Zemplén, 1889. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1889-06-02 / 22. szám
(Mellbe lőtte magát) Erdő Horváthiban múlt hó 26-án egy Zojmi György nevezetű ácsmesterember. A golyó azonnali halált ugyan nem okozott, de életben maradásához semmi remény nincsen. Tettének oka szerelmi botlásaiban keresendő. A tokaji járásbíróság elzárásra ítélte s hogy büntetését kikerülje, életét tette kockára. (Anyák figyelmébe.) A gyermekkocsikról egy jó hirü gyermekorvos ajánlja, hogy : a gyermekkocsiban sohasem szabad a kisdedeket hanyatt fektetni és ez által ezek szemeit a nap sugarainak kitenni, még akor sem, ha nem süt a nap, mert a felhőkön keresztül szűrődő fény is vakít. A hanyatt fekvés különben sem egészséges, a gyermekeket sem kellene soha igy fektetni Ezen fölül a gyermekkocsiba fehér ágyat s a kocsi fölé'fehér, vagy vörös takarót, melyek a visszaverődő fényt fokozzák, alkalmazni nem kell. A kék, zöld, szürke színek egészségesebbek. Most, midőn a meleg idő a kicsinyek kikocsikáztatására használtatok föl, az anyák és dadák jól teszik, ha ezen orvosi tanácsot figyelemben tartják. (A képviselő-választás napján) találtatott egy Wertheim-szekrény-kulcs, melynek fülére 45.245 szám van jegyezve. Tulajdonosa átveheti a városi rendőrbiztosnál. (Üveg hordók.) A borok dohozódásának meg- gátlására, valamint hoszabb ideig való eltartására, ha a palackra való lehúzás célszerűtlennek mutatkozik, újabb időben üvegből készült hordókat alkalmaznak. Fránciaországban 450 literes hordókat is készítenek üvegből s kitűnő sikerrel használják. A legjobb baldóczi savanyuviz! Dr. Kun Zoltánné emlékezete. (Tolcsvai Bonis Borbála szül. i860, f 1889.) Mikor fényes csillag aláhull az égről ; mikor nyíló rózsa szirma széjjel pereg; mikor derült idő sötét zorddá válik ; rósz érzések között megdöbbenve állunk s a fájó kebelben úgy rezeg valami, a szorongó szivet ugráló vér rázza és a lélektükre, a bánatos két szemi sürü könyet hullatt. Hát mikor egy jó nő, egy igaz feleség, egy nagyszivü anya, hirtelenül itt hagy : ki van kö- nyek nélkül, kiben nem nyilallik száz szúró fájdalom ?! Oly drága halottja régen volt Pataknak, ne is legyen hamar, mint Bónis Borbála, dr. Kun Zoltánná. Mily nehezen ment el; de mily elszántsággal ! Bámulni kell azt! Két hoszu éve már, hogy emésztő sziv-baj rág nemes keblében. Tudta ő maga is, még jobban a férje, hogy vége; menthetetlen. Oh, hogy bucsuzgattak.. . Beszédes, nagy szemét, hogy hordozta sorra szerette gyermekin. Mennyi volt elmondva e néma nézésben ! Hétfőn még sorra járt mindent házatáján. Megnézte szobáit, udvarát és kertjét. Gyönyörködött sorra rendben, csinosságban, virágban gyümölcsben s a növő vetésben. Átment a szomszédba az iskola-kertbe, mindenütt búcsúzott kevés, okos szóval. Leült vacsorálni gyermekei közé. Sorra simogatta, intette a jóra felserdülő fiát s szép kicsi leányát. Aztán aludni ment. Másnap egy órakor, éjféli időben, felkelt és kérte, hogy egy székbe ültessék. Odaült s elaludt örökre, végképen. Szerettei sorra próbálták költeni; arcára sürü köny, ajkára kezére ezer csók esett rá; de ami sikerült ezelőtt már kétszer, most nem ébredett fel. Kicsike leánya váltig fogadko- zott, hogy ö milyen jó lesz, milyen engedelmes, milyen szófogadó: nem felelt rá másat, csak né mán mosolygott. Ez a néma mosoly megrázta a férjet; mint összetört szobor, ájultan lerogyott. Sirt az egész város. Az öreg, az ifjú, a gazdag és szegény ; mind-mind vesztett benne. Mert nem vala közügy, nem szép, jó és nemes, melynél a boldogult elöl nem járt volna. Az iparosoknál, a torna egyesületnél zászlóanya vala s minden női körnek díszes büszkesége ez a fiatal nő. Koporsója körül zarándoklás támadt, elbo- ritá virág s számos szép koszorú. Délután bezárták fényes koporsóját; főiskolánk papja gyönyörű imával, számos barátnője hangos zokogással mintegy beszentelte s az esteli vasút Miskolczra szállitá, hogy ősei mellett csendesen aludja a boldogok álmát. Susogó szellőben sóhaj száll utána, mely szerető szivek forró imádsága. A forró imádság azért száll az égre : le gyen pora áldott, emléke szent s tisztelt: szelleme itt lengjen s áldva boldogítson örökké 1 Az igen szomorú gyászjelentés igy szól; »Dr. Kun Zoltán, főiskolai orvos s gyerme kei: Dezső és Sarolta ; sógorai és sógornői Bónis Bertalan s neje : Lakatos Erzsébet, gyermekeikkel ; Bónis György s neje : Vadnay Piroska, gyermekeikkel ; Bónis Etelka s férje Vattay Barnabás ; Bónis And rás ; édes atyja : Dr. Kun Tamás és testvére: Árpád, mély fájdalommal jelentik a hü feleségnek, a jó anyának, a szerető testvérnek és rokonnak, Tolcsvai Bónis Borbálának, folyó évi május hó 21 én, éjeli i órakor életének 39 ik, boldog házasságának 17-ik évében hoszas szenvedés után, szivszélhüdésben történt csöndes elhunytát. A boldogult hamvai folyó évi május hó 21-én, délután 4 órakor, helyben tartandó gyászszertartás 'után fognak a miskolozl családi sírboltba elszállít tatni. Sárospatak, 1889, május 21. / Áldás hamvaira /* * És most most fordítsuk le az élet fáklyáját. Felszátlongó füstje mintha felhő volna, melyen a boldogult, mint királyi széken, ül és áldást hintve, száll, száll fel az égbe, az Ur zsámolyához, legméltóbb helyére Homlokán glória, ajkán kedves mosoly. Lelkünket eltölti hit, remény szeretet s a háborgó szívbe befészkeli magát a csendes megnyug- vás gyógyító érzete. Merüljünk munkába, folytassuk a küzdést ; boldog viszontlátás édes reményében. E szerény koszorút tegye fel a »Zemplén” arra az aranyos, hideg koporsóra! Szebb lehet ennél sok ; de igazibb egy se ! Viüki. Irodalom. A .Vasárnapi Újság” 21-ik száma a következő érdekes tartalommal jelent meg: Május 2i-ike 1849—1889. (Képpel.) Irta C. T. G. — A verseny. (Költemény.) Rőday Jenőtől. — Kis árvámhoz. (Költemény.) Bursics Ernőtől. — Alkonyati képek. Irta Peletei István. (Vége.) — A királyok könyve. — A 15-ik Doni Kozák ezred viszontagságai Magyarországban 1849-ben. — Mérgek és tulajdonságaik. — Egyveleg. —- A Román trónörökös. (Képpel.) — A Budapesti ivóvíz. Irta V—i S—r. — Merénylet ? francia köztársasági elnök ellen. (Képpel.) — Levelek a Párisi kiállításról. (2 képpel.) — Irodalom és művészet. — Közintézetek és egyletek. — Mi újság. — Halálozások. — Szerkesztői mondanivaló. — Képtalány. — Sakk-talány. Heti naptár. A ,Vasárnapi Újság" előfizetési ára negyedévre 2 fr , a ,Politikai Ujdonságok‘-kal együtt 3 frt. Ugyancsak a Franklin-Társulat kiadóhivatalában Budapest, egyetem-utca 4. sz.) megrendelhető a „Képes Néplap" legolcsóbb újság a magyar nép számára, félévre 1 frt. A „Képes Családi Lapok' 22-ik száma a következő tartalommal jelent meg : Az ingovány titka. (Elbeszélés. Folytatás.) Mészáros Istvántól. — A szenvedély. — (Költemény.) Temérdektől. — A hatvanas évek irodalma. (Visszaemlékezések.) Tolnay Lajostól. — A bölcső. Irta Francois Coppée. Fordította Sas Ede. — Cypruslombok. — (Költemény.) Kósa Edétől. — Emlékbeszéd Rudolf trónörökös felett. (Felolvastatott a M. Tudom. Akadémia nagygyűlésén. (Folytatás és vége.) Jókai Mórtól. — Aforizmák. Nagyvárady MIrátől. — Mindeu- féle. A hét tükre. (Csevegés.) György lovagtól. Párisi levél. Elemértől. — Képeinkhez. — Merengés. (Költemény.) Irodalom. Képeink: Rákosi Jenő arcképe. — Merengés- — Párisi világkiállítás: az algíri és tuniszi pavilion. — A játékkedvelő és virágkedvelő baba. Melléklet : Brankovics Ilona. (Történeti regény.) Irta Ábrái Károly. A ,Képes Családi Lapok* előfizetési ára egész évre 6 frt, félévre 4 frt, negyedévre 1 frt 50 kr. s a kiadóhivatal (Budapesten, nagy korona-utca 20. sz.) melyhez az előfizetések legcélszerűbben posta- utalványon intézendők, kívánatra bárkinek ingyen és bérmentve szolgál mutatványszámokkal. Mikszáth Kálmán összegyűjtött munkáinak Révai testvérek által megindított, rendkívül díszes, füzetes kiadásából már a 6 és 7. füzeteket kü’dte meg nekünk a magyar szépirodalom fejlesztése körül valóban fáradhatatlan tevékenységű kiadóhivatal (Budapest, IV. váci-utca 1.) Örömmel látjuk, hogy a füzetek csekély száma, de annál vaskosabb formája mellett a mostani 6. füzetben már az ösz- szes munkák II. kötete : »Az apró gentry és a nép* veszi kezdetét. E vállalatot, mely a legjelesebb magyar humorista összes müveit tartalmazza, mindenkinek a legmelegebben ajánljuk. A midőn a legszerényebb böségü tárca sem érzi meg, ha 3 hetenkint 35 krt költ oly füzetre, mely Mikszáth 2—3 elbeszélését tartalmazza, a midőn alig 3 ftért remekül bekötve egy teljes Mikszáth kötet válik tulajdonunkká, amidőn alkalmunk van most a magyar irodalomban páratlan gyorsasággal első helyre emelkedett, általánosan kedvelt, minden sorában élvezetes iró összes munkáit a szemnek is tetszetős egyforma kiállításban lassankint minden nagyobb pénzbeli áldozat nélkül megszereznünk, ezt az alkalmat ne mulassza el senkisem hadd lássák Révay testvérek, hogy a jó magyar könyvnek van ám közönsége. A nagy nap. * S.-a.-Ujhely, 1889. máj. 27. Ez volt aztán alkotmányos küzdelem. Hetedhét országra szóló választás. De felénk is volt fordulva az ország szeme. Hej, de tüzesen nézett ránk, nem is sütöttük le a szemünket, de nem is volt rá okunk. Úgy visszanéztünk önérzetünk tuda tában, hogy csakúgy csillogott belé szemünk. Furcsa bizony, már kezdettem hinni, hogy mi újhelyi kerület polgárai elaludtunk végképen, pedig csak most fogunk kezdeni aludni — három heti álmatlan éjszakázás után. Bizony akárhogy esett meg a választás, édes mindnyájunkra ránk fér a pihenés. * * * Vasárnap este ültem fel a gőzkocsira Budapesten. Kétakkorát fütyölt, mint máskor. Akkor azt hittem, Újhelyi fütyöli ki, most tudom, hogy hogy az Budapestnek szólt. Hárman ültünk a kocsiban. Persze demokratikus szokás szerint, min- denikünk külön-külön, félszemmel pislantva egymásra, mintha kiakarnók egymásból pislantani a biográfiánkat. A szomszéd I-ső osztályú kocsiban megszólal egy öblös hang, egy másik pedig egy oktávával magasabban kontrázik rá. Két zárt ajtón keresztül áthallatszottak a slagvortok: kaurmány —ellenzék —Ujhely. Az első szónál megmozdult hazafias kebelünk s fennen kezdett dobogni, a másodiknál fennen mozgott mind a hat fülünk s még fennebben kezdtünk fülelni, a harmadiknál aztán mind a hárman felugrottunk. Én elbámulva Ujhely nagyságán tapintatosan s büszkén visszaereszkedtem régi helyemre. Jobb szomszédom magába mormogta .- hát mindenkit érdekel az ? A 3-ik úti- és polgártárs pedig felismerve a helyzetet, hozzám fordulva mondja: úgy látszik ezek Is oda tartanak. Oda hát, a kiszállásnál felösmer- tem köztük a honfiúi és honatyai viszonyt. Héj de kár, gondoltam magamban, hogy nem minden honfi lesz honatyává, hisz a honatyának könnyű honfinak lenni, az a tanult mestersége. A közös cél ilyképeni tudatában, magyar szokás szerint, okvetlen be kellett következni a kölcsönös bemutatásnak. Az egyik, rövid idő óta fővárosi lakos, Budapestről jött le szavazatával megmenteni a hazát, a másik, derék fiatal sárospataki teológus két héttel előbb hagyta ott az ütrechti egyete met, mint ahogy regula szerint kellett volna és sietett haza a csendes Hollandiából, csakhogy részt- vegyen a szomszédváros alkotmányos küzdelmében. Én el nem árulom, hogy miért jöttem, Aztán merje valaki állítani, hogy nincs politikai érettségünk 1 * * * Végre „felderült a dicső nap hajnala«. Azaz hogy felderült volna, de alighanem egy ügyes kortes kapacitálta az öreg Jupitert, mert úgy beborult az ég s zuhogott az eső, hogy kezdtem kételkedni az öreg Ur pártonkivüliségében. No de ez egyszer eshetett volna tűz, viz, jég, talpra állt a beteg is, hogy az urna előtt érvényesítse voksát. Remek látvány volt! Az utcák telve tarka-barka tömeggel, a házakról száz meg száz zászló leng alá, az országút hoszu kocsisorral van ellepve, falvak szerint szürke, fehér vagy fekete gubás polgártársakkal, nagyobbrésze menyecskéstül, gyerekestül, mert ezek is jó argumentumok szükség esetére. Fris, egészséges torkok, hol az ivásra, hol az éljenzésre. A nagyobb tereken hórihorgas kortesek üstökös- fark-hoszuságu toliakkal s lobogó zászlókkal politikai hívők által környezve. Meg-meg mozdult egy ilyen csoport végig vonulva az utcákon, mint a Rongyva áradat, seperve maga előtt mindenkit, aki részt nem vesz a mai harcban. Már pedig ilyen unikum alig volt Ujhelyben. Egész nap szól a muzsika, verbuválnak mindenütt. A bus cigány úgy huzza a Rákóczit, hogy csakúgy recseg bele, gyanúsan bólintgatva fejével hol jobbra, hol meg balra s bizonytalan léptekkel haladva előre. Mindenütt zaj, zugás, zene, éljenzés, kiváncsiság, érdeklődés, csoportosulás, lótás futás. Kocsik robognak a t. polgártársakért, ma sajnálják hazafias lábaikat, a kortesek pedig csak nem mennek gyalogszerrel Ott egy csapat zsandár békés szándékkal villogtatja fegyverét, itt egy iskadron huszárság vígan kergeti maga alatt csinos lovait. Rég volt már ilyen népes a város, csak az öregebbek emlékeznek rá. Majd elmondjuk mi is a fiatalabbaknak valamikor !.... * * * Most már elmúlt a zaj, szép csendes ismét minden. A felkorbácsolt kedélyek lecsillapodnak, mindenki visszatér rendes munkájához. A sebek lassan beheggednek, a hazáért bevert nehány koponya meggyógyul s a küzdelem emléke megmarad a fiatalabb — most még csak éljenző, de a jövőben szavazó nemzedék emlékezetében. A jó öreg János gazda a szomszéd faluból pedig haza ballagva azt mondja gyermekének : Fiam »a nép szava Isten szava 1« Higyje aki hiszi I Székely Albert. Szerlsesztoségü posta. Sz. K. urnák Budapesten. Rendre sorukat kerítjük. —r —8. urnák Helyben. Előttünk levélben elpanaszolt esete fölött őszinte sajnálatunknak adunk kifejezést. Panaszát azonban a nyilvánosságnak nem adjuk át, mert olajjal oltani a tüzet — oktalanság lenne. A szenvedett méltatlanságokért, ha akar, más uton-módon kereshet és vehet elégtételt. Felelős szerkesztő: HORVÁTH JÓZSEF. Főmunkatárs: DONGÓ C3-Y. GÉZA. Kiadótulajdonos: ÖZV. BORTTTH ELEMÉKNÉ,