Zemplén, 1889. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1889-06-09 / 23. szám
Melléklet a „Zemplén“ 23-ik számához. fényétől s melegétől a megdermedett nemzeti öntudat uj életre ébredett — Kazinczy Ferenc volt: akkor mélyen tisztelt közönség azt hiszem, hogy nem kell bővebben megokolnom, miért gyűltünk össze újra Széphalom berkében. Mert ha nagyjainknak, kik a harc mezején mutatták meg, mily erős a magyar kar s mily odaadón ontja a magyar szív vérét honáért, örök hálával adózunk : úgy Kazinczy Ferenc emléke, ki a magyarnak magyar voltáért vívott és nyert nagy és dicső csatát, joggal számíthat hallhatatlanságra az utódoknál. Kazinczy emléke gyűjtött össze itt ma bennünket s nekem jutott a nehéz feladat, hogy vázoljam a nagy férfiúnak félszázadnál hosszabb időre terjedő működését. Ismétlem, hogy feladatom nehéz ; mert hogy férne egy nehány percnyi beszéd keretébe az a nagy kép, melyet rajzolnom kellene, ha Kazinczy tevékenységének minden mozzanatát feltüntetni akarnám, s hol venném azt az ékesszólást, mely Kazinczy dicsőségét megilleti. Ezért mélyen tisztelt közönség csak addig akarom jóakaratu figyelmüket igénybe venni, mig elmondhatom, mily nagy nemzeti missiót teljesi tett Kazinczy Ferenc, mily korszakalkotó átalakulást vont maga után működése az irodalomban közvetetlenül s közvetve a nemzeti aspirációk más terén is. A nemzeti mozgalmakat és átalakulásokat rendesen irodalmi mozgalmak és átalakulások szokták megelőzni. Ha e kapcsolat okát kutatjuk, azt találjuk, hogy a nyelv nemcsak kifejezője gondolatainknak és érzéseinknek, hanem szükséges eszköze is a gondolkodásnak, sőt, bár látatlanul, uj eszméknek a megteremtője is. A gondolatnak formára van szüksége, hogy megnyilatkozhassék — viszont a nyelvben mintegy megtestesült gondolatok a különféle összeköttetésnél fogva, melyet a nyelvhasználat előidéz — uj eszméket ébresztenek — tehát nyelv és gondolat a szellemnek egymást kiegészítő produktumai. A gondolatot annál tökéletesebben értjük, mentül megfelelőbb formába öltözteti a nyelv. Midőn a szó kifejezi az eszmét — egyúttal terjeszti is, és afficiálja nemcsak az értelmet, hanem az akaratot is — s igy válik a szóból tett. Innen magyarázható, hogy a politikai reformokat, törekvéseiket is legtöbb helyen az irodalom indította meg. És csaknem tényképen állítható, hogy az irodalom felvirágzásával vagy hanyatlásával karöltve jár a nemzeti érzés, nemzeti intézmények erősbödése vagy gyengülése. Maradjunk annál a korszaknál, mely ma bennünket különösen érdekel — értem azt a korszakot, melyben Kazinczy Ferenc élt és dolgozott. Az 1740—80-ig terjedő korszaka történelmünknek arról tanúskodik, hogy a magyar nemzetnek hagyományos hűsége és odaadása meghozta a legmesszebb menő áldozatokat a trón megmentéséért, áldozott embert, áldozott vagyont annyit, ameny- nyit kívántak, többet mint amennyit megbirt. De hozott ennél sokkal nagyobb, sokkal pótolhatatlanabb áldozatot, a midőn a kitüntetésekért és kegyekért, melyekei hiúságát legyezgették, megfeledkezett nyelvéről, nemzeti önállóságáról, hagyományairól, s midőn már csaknem odáig jutottunk, hogy a magyar szó s a műveltség össze nem férő fogalmaknak tartattak: akkor megjelent Kazinczy Ferenc, hogy megcáfolja a mégtévedt közvéleményt s kezébe adja a nemzetnek azokat az eszközöket, melyekkel magyar nemzeti műveltségéhez az utat megépitheté. Kazinczy korán tett szert a tudományok oly széles ismeretére, oly fiatalon hatolt be az idegen nemzetek irodalmának kincses tárába, hogy az összehasonlitás, melyet a magyar s a többi nemzetek kultúrája között tenni alkalma volt, mély nyomott hagyott lelkében, s egyúttal nagy elhatározásra bírta nemesen s mélyen érző szivét. Miért van, hogy csak a magyar nem lelkesül nyelvéért, miért, hogy a franciának, az angolnak, a németnek születnek nagy költői, miért, hogy az általános emberi eszmények nálunk viszhangra nem találnak 1 ? A felelet, melylyel e kérdésekre válaszolhatott, volt az ok, mely Kazinczyt rábírta, hogy oly egyetemes, az irodalom minden rétegére átható munkára vállalkozott. Az az eszmény lebegett szeme előtt, hogy a magyar nyelvet a fejlődés ama pontjára vezesse, ahonnan az egyetemesnek, a tiszta emberinek, a szépnek, a jónak fénye árad szét, ahova a nyugoti népek nyelve és irodalma már jóval korábban eljutott. S ha meggondoljuk, hogy mily szegény volt nyelvünk szókincsben, irodalmunk eszmékben, ha hozzávetjük a közönyösséget, mely a nemzet minden osztályán uralkodott, csak akkor méltányolhatjuk a maga valóságában azt az akaraterőt, azt a zseniális alkotó tehetséget, mely Kazinczyban lakozott. Mennyi feladat, mennyi akadály, mennyi küzdelem várt reá. A legközönségesebb, ma már köztudatban élő fogalmakat nem tudta a magyar kifejezni, mert vagy nem volt megfelelő szava, vagy ami jó s eredeti volt, rég feledésbe ment, mondatkötésünk oly zavart, oly nehézkes volt, hogy a gondolat megbénult bilincseiben. S mit tett Kazinczy f Megragadta röptében a gondolatokat s oly formát adott nekik, melyben életet nyertek s megközelithetőkké lettek mindenkire. Merész kézzel bontotta meg a nyelv megrögzött hibáit, uj életre hívta az eredeti magyar szólásmódokat, vagy szerencsés tapintattal újakat honosított meg. Elsajátítva az ó- és újkor klasszikus Íróinak ízlését, fenkölt gondolkodásmódjátlánglelkük termékeinek javát átültette nyelvünk talajába, melyet úgy megművelt, hogy — Beöthyvel szólva — .visszaadhassa a német idyll lágyságát, Cicero áradó erejét, Göthe klasszikus tisztaságát s Ossián magasztos homályát.« Céljához képest ismertette az irodalmi műfajokat és sajátságukat, melyekről irodalmunk még igen keveset tudott. Eszmecserét kellett ébresztenie a hivatottakban, érdeklődést kelteni a közönségben — s meginditá folyóiratait ; de ezzel nem érte be. Összeköttetésbe lépett kora valamennyi Írójával s levelezése buzdításával, bírálataival, izgatásával egy tudományos intézetet pótolt. Költő volt, hogy másokat is a költészetre buzdítson, kiadta több irótársa s elődje munkáit, hogy megmentse a feledéstől azt, a mi dísze irodalmunknak. Erdélyi utjának élményeit és tapasztalatait »Erdélyi levelek« címén örökítette meg, megkapó' példáját nyújtván a magyar leiró próza szépségeinek. Nemes szive, eszményi gondolkodása, hazaszeretete, ambiciója »Pályám emlékezete« munkájában tükröződik. Rövid volt számadásom, m. t. közönség s mégis látjuk belőle, hogy Kazinczy Ferenc a nyelytudós, az iró, a költő, a szerkesztő, a kiadó hivatott szerepét töltötte be, s mindezt oly kor ban, midőn eme feladatok egyikének megoldása is mérhetetlen nehézségekbe ütközött. Kedvező körülmények között is nagy tettek véghezvitelére vállalkozni, dicséretes törekvés ; igaz ügyért életet áldozni, dicsőség; de minek nevez zeni az érdem ama koszorúját, mely azt a férfiút illeti meg, ki korának előítéletével küzdve, buz- góságáért ártatlanul meghurcolva, hazaszeretete ért szenvedve, nemzeti diadalt aratott — és Ka zinczy babérait valóban tövisek szegték be, s Kölcsey mondja róla: »koszorúi nem enyhiték, hanem égették homlokát — neve hires voltát élte nyugalmával fizeté.* De nem szabad ma a kegyelet s hála napján keserű hangon szólanom, melyre a Kazinczy s ügye ellen intézett támadások késztethetnének; hallgasson el a panasz ma, hogy egy korszakot alapitó iró müveinek nem akad vala kiadója, hogy a közönség sokáig nem ismeré; nem időzöm élte azon szakánál, melyben szabadságától fosztotta öt meg az abszolút hatalom — e! veled szomorú mult 1 A következések, az utókor tántoritatlan ragaszkodása emlékéhez megcáfolták elleneit s igazolják nagyságát, melynek most hódolunk. Félhalott volt a nemzet s Kazinczy hivó szózatára feltámadott. Ajkáról átvette a szót a megifjuló s izmosodó irodalom lelkesülő serege s visszahangozta bérc és völgy. Kisfaludy Károly, Vörösmarty, Czuczor, Bajza zászlójukra tűzték Kazinczy jelszavát s alkottak az általa kitűzött irányban tovább. Mily óriási volt a hatás, melyet a Kazinczytól megindított, követői által folytatott irodalmi mozgalom minden téren előidézett. Az 1820- és 21 -ik években utolsó kísérlet történt az ébredező nemzeti önállóság elfojtására. De sokkal erősebben lobogott már a hazafiui láng a szivekben, semhogy elolthatta volna; sokkal ékesebben és melegebben csengett már a magyar szó, semhogy a vele terjesztett szabadság eszméje széles e hazában visszhangra nem talált volna. Kazinczy Ferenc-nsk. oly sok tűrés után mégis osztályrészül jutott, hogy alkonyodó napjának sugarai az öröm ama könyüiben fürödhet- tek, melyeket a közeledő szabadság érzete fakasz tott nemzete ezreinek szeméből. Megérte az 1825- iki országgyűlést, tanúja volt a nagy reformterveknek, melyek megvalósításához a magyar nemzet mint egy ember ielállott. Széchenyi, Deák, Kossuth a nemzeti önállóság, a haladás, a mivelödés eszméit a politikai életbe vitték át s megvalósításukért küzdöttek. Megalakult a magyar tudományos akadémia. Kazinczy Ferenc résztvett a szervezés munkájában s az irók csoportja, mely itt otthonra talált, rendes tagjának választotta s vezérének ismerte ; és mikor egy évre rá elköltözött nagy lelke porhüvelyéből*) azzal az édes öntudattal, az-, zal a vigasztaló reménynyel hunyhatta be szemét, hogy élete egészen a hazáé volt, s hogy a föld melyben megpihen, szabad lesz és magyar. De a nagy emberek érdemét koruk ritkán ismeri meg a] maga teljességében. Kazinczy érdeme is csak akkor talált méltó hálára, midőn az elhintett mag gyümölcse megért. Az utókor megizlelé édességét, háláját képviseli e templom, emlékének örök fennmaradását a mai ünnep hirdeti. Most, m. t. közönség, mikor láttuk, ki volt Kazinczy, most, mikor tetteit csodáló tisztelettel idéztük a múltból, forduljunk szelleméhez s kérjük, maradjon a mienk. *) Nemzetünktől elrabolta a kolera 1831. aug. 22-én, 72 éves korában. Szerk. Dicsőült szellem 1 Alkotásaidat megszentelt örökség gyanánt szivünkben hordozzuk, légy nemzetednek őre ! Ha sirhantod bokraihoz elhozza az esti szellő a pásztorsíp hangját, ha az arató nép dala zendül meg itt e téreken — jöjj el, hallgasd meg s gyönyörköojél a gondolatban, hogy eszméd él s gyarapszik, mert hódit a magyar dal, győz már a magyar szó s szivünkből kiáltjuk : Nyelvét, szabadságát megvédi a magyar 1« Beszédét éljenzéssel fogadták, a környülállók (köztük még olyan kritikus is, mint Szinnyey Ger- zson bátyám a s.-pataki „alma mater« kebeléről) siettek kezet szorítani és gratulálni a lelkes ünnepi szónoknak. Az újhelyi gimnázium ifjúsági énekkarának precíz előadása után az ünnepet rendező tanintézetek igazgatói bemutatták a nyertes ifjakat s buzdító szavak közt kiosztották számukra az Akadémia által küldött Kazinczy-aranyakat. 10 db aranyat nyert Szathmáry József III. éves hittanhallgató irodalmi színvonalon álló tanulmányáért, melynek cime : »Birálatos visszatekintés Kazinczy Ferenc költészetére.« (Jutalmazott már a múlt évben is nyert 10 db arany pályabért) 5 db aranyjutalmat kapott Mitrovics Gyula VIII. osztályú gimnáziumi tanuló a magyar nyelv és irodalom- történet tudásában való kiválóságáért. 5 db aranyat kapott Spilenberg Barna, a s.-a,-újhelyi nagygimnázium IV. osztályú növendéke a magyarnyelv ösmeretében tanúsított szép jártasságáért. A s.-pataki tanítóképző-intézet növendékei számára küldött 5 db aranyon ketten osztoztak. Dobos Géza III. éves tanítójelölt kapott 3 db aranyat, Szabó Dezső szintén III. éves 2 db aranyat, mindketten a magyarnyelv s irodalomban tanúsított jelességükért. Az újhelyi gimn. ifj. énekkar második számú előadását végezvén, Szikszay András IV. éves teológus szavalta el »Kazinczy Ferenc emlékezete“ c. erőteljes jambusokban lüktető ódáját. Hallgatósága megérdemelt tapsokban részesítette. Végül a pataki főiskolai énekkar előadása után Dr. Ormándy Miklós nagygimn. igazgató mondott rövid berekesztö beszédet, melylyel az emelkedett szellemű irodalmi ünnepség d. e. 11 *L órakor véget ért. * * # Az ünneplő közönség, leróva a kegyelet adóját, Széphalomtól búcsút vett s azután felkerekedve, fogatokon meg gyalogszerrel, zászlók alatt a Magashegy északi lábánál fekvő „Torzsás“ erdőbe sietett, hol teritetlen asztalok fogadták, D. u. 2V„ óráig kellett a társaságnak, kisebb nagyobb csoportokra elszéledve, unatkoznia, több-kevesebb nyíltsággal boszankodnia, mig végre megjelent Csernyiczky vendéglős személyében a várva-várt Menenius Agrippa, s az Ujhelyre rémesen tekint - getö hegypártiakat Ízletes ebédjével lecsillapította. Nevezetes lakoma volt ez. Egyetlenegy tósztot sem mondottak. És ezzel minden el volt mondva. Ebéd végeztével táncra perdültek a párok s rúgták a port a hegyoldalban, azaz rúgták volna, de biz’ hamarosan kiderült, hogy Ujhelynek elkényeztetett népzenekar-főnöke hazafiságból, köszönöm- szépenért muzsikálni sem nem tud, sem nem akar. S.-pataki kedves vendégeink látva, hogy se barátság, se szívesség : elmenekültek. A rendezőség, ha ugyan volt, szégyelheti magát. Napszállatkor olyan csendes lett a viharzó jókedvhez szokott »Torzsás*, mint az elhagyatott régi temető. * * . * Este a színházban díszelőadás volt — kis közönség előtt. Ezek után joggal kérdezhetnök, hol volt hát Ujhely ? (az Ungvárban 1 szerk.) Ezt a bizalmas kérdést nem feszegetem, hanem egy életrevaló indítványt teszek. Jövőre, amikorra már Baross minister is életbelépteti a zóna-rendszert: osszuk be Széphalmot S.-Patakhoz 1 Tartsuk meg a Kazincz-ünnepet Széphalmon — s menjünk mulatni Patakra ; mert, hogy az a mondás: tha jösztök lesztek — ha hoztok esztek* habár Patakon készült is, de nem Patakra illik — az újhelyi tapasztalatok után egész bizonyosan mondhatom. Vármegyei ügyek. Zemplénvármegye közigazgatási bizottsága f. hó 12-én tartja rendes havi ülését. A sandali marha-tüdővész az állami állatorvosnak f. hó 2-iki keletű jelentése szerint teljesen megszűnt. Véradó. A gálszécsi sorozó járásban múlt hónap 24 ikétől 29-éig tartott a sorozás, a mikor az ujoncjutalék javára 65, a póttartalékba pedig 66 legény soroztatott be. A tokaji járásban május 29. és 31-én ment végbe a sorozás; és pedig alkalmas gyanánt bevétetett az ujoncjutalékba 45, a póttartalékba 21 legény. A varannai járásban folyó hó 4-én fejezték be az ujoncozást. — A megjelent 329 hadköteles közül a hadsereg ujonc- jutalékához besoroztatott 22, a póttartalékba 51, a honvédséghez 2, összesen 75 legény. A hadkö