Zemplén, 1887. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1887-07-31 / 31. szám

ból kölcsönözhet hirtelen minden utánjárás nélkül annyi életet, amennyivel családját újra viheti, és ekkor nem örömest meg- igérheti-e azon mérsékelt kamatot, mely a legtöbb esetben a tőkével együtt is alig ér annyi pénzt, vagy legalább igen kevés­sel ér többet aratás után, midőn a vissza­fizetés történik, mint amennyit ért aratás előtt a kikölcsönzött búza vagy gabona- mennyiség, miután rendes években aratás után az élet ára tetemesen le szokott szállni. De nem csupán oly magtárak vannak, melyeknek jövedelmeik a részvényes tagok között osztatnak fel, hanem vannak olya­nok is, melyek jótékony célokra, egyhá­zak, iskolák, kórházak stb, fentartására alapittattak a nemesebb lelküek által, és aki már az ily magtárból kölcsönöz, midőn magán segít, segít a közügyön, s annak mintegy tudta és önmegerőltetése nélkül virágoztatójává lesz. Ne beszéljünk azért a szűk időnek ör­vendő fukarokkal a takarékmagtárak ellen, miután bebizonyult tény az, hogy mig a föld legsivatagabb tájain alig ismerik az országos éhséget nevéről is, addig termé­keny földünkre minden évtizedben legalább egyszer beköszönt a kenyérszükség, ami­kor nagyon jó a magtárak kiürítése által megmenteni ezreket a nyomortól, anélkül, hogy egy két köböl életért a szerencsétlen szükölködők kénytelenek volnának eltéko- zolni minden vagyonukat, mit olyankor ten- niök kell, ha takarékmagtárak nincsenek. Mennyi templom, pap- és iskolaház dí­szes fala, melyek kicsiny alapon kezdődő, de célirányos kezelés mellett tetemesen megnevekedett magtárakból emelkedtek, — mondom hány ily szent falak jdáltoz- nak, hirdetvén mi fontos, mi üdvös a ta­karékmagtárak alapítása ! Vegyük pl. Gö- mörben mennyi hasznot árasztanak a taka­rékmagtárak. A pelsőczi legnagyobbszerü takarékmagtárból a szegény özvegy tani- tónők várják jótékony adakozók által vá­sárolt részvényeik után mindennapi kenye­rüket, — az alsó-vályi takarékmagtár egy része arra van számítva, hogy jövőre a papi és tanítói fizetés ne az egyes hívektől, ha­nem ezen magtári alapból fizettessék. A bátkai, kálosai, tadnóti jótékonycélu mag­tárak uj templomok építésére alapittatnak, s örvendetesen növekednek; a szútóri és több egyházi magtárak jövedelmeiből az egyház szüksége fedeztetik, mindezek meny­nyi hasznot árasztottak már eddigelé, s mennyivel biztatnak jövőre! Kövessétek azért hazám minden vidékei a példát, állítsatok minél több helyen taka­rékmagtárakat, különösen ti szegényebb egyházak, ha egyházi jövedelmetek nincs, i szükségleteitek pedig sokak és nagyok, ál­lítsatok takarékmagtárakat, növeljétek a csekély alapot évröl-évre, hogy igy mind a nyájban levő szükölködőkön segíthesse­tek, mind a vallás és nevelés ügyét ugyan­azon eszközzel virágoztathassátok. — Most van pedig legalkalmasabb ideje a takarék­magtárak alapításának, midőn ugyan meg vagyunk rakodva búza és gabonabeli ál­dással, annyira, hogy egy-két véka élet ki­adás az egyeseknek nem nagy megerőlte­tésükbe kerül. Addig tegyünk azért, mig tehetünk, mig tart az Ur jó kedvének esz­tendeje ! Segítsünk magunkon, Isten is úgy segit ! ! Jí. P. A vármegye ^ülésterméből. (Folyt, és vége.) Olvastatott az alispán jelentése, mely- szerint a S.-a.-Ujhelyben s környékén tanyázó lovas katonaság elszállásolási időszakára vonat­kozó, a f. évi jun. hó 2-án 20,617. sz. a. kelt honv. minist, intézvény abbeli rendelkezését, hogy az alispánnak az 1886. évi 21. t. c. 58. § a n) pontja által is fentartott joga a katona elszálláso­lás körül csak a megszállandó községek kijelölé­sére terjedhet ki, nem pedig az elhelyezési idő­szak kezdetének és végének megállapítására is: oly korlátozásnak tarja, amely sem a régibb, sem pedig a fentebb említett újabb térvényben alapját sem találja; annál fogva az 1886. 21. t. c. 19, §-ának alapján az alispán és illetőleg a vár- megye jogainak megóvása tekintetéből 'az ügyet a törvényhatóság elbírálás alá bocsátja. Az idé­zett rendeletnek hatályon, kívül leendő helyezése iránt a honv. ministeriumhoz felterjesztés intéztetett. Szenczy László, tokaji volt főszolgabírónak fegyelmi ügye a belügyminister rendeletére újabb tárgyalás alá vétetvén: a 67,956. számú kir. be- lügyministeri rendelet megfelelő eljárás s jelentés- tétel végett az alispánnak kiadatott. Tokaj községnek az országos vásár-, vám- és halászati jogának eddigi' használati módját fentartani rendelő képviselő testületi határozata ellen a kir. kincstári uradalom részéről beádott felebbezés elutasításával Tokaj község képviselő- testületi határozata helyben hagyatott. Olvastatott a várm. főszámvevőjének jelen­tése, melynek kapcsán bemutatta az 1883., 1884., 1885. és 1886. évi zárószámadásokkal, és az 1887. évi költségvetések beadásával késedelmező közsé­gek névjegyzékét. E kimutatás alapján az abban foglalt községek birái és jegyzői ellenében a fe­gyelmi eljárás elrendeltetvén, egyidejűleg utasit- tattak a járási főszolgabirák, hogy a mulasztásban lévek költségére és a hiányzó munkálatoknak azonnal való teljesítése végett más alkalmas kö­zegeket helyettesítsenek s a fegyelmi eljárás ered­ményéről a szeptemberi közgyűlésig jelentést tegyenek. Az újhelyi járás főszolgabirájának abbeli je­lentése, hogy a szerbtövis kiirtására vonatkozó rendeletnek foganatott szerzett: tudomásul vétet­vén, a többi járások főszolgabirái ugyanazon tár­gyat felölelő jelentéseik beadására fölhivattak. A bodrogközi járás főszolgabirájának jelen­türelem, mert az bizony egy kicsit rátartós, nem könnyen tárja fel bájait; úgy tapad rá a sötét köd, mint valami féltékeny irigység, — a felhők és léghajók még mai napig nem kormányozha­tok. — Ilyenkor kint van a vendégsereg apraja- nagyja; az élelmes turista tanulmányozhatja őket, inig elszáll a köd. — A megelégedés példány­képe egy öreg ur (talán valami agglegény); ke­délyesen szelelteti hű pajtását, az öblös csibukot, pedert bajuszán a nyugalom honol, mig a Tátra megtisztul, a verebeket éteti valami kifli-morzsák­kal, úgy látszik hozzá szokott várakozni; végre is az élet várakozás, nincs hát mit sietni, ha közel a vége. Bellebb egy egész fészek mo­zog; a családi rendőr, a mama vesződik lépten- nyomon az ekszcedáló apróságokkal; bizony nagy hatalom az a fajérzék, még fürdözni sem enged nyugodtan. Egy másik mama pár anyányi le­ányát őrzi; minden mozdulatukon felismerhető, hogy nemcsak látni, de láttatni is szeretnének. — Az ilyen sok úri nép között megakad egy-egy érdekes magános alak is; ez már nehezebb rej­tély, itt már az emberismeret legfinomabb teleosz- kopján lehetne csak az örvénybe tekinteni. Való- szinüleg a csalódásnak valami kinos érzelmi üldözik. »Hohó! bájos túristanő; az ilyen emlékeket nem lehet olyan könnyen kifürödni, sokáig tolakodik még a távcső elé az fotográfiája, mikor a ha- havasok a zergét keresed.« Végre aztán valami kóbor szellő megkönyö­rül a természetimádók e fajta típusain, letépi a fátyolt a Kárpátok elbűvölő háromságáról, a Tátra, gerlachi és lomniczi csúcsok, mint három szikla­torony tartják a kék boltozatot, hogy valahogy a »Smekszek« tuskulánumaira rá ne ömöljék, melyek mint három fehér pont tekintgetnek ki a fenyvei sek zöld lombjai közül. Szép látvány. Menny­időnek kellett elrepülni, mig az izzó hullámok ki­ömlöttek e havas tölcséreken, mig annyira kihűlt, hogy a kánikulás nap forró sugarai sem olvaszt­hatják el kebléről a jégkérget ? . . . A tudósok megállapították, hogy ez megállapíthatatlan ; a bib­lia egy nap alatt leszámol azzal, amiről a geológ millió éveket olvas le. A turista nem tépelődik az ilyen dolgokkal, legfeljebb azt mondja : hogy mindez egy pillanat az örökkévalóságban és örök­kévalóság a földi ember időszámításában. Van egy hírneves festő, aki évek óta itt nya­ral ; azt mondják, bele szeretett a Tátrába, leg­méltóbb ideál egy művésznek. Nehéz, de hála- datos modelje a Tátra egy művész ecseté­nek . . . egy hihetetlen valóság, melynek arcára a tavaszt és nyarat nyomta rá a különc alkotás. * * * Most pedig »lébevol« Magas Tátra, isten ve­letek turisták; ti rohanjatok Tátra-Füredre, mi pedig utazzunk végig a Poprádvölgyön, lássuk e derék vármegye azon vidékét is, melyet még Lónyay-vasut sem áldott meg. »Und etvos Trankgeld dacue", szokta be fejezni rövid aktusát e vidéken a fiakker; tiszte­letreméltó kivételek ; nem mint sok helyen a ba­lekfogás a fő jövedelem-forrásuk; jó lovuk, jó ko­csijuk van ; nem kerget, de nem is áll ki az út­félen, emberségesen megszolgál, ákár jószágigaz­gatónak megfogadhatná, akinek domíniuma van ; téséből arról értesülvén a vármegye közönsége, hogy Riese, B.-Vécs, Pacsin, és K.-Tárkány köz­ségekben az ebdüh esetei fordultak elő: a vészé delem tova terjedésének meggátolására vonatkozó elővigyázati intézkedések megtétettek. S.-a-Ujhely város közönségének a kövezet- vámszedési jog újabb öt évre leendő meghoszab- bitása iránt benyújtott folyamodása a közmunka és köziek, m. kir. ministeriumhoz pártolólag fel­terjesztetett. A kir. kér. felügyelőknek tervbe vett újabb hatásköre több pontjában az alispáni jogkörbe vágván, a sérelmes intézkedések megváltosztatása végett ugyancsak a köziek, ministerhez felterjesz­tés intéztetett. S.-a.Ujhely közönségének abbeli folyamo­dása, hagy a katona beszállásolásoknál elnyerendő magasabb dijak élvezhetése végett S.-a.-Ujhely város a IV. díjosztályba soroztassék — pártolólag küldetett föl a honv. m. kir. ministeriumhoz. A mezőgazdasági előadók működésére vonat­kozó irányelvek a vármegye közönségével közöl tetvén a rendtartás pontozatainak megvitatása és a vonatkozó szabályrendelet megállapítása végett kiadattak a Viczmáudy Ödön főjegyző elnöklete alatt erre a célra kirendelt küldöttségnek. Olvastatott S.-a.-Ujhely város főbirájának folyamodása, melyben a vármegye területére meg­szavazott katonai beszállásolási */4 °/0 os pótadó­nak a jövő 1888. évre vonatkozó érvényét kimon­dani kéri. A vármegyei bizottsági tagoknak kiadott, jelen közgyűlést egybe hivó körlevélbe a szóban lévő tárgy fölvéve nem lévén : akövetkező évne- gyedes rend. közgyűlés tárgy sorozatába felvé­tetni rendeltetett Olvastatott a földmivelés-, ipar- és keresk. muzeum igazgatóságának a fővárosban létesítendő »kereskedelmi muzeum«-nak közgazdasági rendel­tetését ösmertő jelentése. A »Zemplén“ hivatalos részében fog közöltetni. Olvastatott Zombor község képviselő testüle­tének község-ház építés engedélyezése iránt be­nyújtott folyamodása s ennek kapcsán a vármegyei tiszti főügyésznek, főszámvevőnek és az államépi- tészeti kivatalnak véleményes előterjesztése; mik­nek alapján folyamodó közönség kérelmének némi korlátozással hely adatott. Egy konkrét ügyeset felebbezésének tárgya­lása alkalmából főjegyző indítványozta, hogy a postajárlatok fejlesztése tekintetéből a községek csoportosíttassanak. Az indítvány s megokolása közhelyesléssel fogadtatván, a kérdés javaslattétel végett a járási főszolgabirákkal s a várm.-i kir. államépitészeti hivatal főnökével közöltetni hatá­roztatok. Egy másik konkrét eset tárgyalásából folyó- lag pedig megsürgettetett a rév-tarifa-egységek revideálása- különösebben a gőzcséplö gépeknek kompon való átszállítása alkalmával szedendő rév- dij egység-árainak megállapítása végett, már ré­gebben kirendelt küldöttség, hogy a kérdés el­döntésének alapjául szolgáló munkálatát a követ­kező közgyűlésre mutassa be. (A küldöttség f. hó 28-án feladatának teljesítésében már eljárt. Szerk-) Zemplénvármegye közigazgatási bizottságának átirata folytán a közérdek szempontjából kívánatos­nak mutatkozván, hogy az illetékek és adók be­szedése körül szerzett tapasztalatokról a kir. adó­felügy előféléves jelentéseket terjesszen a vármegye közönsége elé, úgyszintén fontos okok javasolván azt, hogy a pénzügyi közegek is közigazgatási felügyelet alá helyeztessenek: ez érdemben a m. kir. pénzügy ministeriumhoz felterjesztés intéztetett. élénk bizonyítéka a szepességi nép munkás és be­csületes hagyományos jellemvonásainak. Poprádtól Késmárk felé éjszak-keleti irány­ban, tárul a gyönyörű és termékeny Poprádvölgy ; velünk siet hü utitársunk a Poprád-folyó, kifelé törekszik, miglen a hűtlen Dunajeczbe szakadva túl a Kárpátokon, Galicia síkjait termékenyítik hullámai. A történelem azt mondja, hogy e vidék volt az első magyar királyok legkedveltebb vadász- területe, — mai nap már a kultúra erősen szorítja ki mindkét oldalon a fenyveseket, tágul a völgy láthatára, de valószínű, hogy ahol egykor szilaj leventék délceg paripáikon üldözték a felvert va­dat, hol a bölény, szarvas és medvék kopja és ijjak döfésétől kileheltek; hol a kürt és tárgató érc-zenéjét százszorosán visszhangzotta a renge­teg, — egészen nyoma vész a daliás idők minden emlékeinek, zab és tatárka, ültemények silány adóalapjává alakul át. Pedig mily erőfeszítés kell hozzá, hogy az ilyen 45 fokú lejtőkön pár magot kicsaljon az emberi szorgalom; azt hinné az ide­gen, hogy ha malozsa szőlőt teremne, sem fizetné ki magát. * * * A történelem dicső emlékei fűződnek a kis­ded városokhoz, melyeken áthaladunk; hazasze­retet, ragaszkodás a szent koronához, — ősi jel­lemvonása a Szepességnek. Sok viszontagságon mentek keresztül: elzálogosítások, egyes kény­urak, de főkép a husziták rablóuralma számtalan­szor pusztitá, de újra meg újra kikéit hamvaiból, mint a főnikszmadár, újra virágzott ipara és Folytatás a mellékleten.

Next

/
Oldalképek
Tartalom