Zemplén, 1889. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1889-06-16 / 24. szám
színű, 9 éves, kanca, középmagasságu, homlokán csillaggal és a jobb első lábán kesely lova eltévedt. Felhivatnak a községi birák, hogy községeikben szigorúan nyomozzák, és feltelálás esetén ide jelentést tegyenek. S.-a.-Ujhelyben, 1889. junius 14. Urbán Ferenc, t. főszbiró. 10541. sz. 889. Körrendelet. Valamennyi nagy és kis község elöljáróságnak Zemplénvármegye területén. A nagyenyedi kir. adófelügyelőnek 1889. évi május hó 18-án 3928 szám alatt kelt megkeresése folytán utasítom, miként Menye Henrik volt bányatelek-tulajdonos lakhelyét saját területén nyomozza, és ott tartózkodás esetén, e körülményt további eljárás végett nekem haladéktalanul jelentse be. S.-a.-Ujhely, 1889. évi május hó il-én. Göllner, h. kir. adófeliigyelö. 9723. sz. 889. Körrendelet. Valamennyi községi és körjegyzőnek Zemplénvármegye területén. Utasítom jegyző urat, miszerint működése körében szokásos s a legkiterjedettebb módon értesítse a birtokot venni szándékozókat, hogy a m. kir. államkincstár tulajdonát képező Orosz- Patak (Zemplénmegye, szinnai szolgabirói járás) községben fekvő s a néhai Riczko Józseftől nyilvános bírói árverésen megvett birtok, nevezetesen : Szántóföld 35 katasztr. hold 648 □ öl. Kaszáló 116 1332 » Legelő 363 1 » 1583 • Erdő 644 » 1249 » Kert — » » H39 » Összesen : 1161 katasztr. hold és 1451 Q öl. terilet szabadkézből eladóvá tétetett. Venni szándékozók a vételár mennyiségének közlése s egyébb felvilágosítások megadása iránt hozzám fordulhatnak. S.-a.-Ujhely, 1889. évi junius 7-én. Becske, kir. adófelügyelő^ 7499. sz. Zemplénvármegye alispánjától 10 főszolgabírónak. A nmságu földmivelési-, ipar- és kereskedelmi ministerium a kőolajmérők hitelesítéséhez f. évi 22129. szám alatt kiadoti »Pótrendeletét« a közönség tudomására hozatal végett kiadom. S.-a.-UJhely. 1888. május 24. Matolai Etele, alispán. Másolat. Földmiv.-, ipar- és kereskedelemügyi magy. kir minister. 22,129 IX. b. számhoz. Pótrendelet, a kőolajmérök hitelesítéséhez. Az 1875. évi 12,337. és 18,377. sz- a- kelt itteni rendeletek kiegészítéséül megengedem, hogy a Brozon Róbert-féle kőolajmérők hitelesitésre elfogadtassanak. Ezek egy mérő-hengerből állanak, melybe egy tartányból, egy csap elforditása által, kőolaj vezettetik. A kőolajnak a hengerben emelkedése által egy úszó is emelkedik, s egy lánc és csiga ; ....:..:r.T.«a:.::r. ...............................................::...... ---...... sugár — akár csak a pókháló — lövellett ki s egyenesen a héjaszemre esett. Teljesen ki volt nyitva s én dühbe jöttem, amint megpillantottam. Egész tisztán láthattam, s az a bágyadt kék szem, felette azzal az utálatos hártyával, fölforralta a vért ereimben. A szemén kívül az öregből mit sem láttam, mert a fénysugárt ösztönszerüleg arra az átkozott helyre irányoztam. S erre, — nem mondtam, hogy érzékeim szokatlan élessége miatt fogják rám, hogy őrült vagyok? — erre egy gyönge, tompa hang jutott füleimhez, körübelöl olyan, mintha egy vatába göngyölt zsebórából jött volna. Az öreg szivdo bogása volt, s ez még jobban fokozta dühömet. De még tartoztattam magamat s mozdulatlanul állottam : alig mertem lélegzetet venni s a lámpást erősen kezembe szorítva, gyönyörködtem benne, hogy a fénysugár egyenesen szemébe talált. A közben szivének pokoli dobogása mind erősebb lett, percről-percre gyorsabban és hangosabban következtek a verések 1 Ekkor újabb aggodalom fogott el. hátha meghallja valamelyik szomszéd a zörejt 1 E gondolat véget vetett habozásomnak, s az öreg utolsó órája elérkezett 1 A lámpás fedelét egy hangos kiáltással felszakitottam, s a szobába ugrottam. O csak egyet ért rá kiáltani, csak egyetlen egyet. Következő pillanatban a földre tiportam s a nehéz ágyat reáboritottam. Szive lassú'tompa han gon még tovább vert, de én nem sokat törődtem vele, a falon át, képtelenség volt, hogy meghallja valaki, — s végre egészen elhallgatott. Az öreg ember meghalt ; az ágyat elszedtem róla s megvizsgáltam a hullát. Kezemet szivére tettem s percekig rajta tartottam: semmi mozdulat, meghalt, szeme nem fog többé ingerelhetni I Az órák telsegéíyével egy tengely hozatik forgásba, melynek végén elhelyezett mutató egy számlapon mutatja a lemért mennyiséget. A számlap egyes deciliterekre van beosztva, s ezen kivül még egy, vagy több központos számozás van alkalmazva, — melyeken a kőolaj árát lehet leolvasni. Ezen készüléken is kell lenni egy függő súlynak, a henger függélyes állásának biztosítása végett. A számlapnak maradandólag megerősítve, s a mérő hengernek úgy elzárva kell lenni, hogy a mutató tengelyéhez, illetve a csigához férni ne lehessen. Ez okból a számlap, a hitelesítés alkalmával meg- bélyegzendö. A hibahatárok, valamint a hitelesítési dijak a fenálló rendeletek szerint változatlan maradnak. Budapest, 1889. évi május hó ii-én. Gr. Szapáry, s. k. 7199. sz, Zemplénvármegye alispánjától. Tudomás és miheztartás végett kiadom. S.-a.-Ujhely, 1889. május 19. Matolai Etele, alispán. Másolat. Fóldmivelés , ipar- és ker^kede lemügyi m. kir. minister. 2i933 lXa. sz. Valamennyi II-od fokú iparhatóságnak. Az országos ipartestületi gyűlés központi bizottsága múlt évi 424. sz- alatt kelt s hozzám intézett felterjesztésében előadja, hogy némely iparhatóság az ipar gyakorlására szóló iparigazolványok kiadásánál nem vizsgálja kellő szigorral, vájjon a bejelentő hogyan és mi módon s mily értékű bizonyítványokkal képes igazolni azt, miszerint az ipartörvény 6. §-ában foglalt feltételeknek tényleg megfelelt ; — továbbá ugyancsak felterjesztésében azt kéri, hogy'az iparhatóságok az igazolványok kiadásáról az illető ipartestületet 8 nap alatt értesítsék, azon okmányokat pedig, melyek az igazolvány kiadásának alapjáál szolgáltak, 15 napig tartsák vissza azon célból, hogy az okmányok az ipartestület megbízottjai által betekinthetők legyenek. Habár az iparhatóságok szabadon mérlegelni jogo- sitvák azon bizonylatokat, melyek az ipartörvény 6. §-ában említett feltétel beigazolását eredményezhetik. és habár az ipartörvény 117. §-a világosan rendeli, hogy az iparigazolványok, illetőleg ipar- engedélyek kiadásáról az illető ipartestület is azonnal értesítendő, mégis indíttatva érzem magamat az említett felterjesztés folytán azon elveket kijelölni, melyek az ipartörvény 4., illetőleg 6-ik §-a alapján kérelmezett iparigazolványokf kiadásánál zsinórmértékül követendők. Annak beigazolá- sára ugyanis, hogy a bejelentő szakbavágó műhelyben vagy gyárban szakba vágó munkával az ipartörvény 4. §-a értelmében a tanoncbizonyit- ványban igazolt tanidön kivül két, avagy a 6. §. szerint összesen három évig foglalkozott, mindenekelőtt és első sorban a bejelentő munkakönyvének kell szolgálnia, mert az ipartörvény 99., illetőleg in. § a szerint a segédnek vagy gyári munkásnak különben is munkakönyvvel kellett ellátva lennie s igy ezen bizonylati eszköz a legalkalmasabb az ipartörvény 4, illetőleg 6. § ában foglalt feltétel beigazolására. Amennyiben az iparigazol ■ ványt kérő, bármi előre nem látható okokból, ily munkakönyyvel nem birt, avagy ilyet elömutatni nem képes, az esetben az iparigazolvány az iparos vagy iparosok részéről kiállított magánbizonyitvá- nyok tartalmukra nézve, illetőleg a bennök említett tények tekintetében az illető ipartestület, vagy iparhatóság, vagy községi elöljáróság által igazotek s én lázas nesztelen sietséggel dolgoztam. A padlón három deszkát felszakitottam oly ügyesen, hogy nincs az a szem, még az övé sem, mely valamit észrevehetett volna. Felmosni való nem volt, seholse látszott semmi folt, a legkisebb vérnyom se, — ennél sokkal előrevigyázóbb voltam ! A miut ezzel készen lettem, az óra négyet ütött,' s még mindig koromsötét volt. Közvetlen az óraütés után kopognak a kapun, és én nyugodt szívvel mentem kinyitni. Három ember lépett be, kik igen udvariasan bemutatták magukat, hogy ők rendőrök. Egyik szomszédom az éjjel kiáltást hallott s valami bűnt sejtve, jelentést tett a rendőrségnél, mely kiküldötte ügynökeit a dolog megvizsgálására. Én mosolyogtam, mi okom lett volna félni ? s az urakat beljebb hívtam. Igen valószínű — mondám - hogy én magam kiáltottam álmomban s az öreg ember elutazott, Látogatóimat az egész házban körülvettem s kértem őket, hogy vizsgáljanak meg mindent jól. Végre az öreg szobájába is bevezettem őket, hadd lássák, hogy semmi értékesebb tárgy nem hiányzik. Biztosságom feletti örömömben székeket hoztam elő s leültettem az ügynököket s.saját székemet épen arra a helyre tettem, a hová áldozatomat rejtettem. A rendőrök meg voltak nyugtatva, magam- viselete minden kétségüket eloszlatta s nekem renekivül jó kedvem volt. Helyet foglaltak s csakhamar kedélyesen beszélgettünk mindenféle apró Ságokról. De nem sok idő múlva észrevettem, hogy elsápadtam s szerettem volna, ha már távol lennének. Fejem fájt, füleim zúgtak ; de ők elégedetten beszélgettek tovább s egyáltalán nem készülődtek. A zugás mindkevesebb lett, mig végre lási záradékkal vannak ellátva. Magától értetvén, hogyha a bejelentő által igazoltatni kívánt tényről maga az iparos, elhalálozása folytán, vagy más okokból, bizonyítványt már ki nem állíthatna, ez esetben az iparigazolvány kiszolgáltatására elegendő alappal bírhat az ipartestület, iparhatóság, vagy községi elöljáróság oly bizonylata is, mely által igazoltatik, hogy a bejelentő tényleg két, illetüleg három éven át szakbavágó műhelyben vagy gyárban, szakbavágó munkával foglakozott. Mindezen előadott esetekben felfolyamodás vagy panasz lehetőségek szempontjából czélszerü leend, ha az iparhatóság a képesítés igazolására szolgáló okmányokat, az iparigazolvány kiszolgáltatásától számítandó 6 hónapig visszatartja, mely idő alatt az okmányok csak különösen figyelemre méltó okokból és ekkor is csak az esetben lesznek kiadhatók, ha a bejelentő azokat megfelelő másolatokkal pótolja. Az orsz. ipartestületi gyűlés központi bizottságának azon kérése, hogy az iparigazolványok kiszolgáltatásáról az ipartestület is azonnal értesitessék, az ipartörvény 177. §-a által lévén indokolva, felhívom a II. fokú iparhatóságot, hogy az első fokú iparhatóságot az ezen törvény- szakaszban foglalt rendelkezés szemelőtt tartására utasítsa. Jelen rendeletem tartalmáról az első fokú iparhatóságok szoros miheztartás végett megfelelően értesitendők. Budapest, 1889. évi május hó 5-én. Gr. Szapáry s. k. Hegyaljai elmélkedés. .Magyarország nem volt, hanem lesz !* — midőn a .legnagyobb magyar« ez igéket kihirdette, állambölcsészetének egész irányából következtetve, közvetlen a szélesebb értelemben vett magyar nemzeti kultúra lebegett előtte. E látnoki ihlet a politikai nagyság alapfeltételének az anyagi létet, egy viruló nemzet gazdászat-talaját jelölte ki, azon áramlatokkal szemben, melyek a nemzeti ébredés e korszakában a nemzet minden anyagi és társadalmi érdekeinek előfeltételéül is az állami alkotmány és a nemzeti önállóság eszméit tűzték zászlóikra. A mai kor már bevégzett tények végeredményével mérlegelheti e gigászi eszmé- harcokat, a fejlett viszonyokból bizton levonhatók a konzekvenciák, melyeket a nemzet nagyjai a jövö kétes ködéből igyekeztek kiolvasni. A nemzeti ipar és nemzeti politika kölcsönös föltétel és következmény, egymástól ép oly elválaszthatlan alkateleme a magyar államiságnak, mint a melegség és világosság a faunának. A nemzeti ipar minden ágazatainak, különösen földipar termékeinek ép oly létkérdése, hogy az a világforgalom nagy érdek-csoportjai között egy nemzeti politika szárnyai alatt keljenek versenyre, mint a hogy egy hatalmas magyar állam kifejlődésének, a nemzet gazdászati életének felvirágozása. tisztán kivettem, hogy nem a fülemben hangzik, hanem kívülről jön E pillanatban igen elsápadhattam. — Halk, tompa rövid zaj hallatszott, olyan, mint egy vatába göngyölt zsebóra ketyegése. Lélekzetem elakadt — s a rendőrök még mindig nem hallottak semmit. Gyorsabban, élénkebben beszéltem, de a zaj is mind hangosabb lett. Felállottam s emelt hangon, heves taglejtések közt kezdtem holmi kicsiségek felett vitatkozni. Mind nem használt, a zörej hovatovább egyre fokozódott s ők még mindig nem mentek. Nagy léptekkel fel alá jártam a szobában, mintha a rendőrök megjegyzéseikkel dühbe hoztak volna — mind hiába a zörej állandóan erősbödött. Nagy isten, mit csináljak ? Dühömben tajtékzottam, őrjöngtem, átkozódtam. Megragadtam székemet s a padlón ide oda vagdaltam, de a zörej egyre hangosabb lett s mindent tulharsogott. Hangosabb — hangosabb — újra hangosabb s ők hárman nyugodtan beszélgettek tovább s még mosolyogtak. Teremtő Isten ! — nem, nem — ők hallották — sejtik az össze függést — tudják, hogy mit jelent — ők mulatnak kétségbeesésem felett! így hittem s igy hiszem még ma is. De minden egyéb balzsamcsepp volt ehez a lelki kínhoz képest — minden egyéb elviselhető volt, mint ez a gúny. Nem bírtam tovább nézni képmutató mosolyukat 1 Éreztem, hogy vagy ki kell törnöm, vagy meghalok ! És most — hallga 1 — már megint — hangosabban és egyre hangosabban és hangosabban — _I »Gazemberek 1 — orditék reájok —. ne tetessétek magatokat 1 Mindent megváltok ! _ szaggassátok. fel a padlót 1 — itt, itt fekszik ! _ óh mily rettenetesen ver a szive 1“ Kácz Folytatás a mellékleten
