily gyanús körül­mények közt ? Ez minden bizonynyal valamely betörö banda vezére, kinél kulcsai vannak, hogy egy éjjelen mindent eltakarítson innét. Itt azon­nal intézkedni kell. Intézkedtek. A házmesterrel tudatták a dolgot, ki kész­séggel ajánlkozott, hogy őrködni fog és elcsípi a gazembert. A méltóságos asszony legidősebb fia harcias bátorsággal töltötte meg a hatlövetű re­volvert és szentül fogadta, hogy mihelyt megette rostélyosát, irgalom nélkül agyonlövi a gazembert. Meggyujtották valamennyi petroleum lámpát, hogy világos legyen, ha jő és ne gyilkolhassa meg őket egymásután a sötétben. Ekkor jött Szabó. Midőn a «méltsás» ék meglátták a számos- tagú társaságot, azt mondták egymásnak : «Jönnek már a gazemberek!» Szabó nagyon bámult, midőn a házmester bunkós bottal fegyverezve fogadta és lakásáig ki­sérte, anélkül, hogy szólt volna. — Barátságos, de nagyon félős emberek, gondolta magában. Mennyire aggódnak, hogy bajom ne essék. A második emeleten mindnyájan sorfalat ké­peztek. Némán, de félig ijedt, félig fenyegető arc­cal, úgy, hogy valóságos vesszőt kelle futnia szo­bájáig. Szabó zavartan köszöntött. Azonban alig lépte át szobája küszöbét, mi­dőn az ajtót kívül bezárták. Vármegyei ügyek. O felségeik, a király és királyné, a Rudolf trón­örökös elhunyta alkalmából vármegyénk által fel­küldött részvétiratra a belügyminister utján köszö- netüket nyilvánították. A vármegyei tisztikar kérelme. A jövő hó 2-án kezdődő vármegyei bizottsági közgyűlésen megvitatásra és elintézésre váró ügyek hosszú so­rozatának egyik nagyfontosságu tárgya Zemplén vármegye tisztikarának a belügyministeriumhoz, illetve az országgyűlés képviselőházához intézendő folyamodása a jelenben élvezett tiszti fizetéseknek felemelése iránt. Köztudomású és általánosan el ismert szomorú valóság, hogy a vármegyei köz tisztviselőknek társadalmi viszonyuk, a kor igé­nyei és a közkormányzat minden ágazatára kiható nagyfontosságu tevékenységükhöz mérten arány­talanul csekély a díjazásuk. Ahhoz pedig, hogy a tisztviselő magát egész lélekkel közhasznú hivatá­sának szentelhesse, minden más föltétel mellett szükséges, hogy az élet gondjaitól mentve legyen. Amidőn tehát még a vármegyei tisztikarnál sok­kal türhetőbben dotált kir. bírósági tisztviselők fizetésük jobbítása végett országos mozgalmat in­dítottak : elérkezett az alkalmas időpont arra, hogy a küszöbön álló általános tisztujitás előtt a vár­megyék tisztikara, mely a saját anyagi erejéből létesített nyugdíj-intézmény létesítése által is java­dalmazásának élvezetében csonkulást szenvedett, a célravezető lépéseket megtegye. Az e végből meg­tartott s a vármegye bizottsága részéről is szépen látogatott értekezleten megállapították a fizetés­emelést tárgyazó folyamodás pontozatait, melyek formás és tartalmas kidolgozásban fognak a vár megye zöldasztalára kerülni. Reményünk van hozzá, hogy a vármegye irányadó köreiben jól fo­gadott s a hamisítatlan életviszonyok által diktált eme folyamodást a vármegye közönsége teljes méltánylattal fogadja s nagyrabecsült erkölcsi tá­mogatásában részesíti. A Ludovika akadémiába, a gf. Buttler-féle alapítványi helyekre bemutatandó két pályázó ifjú választása, mint már említettük, az ápril 2 iki vármegyei bizottsági közgyűlésen fog végbemenni. Értesülésünk szerint a pályázók eddig: Spilenberg Barna árvaszéki ülnök Gábor nevű gimnáziális ötö­dik osztálybeli, Maternyi József polgártársunk ne­gyedik osztálybeli István és Búza József tolcsvai jegyző Józsel nevű fia. Eddigi tanulmányaiban mindhárom ifjú jeles osztályzatot nyert. Rajzterem az újhelyi gimnáziumban, Csáky gf. közokt. minister az újhelyi gimnáziumról hozzá érkezett relációból meggyőződött arról, hogy ezen tanintézetnek egyik legnagyobb hiánya abban áll, hogy nem bir megfelelő külön rajzteremmel. Hogy e hiányon segítve legyen, a minister a vármegye utján felhívja a város képviselőtestületét, hogy a rajzteremre általa már felajánlott 225 ftnak beszá­mításával vállalja el a rajzterem létesítésének és belső felszerelésének összes költségeit és e célból a kegyesrend házában az igazgató által megjelö lendő szobák közül a legalkalmasabbnak a köz­falak lebontásával rajzteremmé való átalakítására nézve a tervrajz és költségvetés elkészítésével a — így ni, rablóvezér úr! szóltak be a kulcs­lyukon, most foglyunk és ha erőszakosan akar szabadulni, golyót röpitek agyába tisztelt Szabó ur! A selyemsimaságu Szabónak, ki oly bárso­nyos lágysággal akart az életen átsurranni, hideg veríték boritá homlokát. Miféle emberek közzé jutott 1 ? Talán tébolyházban fogadott szobát. Kétségbeesetten nézett körül szobájában. Min­den ingót kihordtak volt abból, csak a pamlagot hagyták ott. Erre feküdt Szabó barátom, hogy bevárja a reggelt. Súlyos álmok gyötörték. Majd kényszer-zub­bonyt érzett testén, majd cellában látta magát. Mint gyilkost fogták el, pedig nem gyilkolt, csu­pán «könyvelt». De az mitse használt. A vérpadra hurcolták és lefejezték. Feje lehullott a . . . pad­lóra. Fölébredt. A pamlagról esett le álmában. A nap sugarai elárasztották a szép nagy szobát és a méltóságos asszony állt előtte, zavartan mosolyogva és tud tára adta, hogy Szabó úr üzletéből a házi szolga elhozta holmiját. Aztán őszintén elbeszélte ijedel­mét és bocsánatot kért, amiért nem hitte, hogy Szabó a neve. — Magam vagyok oka, felelte Szabó bará­tom. Nevem oly közönséges, hogy azt nem mon­dani, hanem bizonyítani kell. Fölfogom ijedelmét. Azóta a tnéltsásék mindent elkövetnek, hogy a Szabó név másodjának megkönnyitsék életét, a miért ártatlanul kellett szenvednie és Szabó bará­tom nagyon jól érezheti magát náluk, mert már.. , öt hét óta lakik ott. városi mérnököt mielőbb bízza meg s a költségve­téssel együtt jóváhagyás végett terjessze fel. A felhívásban fölemlíti a minister, hogy a kegyes tanitó-rend a gimnázium fentartási költségeire évenkint tetemes összeggel járul, az orsz. tanul­mányi alap pedig 1650 fttal többet költ évenkint a gimnáziumra, mint a mennyit a tan- és felvé­teli dijakból bevesz s igy az intézet érdekében nagy áldozatot hoz. Ezek után valóban méltá­nyosnak tartjuk, hogy Ujhely városa az első sorban Ujhely kulturális érdekeit szolgáló eme tanintézet tökéletesítéséhez, sőt nyolc osztályú gimnáziummá emeléséhez a maga részéről minden tőle kitelhető áldozattal járuljon. Körjegyzők fegyelmi ügye. A belügyminister a közig, bizottság fegyelmi választmányának azon határozatát, mely szerint Szobonya Sándor ondi körjegyző a legsúlyosabb beszámítás alá eső hiva­tali mulasztások miatt hivatalvesztéssel büntette- tik, a pénzügyministerrel egyetértőleg helyben hagyta. Úgyszintén a Hladonik János mező laborczi felfüggesztett körjegyző fegyelmi ügyében hozott azon határozatot is, melylyel az összes iratok a körjegyző terhére rótt cselekmények megtorlása céljából a kir. törvényszékhez tétetnek át, válto­zatlanul hagyta. Hivatalos pénzküldés. A belügyminister a hivatalos pénzek ekszpediálása tárgyában újabban körrendeletét intézett a vmegyei törvényhatóság­hoz a végből, hogy mivel a póstakezelést nagy mértékben megnehezíti a portómentességet élvező hatóságok és hivatalok által majdnem kivétel nél­kül követett azon eljárás, hogy pénzküldeményei­ket gyakran mág a legcsekélyebb összegüeket is, nem portómentes pósta-utalványnyal, hanem pén­zes levélben adják postára, jóllehet a pénzes leve­lek felszerelése több fáradsággal jár, mint egy portómentes utalványnak kitöltése és az utalvá­nyozott pénzre vonatkozó írásbeli közlemény kü­lön levélbeni küldése. Ennek megszüntetése, ille­tőleg a kezelés egyszerűsítése indokából elrendelte a belügyminister, hogy a mennyiben a pénzek pósta-utalványnyal való küldése, úgy a küldő, mint a felvevőnek is több biztosítékot nyújt: minden 50 ftot meg nem haladó pénzkOldemény kizárólag por­tómentes utalványnyal adandó póstára. Ez alól ter­mészetesen kivételnek van helye akkor, ha a pénz bűnjelt képez, ■ vagy pedig ezüst-, esetleg arany pénzből áll. Üzleti bisztositékok és bánat pénzek, A bel­ügyminister tudatta a vármegye közönségével, hogy a m. földhitelintézet, kisbirtokosok orsz. földhitelintézet, az oszt. magyarbank, a magyar jelzálogbank, a m. közp. takarékpénztár, a pesti m. kereskedelmibank, továbbá a pesti hazai első takarékpénztár kötvényei és a m. jelzálog hitel­bank kamatozó kötvényei üzleti biztosítékul és bánatpénzül elfogadhatók. Baross Gábor minister a következő körren­deletét intézte a vmegye törvényhatóságához : »Ö cs. és ap. kir. Felsége f. é. március 22-én kelt legfelsőbb elhatározásával engem a belügyminis- térium ideiglenes vezetésével legkegyelmesebben megbízni méltóztatott. Erről a törvényhatóságom hazafiui üdvözlettel azzal értesítem, hogy műkö­désemet mai napon megkezdtem. Budapest 1889. március 24. Baross Gábor sk. Pályázók. A MarkövicsMiklós elhalálozása kö­vetkeztében megüresedett bodrogközi szolgabirói állásra, tudtunkkal, ez ideig. Császár Pál, Vékey Oszkár tb. szolgabirák és Somossy Sándor tb. al­jegyző, a vármegyei jegyzői karnak egyik szorgal­mas és tehetséges tagja, jelentkeztek pályázókul. Ministeri biztosul a regále-megváltásra vonat­kozó s f. évi ápr. hó végéig bejelentendő kárpót­lási igényeknek tárgyalás utján való lebonyolítá­sára, Zemplénvármegyébe, Szentpály Jenő, nyilván­tartási felügyelő neveztetett ki a pénzügyminisz­ter által. Hírek a nagyvilágból. XIII. Leó pápa, a »Seco/o« híresztelése sze­rint, folytonosan gyengélkedik. Az utóbbi napok­ban nem egyszer ájulás fogta el. Fráncia uj bíborosok. Rómából jelentik, hogy az uj fráncia bíborosok kinevezésére vonatkozó ügy véglegesen rendeztetett s a párisi, bordói és Honi érsekek fogják a biborosi kalapot elnyerni. A párisi világkiállítás a hivatalos megállapítás szerint f. év május B án fog megnyittatni. A párisi magyar egyesület tekintettel azon sokféle nehézségre, melylyel a párisi kiállítás meg­tekintésére jövő magyaroknak, különösen a kellő nyelv- és helyismeretek nélkülözése miatt, küzde­niük kell és a minek következtében leggyakrab­ban lelkiismeretlen kizsákmányolásnak és megsar­colásnak vannak kitéve; hazafias kötelességének tartja a hazai sajtó utján honfitársainak figyelmét

Next

/
Oldalképek
Tartalom