Zemplén, 1889. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1889-06-23 / 25. szám

I’ak. S.-a -Ujhely, 1889. jun 21. Friedlieber Albert, 'skolaszéki elnök és h. igazgató.

Beküldetett. A helybeli aut. orth. izr. hitközség által tentartott elemi népiskolában az év záró vizsgálatok f. hó 24-én fognak a következő rendben megtartatni: délelőtti 9 órától a III. és

IV., délutáni 3 órától kezdve pedig az I. és II. osztályban ; melyekre a t. szülők és tanügy ba rátok tisztelettel meghivatnak. S.-a.-Ujhely, 1889. jun. 21. Bródy Zsigmond, isk. sz. elnök.

CSARNOK,

A szerelemről. )

Hölgyeim és Uraim 1

Megvallom, csak ingadozva és nem minden aggodalom nélkül lépek önök elébe ismét oly tárgygyal, mely már cime után Ítélve, nem lehet sem korára, sem pedig tartalmára nézve uj ; mert a világ teremtése óta, életbölcsészek nézete szerint, az. éhség kívül a szerelőm az, mely egyrészt valamennyi élőlényt fentart, másrészt pedig hol van az a teremtmény, mely habár ős állapotában és saját nyelvén is, de legalább egyszer a szerelemről nem zengett volna ?!

De felbátorított ezen újabb kísérletre ama felette rokonszenves és megtisztelő fogadtatás, melyben tavaly egy hasonló tárgyról (A házasságról) szóló előadásom, e teremben részesült; továbbá, vagyis mindenekelőtt egy szép nö kérelme és buzdítása, hogy az elsőhöz hasonló alkalomkor ha valamiről, úgy a szerelemről beszéljek el valami hasznosat és magától értetik, élvezetest; és én megvallom, nagyra becsülöm és mindig megszoktam szívelni ama francia közmondást, mely azt tartja, hogy: amit a nő akar, azt az isten is akarja !

Buzdított engem ama tapasztalaton alapuló meggyőződésem, miszerint a szerelem dolgában az tud legtöbbet — és a legjobbat — ki legritkábban élt vissza vele 1

Végre pedig győzött ingadozásomon ama lehet modern, de korántsem jogosulatlan és különálló nézetem, miszerint mai napság téves az olyan eljárás, mely az emberi természet szülte nyilvánulásokat, még ha gyengéknek is nevezhetők, sőt ha kihágásoknak is nőtték ki magukat, szent hazugságokból készített u. n galéni kenőcscsel, vagy a félreértett emberszeretet komoly re- dőivel szeretné mindenekelőtt betakarni és aztán meg is gyógyítani; a helyett, hogy azokat szabadon kitárná és ha nem is többé »tűzzel és vassal,« de a józan ész következéseiből eredt szerekkel orvosolná.

S ezen erős meggyőződésemből merítem egyszersmind ama bátorságot is, hogy előszeretettel választok oly előadási tárgyakat, melyek noha igen természetes és régi dolgokat érintenek, mégis bizonyos újdonság zománcát nem nélkülözik.

Jól tudom ugyan, hogy ezen nyilvános vallomásom, nem kevés gáncsolóra fog akadni; sőt állítani merném, hogy még tisztelt hallgatóim közül is némelyik, nem a legdíszesebb címmel fog megtisztelni, mihelyest meghallja, mi mindent és minden korból, a mi különben és rendes körülmények közt a titokzatosnak szemérmetesség bő köpenyébe szokott burkolódzni, a nyilvánosság elébe hurcolok.

Én előttem, mint minden Ítész előtt, erre csak egy okadatolt felelet létezik; és ez az, hogy a művészetben a szépség, a tudományban az Igazság az egyedüli mérvadó !

»Mert az igazi szép« — mondja egyik olasz bölcsész és ítész — ,akár szerelemről, akár pedig bűnről beszél hozzánk és mutassa bár nekünk Venus Urániát, vagy Venus Pandemiát: egyaránt kiváló, kimagasló és ennek folytán a művészethez tartozik. Hiába küzdenek ellene, szóval tettel, azért a művészettől senki- el nem vitathatja, hogy a szépet ne saját felfogása szerint ábrázolja, és hogy valami titokzatos művészi alkotás által, a jövendőbeli korszak láklyáját fel ne lobbantsa!" S hasonlóképen mint a művészetben a szép az egyeduralkodó, úgy a tudományban is csak egy valódi istenség létezik és létezhetik — és ez az Igazság 1

A mi pedig egyszer igazság volt, megmarad annak örökké, mert ez létének egyedüli föltétele. Élt az a teremtés első percétől kezdve, él ma is, és élni fog a mindenség utolsó pillanatáig, tekintet nélkül a legnagyobb természeti hatalomra — az időre, mely csak a ruhát tépi le róla, melybe különböző korszakok öltöztetik, de lényegét érin tétlenül hagyja.

S ilyen »örök igazság« a szerelem is, melyről most önöknek szólni akarok. Ki kételkednék abban, hogy volt, ki, hogy van ? Hisz' látjuk minden nap, tapasztaljuk minden percben 1 Hogy micsoda? honnan jött? hová vezet? mind oly kérdések, melyekre a mi philosophiánk mindeddig csak kétséges sikerrel válaszolt. De van egy kér- *]

*] A zemplénvármegyei orvos-gyógyszerész egyesület által rendezett népszerű ismeretterjesztő esték sorozatában márc, io-én felolvasta Dr. Wehzberg Zsigmond.

dés, melyre meg tudunk felelni ; hat írozottan min - den ellenvetés nélkül és ez, hogy ■milyen a szere ) lem ? A valódi szerelem és nem a szerelmi ömlengés, vagyis álszerelem Józan ember szemében ; őrületes játék, életre — halálra; a szeretők szivében azonban kínos gyönyörűség, édes gyötrelem, halálos boldogság 1

Van szerelem, mely nagygyá tesz, felmagasztal; van, mely összetépi az ifjúságot, a lélek derült világát és egy egész gazdag életet darabokra tör. És oly szerelem is van, mely gyönge, léha szivekbe hősi erőt ont; mely erőt ad az életre, vagy bátorságot a halálra. De olyan szerelem nincs, a melyet el ne lehetne felejteni! A mit elfelejtünk. az talán egy mély érzelem, sőt lehet minden, csak nem szerelem 1 Mert a szerelem örök, megoszthatatlan és egy ; mihelyest egy idegen gondolat vagy érzelem árnyéka megosztja, már nem szerelem; mihelyest lehetőségeket keres magán kivül, mihelyest megakuldni készül a társadalom viszonyaival, vagy az élet igényeivel, már nem szerelem ; mihelyest ki tud békülni a boldogság apró töredékein egy egész élet boldogságával, már nem szerelem, mihelyest az élet ismert sanyaru- ságait a halál ismeretlen boldogságán felül helyezi, már nem szerelem, nem valódi szerelem 1 Mert a valódi szerelem talán az egyedüli szenvedély, a mely sem a jövőn, sem a múlton nem aggódik.

A valódi szerelem lehet szelíd, mint a házi galamb és vad, mint a numidiai oroszlán; egyszerű, mint az ur imádsága és összekuszált, mint egy eszeveszett kétségbeesés; tartózkodó mint az ártatlan szűziesség és dühöngő mint a felkorbácsolt tenger ; félénk, mint az első vallomás és vakmerő, mint az őrjöngő; szerény mint a tapasztalatlan iíju és telhetetlen, minta szemek kéjelgése; bőséges, mint a kiapadhatlan forrás és sóvárgó vágygyal telt, mint a tudós búvárkodás; nyílt, mint a ragyogó ég és titokteljes, mint a ravasz gonoszság.

A valódi szerelem lényege: két test, két szív, de csak egy lélek, egy gondolat! — A szerelem egyedüli gondolata azonban a birvágy ; a birvágy testestől-lelkestől, egybefüző kapcsa pedig : a csók, a szerelemnek néma, fenséges dala I

És még minő a szerelem csókja 1 Édesesebb ez a méznél, forróbb a tűznél, mámoritóbb a má- konynál 1 Azok csókjában, kik Igazán szeretnek, a boldogság rejtőzik, vagy a halál; mert édesebbnek talaljak az egyesülést a halálban, mint a szakadást az életben !

A szerelem mindegyik részén önző; de ép ebben van kölcsönös boldogsága. Mert ahol két szív szerelemben egyesül, ott a különlét gondó lata nem ébred fel soha | egyik az, ami a másik ; egy a gyönyörűségük, egy a bánatuk ; a gyönyör mámorában rettegnek a haláltól, 'de egy pillanat üdvösségéért — eldobják az életet!

A szerelem éltető eleme : a feltétlen bizalom, halálos ellene pedig az örök féltékenység ; mert a megingatott bizalom kétkedést szül és a kétkedés a szerelem lassú, de biztos halála 1 Ellenben a féltékenység néni egyéb, mint: bók a szerelem tárgya iránt, de sértés magára a szeretőre nézve 1 Mindamellett jaj, százszor jaj annak a szívnek, melyet a féltékenység ráz fel nyugalmából 1

A ki féltékenyen szeret, nincs annak sem éjjele, se nappala, de még egy nyugodt perce sem! Örökké gyötri a bizonytalanság, örökké marja az a gondolat: hát ha mégis — hátha megcsal ? 1 Azért a féltékenység joggal: a szerelem tengeré- nak sava 1 — A szerelem az érzékiség megtestesült léte; mindamellett egyes érzékei: anyjuknak legmostohább gyermekei 1 Ugyanis a szerelem céljai elérésében roppant körültekintő és mégis vak; mert bárminő veszély közeledik a szerelmes felé, ö soha" sem látja; őrvény szélére juthat bár, ő mégsem veszi észre!

De a szerelem azonkívül céljai elérésében még a legfinomabb hallású is ; és mégis süket I Mert bármily hangosan is kiáltson a józan ész a szerelmesek fülébe, hogy »vigyázz!«, nekik mindig csak úgy hangzik, hogy : »nász !«

Ilyen a szerelem 1

De bármennyire hiven ecseteltem légyen a szerelem minőségét, önök mégis csak azt kérdezik tőlem és méltán: hát végre is, mi az a szerelem ?

E diszes közönség mindkét nembeli »tapasztalatlanak« vagyis »naivjai« számára ime fogalma : Rímmel és pedig költőivel felelve — Mirza-Shaffy szerint a szerelem — gyötrelem 1 Petőfi szerint a szerelem — sötét verem ! ellenben rim nélkül és gyakorlati szempontból tekintve Zilahy szerint: »Lemondani mindenről, kiszakítani a szívből minden emléket, odavetni szivet, dicsőséget, világot egy asszonyért minden reményeidet és érezni, hogy ez az asszony való : ez a szerelem 1 Érez a világ közepette, hol mindenki szenved, hogy boldog vagy. Ismerni a csalfa emberek között egy szivet, mely hü fog maradni; ajkakat, melyek érted imádkoznak, szemeket, melyek csak neked nyílnak és nem adnak okot a féltékenységre. Ismerni egy lényt, melynek istene vagy, mert bol dogitád; egy' menyországot, mely kedvesedben áll előtted. Erről azt modják, hogy az a szerelem és valóban az, melytől csak a halál fog el választani.« (Zilahy.)

Szerintem pedig; A szerelem a szerelmesek tűzpróbája és a házasság előiskolája I Azért angyalom. csak oly férfit válaszsz, kinek jelleme e tűzön már "meg acélozódott és boldogságod örökké fog tartani; ellenben jámborom, csak oly nőt végy el, ki már ama a tűzpróbán szerencsésen keresztül ment és hűsége tántorithatlan lesz.

(Vége köv.)

KÖZGAZDASÁG.

Tok aj-Hegy alja pusztulása.

Hajdan és még nem régen is a Tokaj-Hegy- alja szüretkor az ország főnemeseinek, az ország legfőbb méltóságainak s az akkor még meg nem fogyott nemességnek a fő találkozási helye volt, mert őszszel minden úri család a szüreti időt, úgy mint mostan a nyarat a fürdőben, a Tokaj-Hegy- alján töltötte. Egyik cél volt ez arra is, hogy ott az ország minden részéből ide sereglőkkel érintkezni és leggyakrabban äz országos dolgokat és politikai eseményeket előkészíteni, gyakran a magán ügyeket is elintézni lehessen.

A családok akkor hintók és társzekerekkel érkeztek, minthogy akkor még vasút nem volt. Itt történt a hajadonok, a férjhezadó és serdülő leányok bemutatása. A nemzet fiatalsága itt délcegtette paripáját, hódításokat itt tett a szépnem kiválasztottjai között.

Egyszóval az ország szine-java a Tokaj-Hegy- alján szüretelt; akkor divat volt itt szüretelni.

Ekkor a tokaj hegyaljai szőlő egymaga is kincset ért, borát pedig csak a legkitűnőbb asztalok csepegtethették mint nektárt a pohár-, kehelyvagy billikomba, s mert a fejedelmek asztalán is a legkitűnőbb bor a tokaj-hegyaljai volt, igy az akkor nagy értékű volt.

Ily viszonyok között meg lévén a tokaj-hegyaljai bornak a rendkívül nagy értéke, természetes, hogy akinek csak módjában állott a Tokaj-Hegy- alján szerzett magának szőlőt. De mert a szőlő- terület igy is kevésnek bizonyult, nem elégedtek meg a hegyek alján és derekán lévő szőlőkkel, hanem elmentek a felső kavics rétekbe, sőt fel, jebb, feljebb a hegyek tetőire, egészen a sziklákra s ottan azokat előbb ki kellett ásni, kivágni s a földet alulról háton ama gödrökbe felhordani, hogy a nemes furmintnak, hárslevelűnek, a fehér vagy a leányszőlőnek sab ágyát vetve,' oda azok beül- tethetők legyenek.

így készült el a legtöbb szőlő, s hogy a szőlőknek mily becse volt, mutatja az, hogy midőn már a legjobb fekvések ily módon be lettek ültetve, a másodrendű fekvésű helyek is felkaroltattak, sőt még oly területek is, melyek kevésbbé jó fekvésüknél fogva nem nyújthattak oly. biztató kilátást a királyborok termelésére. S mert az ország szine-java itt mulatott, itt épült számtalan borház s a tokaj-hegyaljai városok is újjá épülvén, igy hegyen völgyön vig dana hangzott s a mádi bál hirnevessége és jelentősége is azon időből származván, fogalmat nyújthat a Tokaj-Hegy- aljának akkori fényéről, nemzetgazdászati és politikai nagy szerepéről.

Hogy kereskedelmi tekintetben is mily fontos volt a Tokaj-Hegyalja, igazolja az, hogy akkor midőn még vasút nem volt, s tengelyen kellett az árukat is szállítani, a bécsi, budapesti és deb- reczeni kereskedők áruikat a bodrog-kereszturi vásárra, rpint főeporiumra hozták be s rendszerint a legdivatosabb és legdrágább holmik itt voltak első sorban kaphatók, s azok Magyarország felső vidékére innen vitettek széjjel.

Ily körülmények között szépen fejlődhetett a Tokaj-Hegyalja és mert ama szüretek és ama helyen évről évre ismétlődő találkozásai az ország nemességének állandó viszonyokat teremtett, igy a Tokaj-Hegyalja állandó gyülekezési ponttá és a nemzet közvagyonává, közkincsévé lön,

Természetesnek látszik, hogy Zemplénvár- megye ezen időktől bir annyi főúri és mágnás családdal, kik birtokaikat is e megyében, közel a Tokaj-Hegyaljához, a szüretek kényelmére való tekintettel szerezgették s állandóan itt telepedvén meg, e vármegye díszére és javára valának.

Nem egy közülök foglalkozott ezek folytán előszeretettel Tokaj-Hegyalja viszonyainak emelésével s felvirágoztatásával s hervadhatatlan érdemeket szereztek a múltban Br. Vay Miklós mai koronaőr és főrendiházi elnök, s gf. Andrássy György, kiknek a Zichy, Károlyi, Forgách, Degen- féld, Sztáray grófok, br. Sennyeiek,, Zsedényi, Dráveczky, Szirmay, Bukovszky, Szmrecsányi, Nagy, Tóth, Szabó, Mezőssy, Somogyi, Der- csényi, Karácsonyi, Matyasóvszky stb. családok derék tagjai segédkeztek Tokaj-Hegyalja felvirágoztatásán munkálkodni.

Sok jó és balszerencse között haladt az idők folyása azóta felettünk s a Tokaj-Hegyalja szőlőbirtokosai mindenkor azon igyekeztek, hogy az ősök munkáját fentartsák s a nemzet eme kincsét a magyarok eme büszkeségét megóvják és emeljék.

Azonban a láthatatlan sors másként határozott, s a fillokszera, e milliárdokban pusztító parányi féreg, a királyok és nemzetünk kincsét is megtámadták, s ott, hol hajdan az ország szine- java vigadni s az ország sorsát is intézni gyűlt