Zemplén, 1887. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1887-07-03 / 27. szám
a teremben szükséges kellékek kölcsönzéséért, végül Schmidt Lajos urnák a Gutenberg kép rajzolásáért hálás köszönetünket nyilvánítani. S.-a.-Ujhely, 1887. junius hó 28-án. Jurcsó Ágoston, Werner Miksa, egyl. pénztárnok. egyl. elnök. Nyílt számadás. A folyó évi május hó 3 i-én Varannón megtartott műkedvelői előadásról számadásomat van szerencsém a t. közönséggel következőleg közölni. Színházi jegyekből befolyt 168 frt 80 kr. Felülfizetések: Ruzsicska Ferenc 3 ft, Métely János I ft 50 kr., Nyeviczkey Pál 1 ft, Kazinczy Arthur I ft, Walkóvszky János 1 ft, Füzesséry Gyula, Kasztriner Mór, Kovácsy Gyula, Lehóczky Sándor, Oroszy Miklós, Rozenthál Nándor, Szendey Lipót, Szoták István 50—50 krjáva'. Összes bevétel . . . 180 ft 30 kr. A kiadás összege . . 140 ft 90 kr. Marad tiszta jövedelem 39 ft 40 kr. azaz harminckilenc forint 40 kr., mely összeg tek. Pereszlényi István városi föbiró ur kezeihez, a kisdedóvó alaptőkéjéhez leendő csatolás tekintetéből átszolgáltatott. Varannón, 1887. évi junius 27-én. Tóth Árpád. Meghívó. A magyar szent korona országainak vörös kereszt egyesülete s. a.-újhelyi választmányának t. c. tagjait van szerencsém a f. é. julius hó 4-én, d. u. 3 órakor S.-a.-Ujhelyben a megyeháza kis termében tartandó ülésre, tisztelettel meghívni. S. a. Ujhely, 1887. junius 30 án. IDr. Cliyzex Kornél, fiók-egyesületi elnök. TAartTG-YI ROVAT. Tanügyi értesités. A s.-.a.-ujhelyi izr. elemi népiskolában az 1886—87-iki évzáró vizsgálatok a következő rendben fognak megtartatni: Julius 3-án d. e. 8—12 óráig az I. és II., d u. 2-6 óráig a III. és IV. fiú oszt. héber vizsgálata. — Julius 5-én, d e. 8—12 óráig az egyesitett I. és II. leányosztály, d. u. 2-6 óráig az egyesitett III és IV. leányosztály vizsgálata. — Jul. 6-án, d. e. 8—12. az I., d. u. 2--6. a II. fiu-oszt. vizsgálata. — Jul. 7-én, d. e. 8—12. a III. — d. u. 2—6. a IV. fiu-oszt. vizsgálata. E vizsgálatokra az iskolalátogató gyermekek t. szüleit és a tan- ügybarátait tisztelettel meghivja: az igazgatóság. Tanügyi Értesítő Tokajban Villányi Henrik magán tan- és nevelő-intézetében az évi záró vizsgálatok múlt hó 21, 22 és 23-án tartattak meg. Az intézetnek ez volt első évi nyilvános vizsgálata, melyen a nagyszámmal jelenvolt szülők, iskolaszék! elnök s tanügybarátok örömmel győződtek meg arról, hogy az intézet komoly gyakorlati irányt követ, nem nevel szajkókat, hanem helyes tanítási módszere megösmerteti növendékeit a tárgygyal, a feladat lényegével, s önálló gondolkodásra szoktatja őket. Az iskolaszéki elnök s tanügy iránt érdeklődők nem is késtek a látottak s hallottak fölött teljes megelégedésüket nyilvánítani. A szép sikert fölmutatott intézetet, melynek a lefolyt iskolai évben 48 növendéke volt s jövőre ha kellő számmal lesznek jelentkezők, fölállítja az internátust is, jó lélekkel ajánlja a szülők figyelmébe: Egy tanügybarát. Megnyitó beszé d.*) Az alakulóban lévő ,,s.-a.-ujhelyi könyvnyomdászoknak átutazó pályatársaikat segélyző és önképző köre“ által f. 1887. évi junius hó 26-án a Csernyiczki-féle vendéglő éttermében rendezett versenyszedés alkalmából irta és elmondotta Werner Miksa, a „Zemplén“ könyvnyomtató intézet művezetője. Mélyen tisztelt közönség! Engedjék meg, hogy mielőtt a versenyt megkezdenők, pár szóval ösmertessem a könyvnyomtatás feltalálásának rövid történetét. * # * Számtalan eszközt talált föl és szerkesztett az ember céljai számára; az erdei lakónak első parittyáján és hurokján kezdve, a mai kor hatalmas erőgépjeig; a mozdony, a gőzhajó, a bámulatra méltó villanyos táviró, az üvegből készült mesterséges szem, a melylyel az ember a min- denség rejtekeit átkutatja és a mellette lévő láthatatlan parányokat felismeri; a művészileg ösz- szeállitott munkagép, mely ruhánkat fonja és szö*) Ez egyszersmint a versenyző betűszedőknek verseny- cikkül szolgált. vi: az emberi észnek mindmegannyi remekművei. Mindezek közt azonban a könyvnyomtatás, illetve a könyvsajtó a legnemesebb műszer, amennyiben nemcsak a mindennapi élet szükségletének szolgál, hanem a szellemi munkásságnak, a művelődésnek, a felvilágosultság- és a polgárosodásnak is eszközlője. A mi jót, szépet és hasznosat az emberi szellem teremt, azt a sajtó ezer nyelven hirdeti és mindnyájunk közös tulajdonává adja. Sajtó nélkül mindenben : a tudományban és művészetben, a mütani szakban és általában a népmüveltségbcn nem állanánk ott, a hol ma állunk. A mig az emberek csak drága Írott könyveket használtak, tudománynyal és műveltséggel csak az előkelők bírtak. A nagy tömeg nélkülözte azt. így volt ez nálunk a könyvnyomtatás feltalálása előtt; igy állott a dolog a ó-korban a görögöknél és rómaiaknál. Meg azután az a magas műveltség, mely által eme két nép és főleg az első, kitűnt, mégis csak leginkább a metropolisban honolt. Ott gyűltek össze a bölcsek, tudósok, költők és szónokok. A régi Athénben és Rómában is voltak már könyvkereskedők és Üzletszerű könyvmásolók. Ha a könyvkereskedőknek valamely munka több példányára volt szüksége, száz és több má solót fogadott föl és egyet, ki a szöveget mind nyájának egyszerre tollba mondotta. Ez volt ar egyetlen sokszorosító mód, mely a könyvet vá sárló közönség akkori számához képest bizonyára kielégítő volt. Ama időben egy könyvtár dúsgazdag vagyon volt. Hires tudósok 10—20 könyv birtokában szerencsésnek érezték magukat s olykor maguk is a másoláshoz fogtak. Egy bibliát ezer arany forinttal fizettek. Kéziratok ajándékozása páratlan nagy jószívűségnek tekintetett. Atyák leányaiknak kéziratokat adtak hozományul; az adósok kéziratokkal törlesztették tartozásaikat s a haldoklók egy-egy könyvről külön végrendelkeztek. A 15. század vége felé a szellemi élet éledni kezdett s mindinkább növekedett. Ekkor lépett életbe a könyvnyomtatás, mint az emberi szellem újabb vívmánya és a dolog állásának egyszerre kedvezőbb fordulatot adott. Határozatlan időszakon át az írott szó volt a szellemi közlekedésnek egyedüli módja az emberek között; mig végre a termékeny, világtörténelmi jelentőségű eszme utat tört magának és a szót mütani utón a mozgatható betűk segítségével sokszorosította. A könyvnyomtatás feltalálója, mélyen t. közönség, a málnzi születésű Gutenberg János volt. A németeken kívül a hollandiak is maguknak tulajdonítják a könyvnyomtatás feltalálását s Laurenz Janzoon Costert, vagyis egy János nevű sekrestyésnek a fiát, Lőrincet, említik annak föltalál ójául. Az egész dolog azonban*) későbbi időben keletkezett mondán alapul és valódisága mivel sem bizonyítható be. A valódi föltaláló Gutenberg János volt első, ki a mozgatható betűket használta, amennyiben t. i. a táblákba metszett betűket szét- fiirészelte és azután tetszés szerint más és más szavak képzése céljából újra összerakta. Az első könyvsajtót is ő találta föl, mely igen hasonlított a mostani borsajtóhoz. A föltalálás éve és helye nem állapítható meg biztosan, (körülbelül 1440—1450-ben történhetett), mert Gutenberg majd Strassburgban, majd Mainzban tartózkodott és eleinte csak egész lapok lenyomásával foglalkozott; de meg kétségtelen, hogy találmánya fokozotosan emelkedett és fejlődött, amennyiben ő majd a betűk formájának, majd a nyomtató festéknek javítása által annak tökéletesítésén szünet nélkül munkálkodott. A betűket előbb fából, később aztán ólomból is készítette, csak azt nem tudjuk, öntöttek, vagy metszettek voltak-c betűi. Mainzban »zum Junge« cimü könyvnyomtató műhelye még ma is fennáll. E század második felében, vagyis 1856-ban egy beomlott pincehelyiségben találtak egy sajtó-keresztfát »J. G. 1441« bevéséssel. Valószínűleg Gutenberg János első sajtójának utolsó maradványa, állítólag a legelső fabetiik nehányával; körtefából készült mintegy 4 cm. hosszú négyszögíi pálcácskák azok, a felső végükön kilyukasztva, hogy jó erősen összeköt- hetők legyenek. Ezen legnemesebb találmánynak, a könyv- nyomtatásnak hőse Gutenberg János, nem épen kedvező anyagi körülmények között, meghalt 1467-ben. Hogy azóta mennyire haladt a könyvnyomtatás, illetve a sokszorosítás, azt a t. közönség igen jól tudja, tehát fölösleges dolog lenne arról e helyen bővebben szólani. * / í í És most föl pályatársaim a versenyre! Mutassuk meg, hogy a mi öreg pátrónusunknak, Gutenbergnek, méltó utódai vagyunk. Fárasztó munkálkodásunkban adjon mindenkorra erőt, kitartást az ő nagy szelleme 1 *) A verseny-szedés alkalmával az első nyertes jelen cikket eddig szedte. Tehát öt negyedóra alatt 74 sort. Nyilt-tér.*) A »Bécsi Biztositó Társaság” azon emberbaráti nemes tényeért, hogy felerészben kiskorú gyermekeim, másik felében pedig Kántor Mihály ügyvéd ur tulajdonát képező és tűzkár ellen csakis utóbb nevezett ügyvéd ur által biztosított és megégett közös bórházunknak gyermekeimet illető felerésze utáni biztosítási összeget egyszerű kérelemre minden vonakodás nélkül kifizette, igy a nyilvánosság előtt mondok hálás köszönetét. Vass Imre, Özv. Antalfí Jánosné, mint a kiskornak képviselője, mint kiskorú Sándor, Gizi, Judit gyermekeim anyja Erzsébet és Vilma. Magyarország leghíresebb s legszén- r savdúsabb ásvány vizei, a ^ SZOLYVAI és POLENAI mely savanyúvizek, borral vegyítve, a legkellemesebb üdítő italt nyújtják; gyomor- és idegbajokban gyors es kitűnő segélyt adnak; tüdő-, hörgbántal- maknál, hugycsöhólyag hurutoknál es járványos bategségek alkalmával kitűnő gyógyszert képeznek. — mindenkor megrendelhetők i munkácsi uradalmi ásvanyvizbérlönél Iji irrjjjíiázííii: s kapható jelesb gyógyszertárakban, lüszerkereskedésekben és vendéglőkben is *) E rovat alatt közlőitekért nem vállal felelősséget a szeri. Szerkesztőségi posta. pr.-nek. Ön a községi közgyámoket ,a vármegye egye» dűli mostoha gyermekeidnek nevezi hozzánk küldött cikkébeii azért, mert róluk a vármegyei tisztviselők nyugdíjintézete nerlt gondoskodott. Hiszen nem is gondoskodhatott. A községi közt gyám nem vármegyei tisztviselő, hanem csak tisztviselő a vár» megyében. Társuljanak önök is, már t. i. a közgyámok, vagy olvadjanak be a községi jegyzők nyugdíj intézeti szövetkezek tébe. Ha államosittatnék a községi és vármegyei közigazgatás^ igaz, hogy egy kalap alá tartoznánk. De ma még milyen tátongó mélység sóhajtása az a rövidke — ha ? Sz. L. urnák — Budapest. Kéziratának a szedésre fel* aprózott második fele szerkesztőségi helyiség-változtatás alkal) mával (egy kis fiókból két nagy fiókba hurcolóskodtunk át) csonkulást szenvedett. Az igy támadt hézagokat kénytelenek voltunk, csak úgy találomra, kitölteni. E merényletünkért bocsánatát kérjük. Felelős szerkesztők: , PAYZSOSS ANDOR és HORVÁTH JÓZSEF. Főmunkatárs: DONGÓ S7. GÉZA. Kiadótulajdonos : ÖZV. BORTTTH ELEMÉRNÉ. 873. sz. Pk. 1887. Árverési hirdetményi kivonata A nagy-mihályi kir. járásbíróság, mint tkönyvi hatóság közhírré teszi, hogy Leskő Mihály végrehajtatőnak Gajdos Frankó Mihály végrehajtást szenvedő elleni 48 frt tőkekövetelés és járulékai iránti végrehajtási ügyében a s.-a.-ujhelyi kir. törvényszék (a nagy-mihályi kir. járásbíróság) területén lévő, Rákócz község határában fekvő, a rákóczi 97. sz. tjkvben A I. 3—17. sorszámok alatt foglalt 7/I6-od urb. külingatlan- Ságból Gajdos Frankó Mihályt illető jutalékra, és a rákóczi 185. sz. tjkvben A I. 1—2. sorszámok alatt fele részben Gajdos, máskép Frankov Mária férj. Sziszák Mihályné, Gajdos, máskép Frankov Anna férj Henczovszki Mihályné és másik felerészben Janosko András és Janosko Mária férj. Juhász Mihályné tulajdonául felvett urb. belsőségre az árverést 85 frt- ban s illetve 338 frtban ezennel megállapított kikiáltási árban elrendelte és hogy a fennebb megjelölt ingatlanok az 1887. évi augusztus hó 26-ik napján délelőtti 10 órakor Rákócz község házánál megtartandó nyilvános árverésen a megállapított kikiáltási áron alól is eladatni fognak. Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlanok becsárának io°/0-át, vagyis 8 forint 50 krajezárt s illetve 33 forint 8 krajezárt o. é. készpénzben vagy az 1881. LX. törvénvezikk 42. §-ában jelzett árfolyammal számított és az 188 [-ik évi november i-én 3333. sz. alatt kelt igazságügyminiszteri rende* let 8. §-ában kijelölt óvadékképes értékpapírban a kiküldött kezéhez letenni, avagy az 1881. LX. t. ez. 170. !j-a értelmében a bánatpénznek a bíróságnál előleges elhelyezéséről kiállított szabályszerű elismervényt átszolgáltatni. Kelt a nagy-mihályi kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóságnál, 1887. évi junius 18-án. Olcsváry Bertalan, kir. járásbiró.
