Zemplén, 1887. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1887-10-09 / 41. szám
Tizennyolcadik évfolyam. Sátoralja-Ujhely, 1887. október 9. 41. sz. ELŐFIZETÉS ÁS Egész övre 6 frt. Félévre 3 „ Negyedévre 1 frt 50 kr Bérmentotlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratos nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 kr. A nyílttérijén minden gar- mondsor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNVÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE (megjelenik minden vasárnap.) HIBDETÉSI Eli : hivatalos hirdetéseknél; Minden egyes szó után lkr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Kiemelt, diszbetük s körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint, minden centimeter után 3 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések a „Zemplén“ nyomdájába küldendők. HIVATALOS KÉSZ. 23090. számhoz. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztérium. Pályázat. A budapesti postaigazgatósági, valamint a postaszak-számvevőségi személyzet feloszlatott temetkezési szövetkezetének a Gervay Mihály féle alapnak külön kezelt alapjából az 1887/8. tanév kezdetétől egy, évi 100 írttal ellátott ösztöndíj- állomás rendszeresittetett, melyre ezennel pályázat hirdettetik. Ezen ösztöndíjra csakis a budapesti posta igazgatóság kerületében alkalmazott állami postafőtisztek, számtisztek, tisztek, altisztek, levélhordók vagy hivatalszolgák fiai tarthatnak igényt, ha t. i. valamely hazai ipar- vagy középiskolában (reáliskolában vagy gimnáziumban) folytatják tanulmányaikat és legalább az első osztályt jó sikerrel már befejezték, jó elmebeli tehetséggel bírnak, s a tanulásban igyekezök és a mellett jó magaviseletüek. Az ösztöndíjas az ösztöndíj élvezetében marad, mig ezen tanfolyamot bevégzi s tanulmányaiban kellő előmenetelt és az iskolai törvényeknek megfelelő magaviseletét tanúsít. Ezen ösztöndíj állomásra az adományozási jog a budapesti kér. postaigazgatóságot illeti meg. Felhivatnak tehát ezek nyomáu az ezen ösztöndíjat elnyerni óhajtók, hogy a fentebbiek értelmében a szükséges kellékeket igazoló okmányokkal felszerelt kérvényüket folyó évi október hó 20-ig a budapesti kér. m. kir. postaigazgatósághoz nyújtsák be. Budapest, 1887. szeptember hó 28-án. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. ministeriumtól. A másolat hiteléül : Nemes Taijos, kir. tanácsos és tanfelügyelő. Kétlábú filokszerák. — Ajánlva a gazdasági egyesület figyelmébe. — Köztudomású dolog, hogy vármegyénknek Hegyalja vidékén ezer meg ezer hordószámra gyártják a műbort, a világhírű »tokaji aszú4 és a pompás »szamorodni4 rovására. Köztudomású dolog, az is, hogy a műbőrgyártók egy 130 literes hordót a vármegyebeli, már ismerős korcsmárosoknak 8 fton — ha pedig konyakot is adtak bele 12 fton — a szomszéd vármegyékbe, (és kifelé) 24 ftól — 30 ftig árusítják el. A korcsmárosok az olyan hamisított valódi hegyaljai bort itt a felvidéki városokban s községekben, melynek literje nekik 6—8 krba került, 32 — 40 krjával árulják, tehát 400°/0-et zsarolnak »szeretett4 polgártársaikon, akkor, a midőn a törvények szigorúan büntetni rendelik az uzsorát, s különösen a zsarolást. És e hallatlan tényeket az ország kormánya, a vármegyei köz- igazgatás, járási,- városi- és községi hatóságok, vagy nem tudják, vagy akik tudják is, behunyt szemmel nézik. Eltűrik, hogy az állam testén csimpaszkodó piócák ilymódon emészszék el a honpolgárok véres verítékét. Amire egyébként a papíron oly nagy súlyt fektetünk: az életben engedjük rontani a nép adózó erejét, engedjük aláásni az adóalapot, melyre állambiztosságunk szempontjából oly nagy szükségünk van. Andrássy Gyula gf., Kaulbars bulgáriai garázdálkodása alkalmával, azt mondotta: ,az európai nagyhatalmak magukviselete Bulgária irányában hasonlít ahoz, a midőn öt markos legény összetett karokkal nézi, hogy egy védekező leánynyal szemben hogyan garázdálkodik egy részeg kozák4. Az általános közönyt tekintve a falusi korcsmárosokkal és a fogyasztó közönséggel szemben — Őkegyelmessége jellemző mondata szerint hatóságaink is hasonlók azokhoz az európai hatalmakhoz. A szédelgők kényére-ked- vére engedik kizsarolni a szegény tudatlan népet. Nézetem szerint a bajon következőleg lehetne segíteni: 1-ször. Minden olyan gyanús pincét, ahol bort gyártanak, hatósági felügyelet, s különösen gazdasági egyesületünk őrködése alá kellene helyezni. Számba venni a készletet és az ily gyártott borokat, hordánként 15—20 ftig fogyasztási adóval megró vni. Vagy: 2-szor. A hatósági felügyelet alá helyezett pincék tulajdonosait fogság-büntetés terhe alatt oda szorítani, — hogy minden eladást a hatóságnak bejelentsenek, s illetve azon férfiaknak, kik arra hivatva lesznek, hire s tudta nélkül az eladott bort a vevő kezéhez a pincékből kiadni nem szabad ; azon férfiak, minden kivitel alkalmával, a megvett hordókra a »Gy* betűt (az az gyártott) rásütnék, azon felül feljegyeznék a vevőnek nevét, s lakását, — és az illető elöljáróságot kiértesítenék, hogy N. N. korcsmárosuk gyártott bort vett. Ez, azért lenne szükséges, mert megtörténhetnék, hogy még helyben, vagy az útban más hordókba átönthetné a vevő, és otthon mint igazi bort árulná. A korcs- márosokat pedig kötelezni kellene, hogy mindenkor bejelentsék a borhozatalt az elöljáróságnak, — és mindenkinek cégje legyen, hogy nála gyártott bort árulnak. A gyártott borra hatóságilag kellene megszabni a tarifát, hogy pl. annak literjét 10 krnál magasabban eladni tilos. Szóval az ily természetű bajokon, csak drasztikus kúrával lehet, s addig is mig törvényünk lenne, sürgősen kell segíteni. Legújabb törvényünk a községek nagykorusitását célozza. F e 1 vannak ruházva a törvény keretein belül önkormányzattal, csak ébredjenek fel kiskorúságukból. Vegyenek példát Miskolcz városáról, hol szintén volt egy ily borgyáros, ki már annyira vitte, hogy pincéjében négy fogatú kocsival meg lehetett fordulni, a pince közepén meg terjedelmes kút volt, melyből kényelmesen húzták a bőrgyártáshoz megkivántató vizet. Nos, — ezt a borgyártó óriást, annak rendje és módja szerint, jószerével kimiskolcz- bolositották ! Azt a jó szert nem ártana orruk alá dörzsölni a mi kétlábú filokszeráinknak sem. P r. t Abc a, Viszontlátás előtt. Láttatok-e pelyhet fönn a magas légben, Kényére bocsátva a szilaj viharnak ? Avagy gyönge sajkát, csapkodó hullámon, Mit a habok vetnek, amerre akarnak ? Vagy gomolygó lángot pusztító tűzvészkor, Mely csapkod a szélben, hol erre, hol arra? Mint ezek hányódnak, nem találva nyugtot : Úgy háborog bennem az érzés viharja. Most a remény biztat csábitó képekkel, Jövő boldogságom kiszínezve szépen, Majd a kaján kétség vigyorog elömbe, Gúnyosan nevetve esztelen reményem. Lánggal égek most, mint egy tűzhányó vulkán, S már a jövő percben iszonyúan fázom ; Most örülök, majd meg félek mint a gyermek, S buzgó áhítattal, remegve, imázom. Tudjátok-é mi az, a mikor kockára Van egy emberélet boldogsága téve? Mikor a szerencse veti ki sorsunkat Örök boldogságra, örök szenvedésre ? Erre várok én most, kínos aggódással, Mint a ki mindenét fel merte rá tenni, S szivszorongva várom, mi lesz irva lapján : Öröm és boldogság, avagy nem lesz semmi ? Úgy vágyom utána, s mégis félek tőle, Midőn újra látom, annyi idő múlva ; Őt fogom-e látni, a kitől elválltam, Vagy a múlt emlékét térítőn, kimúlva ? Tart-e még ö nála az édes varázslat ? Jut-e még eszébe a sok boldog óra ? Vagy talán a múlt már eltemetve nála Feledéssel hantolt rideg koporsóba? Nem, nem. Egy meleg hang azt susogja bennem Hogy szerető szive nem feledett még el, Hogy ő megmaradt még mostan is a régi, A ki szeret most is, forró szerelemmel. Oh! mert tudom, érzem, hogy ez igaz érzés, Nem az éjszakáknak bolygó lidércfénye, De mint az örök tűz, olthatatlan lánggal, Mindörökre ég az keblünk belsejébe’. Nem, nem hiszem 1... Mégis, ki tudja, ki mondja, Óh jaj, ha csalódnám, ha már nem szeretne 1 Ha szerelme most már elhamvadt láng volna, a múlt emléke már hant alá temetve 1 Oh, hadd jöjjön úgyis az a boldog óra, Melyre oly sok édes emlék újra éled, A mely eldönti majd, mi lesz pályabérem : Üdv, boldogság, avagy — boldogtalan élet. Stépán Géza. Séta a Salzkammergutban. — A tZemplén€ eredeti tárnája.— (Folyt, és vége.) A falut elhagyva, félóra múlva bejutottam a fenyvesbe. Pompás élvezet volt menni, az ut kitűnő sima (az osztrák alpesi klubbot méltó dicséret illeti meg érte), a hegymászással járó hevü- lést a sötét fenyves, és a számtalan lépten-nyo- mon előtörő forrás enyhíti; — az átszürődő, ezüstfonalként halványan rezgő napsugár, a madárdal, a fenyves és gazdag növényzet illata, majd távolabb egy-egy meredekebb és tisztásabb lejtőről le a tóra, a körülszegő csúcsokra és messzebb a homályos, a köd miatt csak körvonalaiban sejthető hegységekre vetett pillantás ellensúlyozd, sőt teljesen észrevétlenné tévé a fáradtságot. A wolf- gangi tó újabb, meg újabb oldalról tűnik elünkbe; vize most szürkés, ha hosszában tekintünk rajta végig, majd sötétzöld ott, hol a felette meredő hegy vett rá árnyékot. Két órai erőltetett haladás után feljutunk az Oberalp-ra, a honnan a csúcshoz még egy órai utat kell tennünk. Már itt is szép kilátás tárul szemeink elé : a wolfgangi tó, partján Szt. Wolfgang, Strobel, Stockach, Szt. Gilgen falvakkal egész hosszában látszik; nem messze tőle északra feltűnik a kis Fuschl -tó is, hegyek közé rejtve; északkeletre a Mónd-tóból kéklik egy darab. Számos pásztorkunyhó és egy vendéglő fogadja az utast. Egy pohár tejtől felMai számunkhoz egy fél ív melléklet van csatolva.
