Zemplén, 1889. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1889-02-24 / 8. szám

nevezett vasúti vállalatoknak a második vágány céljaira elfoglalt területek kártalanításánál követett eljárása, a kisajátítási törvény határozmányai szempontjából kifogás alá nem esik.

Nevezetesen a második vágány céljaira a m. kir. államvasutakon szükséges területek a vármegyét szelő vonalhosszban már az első vágány létesítésekor kisajátittatván, s igy az épités céljaira rendelkezésre állván: az előterjesztett panasz a m. kir- államvasutakra nem vonatkozhatik.

Nem vádolható az első magyar gácsországi vasút eljárása sem, mert ezen vállalat a földbeváltás eszközlésénél a fönálló törvények és szabályok követelményeihez szigorúan ragaszkodván, panaszra nem adhatott okot, s olyan ellenében nem is merült fel, kivéve a Schultus Felix felső-csebinyei haszonbérlő panaszát, melyet alaptalanságánál fogva a f. évi január 2-án 59019 es 1888. sz. a. vármegye közönségéhez intézett rendeletemmel elutasítottam.

Végül a m. északkeleti vasút eljárásánál sem merültek fel oly rendellenességek, melyek a hatáskörömbe tartozó szempontokból intézkedést igényelnének, mert a mint az említett vasút építési fövállalatának •/. a tájékozásul mellékelt jelentéséből a bizottság meggyőződést meríthet, az említett vasút részéről, a második vágány kiépítésére vonatkozó munkálatok mindenütt az illető tulajdonosoktól előzetesen kieszközölt munkaengedélyek és oly egyezmények alapján vétettek foganatba, melyek szerint a kártalanítási áraknak az építkezés befejezte és a végleges felmérések után válnak esedékessé.

Egyébként tekintettel arra, hogy a vasuttár- sulat a végleges felméréseket még m. évi november havában eszközölte és szerződésileg vállalt kötelezettségeihez képest a kártalanítási árak kifizetését a törvény értelmében bírói kézhez leteendő összegek kivételével még december 6-án az egész vonalon befejezte: a vasút e részbeni eljárása ellen egyesek részéről a bizottságnál emelt panaszok, a mennyiben azok netán alaposak lettek volna is, időközben tárgytalanokká váltak.

Miről a bizottságot megfelelő eljárás végett értesitem.

Budapest, 1889. január 15-én.

A minister helyett : Lukács Béla államtitkár.

4435/89. sz. A zemplénvmegyei kir. adófelügy élőtől Felhívás.

Az italmérési Jogosultsággal biró összes érdekelt felekhez.

Ezennel köztudomásra hozom, miszerint az italmérés kártalanitása iránti bejelentésekhez szükséges bejelentési ivek, az illetékes m. kir. adóhivataloknál, ivenkint 2 ftjával megszerezhetők.

S.-a.-Ujhely, 1889. év január hó 23-án.

Becske,

kir. adófelügyelő.

87/15. kb. Zewplénvárm. közig, bizottságától.

Homonnai főszolgabíró .jelenti, hogy az elmúlt 1888. év II. felében a m. Iaborczi, viravai udvai és topolovkai körjegyzők ügykezelését és a körlet egyes községeinek pénztári kezelését megvizsgálván azokat példás rendben találta.

Örvendetes tudomásul vétetett, és a közig.

De e saját szükségleten felüli előállítással karöltve bekövetkezett a vágy is, a vadásznál a másik által szerzett termények s gyümölcsök bírására, a gyümölcsöt gyűjtőnél a vadász által elejtett vadak húsa s bőréhez juthatásra, s igy midőn az egyes család vagy törzs nem volt képes ezen keletkezett vágyait kielégíteni és szükségleteit maga szerezni meg magának, azt a mire neki másoktól szüksége volt, ha nem rabolt, csak akként szerezhette meg, ha a hiányzókért saját készleteiből azokat adta cserébe, a melyek nála nélkülözhetők s neki fölöslegesek voltak.

[gy állt elő a javaknak első kicserélése, egy kölcsönös átadása a fölöslegesnek a szükségesért, vagy átadása annak, mi a cserélőre nézve kisebb értékű volt olyanért, a minek nagyobb értéket tulajdonított.

Ezen eredetiben létezett s a műveletlen törzseknél ma is fenn álló csereforgalom, a gazdasági élet magasabb fejlődésénél két nagy nehézségbe ütközött.

1- ször abba, hogy a cserélő felek egyike nem mindig azon javakat kinálta, melyeket a másik keresett és szükségelt.

2- szor abba, hogy rendkívül nehéz volt a legkülönbözőbb szükségleti tárgyak között azok értékének megítélésére a támpontokat megtalálni.

U. i. mig a vadász bőröket kínált, de azokért fegyvernemüt akart, addig a gyümölcsökkel biró, állatokat óhajtott fölöslegeiért, a fegyverrel biró pedig csak ruházati cikkért volt hajlandó fegyverét átadni s mert egyik se tudta teljesiteni a másiknak óhajtását, mindannyi kielégítetlenül maradt.

Ezen nehézségek sok kellemetlenséget, fáradbizottság elösmerése a hivatalos lap utján köztudomásra hozatni határoztatott.

Kelt Zemplénvármegye közigazgatási bizottságának február 9-én tartott üléséhen.

A főispán távollétében :

Matolái Etele, alispán, a köz. bizottság h. elnöke.

A magyar ifjúság.*)

Gyorsan fejlő civilizációnk bonyolulttá tette a társadalmi életet s küzdelemteljessé az életpályát. Természetes, hogy az iskola és a tantervek is ehez képest alakultak át: bonyolulttá s tantárgyak dolgában tultömötté lettek. Súlyosbítja ezt közoktatásunk egyik nagy baja, az utilitárizmus, melynél fogva a drámairástól le a székfonásig, a csillagászattól le a diktándóig, mindent bevittünk iskoláinkba. Régóta hirdetem, hogy a sok tudós lomtól meg kell szabadítani középoktatásunkat s azt az értelmi és erkölcsi erők gimnasztikájává átalakítani. De akkor is, ha a sok lomot és gyomot belőle kidobjuk, megmarad a nehéz munka, mert a mit a tanterv eksz- tenzitásban vészit, intenzitásban kell kipótolnia. Ennélfogva nincs kilátás rá, hogy az iskola szervezetének bonyolultsága és az iskolai munka belterjességének szüksége ebben a száz esztendőben s még a jövőben is megszűnjék. Előbb be fog következni az általános leiegyverkezés, s előbb meglesz az örök béke, mint sem az iskolai komoly és nehéz munka megszűnik.

Ha az iskola a polgárosodás zászlóvivője, akkor kicsinyben az iskolai társaság mindannak az erőfeszítésnek a mintaképe, melyet nagyban a polgári társadalom küzdelmei mutatnak. Ezek a küzdelmek pedig hovatovább mindinkább fokozódnak. Mi, a jelen kor emberei, — mondják az antropológusok, hasonlítunk azokhoz az állatokhoz, melyeket hirtelen uj égalji és táplálkozási viszonyok közé helyeztek át: a megváltozott viszonyokhoz találó ösztönöknek még egyátalán híjával vagyunk. A központosítás, közlekedés és kultúra szükségei több agyat és elmebeli alapot kívánnak, mint a mennyivel az európai rász rendelkezik.

Minden életpályán nagy tehetségtőkéért kiabálunk, mert sem az államférfiak, sem a tudósok, sem a müiparosok nem állanak egy színvonalon az ő bonyolult szakmáikkal. Széleskörű polgárosodásunk több érdeket

’) E nagybecsű cikk, melyet kánoni betűvel kellene lenyomatni, a ^Budapesti Hl.8 számára volt Írva s eredetileg ott is jelent meg. Közbenjárásunkra megengedte a tudós szerző, hogy cikkét lenyomathassuk a „Zemplén“ hasábjain is. Azokat az arany-igazságokat, miket e cikk tartalmaz, melegen ajánljuk a gondolkozó olvasó figyelmébe, a tanfelügyelő, lelkész s általában minden tan- és nevelésügy-barátnak pedig lelkes felkarolásába. Szerk.

ságot s időpazarlást okoztak s ezeken csak egy általános csereeszköz által lehetett segíteni, nevezetesen oly tárgy által, a melynek értékét a közűiét minden tagja nagyra becsült s fölöslegeiért cserébe elfogadni mindenik kész volt.

A mig a javak kicserélése kisebb körben, egy törzs lakta területen, vagy egy ország határain belül létesült, választása s meghatározása ezen csereeszköznek, az illetők tetszésétől füghetett s értéknagyságának fogalma felett, a mely képzeleti volt, könnyen megegyezhettek s ahhoz ará- nyositottan megállapíthatták a cserélendő javak értékét.

S valóban a történet tanúsága szerint a különböző népeknél s időkben sokféle tárgy képezte az ármérőt, a csereeszközt.

Amerika-Afrika őslakóinál, az Indiánoknál, a Sarkvidék lakóinál vadak, fókák bőrei — különböző legeltető népeknél élő állatok.

Már Homér a görög költő, ki K. e. mintegy 900 évvel élt, említi, hogy Dioméd pánczélja 9 ökörbe került, mig a Glaukusoké ioo-ba.

Latin elnevezése a pénznek Pecunia, azt látszik tanúsítani, hogy a Rómaiak első csereeszközét szarvasmarhák képezték, Pecus lévén a szarvas- marhák latin neve, ebből származtathatták a Pecunia elnevezést.

Használják ugyan a moneta elnevezést is, de ez inkább emlék-érmekre vonatkozhatik, amelyeket annak idején Juno Monita templomában ajánlottak föl egyes dicsőítettek emlékére.

Hogy elődeinknél s a régi Germánoknál is szarvasmarhák képezték a csereeszközt, igazolják azon régi törvények, a melyek büntetéseket, s kártérítéseket tulkokban marhákban szabták ki.

ölel fel, mint a mennyivel jelenkori államfér- fiaink és gondolkodóink többsége megbir- kózhatik.

Ezeket a teljesen aláírható tételeket angol tudósok hirdetik, tehát annak a nemzetnek a fiai, a mely Európa összes nemzetei között a legtöbbet tesz ifjúsága testi és lelki erőinek kifejtéséért és az élet küzdelmeire való előkészítéséért. Sehol sem fordít az iskola az egyéniség kifejtésére akkora gondot, mint Albion földjén s egy társadalomban sem veti oly nagyon latba az egyén a maga szellemi és erkölcsi erőit, mint az angol társadalomban és az egyének erőinek összemérkö- zéséből sehol sem kerül ki oly egészséges közvélemény, mint éppen John Bull hazájában.

Ennek a küzdésre való alkalmasságnak gyökere az iskola, mely a legnagyobb gonddal igyekszik az ifjúság testi és lelki erőit egyformán gyakorolni s egymással egyensúlyban tartani.

Minő gondos előkészületben részesül az angol ifjú az élet küzdelmeire! Mint tanuló kétféle levegőt szív : a födött és födetlen iskola levegőjét. A födetlen iskola: a játéktér, melyen a széles váll és a fejlett izomrendszer mellett önuralomra, lélekjelenlétre, kitartásra, bátorságra, rugalmasságra, könnyedségre és munkakedvre tesz szert. Az angol jogászok és képviselők a test erejét s a gondolkodás tisztaságát úgy szerzik meg, hogy vadásznak, agarásznak. Norvégiába mennek halászni, vagy az Alpeseket mászszák meg, vagy pedig több mérföldre menő gyaloglásokat végeznek naponkint. így tettek Peer, Brougham, Campbell, Bright, s igy tesz Gladstone és a nagy pártvezérek majd min- denike; s a tanácsterem kiváló munkásai szint oly kitartó munkával idomítják testűket, mint szellemüket.

Az angoloknál az életben és az iskoládban a siker első feltétele, hogy az ember erős állat legyen. Ellenben nálunk iskoláinkban az ifjú lélek túlságos bő szellemi táplálékot kap, de ugyanakkor testi erői örökös éhségre vannak kárhoztatva. Nálunk az államférfi és a tudós szabad idejét rendesen szobájában, az iparos és a kereskedő pedig a kávéházban tölti s szelleme rugalmasságát egyáltalán nem kíméli. Természetesnek találom, ha az iskolák és egyetemek ifjúsága a felnőttektől az ülő-életmódhoz ezt a ragaszkodást eltanulja és híven másolja.

Ez az oka, hogy katonaköteles ifjaink közül csak mintegy 20 százalék alkalmas a katonáskodásra, holott más nemzeteknél 50 — 60 százalék ; s hogy hazánkban a tanult

A sót mint mondják Abyssiniában ma is használják csereeszközként, Afrika belsejében s egyes szigeteken kagylók, elefántcsont; Izlandban, Neu fundlandban szárított halak képezték a csereeszközt.

Kiválóan mezőgazdasággal foglalkozó országokban szemes életnemüekkel létesítették a cseréket, s még újabb időben is találunk sok esetet a midőn a bérek, járadékok ilyenekben köttetnek ki, sőt falvainkon ma is dívik a csereforgalom, midőn a házalóktól pórnépünk pipát, szalagot, czérnát, tüt, tojásért, csirke s tollúért; edény-féléket, gyümölcsöt, szemes életnemüért cserél be.

Ezek a különböző népeknél használatban volt csereeszközök azonban nem felelhettek meg azon követelményeknek, melyekkel egy általános csereeszköznek bírnia kellett; ugyanis mig annak általánosan magas, különböző időben s helyeken lehetőleg egyenlő értékűnek, romlástól tartósan mentnek, kis helyet igénylőnek, apró részekre oszthatónak, s ismét összesíthetőnek kellett lennie, addig az említettek értéke nem volt eléggé változatlan, nem voltak könnyen e'tehetők, romlástól mentek, s mindenütt egyaránt kedveltek.

A legelők szűk, vagy gazdagabb volta, különböző betegségek, az állatok számát majd megsza- poritotta, majd igen leapasztotta, s értéküket ingadozóvá tette.

Vadászat, halászat, kagylószedés igen változó eredményű lévén, a nyert vadbőrök, kagylók, halak értéke majd tetemes emelkedést, majd nagy sülye- dést mutatott.

A szemes életnemüek mennyisége, mint az időjárási viszonyoktól függő nagy érték ingadozást mutatott, s bár mindannyi között a legoszthatóbb,

Folytatás a mellékleten.