Zemplén, 1889. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1889-01-13 / 2. szám

EŐZSAZSASÁS. Adalék a cukorgyár és a cukorrépa termelés kérdéséhez — Két cikk. — I. Cukor-gyári iparágunk jelenlegi állását te­kintve alig hinnők, hogy volt idő, midőn hazánk azon elsők között állott, kik a répából való cu­kor-nyerés módját kifürkészni, ennek sikerültével a gyártást meghonosítani és tovább fejleszteni, mindenek felett iparkodtak. Midőn Markgraf berlini gyógyszerész a ré­pában levő s kivonható cukorra rámutatott s Achard és Lampedius freibergi tanár a gyártás módozatait ernyedetlen szorgalommal kutatta, ugyan azon idötájra esik, a cukor gyártás törté­nete szerint Gerringer J. Sámuel eperjesi gyógy­szerész búvárkodása is, ki 1801-ben répából ké­szített kemény cukor-készitményével az Eperjesen átutazó nádort megkínálhatta; azonban kellő tá­mogatás hiányából a kísérleteknél tovább nem juthatott s a cukorgyártás hazánkban lendületet nem nyelhetett, mert nem volt, ki ennek nemzet­gazdaságilag messze kiható nagyfontosságát akkor belátta volna. Tehetős nagybirtokosaink részben külföldön szórakoztak, részben a politikával fog­lalkozva, a jobbágyi és úrbéri ügyek rendezésével kívántak használni a hazának, de különben is a gazdatiszti osztály akkori hiányos intelligenciája, továbbá azon körülmény, hogy az őserőben még eléggé gazdag talajok a kielégítő kalászos ter­ményárak mellett, nem nyomván az őstermeléssel foglalkozókat súlyos adóterhek, — kielégítő, tűr­hető jövedelmet biztosítottak, az arra hivatott tő­kepénzesek és gazdag földbirtokosaink nem érez­ték annak szükségét, hogy ezen iparág felka roltassék. Ellenkezőleg történt azonban Csehország- és különösen Fránciaországban, hol az 1810-ben I. Napoleon által behozott szárazföldi zárlat folytán a cukor mázsájának ára 160—180 ftra szökken­vén, ezen kényszerűség és a tekintélyes pályadi­jak iránti versengés oly lendületet adtak a cukor- gyártásnak Fránciaországban, hogy 1828-ban már IOO, s 1860-ban 153 répa-cukorgyár működött. Ugyancsak nyomában volt Fránciaországnak a haladás terén Csehország, hol a 30-as években csupán 3 év alatt 51 tekintélyes cukorgyár ke­letkezett, terjesztvén az általános vagyonosodást, növelvén a társadalom alsó rétegének intelligen­ciáját s biztosítván az állam gazdagodását. S mint láttuk a közel múltban, nem is okozott Csehországban válságot sem a sertés , sem a ga­bona-, sőt még a cukor-túltermelés sem. Hazánkban a jó példa oly nehezen hatott, hogy a kezdeményezés nehéz próbáira csak 1832- ben vállalkoztak Lacsny Miklós, Odescalchy Ágost herceg és gróf Forgách Károly, állitván 1 1 ki­sebbszerü gyárat. Az ezutáni fokonkénti előme­neteltől eltekintve, a legnevezetesebb mozgalom az 50-es években észlelhető, s csupán 1850 ben 12, s 1860-ig 30 nagyobbszerü gyár állíttatott; azonban sajnos, a szövetkezés utján és egyes nagy- birtokos által állított gyárak többnyire megszűnvén, 1882-ben már csak 14 gyár volt működés­ben, mert részint ragaszkodván a régi “gyártási módhoz, részint nem rendelkezvén az átalakítás­hoz szükséges tökével, az uj találmányok szerint berendezett gyárakkal a versenyt amazok ki nem bírhatták s oda jutottunk, hogy hazánk csak 4°|0—5°0-át termeli azon cukormennyiségnek, mely az osztrák-magyar monárhia által elfogyasztatik. Azon vidéken, hol cukorgyár vagy más gyári vállalat áll működésben, a népet a maga­sabb intelligencia s a tanulékonyság különösen jellemzi, s feltűnő azon általános önelégültség, mely még a munkás osztálynál is otthonos, mert biztos tudatában van annak, hogy a holnapi napra valót is megszerezheti. A jólét minden háznál felösmerhető A kínálat a több-kevesebb intelli­genciát kívánó munkában nagy, a szorgalom ver senytárgyává lesz s a munka és szorgalom főfel­tétele, a józanság, ltalánossá válik. A szegényebb vidék népe részben időszakonként, részben állandó megtelepedés céljából nagy seregekben húzódik az ily tájakra s ezen folytonos hullámzás hatvá­nyozza a szorgalmat s vevőre talál minden. A gazdaközönség pedig az egyoldalulag használt ta- í lajban eddig mellőzött termelési ágat karolván fel, a gyár által felhasználandó nyerstermények I előállítása céljából, — uj erők rugóit ébreszti fel, j melyek megosztják az eddig fenálló nagy rizikót, , biztosítják a győzelmet a lét küzdelmében. Ilyen ama kép, melyet egy gyáriparral dicsekedhető vi­dék mutat, milyet Csehország több vidékén s ha­zánkban Nagy-Surányban, hol mindössze egy cu­korgyár terjeszti ki igen nagy területre áldásos és jótékony hatását, — tapasztalni szerencsés voltam. Ilyen képet tárna elénk Ujhely is, ha a tervbe vett cukorgyár Ujhelyben építtetnék föl, mely fontos kérdés iránt a város közönsége, ke­vés kivétellel, feltűnő közönyt s hidegséget tanú­sít, pedig magunkat szegénynyé tesszük, utódain­kat meglopjuk, ha két kézzel nem nyúlunk a ma­gas kormány ezen Ígéretben levő ajándéka után, melynek az a főcélja, hogy a filokszera által kol­dusbotra jutott és jutandó lakosságot megmentse. Ez csak akkor érethetik el leginkább, ha a gyár Ujhelyben, a vármegye székhelyén s a répa­termelési tevier központján állittatik fel, hol a sző­lőbirtok egynegyedét teszi a földbirtoknak. Igaz­ságtalanság volna, ha a felvidéken, hol filokszéra- pusztitás nem állhat be, s különös kedvezés, ha az alvidéken építtetnék fel, hol a föld- és szőlő- birtok közötti arány jóval kedvezőbb, mint Uj­helyben. A mi azon hangoztatott aggodalmat illeti, hogy a gyár megépítése folytán a még művelés alatt lévő szőlők bemunkálására elegendő munkás­kéz nem lesz, hitem szerint előbb várható, hogy Ujhelynek lakossága pár év alatt betelepedés által néhány ezerrel szaporodni fog, mint az, hogy a szőlők parlagon maradjanak, Különben is a kam­pány szeptemberben vévén kezdetét, a szőlőmunka addig befejeztetik, másrészről pedig a cukkorrépa a tengeri termelést szorítván ki helyéről, a répa- müvelés nem teljesen uj munkaerőt, hanem csak annak szaporítását teendi szükségessé. Wittingau (Csehország) emlékezetem szerint alig bir 6000 lakossal és Schwarzenberg herceg ottani uradalma fentarc gőz kenyérsütődét, tekin­télyes sor-, szesz- és tégla-, cserépedény-, kályha­gyárat, űz kiterjedt komlótermelést, haltenyész­tést stb. a nélkül, hogy a tisztikar a rósz munkás­viszonyokról előttem panaszkodott volna. S min­den bizonynyal, ha a kormány gondoskodik ke­nyérről, végső esetben arról is gondoskodni fog, hogy azt kiérdemelvén, legyen ki elfogyasztja. Hat évig foglalkozván a cukorrépa nagybani termelésével s adván át évente 8—10,000 mmázsa répát a surányi cukorgyárnak, némi hasznára vé­lek gazdatársaimnak lehetni, ha szerzett tapaszta­lataim alapján úgy a leendő vállalkozó által ki­adott szerződés pontjaihoz, mint a répatermelés előnyeihez, nem lévén annak hátránya, hozzászólok. Évva Ödön. Nyilt-tér.*) Köszönet nyilvánítás. Mindazon ösmerősök és barátaink, kik felejt hetlen jó anyánk végtisztességénél részvételük által fajdalmunkban osztoztak, fogadják hálás köszö- netunket. S.-a.-Ujhely, 1889. január 10. Ifj- Nyeviozkey József, Dr- Nyeviczkey Antal, Nyeviczkey Pál *) E rovatban közlőitekért nem vállal felelőséget a szerk. Szerkesztőség'i posta.. Sz. K. urnák. Bpest. Lehetőleg mielőbb sorát kerít­jük. Szives üdvözlet. R. L. urnák. Köszönet a küldöttekért. Kérjük legyen szives velünk tudatni hollétét. Elmerengek gyakran ... A muvészéletből. A hajdn sarkantynja. Az alkony nem közölhetők. Kéziratokat egyhétig megőrizzük. R. Gy. urnák. GalgÓCZ. Ajánlatát el nem fogadhatjuk. F. A, urnák Helmecz. Kérdezett dologra a sor rákerül. Felelős szerkesztő: HORVÁTH T Ó Z S E IF1. Fömunkatárs: DONGÓ 3Y. GÉZA. Kiadótulajdonos: ÖZV. BORTJTH ELEMÉRNÉ a sátoralja-ujhelyi polgári takarékpénztár és hitelegylet t. ez. részvényesei tisztelettel meghivatnak a évi február 3-án d. u. 2 órakor az intézet helyiségében (Kazinczy-utcza 507. sz.) tartandó Tárgyalási sorrend: 1. Az igazgatóság, 2. A felügyelőség évi jelentése. 3. Az 1888-iki mérleg és osztalék feletti határozat. Az igazgatósági jelentés és az évi zárszámla nyoicz nappal a közgyű­lés előtt az intézet helyiségében megtekintés végett kifüggesztetik. A részvényesek figyelmeztetnek az alapszabályok következő § ára: 46. §. A közgyűlésen részt venni óhajtó részvényesek tartoznak részvé­nyeiket a szelvényekkel együtt legkésőbb a közgyűlés előtti napon az intézet igazgatóságánál letéteményezni. Kelt Sátoralja-Ujhely, 1889. január 2-án tartott igazgatósági ülésből. Igazgatóság:­Sz. György naptól bérbeadó a fő utczán az Évva-ház felső emeletén 3 utcai szoba erkélylyel és 3 udvari szoba konyha, kamara, esetleg istálló kocsiszín­nel és a mellékhelyiségekkel. Tudakozód­hatni e lap kiadóhivatalában. TK. 6650/1888. sz. Árverési hirdetményi kivonat. A s.-a.-ujhelj-i kir. törvényszék mint telekkönyvi ható­ság közhírré teszi, hogy Világi Mihály leleszi lakosnak Li- piczki János árverésen: vevő elleni r8o frt tőkekövetelés és járulékai iránti végrehajtási ügyében a s.-a.-ujhelyi kir. tör­vényszék (a kir.-helmeczi kir. járásbíróság) területén lévő Le­lesz községe és határában fekvő a leleszi 160. sz. tjkvben A. I. I—16. sor sz. a. foglalt 4/8-ad bel- és kübirtokból 52. ö. i. számú házból Baki Hornyák József, Rozália, Ferenc és János kiskorúakat illető s az 1887. évi deczember hó 23-án fogana­tosított biró árverésen Lipiczky János leleszi lakos által 462 ftért megvett '/4-ed részre az árverést 335 frtban ezennel meg­állapított kikiáltási árban elrendelte és hogy a fennebb megjelölt ÍDgatlan az 1889. évi január hó 21-ik napján d. e. 9 órakor Leleszen a városházánál megtartandó nyilvános árverésen meg­állapított kikiáltási áron alól is eladatni fog. Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlanok becsárának 10%-át, vagyis 33 forint 50 krajcárt készpénzben vagy az 1881 évi LX. törvényezikk 42. §-ában jelzett árfolyammal számítót és az 1881. november hő i-én 3333. szám alatt kelt igaz ságügyminiszteri rendelet 8. §-ában kijelölt óvadékképe értékpapírban a kiküldött kezéhez letenni, avagy az 1881 60. t. ez. 170. §-a értelmében a bánatpénznek a biróságná elöleges elhelyezéséről kiállított szabályszerű elismervény átszolgáltatni. Kelt S.-a.-Ujhelyben, a kir. törvényszék, mint tkvi ható­ságnál, 1888. évi november hó 16-án. Kolos, kir. trvszéki biró,

Next

/
Oldalképek
Tartalom