Zemplén, 1887. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1887-07-17 / 29. szám

A közigazgatási bizottságból. Vármegyénk közigazgatási bizottságának havi ülése f. hó 12-én volt főispán ur ő méltóságának elnöklete alatt. A tanácskozás lefolyását ezekben összegezzük: Az alispáni havi jelentés szerint, a középponti tisztviselők közül Payzsoss Andor árvaszéki elnök, Pekáry Gyula árvaszéki ülnök, Urbán Ferenc szol- gabiró egészségük helyreállítása végett fürdőre mentek. Farkas Dezső árvsz. ülnök és Vékey Oszkár számvevőségi írnok betegek. Rimay Lehel árvsz. igtató és Somogyi Gyula irattáros szabad­ságot élveznek. Helyettesittetésükről kellően gon­doskodva van. A közbiztossági állapotok nagyon megnyugtató hatást keltettek. Az őszi nagy had­gyakorlatok alkalmára rendbehozandó törvény- hatósági útvonalak tetemesebb rendkivüli kiadást igényeltek s e célra a vármegyei utfentartási alap­ból 2000 frt lett kiutalványozva. Az országos mozgó felülvizsgáló bizottság S.-a.-Ujhelyben f. hó 7-én jelent meg s ez alkalommal a vármegye io járásából 20 hadkötelest sorozott be. Ameri­kába vándorolt vármegyénk felvidékéről 54, haza jött 28 egyén. E havi jelentésnek tudomásul vétele után főispán ur méltósága mondotta el a homonnai, n.-mihályi, szinnai és gálszécsi szolgabirói hivata­loknak a helyszínén személyesen eszközölt meg­vizsgálása alkalmából szerzett tapasztalatait. A homonnai szolgabiróságnál örömmel észlelte, hogy az árvaügyek rendben vannak s ez Mándy István ottani szolgabirónak az érdeme. A szinnai szol­gabirói hivatalban példás rend uralkodik. A töb­biekben csak csekélyebb irodai hátramaradások voltak észlelhetők. A bodrogközi járás főszolga- birája Jeremiás Mihály hagyatékából folyólag a főispánhoz intézett s az ülés alatt érkezett folya­modásában önmaga ellen vizsgálatot kért. Ez ügyben elnöki utón fog intézkedés tétetni. Árvaszéki munkás ülnökeink elintéztek jú­niusban 1500 dbot. Főorvosunk havi jelentése a közegészségi ál­lapotokat szokatlanul kedvező színben tüntette föl. Csak a kanyaró (veres himlő) mutatkozik szórványosan Vidrányban és vidékén. A közhe­lyek 81 esetben képezték vizsgálat tárgyát, s a tultömött lakosok diszlokáltatása megtörtént. Az élelmi cikkek 74-szer vétettek vizsgálat alá.*) A kir. ügyész az év első feléről szóló fog­házviszonyokról tett futólagos jelentést. E szerint a rabok élelmezése, a felmerült és alaposnak bi­zonyult panaszok kellő orvoslata után, kifogásta­lan. A 280—300 között váltakozó létszámban csaK egy halálozási eset fordult elő. A kir. tanfelügyelő az évetzáró vizsgálatok eredményének felsorolásával foglalkozván, teljesen megnyugtató, sőt helyenkint igen örvendetes eredményekről emlékezett meg. Takács Péter és Kuttka Pál g. kath. lelkészeknek, úgyszintén Né­meth Nándor r.-bányácskai iskolaszéki elnöknek a népnevelés terén tanúsított és a magyar hazafias szellemű kultúra ügyében kifejtett önzetlen s ne­mes fáradozásaikért elismerés szavaztatni, több tanító pedig ugyanabban az érdemben való kitű­nőségéért anyagi jutalmaztatásra ajánltatni hatá­roztatok. Elszász Zsigmond tarczali tanító, aki­nek érdekes kázusát lapunk f. évi 21-ik számából jól ösmerik olvasóink, abbeli kérelmével, hogy magániskolát nyithasson, elutasittatott. Úgyszin­tén elutasittattak Fridmann Hermán és társai, ezé­*) Az újhelyi piacon rengeteg sok éretlen körte meg alma kínálkozik újabb vizsgálatra és elkobzásra ! Szerk. és saját tapasztalatokon alapuló tanulmányok ered­ményének bizonyul, és mint ilyen előnyösen kü­lönbözik hasonló hazai müvektől már azáltal is, hogy 1.) ennek kifejezett célja, Magyarország ne­vezetesebb gyógyitó helyeinek és forrásainak meg­ismerését a külföldi szakférfiak részére lehetővé tenni; és 2.) hogy a különböző gyógyitó hatások részletezését mellőzi. Ámbár az anyagcsere élettudományára vo­natkozó részt teljesen mellőzi s joggal utal e te­kintetben a megfelelő német balneológiái iroda­lomra, névszerint a balneotherapiára, mégis meg­óvja tudományos jellegét azzal, hogy mindjárt a beosztásnál olyan rendszert követ, mely az e téren uralkodó legmodernebb, de különösen a Német­országban elterjedt nézeteknek teljesen megfelelő. Áttérve ezután a mü rendszeres beosztásának jellemzésére és méltatva annak tudományos osz­tályozását, a következőkkel fejezi be ismertetését: »Leginkább megragad bennünket az alak és mo­dor, a mint Chyzer az egyes gyógyitó helyeket és forrásokat ecseteli. Itt nyilatkozik a szerző sa­játságos és nagy tehetsége; egynéhány határozott vonással plasztikus képet teremt, a melynél jobban az egy művész rajzónjának sem sikerülhetne ! A hol pedig kiválóbb részlethez jut, ott az ő saját­ságos szellemességével, Európa minden irányában tett hoszu utazásai alatt, emberekről és vidékek­ről szerzett ismereteinek felhasználásával, olyan elragadó, helyenkint költőileg színezett képeket vá­zol, hogy azt képzeljük, mintha régen ismert tá- jákat látnánk természetimen újra. Ez az, a mi a ki lakosok is, akik, mert gyermekeiket zugisko­láztatták, a reájuk kirótt birság miatt ügyöket e bizottsághoz felebbezték. A vármegye főpénztárnokának jelentéséből meggyőződés szereztetvén arról, hogy úti munka- váltság címén csaknem 40,000 ft, betegápolási pótadó címén pedig kerek számban 20,315 ft ak- tiv-hátralék mutatkozik : utasittatott a vármegye alispánja, hogy a közmunkahátralékokat az Önkéntes váltságosoktól azonnal hajtassa be, a kényszer- váltság-hátrálékainak pedig f. évi szeptember hó végéig leendő befizettetéséről gondoskodjék. A kir. adófelügyelő jelentéséből kitetszőleg az egyenes adók forgalma júniusban a múlt év ugyanazon hónapjához viszonyítva 5165 ft 57 kr- nyi kedvezőtlen különbözetet mutat. A közvetet­ten adók címén f. évi junius hónapban 19,962 ft 70Y2 kr. fizettetett be. Kint maradt 983,515 ft 78x/2 kr. Hadmentességi dij befolyt 335 ft 90 kr, kevesebb mint most egy éve, 82 ft 36 krral. Hát- rálék van e dij előírásánál 83,413 ft 81 kr. A jelenleg alkalmazott egyetlenegy kataszteri nyil­vántartó biztos idejének nagy részét külszolgá­latban töltötte el. A jelentés tudomásul vétele után több adó elő- és leírásra, ideiglenesen enge­délyezett adómentességre és fizetési halasztásra vonatkozó folyamodás s felebbezés nyert elin­tézést. A vármegyei kir. államépitészeti hivatal főnö­kének jelentéséből kiemeljük, hogy a Lasztócz- Gálszécs vonalán őszkor végbe menő nagy hadi fegyvergyakorlatokra való tekintettel a törvény- hatósági utakon s az ezeken elhelyezve lévő mű­tárgyak helyreállításán kettőztetett serénységgel dolgoznak s a fedő anyag már mindenüvé ki van szállítva. A községi úthálózatok kitatarozása azon­ban csigaléptekkel halad előre, miért is ez irány­ban a kellő szigorú intézkedések megtétettek. A kassa-jabloniczai államuton a pazdicsi határban lévő u. n. Busa-hid újjáépítése folyamatban van s szept. elsejéig befejezést nyer. A közmunka ledolgozása nagy erővel megindult s már is jelen­tékeny eredmények mutatkoznak. A tokaj-tarczali útvonal kiépítésének folytatása még e hónapban napi rendre kerül s az 5000 ftnyi államsegitség lehetőleg intenzive fog felhasználtatni, amennyiben az útszakasznak földmunkáját közmunka-erővel dolgozzák le.- Szép tett volt Tarczal város kö­zönségétől, hogy kőbányáját a jelzett célra ingye­nesen volt szives fölajánlani. Az építészeti hivatal főnöke arra az interpellációra adott feleletében, hogy a nagy-erdei rozzant hiddal mi fog történni, Ígéri annak f. évi szeptemberig leendő felépítését. A homonna barkói utón lévő görnyedt vén hid ügyében a hozzá intézett kérdésre pedig azt a megnyugtató választ adta, hogy az öreget egyelőre mankókkal fogja elláttatni. Elvi jelentőségű dolog is forgott szőnyegen. Ugyanis egy felmerült ügyeset alkalmából 24,380. számú leiratában kimondotta a vallás és közokt. minisztérium, hogy az 1868. XXXVIII. t. c. 35. §-ában körvonalozott iskolai adót, mennyiben az községi adóul tekintendő, a lelkészek nem kötelesek fizetni. (V. ö. 1886. évi XXII. t. c. 138. §-ával). A nyalábnyi folyó ügyekből felemlítjük még, hogy a s.-a.-újhelyi autonóm orthodoksz-szefárd izraelita hitközségnek »chevra kadischa* temetke­zési egyesülete által uj temető-nyitás, illetve régi temető nagyobbitás megtiltása ellen benyújtott felebbezése, hoszas tárgyalás után, a végből, hogy vájjon ezen kérelem a napi renden lévő közös temető-nyitás kérdésével kombinálva számíthat e kedvező auspiciumokra, véleményadás végett a vármegye tiszti főügyészének visszaadatni rendel­őmnek nemcsak sajátságos érdeket ad, hanem egy tárcának — a szó legkiválóbb értelmében — jel­leget kölcsönöz, hogy a mig a legkellemesebben szórakoztat, egyszersmind észrevétlenül és mégis alaposan megtanít. Az ismert elvnek, kellemeset a hasznossal összekötni, aligha sikerült még ezen a téren ily teljesen megfelelni, már azáltal is, hogy egyetlen leirást sem rekeszt be a nélkül, hogy a megfelelő javalatot és irodalmat a kelló figyelemben ne részesítené. És ezzel a legszembetűnőbb sajátságait ki­emeltük volna ez időszerű munkának, a nélkül azonban, hogy minden előnyét kellőleg ismertet­hettük volna. Az elmondottak után mégis azt hisz- szük, hogy eleget tettünk biráló kötelességünknek, annál inkább, mert ama hivatalos lobogó, mely alatt a könyvpiacon megjelent és a bőkezű kiál­lítás, melyről két ministérium is gondoskodott, mindenki előtt méltán megszerzendőnek fogja fel­tüntetni. Különben, ha a m. kir. vallás- és köz­oktatási minister őnagyméltóságát szellemi mun­katársainak megválasztásában ezután is ilyen sze­rencsés tapintat fogja vezérelni, akkor a »legna­gyobb magyar «-nak ama prófétai kijelentése »Magyarország nem volt, hanem lesz« igen hamar teljedésbe menne! Chyzer müve mindenesetre nemcsak nemzeti nyeresége a Magyarországra vo­natkozó balneologiai irodalomnak, hanem Trefort áldásos működésére is: »monomentum aere pe- rennius.« teteti. O.-Liszka folyamodása, melyben az árviz által okozott réti károk felvételét kéri, az adófel­ügyelőnek-, Zemplén község kérvénye a mezőgaz­dasági terményekben óriási károkat okozó vad- disznó-falkák ellen engedélyezendő hivatalos hajtó vadászat iránt az alispánnak sürgős intézkedés végett kiadattak. Balogh Béla gálszécsi körjegy­zőnek s Kollonay Gyula, ugyanottani segédjegyző­nek felfüggesztetésük elrendelése ellen, benyúj­tott fel-folyamodásaik az 1886. évi XXII. t. c. 91. §-ának rendelkezése alapján elfogadtattak. Végül Bukta András, Szegedy Sándor, Pa- linszky János, Wéber Sámuel, Csergóczky János és Petrik Imre katona-ügyre vonatkozó folyamodásaik kedvező elintézésében részesültek. A d. e. 9-kor kezdődő ülés d. u. 4 órakor végződött. Palóczy László f 1807—1887. Zemplén vármegye kapitánja, 1848—49-ben honv. alezredes, az életében sokak által hőn sze­retett, halálában őszintén megkönnyezett jó „Laci bácsié, f. hó 11-én. d. u. 3 órakor jobb létre szen- derült. Mint érett kalász hullt vissza az édes anyai földre, melyet az imádásig szeretett. Koszorúkkal födött s hősi kardjával és kucs- májávál felékesitett koporsóját, mely f. hó 12-én a vármegye székházának első udvarán volt rava­talra helyezve, a sírig hü bajtársak, élükön az őrnagyi egyenruhában megjelent főispánnal, bána­tos szivü özvegye, kis unokája, az egybegyült vármegyei tiszviselök, a m. kir. honvédségnek s városunkban lévő uhlánus-századnak tiszti kara és nagy számú résztvevő közönség kisérte ki az ev. ref. temetőbe, hol Matolai Etele alispán a kö­vetkező beszéddel mondott végső »isten hozzád*- ot a 48-as bajtársak nevében: »Ne vegyék nekünk — 48-iki honvédeknek — rósz néven, hogy valahányszor egy bajtársun­kat az örök nyugalomnak adjuk át, mindannyi­szor néhány szóval fel-feltartóztatjuk, sőt talán untatjuk önöket: s engedjék meg, hogy ma, midőn egyik legöregebb bajtársunkat, Palóczy László volt honvédalezredest temetjük, ezt én tehessem. Nem a hiúság, nem az öndicsőités szól be­lőlünk ilyenkor, ha bár ki merjük mondani, hogy büszkék vagyunk múltúnkra, mert kötelességünket teljesítettük; mert bátran és nyíltan nézni sem tudtunk volna szemébe a korosabb nemzedéknek ez előtt és emelt fővel nem tudnánk járni most az ifjabb nemzedék előtt, ha akkor, nem teljesí­tettük volna kötelességünket. Ámde nem ez készti szólásra ilyenkor aj­kainkat, hanem ennél nemesebb érzelmek, a me­lyek egy részről a múltban gyökereznek, más részről a jövő homályában boronganak. Hadjáratunkat katonai siker nem koronázta ; s bár megnyugtató öntudattal, de örömtelenül, a diadal dicsősége nélkül és szinte mindenünkből kifosztva tértünk haza, a kik megmaradtunk; de elhoztunk magunkkal egy nagy kincset, a világ minden aranyával meg nem vásárolhatót: a tűzben, vészben kipróbált, megedzett barátságot. Ez fűz minket, volt honvédeket, oly kapocscsal egymás­hoz, hogy midőn az valamelyikünk halálával elszakad, fajdalommal telik el keblünk és e fáj­dalom tör ki szavainkban, hogy sorainkból kidült bajtársunktól végbucsut vegyünk. Ezen, a múltban gyökerező ok mellett a jövőbe pillantó aggodalom is szállja meg lelkün­ket; mert habár nem mondhatjuk, hogy hiába ontottuk vérünket, hiszen maga a kiegyezés ténye is és az, hogy Magyarország s a magyar nemzet létezését a világ is elösmeri, akkori önfeláldozá­sunk gyümölcse; de korántsem a mai állapotok és még kevésbé a mai áramlatok voltak a cél, melyért küzdénk, melyért önmagunkat, minde­nünket feláldozni készek valánk és midőn egy- egy volt bajtársunkkal megfogyunk, mindannyi­szor megújul aggodalmunk, hogy a kik még ha­zánk valódi függetlenségének, önállóságának har­cosai voltunk s hívei vagyunk, naponkint keves- bedünk; a nagy többségben levő uj nemzedék már meg sem érti óhajainkat, törekvéseinket; egészen más, a mienktől messze eltérő, hogy ne mondjam, ellenkező irányt követ s a reakció lej­tőjén mindinkább távozik az ősi magyar alkot­mány szellemétől a hatalom központosítása felé. Hajdan Izrael népét Áron és Mózes 40 évig vezérelték bolyongásaiban és midőn az Ígéret földének határához értek, nem volt szabad abba népökkel bemenniük. Mi, volt honvédek sem juthattunk be az ígéret földére: annyi szenvedés és bolyongás után nem oda jutottunk, a hová népünket vezetni törekedtünk. Isten hozzád elköltözött bajtársunk, a ki nem kérkedtél érdemeiddel, nem követeltél azo­kért jutalmat, kitüntetést, de szerény állásodban tudtad fentartani magadat, családodat s a honvéd név becsületét. Nyugodjál békén!« Folytatás a mellékleten.

Next

/
Oldalképek
Tartalom