Zemplén, 1889. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1889-06-02 / 22. szám

Sátoralja-Ujhely, 1889. junius 2. 22. sz. Huszadik évfolyam.

ELŐFIZETÉS ÁB Egész évre 6 frt. Félévre 3 ,, Negyedévre 1 frt 50 kr

Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el.

Séziratoi nem adatnak vissza.

Egyes szám ára 20 kr.

A nyílttérien minden gar- mondsor díjjá 20 kr.

Zemplén.

Társadalmi és irodalmi lap.

ZEMPLÉNVÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE

(megjelenik minden vasárnap.)

HIRDETÉSI DÍJ : hivatalos hirdetéseknél; Minden egyes szó nt&n 1 kr.

Azonfelül bélyeg 80 kr.

Kiemelt diszbetük s körzettel ellátott hirdetményekért térmérték sserint minden O centiméter ntán 3 kr számittatik.

Állandó hirdetéseknél kedvezmény nynjtatik.

Hirdetései a „Zemplén“ nyomdába küldendők.

HIVATALOS KÉSZ.

4817. sz. Zemplénvármegye alispánjától.

10 főszolgabírónak.

Több előadott eset folytán panasz érkezvén be hozzám, hogy a vármegye területén jogosulatlan építő iparosok oly építéseket teljesítenek, a melyeket az 1884. évi XVII. te. értelmében csak képesített és jogosított építőmesterek vállalhatnak; miután ez az idézett törvény 156. és 158. §§-ai szerint közbiztonsági és müszakrendőri szempontból megakadályozandó: felhívom a tek. főszolgabíró urakat, hogy amennyiben ily vállalkozók járása terütetén léteznének, ellenök a. törvény rendelkezései értelmében eljárni ne terheltessenek.

S.-a.-Ujhely, 1889. május 23.

Matolai Etele, alispán.

2533/ki* 89. sz.

EEir d.et ro. ény.

Melyszerint: a Ladmócz község részére 1889. évi május hó 24 én, a zemplénvármegyei levéltárnoki hivatal által kiállított 69796. számtól 69895 számig jegyzett marhalevél S.-a.4Jjhely városában elveszvén, a megtaláló ezen marhaleveleknek, a s.-a.-újhelyi járás szolgobirói hivatalnál, átadására felhivatik.

S. a.-Ujhely, 1889. május 28.

Somossy Imre,

t. szolgablró.

2547/89 sz. S.-a.ujhelyi járás főszolgabirájátol.

Hirdetmény.

Vass István, kis-toronyai lakos f. hó 29-én reggel 8 óra tájban árpavetésében egy db idei fehér szőrű, félszemü bárányt talált s azt gondozása alá vette.

Ennélfogva felhivatnak a községi bírák, hogy a bárány tulajdonosát nyomozzák s eredmény esetén ide sürgősen jelentést tegyenek.

S.-a. Ujhely, 1889. május 30.

Urbán Ferenc, t. főszbiró.

t á k c A.

Kazinczy Ferenc sírjánál.

(Széphalom, 1889. junius 2.)

Ez hát a hely, mely hamvait takarja,

A legnemesb szív porló hamvait;

K» számtalan sok vészszel álla szemben,

A férfi, régtől fogva hamvad itt.

De mindén fűszál, minden darabka kő Most is nevével ébred s alszik el,

Az esti szellő róla mond meséket,

S a kis pacsirta róla énekel.

Nagy és dicső a férfi hivatása,

Ha boldog, sorsa arra szánta őt,

Hogy egymagában mentse nemzetét meg, S teremtsen annak szép, dicső jövőt.

Ily óriást csak ezredévek szülnek,

S boldog nép az, mely ilyet bírhatott! Hazánknak volt egy ilyen óriása,

És az te voltál, drága, szent halott.

. . . Árpád kardjával vette meg honunkat, Adván örökbe hősi, büszke vért,

Mely tisztaságát mostanig megőrzé,

S az ősi kardhoz szenyfolí el nem ért.

De ah, a nemzet nem csak akkor vész el, Ha kardján rozsda, lelkén szú tenyész : Elvész a nép, ha nyelvét megbecsülni Nem hagyja őt a renyhe tesfiedés.

Nemzeti kultúra.

A magyar képviselőház ülészaka vége felé jár s pár nap előtt ott nagy jelentőségű kérdések tárgyaltattak. Sorban nyilatkozott a képviselőháznak nehány nagyon kiváló tagja és nagy jelentőségű ügyet hoztak szőnyegre.

Ez a magyar nemzeti kultúra ügye.

Csáky miniszter prográmját rokonszenvesen fogadták a pártok. A kisdedóvás ügyének lelkes fölkarolását és a középiskolák egyöntetűségének keresztülvitelét hangoztatta s már magában véve ez elégséges egy évnek prográmjául.

Hisszük, hogy Csáky miniszter a magyar kultúrát magyar nemzeti irányban fogja fejleszteni és magyar nemzeti szellemet visz be az iskolákba, hogy ez a nemzeti szellem egy erős Magyarországot teremtsen.

A hiány pótlására két hang szólalt föl. Nem pártkérdés volt ez, nem volt pártvita, amit legjobban megvilágít az a körülmény, hogy a kormánypártnak egy fiatal tagja is éles kritika alá vette közoktatásügyi állapotainkat és az ellenzék egy kitűnő tagja viszont tárgyilagos bírálatban mutatott rá a hiányokra.

A két beszédnek alaphangja ugyanaz volt. Kimutatták, hogy az elemi oktatás páratlanul rósz lábon áll nálunk ; bebizonyították, hogy több mint 5000 iskolában magyarul csak igen hiányosan tanítanak, hogy 800 elemi iskolában 4—5 év alatt a gyermekek az olvasásnál egyébre alig viszik.

Elszomorító és valóban megdöbbentő tény az, hogy két millió tanköteles gyermek közül alig 800,000 járja ki az elemi iskolákat s végtelenül leverő az a tudat, hogy van 300 község olyan is az országban, ahol egyáltalán nincs iskola.

És jött egy korszak, szívtelen közönynek, Sötét borúnak gyászos korszaka,

Midőn a honfi elfeledte nyelvét,

S beteg nyomorban sinylett a haza.

A rónaságnak termékeny vidékin A szó, mely hangzott, nem a régi volt, Ennek bölcsője más hazában ringott,

S szegény magyar nyelv már-már haldokolt,

S midőn a sir már készen állott arra,

Hogy eltemessen nemzetet, hazát:

Kazinczy vérző, fájdalomtelt keblét Egy lelkesítő, szent láng hatja át,

S zászlót ragadván vakmerő kezébe,

Kiáll a síkra, bátran egyedül,

Hogy visszatartsa nemzetét a sírtól,

Vagy küzdjön, mígnem ő is összedül.

S a veszni indult nemzetet merészen Megállni készti bátor szelleme,

A félreértés, gunyolás, erőszak,

Mind gyönge fegyver voltak ellene.

Hisz táborában vele együtt küzdött Nagy szellemének minden hadfia,

S ki ily erőkkel képes síkra szállni,

Annak győzelmet kell aratnia.

A Múzsa ajka homlokán pihent meg,

Szent cél dagasztá a merész kebelt,

Az ész hatalma szolgálatában állt,

S nagy szellemével mindent átölelt.

Szivében forró honszerelme lángolt,

Melyet táplálni sohsem szűnt meg ő, Szilárdságával párosult az érzés, ízlés, tapintat s alkotóerő.

Ezen kell segíteni a kormánynak gyorsan, a lehető legrövidebb idő alatt. Ne fordítsanak a lótenyésztésre többet, mint amennyit elemi iskolákra fordíthatnak. Az Akadémia rendelkezik 2 és fél millió fölött és ennek dacára nagy dotációval terhelik meg javára az állami költségvetést és számtalan közoktatási mizériák dacára pénz jut mindenre, csak iskolákra nem.

Pedig itt van letéve a nemzeti kuk túra csirája. Ha alsóbb népoktatásunk föllendül, ha nyerünk egészséges polgári elemet, az megőrizné a nemzeti aspirációkat és bátran ellenállana minden idegen befolyásnak.

így mindenben idegen járom alatt nyögünk. Ferde fogalmak alatt fölnevelkedett középosztályunk kicsinyléssel tekint mindenre, ami magyar, mig ellenben majmolja, ahol lehet, a külföldet, de különösen a németet.

Nemzeti nyelvünk szaturálva van mindenféle idegen szólamokkal. Társaságokban divattá vált az idegen szavak használata, az idegen divat utánzása, az idegen gondolkozásmód.

A magyar tudományosság idegen alapokon épül föl s aztán még csodálkozik a magyar Akadémia, hogy közönségünk merev teóriákból, száraz tantételekből álló könyveiért nem lelkesül.

Bizony mélyen rejlik itt a hiba!

Hiányzik a társadalom legfelsőbb köreiből a nemzeti irányért való lelkesülés, hiányzik a szellemi munkálkodásból az az esszencia, mely savát-borsát képezi minden igazán hazafias működésnek.

Ezt a nemzeti kultúrát vegye föl Csáky miniszter amúgy is rokonszenves prográm- jának keretébe és akkor aztán csakugyan lesz nemzeti kulturúnk. Ha a magyar köz

Ezek valának Kazinczy harcosi,

A kikkel ő a harcmezőre ment.

És küzdött hévvel, évek nagy során át, Mint egy hadisten, mint egy égi szent.

S a támadások visszaverve lőnek,

Erőtlen fegyver lett a gúny nyila,

Hisz, szellemének törhetlen fokáról Újból lepattant gúnyolóira.

S a győzelem nagy, fényes és dicső lett, A tetszhalott nyelv uj életre kélt,

Vidám, mosolygó, enyhe, tiszta hajnal Váltá fel a borongós, hoszu éjt.

Kazinczy nyelvünk’ újból megteremté, Szebbnek, dicsőbbnek, mint előbb vala,

S a nemzet újra felkarolva nyelvét: Magyar lett újra a magyar haza.

S a nyelvvel együtt megtanult a nemzet Buzogni, élni, tenni a honért,

Mert megszeretvén őseinknek nyelvét,

Ez gyújtó tűzre lángolá a vért,

S szeretni kezdé nemzetét, hazáját,

Szent érzelemmel, lelkesedve, hőn,

S betölt Kazinczy legdicsőbb reménye: A meghalástól népe mentve lön.

A dalnokoknak ihletett csoportja Kazinczytól nyert lelket, életet,

Ki őket nyájas bűvkörébe vonta,

És lelkesité mindenek felett.

A buzdításra énekelni kezdett,

Ki hő szavától lángra lobbana,

S versenyre kélt az angyalok karával, Az édes-fájó, bús magyar dana.

|H^>lai számunkhoz egy ív melléklet van csatolva.