Zemplén, 1887. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1887-08-28 / 35. szám
Melléklet a „Zemplén“ 35-ik számához Néh. Borúth Elemér emlékezete." — Meghalt 1886. aug. 26-án. — Kegyeletes, de igen fájó kötelességet teljesítek, midőn a tőlünk örökre elköltözött s közösen szeretett jó barátunkról, a kinek elvesztése mindnyájunk szivében vérző sebet ejtett, ez alkalommal röviden megemlékezem. Borúth Elemér halála emlékének szenteljük, az elhunytnak jó barátai, e találkozási alkalmat. Fogadjátok, hűséges barátaim, megjelenésiekért kö- szönetemet. Közösen szeretett jó barátunknak immár egy éves emlékét méltatni én igen gyönge vagyok. Sokszor megbámultam magasröptű szellemét, de követni nem bírtam öt soha. Nincsen is arra szükség, hogy emlékét valaki sziveitekbe mélyebben bevésse. Elég fenkölt lelkületű volt ő arra nézve, hogy hazánk szellemvilágában halhatatlanná, előttünk pedig felejthetetlenné tegye magát. Azt a nagy értéket, melyet benne bírtunk ösmertük akkor is, midőn közöttünk élt és most, midőn ő már nincs többé : kétszeresen érezzük a veszteséget. Azt mondja aközitélet: »pótolhatatlan ember nincsen !« . . . Szólhat igy a társadalom kormányzásában küzdő rideg ész, de a szív másként érez. Ott szokott támadni az a nagy ür, mely többé be nem tölthető. Kedves emlékű Borúth Elemérünket ki fogja pótolni szivünkben ? ! Senki, senki. Borítsa örökös gyász azt az üres helyet, mely szivünkben az ő elköltözésével támadt; — óvja meg e gyászt a feledéstől a szent emlékezet soha ki nem alvó mécsvilága. Minek kérjelek titeket az örökre elköltözött s feledhetetlen jó barát emlékének megőrzésére ; hiszen nálamnál nem kevésbbé szerettétek ti öt mindnyájan s a kit oly nagyra becsültünk és a kit oly mély ragaszkodással szerettünk, azt feledni nem lehet soha. Gyönge szavakban, de igaz érzéssel, mély fájdalommal tolmácsolom baráti szivünknek e megmérhetetlen gyászát. Sokat vesztettünk mi ő benne, sokat vesztett mindnyájunk közös szent ügye, az emberiség közjólétére célzó önzetlen s elvszilárd törekvés. Munkás bajnoka volt ő az emberiség szent ügyének; a köznapi anyagi érdekek megvetésével felül birt emelkedni a föld salakján; magasan szárnyaló költői lelkülete minden szépért, jóért, nemesért buzogva, kész volt a tettre, kész volt az áldozatra, ha kellett. Derekában törött ketté a cser, legjobb munkaerejében vesztettük el a férfit, kinek lángszel leme világosságot hintett szét. Sajátságos jelenség volt ő! Az anyagi világot, a hol az önző érdekek egymással versenyre kelnek, a hol az emberek céljaik elérésére gyakran a nemtelen eszközöktől sem riadnak vissza, hogy úgy mondjam — nem ösmerte. Ő a költészet tiszta levegőjében élt és nemes lelkére nem tapadhatott utcai por, hogy a kicsinyes önérdek által vezettetve, az örök igazság érzete csak egy pillanatra is elnémult volna benne. Homlokon csókolta a költészet istenasszonya. Már kora ifjúságában megpendült lelkében a isteni lira hangja és ő ezen ihletet nem engedte onnan kialudni soha. Hattyu-dala, »II. Rákóczi Ferenc« cimü ódája, valóságos költészeti remek. Ebben nyilatkozik az ő nemesen dobogó szivvilága egész gazdagságában. Minden igéje nagy igazság ; minden igéje fájdalom; minden igéje harangkongás. Nem azé a harangé, mely temetésre hiv: de a mely a feltámadás magasztos ünnepét hirdeti. Apostola volt ö a legmagasabb értelmű humanizmus szent ügyének. Szive kiapadhatatlan forrása volt az emberszeretetnek ; s ha lelkét általános filantropikus eszmék képesek voltak lángba hozni : miként szerethette azokat, kik kö zel álltak leikéhez, kiket rokonszenv, régi közös emlékek, barátság s közös eszmék, közös törekvések kötöttek hozzá ? . . . Önzetlenül szeretett mindnyájunkat és soha sem volt más kívánsága, mint hogy öt is viszont szeressük. Korán kellett öt elvesztenünk és habár vérzik, habár fáj szivünk, nem lázadunk. Hiszen szelleme itt maradt mi közöttünk és mi erőt merítve örök szép költeménye e négy sorából: ^Törvénynek van itt minden alávetve És áz elöl kitérni nem lehet . . . Tengernek mélység, hegynek szikla-keble Nem biztosítanak itt örök életet.* Megnyugvással hajtjuk meg fejeinket az istenség megmásíthatatlan akarata előtt 1 * A felejthetetlen férfiú emlékezetének megünneplésére egybegyült kebel-rokonok körében elmondotta: Pékiry Gyula, tisztelt barátunk és munkatársunk. Szerk. A legkellemetlenebb adó. — Ajánlva Ujhely város főbírája figyelmébe. — Hetenkint egyszer, úgy szombati napon, egy marcona, elzülött lazaróni-csoport, rongyos, piszkos hacukába burkolódzva, korban és nemben vegyest, csalafinta arcvonásokkal, erőltetett béna tagokkal, vezetővel, vagy anélkül, világtalanul vagy jól illuminálva 'járja be a várost házról-házra s szedi a harácsot lakásonként, —- időnkint igazi martalócok módjára összeveszve a prédán, éktelen istenkáromlást és szidalmakat szórva maga körül, csak azért, hogy közbotrányt műveljen és hogy egy házzal tovább már megint hoszura nyúlt pofával, szemfehérét fel-felforditva sohajtoz- za mormogó fenevadra emlékeztető dunnyogás- sal: * Mi atyánk, ki vagy a mennyben« . . . Ki ad privilégiumot ennek a piszkos hadnak arra, hogy ily módon szedje be saját kezűleg a legkellemetlenebb adót és botrányt-botrányra halmozva, kellemetlenné tegye minden héten egy napon az otthont, megzavarja a házi csendet és nyugalmat ? Szép, nagyon szép dolog az emberszeretet. Koronája a tettekben nyilvánuló jótékonyság. Mi sem vonulunk vissza annak gyakorlásától. Szeretjük az alamizsnaadást és a szegények nyomo rának enyhitésére szívesen elkövetünk a magunk erejéből mindent. De az effajta könyörületesség- nek a leghatározottabb ellenesei vagyunk. Vessenek ki reánk szegény-adót — szó nélkül fizetjük. Dé kérnünk kell a városi magisztrátust : mentsen meg bennünket az olyas adó- ekzekuciótól és mentse meg a közerkölcsiséget a nyilvános megbotránkoztatastól. A koldus-csapat vásárbódé-erősségeiből szom- batról-szombatra ijesztőbb falánkszokban tör elő; hullatva maga után szenynyét, megfertőztetve maga körül piszkos kigőzölgésével a levegőt, ragadós betegség esetén hurcolva magával házról-házra, lakásról-lakásra a pestist, a pusztulást 1 Hol van itten az óvatosság rendszabálya? Hol van a rendőri asszisztencia ? Hol késik a közegészségi bizottság szigorú intézkedése? és hol késik elhatározása, mely a sárguló papiroson sóhajtozik megvalósulás után ? Hiszen úgy tudjuk, hogy a képviselő testület, egyik jeles orvosunk előterjesztése alapján, ki a felmerülhető bajok és veszedelmek élénk képét tárta fel az ily mulasztások bekövetkezése felett, — már réges-régen ha- roztatott! Kit terhel a mulasztásért a felelősség? Ez a mulasztás a közegészség és a törvényes rend, az eszthetikai érzet ellen való merénylet. Itt volna már az ideje szigorúan gátat vetni e zsebrákoskodó hadjáratnak, mely nem a XIX. század keretébe való s amily szégyenletes, épp oly ártalmas és romboló következményeket hord magában. Tessék a szegényügyet mielőbb rendezni. Tessék az alamizsna-osztás ügyében szabályrendeletet kidolgoztatni, s a nagy közönségre ezen a cimen váltságdíjat kiróni. De főleg okkal-móddaL hiszen a rendőr-zseni leleményes, a fenálló botrányos koldulást, a szombatonkint való csoportos zsebrák-hadjáratot mielőbb megszüntetni; mert a mostani helyzet méltatlan e város közönségéhez és annak elöljáróságához s mint olyan tűrhetetlen is. Végre van még pár szavunk a rendőrséghez. Az 1881. évi XXI. t. c. 18 §-a azt mondja, hogy a koldusok bármi,’Linü kihágás esetében (a korcsmái verekedő talán az) a 19. §. szerint pedig a csavargó koldusok rögtön bekisérhetők. A »Papsorön« van a koldus-szálló. A neve , Sárga Sas€, S -a.-Ujhely csavargó koldusainak fő dorbézolási helye. Baka-nyelven itt dicsérik az istent. A salak, piszok-nép csapatjával látogatja ezt a protezsált. herg berget. Többet mostan nem szólunk erről. A többi Ujhely Török Jánosának a dolga. Kíváncsian várjuk, hogy s mint fogja a feladott »kódis-témát« megoldani. Karja, kardja van hozzá; van ideje s alkalma is. O csinálja, mi meg majd nézzük. Hírek a nagyvilágból. I. Ferdinánd bolgár fejedelem f. hó 22 én vonult be székvárosába, Szófiába, a lakosság leírhatatlan lelkesedése között. Az utcákon felállított transparenteren ilyes feliratok voltak : »Üdvözlégy Kniás«, — *Légy merész Gospodár*, — »Összetartás, testvériség, szabadság és függetlenség* Oroszország jegyzéket intézet a hatalmakhoz Ferdinánd megválasztatásának érvényéssége és Bulgáriába történt bevonulásának törvényessége ellen. Sándor muszkacár ellen aug. 23-án merényletet követeit el egy tiszt, aki revolverből kétszer lőtt a cárra, de nem találta. Hírek az országból. Milán király Tátrafüredről a fővárosba érkezett; onnan a Dunántúlra utazott, hol Sz.-Ivánon Zichy Jenő gf vendége lesz. A magyar nemzeti színház f. hó 21-én ünnepelte fenállásának 50 éves jubileumát. Magyarország fővárosának ezt a legrégibb Thália-templomát ugyanis 1837. aug. 22_én nyitották meg »Árpád ébredésé«-vel Vörösmarty Mihálytól és egy »Belizár« cimü német drámával Schencktől. Nagy tűz volt Dobóruszkán, ungvármegyebeli községben, hol 54 lakóház s 74 melléképület égett le a betakarított idei összes terméssel. A kárt 80.000 ftra becsülik. Uj rendjel. Őfelsége a király, úgyis mint ausztriai császár, »osztrák-magyar érdemjelvény* cim alatt uj ordót alapitott az irói és művészi érdemek jutalmazására. Az uj érdemrendet eddig már 10 jelese kapta a monárkiának, közöttük: Munkácsy Mihály, Benczúr Gyula festőművészek, Fraknói Vilmos dr. Keleti Károly dr. és Salamon Ferenc dr szaktudósok és írók, hazánkfiai. Az érdemjelvény áll egy nagy aranyéremből, előlapján az uralkodó mellképével s köriratával, hátlapján pedig »Literis et artibus« felirattal van ellátva. Az érem fölött a császári korona van aranyból. Az érem 45 millimeter széles szalagon függ s nyakban viselendő. Ezt az ordót nők is kaphatják. Szt.-István napján 52,662 vidéki vendég fordult meg ezidén a fővárosban. A »Bp. Hl.» értesülése szerint csak a 30 kros belépő-jegyekből 24.000 ft gyűlt be. Az összes bevétel 40—42,000 ft körül jár. A »Segítség* cimü emléklap jövedelme, minthogy az emléklap csak a jövő hó közepén fog megjelenni, fenti összegben még nem szerepel. A legutóbbi napfogyatkozás országszerte nagy viharok előzményével következett be. Falb Rudolf jeles természetbúvár jövendölése tehát, hogy t. i. földrengések lesznek, csúfot nem vallott egészen. Bár vallott volna 1 A legszomorubb tapasztalatok adtak keserves bizonyságot arról, hogy a természeti tünemények rejtett okai után kutató tudomány nem tapogatódzott teljes sötétségben. Különfélék. (A mi szomorúságunk évfordulója.) Pénteken múlt egy éve, hogy lapunk alapítója és tizenhét éven át ügybuzgó szerkesztője, Borúth Elemér meghalt. Sírja azóta begyöpesedett; de emléke ... az nem fél az idők mohától, a koporsóból kitör és eget kér. Borúth Elemér neve a magyar költészet és irodalom egén csillagfényben ragyog. Hátrahagyott munkái, ezek között a kor divatán felül álló költeményei, mind megannyi drága gyöngyszemek, melyekben szép lelkének fénye örökké tükröződik. Ki volt Borúth Elemér; mily magaslatára jutott a magyar parnasz- szusnak ; mely halhatatlanoknak jutott örök társaságába: azt mérlegelni, meghatározni nem a mi hivatásunk. Az — élet- és jellemrajz írójának lett immár a dolga. Mi gyászoljuk az ő emlékében a felejthetetlen jó barátot; a fáradhatatlan szerkesztőt, kinek kezében az irótoll oly váratlanul ketté tört; a lánglelkü költőt, kinek lantja örökre elnémult. Kebelbarátaival évről-évre felkeressük drága pormaradványait; felfrisitjük korhadó fejfáján az emlékezés koszorúit s meg-megujitjuk sírjánál a halálra vált jő barátnak tett fogadásunkat: hogy a kezéből átvett ügyet híven mint ő, s példája szerint lelkiismeretesen, a közügy napszámosaihoz illő önzetlenséggel fogjuk szolgálni. Kedves Elemérünk! Legyen örök áldás és béke hiv emlékezeteden ! (A király útja.) Őfelsége szeptember 11-én a reggeli órákban érkezik vármegyénk területére. Az udvari vonat az nap d. e. 9 óra 45 perckor lesz a t. terebesi vasúti állomáson, ahol a múlt számunkban megirt módon főispán Öméltósága fogja a legmagasabb vendéget rövid beszéddel üdvözölni. Általános kihallgatás, valamint a közbeeső vasúti állomásoknál küldöttségi fogadtatás nem lesz. Sőt a törvényhatósági, egyházi és világi küldöttségeket sem fogja a király külün fogadni, hanem szeptember 11-én déli 12 órakor, az összes küldöttségeket Őfelségének terebesi elfogadó termébe főispánunk vezeti föl s csak is ő intéz a királyhoz hódoló beszédet. Szeptember ti., 12- és 13-án Őfelsége udvari ebédet ad ; 14-én esteli 6 óra 30 perckor a legfőbb hadúr vármegyénk területéről már Dévára indul. A fentebbiek szerint
