Zemplén, 1887. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1887-08-07 / 32. szám

1029. szám. A sztropkói járás j'öszolgabirájától. Pályázati hirdetmény, Máthé Ede kelesei körjegyző a nagyméltó- ságu belügyminisztériumnak f. évi 18509. számú jogerős határozatával hivatalától elmozdittatván, ezen ekként üresedésbe jött körjegyzői állomásra a melyhez 15 kis község tartozik s 600 ft évi fizetés, 150 ft lakbér, 56 ft irodai általány és természetbeni avagy a községekkeli megegyezés folytán megváltható fuvarjárandóság jár, ezennel pályázat hirdettetik, s ezen üresedésben lévő kör­jegyzői állomásnak választás utjáni betöltésére Kelese községébe mint a kör székhelyére az ot­tani iskolai lakba a választás határidejéül folyó évi augusztus hó 30-ik napjának délelőtti 10 órája kitüzetik. Felhivatnak mindazok, a kik ezen állomásra pályázni óhajtanak, hogy 50 kros bélyeggel ellá­tott jegyzői képesítési és viseleti bizonylataikkal felszerelt kérvényeiket az alólirott főszolgabíróhoz folyó évi augusztus hó 28-áig annál bizonyosabban benyújtsák, minthogy a később beérkezendő pá­lyázati kérvények figyelembe vétetetni nem fognak. Sztropkó, 1887. évi julius hó 29-én. Évva Kálmán, főszolgabíró. 8212. sz. Zemplénvármegye alispánjától. I. 10 főszolgabírónak. Körözés s eredmény esetén jelentéstétel vé­gett kiadatik. S.-a.-Ujhely, 1887. aug. 1. Alispán távoliétében: Viczmándy Ödön. főjegyzö. (Másolat). 2163. k. i. 87. sz. A s.-a.-ujhelyi járás föszolgabirájától. Tek. alispán ur 1 Köröz tetés végett hivatalos tisztelettel jelentem, hogy f. évi május 27-én éjjel Kovács József 13 ik szá­mú városi rendőr a főutcán egy 8 éves heréit, sötét pej lovat bitangságba talált s miután gaz­dája annak átvételére a szabályszerű közhirretétel után sem jelentkezett, élelmezésre a városházán helyeztetett el. S.-a.-Ujhely, 1887. jun. 10. Dókus Gyula, főszolgabíró. II. 2554. 87. sz. (Másolat). A s.-a.-ujhelyi járás főszolgabirá- jától. Domb Leopold Blazervai (Galiczia) szüle­tésű a nmélt. belügyminisztérium 2071/VI. k. sz. alatt kelt harmadfokú határozatával 300 frt pénz­bírság és 2 havi elzárás, nem fizethetés esetén még 15 napi elzárásra Ítélt egyén, ismeretlen helyre eltávozván, megkerestetnek ennek folytán a hazai összes hatóságok, miszerint nevezettet az alábbi személyleirás alapján nyomoztatni, fel­találás esetén a legközelebbi járás főszolgabírói hivatalhoz átkisérni szíveskedjenek, honnan neve­zett a s.-a.-ujhelyi járás főszolgabírói hivatalához lesz átszállítandó. Személyleirás : Domb Leopold ; Blazerva (Galiczia); 37 éves, izr., nős, ügynök. Termete: magas, erős; arca: hosszas; arcszine : barna; haja: fekete; homloka: magas; szemöl döke : fekete ; orra: rendes ; szája : rendes ; fekete körszakála ; nyelvismerete : német és tót; ruhá­zata : tisztességes polgári ruha. Kelt S.-a.-Ujhely, 1887. jul. 29. Dókus Gyula főszolgabíró. S.-a.-Ujhely, 1887. aug. 7* A nemzeti művelődés úttörői között Besenyey György és társai magyar testőrök vívták ki a nemzet örök háláját. A vélet­len különös játéka, hogy a nagy ébredés első sugarai éppen onnan kezdtek deren­geni, a hol a puha párnákat készitgették, hogy azokon a magyarnyelv és irodalom örök álomra szenderedjen. Azóta egy század repült el, a nemzeti genius diadal­maskodott, a nemzeti nyelv kortársaival egyenlő színvonalra emelkedett; a tudomány és az emberi érzelmek minden nyilatkoza­tai hü tolmácsává fejlődött, a kunyhótól felemelkedett a magas körök szalonjaiba; a nemzeti irodalom versenyre kél bármely müveit nyugati népcsaládnak szellemi ter­mékeivel. De ha a nemzeti kegyelet hervadhat- lan babérait érdemelték ki azok, akik azt a hanyatlás lejtőin megmentették, úgy két­ségtelen, hogy a nemzet panteonjába azok­nak nevei nem kevésbé méltó helyeken fog­nak tündökölni az utókor előtt, akik a köz­művelődés és népnevelés felvirágoztatásával, a müveit nemzeti nyelvnek a magyar korona határain a legszélesebb körökben elterjedé­sére az utakat megnyitják. Az alább közlötteknek nincs szükségük kommentárra, legékesebben szólnak magok a tények, melyeknek apostolai előtt min­den igaz hazafi örömmel emel kalapot. Beszámoló. T Tflke-Terebes 1887. julius 2Í4. Az itteni állami el. iskolában ma záródtak be az ajtók a nagy nyári szünidőre széjjelbocsá- tott tanuló gyermeksereg mögött, s beállt a pi­henés időszaka, mely részint a munkában kifáradt testi-lelki erők helyrepótlására, részint pedig a következő uj tanévi munkához szükséges fris erők gyűjtésére szolgál. S ily későn ! mondhatják sokanu Hát bizony későn egy kissé, de ennek is megvan a maga oka; mely azonban nem olyan, hogy róla a nyil­vánosság előtt szólani érdemes volna, fordítsuk inkább tekintetünket az évzárás alkalmából föl­merült egy pár olyan mozzanatra, mely a nagy közönséget bizonyosan érdekelni fogja. Egy nem magyar ajkú népes helység, mely­nek négy tanítóval biró zsúfolásig telt népokta­tási intézete a magyar nemzeti egység, nyelv és szellem érdekében több mint egy évtized óta rendszeres következetességgel küzd, s mely in­tézet csak a lefolyt 1886/7-ik tanévben is 393 tót muzsafinak gyújtott szövétneket a művelődés és hazaszeretet terén, érdemel egy kis figyelmet. Junius hó 26-, 27-, 28- és 30-ik napjain tar­tattak az évzáró vizsgálatok. Ezek alkalmából ki kell emelnünk gróf An- drássy Tivadar orsz. gy. képviselő ur és neje Öméltóságáiknak azt a különösen kegyes és az 12. Az országos vagy községi közmunkákat teljesítő fuvarok. 13. Hivatalos működésben eljáró s egyházi jelvénynyel ellátott lelkészek fogatai. 14. Temetkezési meneteknél és bucsujárá- soknál használt fogatok, ha csoportosan és egy­házi jelvénynyel mennek, 15. A templom, iskola és papiak építésére ingyen kiszolgáltatandó fuvarok. 16. A tűzoltói fogatok, midőn a vész szín­helyére sietnek vagy onnan viszatérnek. 17. Minden mezőgazdasági célból közlekedő fogatok vagy hajtott állatok azon határon belül, melyhez tartoznak. 18. Személyek általában. 19. A községből kimenő fogatok és hajtott állatok. 20. A vámtulajdonos által önként vámmen­teseknek elfogadott állatok és fuvarok, ide értve mindazon vámmentességeket is, melyek magánjogi szerződéseken vagy egyezségeken alapulnak. 21 Mindazon szállítmányoknak és fuvarok­nak, melyek a fentebbi 4, 5, 6, 8, 9, IO, 11, 12. és 15. pont alattiak szerint vámmentesek, megfe­lelő igazolványnyal kell birniok. Ezen miniszteri intézvényben foglalt tariffa és a vámmentességet élvező fuvarok 21 pontban feltüntetett kimutatása a „Zemplén« hivatalos lapban közöltetni és a tokaji járás föszolgabirájá- nak, valamint a tokaji kincstári igazgatóságnak a szükséges közhirrététel és további megfelelő el­járás végett kiadatni határoztatott. 215/8843. sz. Olvastatott a közm. közle­kedési minisztérium f. évi 18571. és 25593. sz. a. kelt intézvénye, melylyel S.-a.-Ujhely közön­ségének a kövezetvám öt évre leendő meghosz- szabitása iránti kérvényét öszes csatolmányaival együtt a meghoszabbitás kérdése feletti megyei határozat meghozatala s a hozandó határozatnak szabályszerű kihirdetése és a netalán az ellen be­érkező folyamodásoknak együttesen leendő felter­jesztését rendeli. A felolvasott kegyes intézvény, valamint S.-a.-Ujhely község folyamodványa tárgyalás alá vétetvén, minthogy a csekély vagyonnal biró köz­ség évi kiadásai a lakosság tetemes megterhelte- tésével van jelenleg összekötve, mely miatt a községnek mint a vármegye és a mindennemű kir. hivatalok középpontjának a kor igényeinek megfelelő állapotba való helyezése és kikövezése csakis a kövezetvám további engedélyezése mel­lett lesz foganatosítható, ezen vámszedésből befo­lyó öszegek eddig is kövezési hasznos beruhá­zásokra fordittattak: a bemutatott kérvény azon véleményes előterjesztéssel határoztatott a nagy- méltóságu belügyminisztériumhoz felterjesztetni, hogy a S.-a.-Ujhely községnek újabb engedélylyel nyert kövezetvámszedési jogosultságát újabb öt évre meghosszabbítani kegyeskedjék. Miről a megye közönsége tudomás vétel utján a »Zemplén« cimü hivatalos lapba és ezen határozatnak a hirdetést igazoló lappal és a netán beérkező felebbezésekkel együtt a nméltóságu m. kir. belügyminisztériumhoz leendő felterjesztésére a megye alispánja utasittatik. Kelt mint fent. Jegyzetté: tb. főjegyző. Kiadta : Vic*mámly Ödön, főjegyző. mához tartozik, nem kevésbbé ismeretes alak, mint »Húsz papa*, buzgó apostola a tátrai kul- tusnak, sőt ha itt időzik is, megszálja a vendég- szeretet és akkor aztán amint mondják : folyik a pezsgő a „József lakban.« Megérkeztünk. A fogadó éttermén áthaladva, tágas verandába kerülünk és lábaink előtt terül el ,Tátra gyöngye« a csorbái tó. Aki még nem látta, képzeljen magának egy 50 holdas szeplő­telen toalett tükröt, a melybe a mosolygó tiszta ég tekintget, elárasztva kékes-zöld zománcával a tükör felszínét, keretén villák és gloriettek, törpe fenyők és az alpesi világ különféle tenyészetével szegélyezve, koronáján pedig a Tátra »et Comp.« méltóságteljes szobrait elhelyezve. A túristanők különösen kedvelt tájképe; vannak, kik az egész évadot is itt töltik. Szemle után a társaság egy része siet körülgyalogolni, mások Stanley módjára körül kánoézni a tavat és ha a kíváncsiság 10—20 méter mélyébe tekint, átlátszó tüköré mintha azt felelné: »nincs mit eltitkolnom, nincs mit elrej­tenem.« Valóban e gránitkönnyek a növény- és állatországnak nem adnak életet. Következik a tabeldó, könnyen ismerkedünk olyanokkal, akiket talán sohasem fogunk ismerni; a társalgás természetesen a tó nagyszerűségei kö­rül folyik, egy sokat látott és élénk emlékű tu­rista érdekes esetet beszél a tó történetéből, ne­vezetesen hogy a hetvenes évek elején a jeget bérbe vették és a jég nem kevesebb mint 42 ezer forintot jövedelmezett egy télen (ugyan hány por­ció fagylaltot kellett kiárulni, hogy a vállalkozó meg ne bukjék ?) * * * A tarpataki vízeséshez Tátrafüredet útba ejtve, szokták a turisták kirándulásaikat megtenni. A Tátra ismét madártávlatban van és szerencsére verőfényes napsugarak apasztják a horpadt tete­jébe összeverődött lavinákat. Az Alsó-Smekszre vezető hosszú fenyő-sugár utón azonban kedve­zőtlen hangulatot kelt az egyik oldalon nagyobb terjedelmű kiirtások. Alsó-Smeksz, O-Smeksz, Uj-Smeksz ......... Technikai méretek, esztétikai rajzok, melyeknek vannak fényesebb sétányai, melyeknek pavillonjai vannak kevesebb szimetriával elszórva, és több pompával kiállítva, nem turistái albumba való kérdések, különben is mire Uj-Smekszre eljutunk, a két előbbi elmosódik az emlékezetből, — az örökös sveicerei mellett szinte jól esik a szemnek itt Dr. Sontag gótstilben épült vizgyógyászatát szemlélni, mely e célra a leggazdagabb műkész­letekkel van berendezve, az idegesek, tüdő- és vérbajokban szenvedők részére, kik mintegy 15 pompás és a gyógykezelésnek megfelelően ellá­tott lakosztályokban helyeztetnek el. A gyógy­intézettől jobbra sürü fenyvesektől egészen el­rejtve fejedelmi fénynyel épül József főherceg nyaralója, már csaknem be van fejezve, sőt egy fővárosi lap, mint egészen készet írja le, pedig még csak most készülnek javában a freskók ; a park díszítése sincs befejezve (ez már olyan zsur­nalisztika licencia.) A fenyvesek ezen zöld labirintjaiban való­ságos rózsaszínű élet kering. Mintha mindenki ott lent hagyta volna örökre az »atra curát“ a 3000 láb mélységbe, mintha örökké tartana a fürdői szezon, oly derült kedélylyel hullámzik e tarka elem reggeltől estig össze-vissza. Itt csak a Tátra komoly. Hát még a toalettek! néha azt hinnénk, hogy a makkao-kártya négy dámái elevenedtek fel rokokkó jelmezükben. Az öltözködés különben a fürdői élvezetek egy kiegészítő része ; bál, szín­ház, kirándulás, kroki, látogatás, mindegyiknek megvannak saját színei. Továbbá egyik kedvelt sport a halászat is, az ilyen elsőrangú fürdőkben ugyanis mindig szoktak úszkálni úgynevezett »aranyhalacskák*, melyeket élelmes halászok kö­vetnek, kik aztán néha igen szerencsés fogásokkal lesznek megjutalmazva. »No de hüvelybe a ce­ruzát turista, itt nem vagyunk a Huszparkba; nagyúri fogatok is megakadnak, ezekkel pedig nem jó tréfálni, — lovagoljunk hát fel a Tar­patakhoz.« * * * Különös egy fürdői gondolat felültetni itt, ahol gyalog is alig járhatni, urakat és dámákat, a kik soha lovon nem ültek. Ez már aztán alkal­mas rajtsur első leckére. Érzik ők azt jól, meg­látszik arcukon, hogy »Kavallerie ist keine Le­bensversicherungs-Anstalt* ; lehetnek különben a legbátrabbak, de a bátorság relativ dolog, mond­ják, hogy a legvitézebb szárazföldi katonát ha a tengerre viszik, ellágyul a vihar láttára. Végre is a »felülni vagy fel nem ülni* tépelődést egy pár izmos cipszer eldönti és nyeregbe feszül az ama­zon ; már most csak az egyensúly a fődolog. Az első fél órában minden jól megy, pompás vert utón halad a rögtönzött hegyi lovasság, a sürü bokrok között egy-egy pártában maradt csalo­gány még mégis énekli a menetet; a jobbra-balra kígyózó utakon egész társaságok vagy külön pá­rok tévelyegnek; férj, feleség, jó barát, vagy ba­rátnő ? ilyenek után a gentleman nem tudakozó­dik ; — de eljutunk két láb széles serpentinákhoz, Folytatás a mellékleten,

Next

/
Oldalképek
Tartalom