Zemplén, 1889. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1889-01-20 / 3. szám

gondatlanságból elkövetett hamis szakértői nyi­latkozatért száz forint pénzbüntetésre Ítélte. Az elitéltek valamennyien felebbeztek. — A tavarnai legények múlt évi május 6 án a homonnai búcsú­ról hazamenet, Zavadka mellett, a zsalobinai le­gényeket megtámadok és kövekkel dobálták, s midőn a zsalobinai legények megszaladtak, azokat űzőbe is vették. Az üldözésből visszatérve, Span Mihály és ifj. Span János a haza igyekező zsalo binai lakosokat támadták meg s közülok nem egyet karókkal megütlegeltek. Span Mihály a szenvedett sérülések következtében elhalt, ifj. Span János pedig, kinek balkeze eltört, súlyos testi sértést szenvedett E bűncselekmények miatt állottak a tavarnai legények f. hó 14-én a kir. törvényszék előtt, mely is őket a halált okozott súlyos testi sértés bűntettében bűnösöknek mondta ki, s kö2üiök Bacsisin Ruszin Mihályt 2 évi bör­tönre, Szabol Banyik Józsefet 114 évi börtönre, Kormány Lajost, Dsunya Pált és Kuhár Vrabely Mihályt 6—6 havi börtönre és Lánczos Jánost 3 havi fogházra Ítélte. Belányi Andrást, minthogy nem igazoltatott be a verekedésben való részvé­tele, az ellene emelt vád alól felmentette. Ugyan­csak január hó 14-én tartott végtárgyalása alkal­mával a kir. törvényszék Bubnács Györgyöt sú­lyos testi sértés büntette miatt 7 havi börtönre ítélte­(A földtehermentesitési kötvényeket) kon vertálás végett a polgári takarékpénztár díjmen­tesen átveszi, a hol az illető nyomtatványok is ingyen kaphatók. — Az átvételt f. évi január 21- től február 8 ig bezárólag teljesiti. (Táncest) A homonnai kaszinó-egyesület f. hó 26-án a »Dudáshoz« címzett vendéglő nagy­termében sorsolással egybekötött táncestét rendez. Kezdete 8% órakor. Bemeneti dij: személyenkint i ft 50 kr., családjegy 3 ft 50 kr. A vidéki ven­dégek elszállásolásáról gondoskodva lesz, mely végből az érkezendők elöleges jelentkezését kéri a rendező bizottság nevében : Lukovits Ottó e. a’elnök. (Párbaj) O.-Liszkáról Írják, hogy az ott állo­másozó huszárszázad tisztikarából D—y kapitány és B—y hadnagy f. hó 13-án, reggeli 8 órakor pisztoly-párbajt vittak. Az ellenfelek 15 lépésnyi távolságból kétszer lőttek egymásra. Sérülés nem történt. (Az érdem jutalma) A magyarnyelvet és népnevelést Zemplénvármégyében terjesztő egye­sület Romzsa Sándor nagy-polenai g. kath. nép­tanítót a néptanitás körül kifejtett kiváló szorgal máért és a szép eredményért dicséretre érdeme­sítette s tiz forintnyi jutalomban részesitete. Éljen ! (Kolduló csángók) A >Budapesti Hírlap« vár­megyénk felvidékéről, Szacsurból, azt a hirt kapta, hogy ottan egy elnyomorodott, kiéhezett csángó csapat jár házról házra, koldulva a betevő falatot. A tisztelt tudósitó szerint a kolduló csángó-ka­raván az aldunai telepekről, Újvidék tájékáról való. Mi tamáskodva közöljük e hirt, megjegyezvén, hogy vármegyénk alispánjához a varannai járás főszolgabirájától ez ügyben jelentés még nem ér­kezett. (Az alkohol ártalmas voltát), bebizonyítandó, felszólította dr. Richardson egyik tanítványát, hogy vizsgálja meg az ő pulzusát. A tanítvány 74 lökést érzett. Most leült Richardson s néhány percnyi pihenés után ismét kitapintatta pulzusát, amidőn az már csak 70-et vert percenkint. Ezután ledőlt az orvos divánjára s nehány percnyi nyugalom után ismét kitapintatta pulzusát, amidőn már csak 64 et vert percenkint. Ha este nyugalomra dől — mondá Richardson — azért teszi, mert szivének pihenőre van szüksége. Ez úgy van habár kegyed nem is tudja. Amint lefekszik, szive azonnal lassabban kezd verni és pedig percenkint körülbelől 10-el. Szorozza meg ezt 60-al s találni fogja, hogy egy óra alatt 600-al ver kevesebbet a szive, illetőleg az éjjeli nyugalomra szánt 8 óra alatt SOOO-el Miután pedig a szív minden összehúzódásával 6 uncia vért lök ki magából, tehát egy éjjelen által 3000 unciával kevesebbet, Ha azonban lefekvés előtt szeszes italt iszunk, az alkohol idegrendsze­rünkre izgatólag hat s nem hogy csillapítaná, ha­nem fokozza a szív működését, úgy annyira, hogy az egész éjjelen keresztül 15000-re is felszaporod- hatik a szív összehúzódása. Ennek azután termé­szetes következménye, hogy fáradtan kelünk fel, napi munkánkat képtelenek vagyunk mindaddig végezni, mígnem szervezetünket szeszszel újra fel nem izgatjuk. (Az útcáról.) — Uram ! Ön üti ezt a szegény Kutyát, holott azt mondta nekem, hogy tagja az állatvédő egyesületnek 1 — Igaz; de csak levelező tagja vagyok. — u. m. Hasznos András. (Legújabb.) Lapunk zártakor értesültünk, hogy Budapesten gf Andrássy Manó elnöklete alatt a pénzügyministeriumban f. hó 22-én d. u. 5órakor fog megkezdetni répacukorgyárunk ügyében a Zemplén- vármegye gazdaközönségének értekezleti küldött­sége- és a gyári vállalkozó megbízottjai között a szerződési pontozatok végleges megállapitására vonatkozó értekezlet. — A cukorrépatermelésre vállalkozott gazdaközönség bizalmi férfiainak csak három szócskát üzenünk: tUjhely minden előtt! « s hiszük és reméljük, hogy az általuk kivívandó eredmény kedves örömet szerez egész vármegyénk­nek. Úgy legyen 1 (Elveszett) Egy kis fekete ango1 dathsli ku­tya -- szeme körül sárga — szügye fehér »Pan- dulka* névre hallgat — a becsületes megtaláló jutalmat kap. — Bővebb felvilágosítást a kiadó- hivatalban. CSARNOK, Dr. Ballagi Géza könyve. Egy nagy, vaskos könyv jelent meg a múlt év közepén, melyet a tudományos világ, a sajtó, az ismerősök és a tanítványok is mind öröm­üdvözléssel, általános elismeréssel fogadtak. A magyar tudományos akadémia úgy hódolt e mű előtt, hogy szerzőjét sietett levelező tagjai közé beválasztani. Vármegyei lapunk, a »Zemplén« volt még hátra az elismerés adójának lerovásával. Most, f íme, ezt teszi; mert nemcsak azért tiszteli a je­les szerzőt, hogy munkatársainak díszes sorába tartozik, hanem azért is, mivel szép munkájával a vármegyére szintén jó hirt nevet hozott. A könyv cime ez: ■»A politikai irodalom Magyarországon 1825-ig. Irta Ballagi Géza. Budapest. Franklin-Társulat, 1888. Szerzőnk előszavában^ elmondja, hogy : út­törő munkát végezett. Elnézést remél. A kritiká­ban tárgyilagos volt. Ha együtt érzett is egyik vagy másik szereplővel, elfogulttá nem lett. A tárgyilagosság nem elvtelenség. Minden gondol­kozó embernek csatlakozni kell egyik vagy má­sik po'itikai párthoz; de azért a más nézetüek iránt sem elfogultnak, sem igazságtalannak lenni nem szabad. A politikai irodalom csak akkor hozhatja forgalomba a kort mozgató eszméket, ha a sajtó lenyűgözve, korlátozva nincs. Ez hazánkban II. József és II. Lipót alatt következett be s épen ezért ebből a korból minden csekélynek látszó röpiratot feldolgozott. De, mert a cenzúra és a politikai irodalom fejlődése között szoros összefüggés van, a cen­zúra történetét is fel kellett venni könyvébe. Ná­lunk a politikai irodalom csakis 1790/1 ben indul meg igazán. A könyvben is az a rész, mely ez időtől kezdve tárgyalja a kérdést, legkimeritöbb és legérdekesebb. Az egyes, ide tartozó művek ismertetésénél nem a kronológiai sorrendet követte, hanem a tartalmak szerint csoportosított. A röpiratokat, melyeket használt, könyvészetileg teljes címmel adta, sok névtelenül megjelent iratnak szerzőjét felderítette. Semmit nem állít és nem ir, a mi­ről meg nem győződött, a mit nem látott és nem ismer. A mü megírásához az anyagot leginkább saját, 4000 kötetből álló, magyar politikai röp- irat gyűjteményéből, a budapesti tud. egyetem, a magy. tud. akadémia, a nemzeti muzeum és a sárospataki főiskola könyvtárából szedte össze, * * # A XVI-ik században a pápaság, a világi deszpotizmus és a reformátorok ujitó törekvései nagy tusáknak előidézői lettek. E küzdelmekben hatalmas szerep jutott a sajtónak. Ezt kellett va­lahogy megbénítani. 1524-ben Szalkay biboros-primás intézke­dése folytán már Brassóban és Sopronban a lu­theri iratokat és könyveket, mint az abszolút korszakban a Kossuth-bankót, úgy elkobozzák a polgároktól és megégetik. A lutheránus és református könyvnyomdá­szok ezután kóbor nyomdászatot folytatták s hol itt, hol amott ütötték fel tanyájokat. így tett például: Huszár Pál és Hoffhalter Rafael. A mohácsi vész után a protestantizmus nagy elterjedést vett. A protestáns irók igen sok könyvet írtak, úgy, hogy még Ferdinánd is fel­szólalt ellenök a soproni országgyűlésen 1553- ban. De a rendek pártfogásukba vették a pro­testánsokat s csakhamar 28 nyomdájok volt az országban. Ferdinánd is 1564 ben a pozsonyi lakosok könyveit, Oláh Miklós érsek ellenzése dacára, felmenti a cenzúra alól. Rudolf uralkodása alatt megváltozott a tak­tika. Telegdi Miklós esztergomi nagyprépost buz- gólkodása folytán Nagyszombatban kath. nyomda állíttatott és erős polémia keletkezett a két fele­kezet között. Ezek a polémiák annyi eksztrava- ganciával és oly hevesen mentek, hogy végre is fejedelmi ellen intézkedéseket provokáltak. 1574-ben Miksa egy rendeletet ad ki, mely- lyel kimondja, hogy a császári engedelem előzetes kieszközlése nélkül semmiféle teológiai munka ki nem nyomható. Miksa tehát az elöleges cenzúrát tényleg gyakorolta, annyira, hogy Huszár Pál-hoz parancs ment, mely szerint az eretnek tanok terjesztése és a könyvek nyomásától eltiltatik és e tekintet­ben az óvári kapitány felügyelete alá helyeztetik. II. Rudolf már elrendelte, hogy a királyi ! szabadalommal nem biró nyomdákat bezáratni kell. A cenzúra és a privilégium tehát pusztán fejedelmi önkényen és nem törvényen alapultak. J> ft Magyarországon a sajtóügyi viszonyok iránt mindig a törvényhozás intézkedik. 1553-ban a cenzúra iránt, 1588-ban és 1599 ben a kalendá riom ügyében mindig az országgyűlés határoz. 1830 ban is, mikor az akkori kormány a sajtó- szabadságot megsérti, amazokra a törvényekre hivatkozik az országgyűlés. A 17-ik század folyamán, 1620-ban, a besz- terczei országgyűlésen, hoztak a sajtóügyre vonat­kozó határozatot, de II. Ferdinánd ezt is érvény­telennek nyilvánította. A katholikusok, a vallásukon levő fejedelem oltalma alatt, jól érezték magokat. A protestán­sok, hogy magukat belső támadásoktól óvják, el­fogadták a cenzúrát. Az egyházi cenzúra nyomai a protestánsok­nál már a XVI. és XVII száradban megvan­nak. Alvinczi Péter 1609-ben Pázmány ellen %szé- nior uram őkegyelme cenzúrája után1 ir egy köny­vecskét. Erdélyben a főiskolai tanárok vizsgál­ják meg a kinyomandó könyveket. Az elöleges cenzúrát a szatmár-németii zsinat 25-ik cikkével hozta be 1646-ban, igy akarván eleibe vágni an­nak, hogy egyesek, mint Sxilvásujfalusi Imre is, a fenálló egyház-igazgatási rendszer ellen ne iz­gathassanak. A cenzúrát hol az egyházmegyék, hol az egyházkerületek, hol a püspökök, hol egyes, e végből választott és megbízott egyének gyakorolták. A ki művét előre be nem mutatta : reverzális-adással, deprekációval és a könyv el- kobozásával büntették. A protestánsok ez intéz­kedéssel valóban elérték azt, hogy a polemikus irók magasra lángoló szenvedélye kizárólag az ellentáborra tereltetett. Ez időre esnek az olyan polémiák, a milyen Sámbár Mátyás jezsuita és Markó István ref. prédikátor között folyt, mely­ben Sámbár »X. ut Tökt cimü könyvére ilyen cíművel felel Markó : tX. ut Tök könyvnek eltépése, avagy Bányászcsákány, melylyel amaz fövenyen épí­tett s már lerombolt házat előbbi fövenyre sikereden sárral raggatni akaró és ezer mocskokkal eszelősen sinlő s mázoló Sámbár Mátyás nevű tudatlan sárt gyúró megcsákányoztatik kézdivásárhelyi Markó Ist­ván zilahi pap által, aki bányásznak neveztetett vol- Sámbártól i668.€ A 17. század folyamán a kath. egyház is gyakorolta a könyvvizsgálat jogát, persze Rómá­ból nyert utasítások szerint, sőt az uralkodók is követelték maguknak a sajtó korlátozhatásának jogát. Lassanként az egész cenzúra jog a jezsuiták kezébe került, úgy hogy az első magyar állami könyvvizsgáló is a jezsuita Szentiványi Márton. Nem is volt ez időben senki bizonyos az iránt, váljon az egyház vagy az állam fogja-é könyvéért megzaklatni; legtöbbször megtette mind a kettő. Szentiványi halála után I. József nem neve­zett ki állami cenzort, sőt maga adogatott -könyv- nyomtatási privilégiumokat, például Töltési István és utódainak kalendárjom nyomásra. III. Károly 1721-től szigorítja a cenzúrát és elkoboztatja a Komáromi-Csipkés féle bibliát. Különös figyelem volt fordítva a protestáas sajtó termékekre s a hol egyet találtak azt azon­nal elkobozták s legtöbb esetben el is égették. 1715-től a m. kir. kancellária gyakorolta a király nevében a nyomdák felett való felügyeletet. Az első hazai hírlap a ,Mercurius Hunga- ricus“ is felsőbb engedély lyel jelenhetett meg 1708. augusztus havában. III. Károly halála után Mária Terézia rendezte a könyvvizsgálás ügyét. A politikai irodalom alapját nálunk a XVII. század folyamán vetették meg. Az első ide vágó szép munka pataki Füsüs Jánostól van „Királyok­nak Tüköré« cim alatt. Tele rakva bölcseséggel és irva kellemes magyarsággal 1626 ban. A király és neje között való viszonyt a szentirás útmuta­tása szerint állapította meg. Horologiumprincipum vagyis Fejedelmek órája, melyet Ovaskovics János gróf és Prágay András szerencsi prédikátor fordítottak magyar nyelvre. Justus Lipsiusnak »A polgári társaságnak tudományáról« irt munkáját 1641 ben Laskai Já­nos ecsedi pap ültette át hazai nyelvünkre. A műben ez is előfordul: »Az adókat gyakran vál­toztatni, uj meg uj terheket rakni a nép vállaira nem tanácsos, az évi adórészletekben legyen fizet­hető, a végrehajtás ne legyen túl szigorú ; az adó szedők, kik zsarolják a népet, szigorú büntetéssel sujtassanak stb. stb. íme kétszáz esztendővel eze­lőtt is baj van az adóval 1 / »Fejedelmi lélek" cimü müvét Weber Adám Jánosnak ifjú Széki Teleki Mihály fordítja ma­gyarra 1689-ben Kolosvárott. A politikát >a ra­vaszság tudományát-nak tekinti. Az adósságot a birodalmak tszáraz betegségét-nek mondja. Eme rendszeresebb müveken kivül sok más ide vágó kisebb-nagyobb munka jelent meg, ré­szint kéziratban, részint nyomtatásban, melyek mind figyelmet érdemelnek a magyar politikai irodalom történetében és kellőleg vannak is mél­tatva Ballagi derék könyvében. Mária Terézia a legszigorúbb ellenőrzés alá helyezte a sajtót. A cenzúra mindig részrehajló volt; kegyetlen a protestáns s elnéző a katholi- kus Írókkal szemben. (Vége köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom