Zemplén, 1889. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1889-01-13 / 2. szám
tálán emberek keresztül ne jussanak a határon; mert újabban ismét csapatostul jöttek vissza kivándorlók, még nagyobb nyomorúsággal, mint amilyennel elindultak. Hírek a nagyvilágból. Orosz hadikészülés A kormány elhatározta, hogy a f, évben hat millió rubelt fog a nyugati kormányzóságban kaszárnyaépitésre fordittatni. A Krisztics-minisztérium Szerbiában az uj alkotmányt kihirdetvén s a királytól elvállalt kötelességét ekként teljesitvén, tárcáit a koronás fő rendelkezésére bocsátotta. Milán király még nem határozott. A legnagyobb milliomosnak, az amerikai Vander bilinek múlt évi jövedelme 13 millió 864 ezer dollár volt. A család össes vagyona 274 millió dollár. Hírek az országból. Őfelsége a király Bécsben fogadta orosz ezredének egy tisztelgő küldöttségét. A küldöttség szónoka az ezred jó kivánatait tolmácsolta Ófelsége előtt negyven éves ezredtulajdonosi jubileoma alkalmából. A orosz katonai küldöttség tiszteletére udvari ebéd volt. Az erdélyi magyar közművelődési egyesület 1888-ban 22 ezer ítnyi segedelmet osztott ki, vagyona pedig 70 ezer fttal szaporodott. Ez idő szerinti vagyona készpénzben 370,000 ft, aláírásokban 150,000 ft. A rendes és alapitó tagok száma: 18,151. Az egyesületnek kihelyezett gytijtőperselye van 15,000 db. A dunai hadi hajóraj 12 ágyunaszádból fog állani 600 emberrel. Gyártelepei lesznek Budapesten, Győrben s Komáromban. Szent-László király emlékszobrának létesítése ügyében N.-Váradon szobor-bizottság alakult, mely legközelebb gyűjtő-iveket fog kibocsátani a nemzethez. Az országbíró, id. Szó'gyény-Marich László, e hó 2-án ünnepelte 83-ik születésnapját. Különfélék. (A ma egy heti felolvasáson) szép és nagy közönség nyert élvezetet, dr Raisz Gedeon tb. vármegyei főorvos és Ulrich Vilmos, uradalmi igazgató előadásában. Dr. Raisz az iszákosságról, Ulrich egy házi szerről, vagyis a pénzről szép, kiváltképen pedig tanulságos előadást tartott. E becses dolgozatok lapunkban fognak közrebocsáttatni s előre is mondhatjuk, hogy érdekes olvasmányokul fognak szolgálni. A hallgatóság mindkét felolvasót megéljenezte s tapsokkal jutalmazta — Mához egy hétre ismét felolvasó est lesz. Dr Hornyay Béla a kedélyről, Paszlavszky Sándnr pedig három zemplénvármegyei költőről (Szemere, Boruth, Darmay) fognak nagyérdekü előladást tartani. (Tisztelgés) Andrássy Sándor gf, vármegyénk arisztokráciájának egyik kiváló sarja, Pozsonyban f. hó 5 én vezette oltárhoz szép menyasszonyát, Eszterházy Marietta grófkisasszonyt. Az esketési szertartást tudvalevőleg Haynald Lajos, bíboros érsek végezte. Az esküvőn rendkívül fényes közönség volt jelen a budapesti és bécsi főúri világ köréből. A rokon Eszterházy, Pálffy, Kaunitz és Odescalchi családok számos taggal voltak képviselve. A szertartáson megjelent Frigyes főherceg is. A nemes grófra, aki bájos nejét f. hó 6-án hozta Zemplénbe velejtei kastélyába, kellemes meglepetés várt a sátoralja-ujhelyi vasúti indóuló ház ud varán. A vármegyei tisztikar, melynek dr. Andrássy Sándor gf tiszteletbeli főjegyzői minőségben szintén tagja, testületileg jelent meg, élén a főispánnal. Az esteli 9 órakor berobogó gyorsvvnatot riadó éljenzéssel köszöntötték. A főúri boldog házaspár előtt Viczmándy főjegyző tolmácsolta szívből jövő s szívhez szóló szavakban a tisztikar szerencse-kivánatait. Az üdvözlő beszédre Andrá-sy S. gf, boldogságtól áradozó érzelemmel válaszolt s büszkeséggel nevezte magát a vármegye szolgájának, mondván : mindenkor legöszintéb'o örömére válik, ha szeretett vármegyéjének tehet hasznos szolgálatokat. Tisztelgés után főispánunk bemutatta a tisztelgőket, kikkel az ünnepeltek nyájasan társalogtak továbbindulásig. A harmadik csengetéskor ünnepies éljenzés hangzott a hétköznapias »mehett« szó helyett s a távozók magukkal vitték coldogságuk színhelyére a vármegyei tisztikar legőszintébb szerencsekivánatait. (Ujhelytől Saharáig és vissza) Dókus Ernő és férfias lelkületű szép neje f. 9-én vettek búcsút legenyei otthonuktól, Ujhelyben rokonaiktól, hogy ország-világlátás okáért beutazzák Olaszországnak északi-, Fránciországnak déli részét s a Földközi tengeren átevezve ellátogassanakAfrikának Hortobágyára, a kietlen Saharára Fárasztó utazásukban a pihenő pontok : Budapest, Trieszt, Flórenc, Livornó. Innen a tengeren át Tunis, Algír, Marokkó. A Sahara sivatagon felkeresik Bel-Abbas oázist. Onnan visszatérve Tunisban hajóra ülnek s Pro vance daltelt földjére Marseille kikötőjébe érkeznek. A Riviérán fölkeresik San-Remót, Monte-Cariót, Monacói és Mantót, hol nagyobb pihenőt tartanak. Innen Svájcon át térnek vissza hat heti távoliét után kedves otthonukba. Kitűnő munkatársunknak, Dókus Ernöné önagyságának, lekötelező ígéretét bírjuk, hogy nagyszabású utazása alkalmával gyűjtött tapasztalatát papírra téve, lapunk tárcájának lesz kegyes majd átengedni. Ezt az örvendetes hirt sietünk t. olvasóinknak becses tudomására juttatni. (Répacukorgyár ügye.) A vármegyénk területén felállítani tervezett cukorgyár ügyének előkészítése végett főispán Öméltósága elnöklete mellett S,-a.-Ujhelyben f hó 7 én a vármegyeház nagytermében értekezlet volt, melyen az érdekelt közönség igen szép számban volt képviselve. Az elnök jobbján Ludwig János p. ü. miniszteri tanácsos és dr. Schmidt József p ü. miniszt. titkár, balján gf. Andrássy Manó, a jeles nemzetgazda, gf. Sztáray Antal a zemplénvármegyei gazd. egyesü letnek ügybuzgó s érdemes elnöke foglaltak he lyet. A hoszu zöld asztalok melleit sürü sorokban a vármegyei nagybirtokosságnak első emberei, uradalmi tisztek, nagybérlők s a kisbirtokos osztály képviselői helyezketek el Főispán az értekezletet délelőtt 10 órakor megnyitván, bemutatta a kormány képviselőit, kiket az értekezlet éljenzéssel köszöntött. Értekezleti elnök ezután részletesen ösmertette a szőnyegen lévő répacukor ügyének történetét. Elmondotta, hogy a dec. hó 12 iki előértekezlet alkalmából Abauj- Torna, Borsod, Bereg, Szabolcs és Ung vármegyék főispánjait, az ottani gazd. egyesületek elnökségeit egyes ntgybirtokosxit átiratilag fölkérte a Zemp- lénvármegyében íelállittatni tervezett cukorgyárnak kellő eleséggel látni el a rajtok élő állatokat, az eleséghiány, az éhség, melyhez gyakran a hideg társul, a szegény állatokat kérlelhetetlenül kiűzi hazájukból, kénytelenek elköltözni, de a honvágy őket ismét visszahozza. Ebből lassan, folytonos átöröklés utján ösztön lett, melyet már az eleséghiány és a zord időjárás nem befolyásol; a madarak némely faja elvándorolna ősszel, bármi szokatlan változás történnék is a vidék viszonyaiban, mert a benne levő vándorlási vágy ösztönzi és a mi még érdekesebb, néhol a vándormadarak egy része tovább repül, mint a meddig repülni kellene, hogy megfelelő megszálló helyet találjon, termékeny és jó levegőjű vidékek felett áti épülnék azért, mert azok pár száz év előtt még tenger által voltak borítva. És hogy e nagy utón, mely oly sok vidék és nagy vizek felett visz át, el nem tévednek, hogy ugyanazon vidék szülöttei ugyanazon vidékre visszatalálnak: nagy megfigyelő képességüknek köszönhetik, a mi már igen fejlett értelmi tehetséget feltételez. Hanem az a különös vándorlási vágy, mely az emberek vadon éló törzseiben is meg van, néha némely állatfajnál addig még egészen ismeretlen okból és látszólag egészen indokolatlanul áll be és rendesen nagy romlással jár. A lemming példul néha óriási csoportban megindul Európa északi részéről nyugatfelé s itt ész nélkül neki megy az óceánnak és természetesen belevész; hasonló esetet láttak már egyes bogárfajoknál, melyek vonulások közben valamely utjokba akadó tengerre érnek és abba egy szálig bele fúlnak. Ezen állatok pedig különben nem szoktak vándorolni. Nem hagyhatom említés nélkül azon különös szokást, mely az állat-világban a férgektől kezdve fölfelé oly gyakran észlelhető t. i. azt a bizonyos »holtnak tettetést« a midőn az illető állat mozdulatlanul elnyúlva hever, mintha az élet elköltözött volna belőve. Ezt a tettetést az állatok ré szint önvédelemből részint — és ez érdekel bennünket — kiszámításból, cselből csinálják. Oly gyakori ez a dolog különben, hogy teljesen felesleges volna róla többet beszélni, elég, ha emlékünkbe idézzük azt az általánosan tudott tapasztalati tényt, hogy a róka például mily sokat bi zik e cselben. Azállati cselekményeknek naponkint megújuló nagy tengeréből bárhany érdekes esetet halászunk is elő: kimeríteni nem tudjuk! A mennyi eddig felszínre került elég arra, hogy belőlük sokat következtethessünk, elég arra, hogy legalább derengő fényt vessen arra a sötét homályba burkolt világra, a mit »állati léleknek« neveznek azok, akik az állatokat szeretik és a kik mernek másként és tovább is okoskodni, mint azok, akik ezelőtt 100 esztendővel éltek, és akik elég bitrak arra, hogy a saját szemükkel lássák a dolgokat, ne pedig azok szemeivel, kik a hagyományokhoz feltétlenül ragaszkodnak. Az ember az első állat! A teremtés koronája! De, mint a szentirás oly remekül tanítja a csuszó-mászó férgeken, a legalsóbb rangú állatokon kezdve egész világot kellett megteremteni addig, mig az ember létrejöhetett 1 És a tudomány a szentirás e tanítását teljesen igazolja; ki van mutatva immár az összefüggés, a folytonos szakadatlan kapcsolat az egyes állatfajok között, ott hol a folytonos eltűnés és újjászületés folytán a kapcsolat ma már föl nem ismerhető, mint például a hüllők és a madarak, vagy a madarak és cukorrépa-termelés állal leendő támogatására. Termelők a szomszéd vármegyék részéről igen csekély számban jelentkeztek. De annál örvendete- sebb jelei mutatkoztak a szép jövőt Ígérő mező- gazdasági iparvállalat hikes felkarolásának magában Zemplénvmegyében, aol máris 4763. kát. holdnyi területet jegyeztek. Ez a szép eredmény nem szorul dicséretre. Meg van győződve arról, hogy a kezdethez méltó lesz a folytatás. És Zemplén- vármegyének érdemes gazdaközöns’ge büszkén mutathat majd az eredményre, s elmondhatja: ez az én munkám gyümölcse. A nemes felbuzdulás, a kitartó szorgalom, a munka ez iparvállalat felkarolásában ; annyi mint hazaszeretet. E munkára isten áldását kéri [Éljenzés) Utána Andrássy Manó gróf szólott. A cukortermelést, úgymond ma már egész Európa felkarolta. Ez a vállalkozás Magyarországon még csak harminc éves s a kellő forgó tőke hiányában csekély sikernek örvend. A siker föltétele : a megfelelő pénzerő, s hogy necsak a nagy birtok, de a kis birtok is belé vonassák a termelési kerületbe. Csehországban ez a mezőgazdasági foglalkozás már csaknem kizárólag a parasztság kezében van s a vele járó munka szeretete a termaltőnek természetévé vált a népet megelégedővé, szorgalmassá, boldoggá tette. Indítványozza, hogy a szerződési pontozatok megbeszélése után, végrehajtó bizottság választassák, mely a gazdaközönség képviseletében a vállalkozó meghatalmazottjaival végleges megállapodásra jusson. Az a kérdés, hogy a gyár hová épitessék — a vállalkozó gondja. A válalkozó fogja majd legjobban tudni, »hol esz vagy nem lesz a neki való víz sóső Gf. Sztáray Antal a. kisbirtokosok érdekében a polarizációnális értékelés helyett az árak átlagos megállapítását indítványozta. Úgy ezen indítvány mint a szerződési tervezetnek 1. 2. 3 4. 5. 6, 7. 8 9. 10. 11. 12. és 13. pontja élénk felszólalásra szolgáltatott okot. Beható eszmecsere után, melyben a kormány képviselőin kívül s a szólás sorrendjében Molnár letván főispán Löcherer Andor, Harkányi János, Viczmándy Ödön, Zalay István, br. Balassa István, és Szerviczky Ödön vettek részt, a szerződési pontozatokva vonatkozólag tett észrevételek szövegeztettek. A végrehajtó bizottság közfelkiáltás módjával következőkből választatott meg; elnök: gf. Andrássy Manó ; tagok; gf, Sztáray Antal (akadályoztatása esetén helyettese Baján Imre, uradalmi igazgató) Harkányi János, Viczmándy Ödön, Dókus Gyula, Grósz Antal és Szerviczky Ödön, kiknek az észrevételek utasítás gyanánt kiadadatván felkérettek, hogy a szerződés jogviszonyainak végleges megállapítása után a termelésnek már e tavaszszal váló megkezdését lehetővé tenni, eljárásuk eredményéről a gazdaközönséget mielőbb tájékoztatni igyekezzenek. Az értekezlet délután 3 órakor végződött s utána a »Magyar Király“ szállóban jókedvű közebéd következett. (Halálozás.) Bárciy József vármegyei gyam- pénztárost és családját mélyen megrendítő gyászeset érte. A szerető férj hű élettársát a jó gyermekek édesanyjukat siratják Bárczy Józsefne szül. Kapy Ágnes elhunytában. A holdogultnak hült porait a ref. egyház szertartásai szerint s nagy részvét közt f. hó 10-éu helyezték örök nyugalomra. Áldás és béke lengjen könyekkel áztatott sir- hantja fölött 1 (A legnagyobb újság) az, hogy f. hó 11-ére virradólag országszerte s igy nálunk is jókora hó esett. Ez évben se n vall tehát csúfot a közmondás, hogy: »nem eszi meg a kutya a telet.* az emlősök között, ott a fejlődéstan a paleontológiával. az őslénytan tudományával összefogva elmúlt, kiveszett egész nagy állatvilágok emlékein, szétszórva porladozó csonttöredékekből építette fel az összekötő hidat, a melyen át a fejlődés menete egész az emberig követhető. A mint igy hinnünk kell, hogy testi szervezetünk az állatvilágban lépésről lépésre kisérhető folytonos fejlődé» eredménye, hogy a vér és a csont mely testünket alkotja, ugyan olyan vér és csont, mint ez állatoké: úgy hinnünk kell, azt is hogy szellemi szervezetünk is rokon, azonos ez állatokéval és ép úgy fokozatos fejlődés eredménye, mint amaz. E<zy féregnek, egy madirnak vagy egy majomnak mindig fölismerhető szellemi tehetsége nem idegen valami, hanem csak az ember szel- lami erejének egyik alsóbb lepcső-foka, fejlődésének egyik tökéletlenebb állapota. Minél-általáno- sabb és számosabb megfigyelés tárgyává lész téve az állatok lelkivilága és minél kevésbé fog az emberek egészséges gondolkodására zavarólag hatni azon elfogultság, a mely észt és lelket kizárólag embernek enged tulajdonítani, annál köny- nyebb lesz ember és állat szellemi életének rejtélyeit kikutatni és fejlődésének törvényeit felismerni. Fájdalom ma még az eme hálás téren tett tanulmányok és kutatások könnyen fölszámolhatok, ma még kevés tanítványa és még kevesebb mestere van az ifjú tudománynak, melynek előtörő szelleme e teremben egy rövid félórán át lebegett felettünk ! És ha önök közül csak egy is érzi lelkében ez előtörő szellem érintését, méltán leszek büszke arra, hogy kegyes engedelmükkel ez iíju tudomány fáklyáját egy lépéssel én is előbbre vihettem 1
