Zemplén, 1887. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1887-11-20 / 47. szám

mit sem tenni.* És igaza van, mert a betegséggel eltöltött idő csakugyan elvesz nemzetgazdasági szempontból és annak a munkának, amit a beteg ember elmulaszt, ép úgy volna áraszabható értéke, mint az önkényt elhenyéltnek.

Megkísértem önök előtt kimutatni a betegség által elmulasztott munka értékét és ez által közvetve rámutatni az egészség és az ezt előmozdító intézkedések nemzetgazdasági hasznára és értékére.

A beteg ember cselekvésre, produktiv munkára nem képes, pedig életünk becse főként teljesített munkánk értékétől függ; ennél fogva az egészség becse az egyénre nézve egészen önkényt érthető dolog, amely külön bizonyításra alig szorul. Nem igy, ha az egyént, mint a társaság részesét fogjuk föl, aki nem csak a saját egészségének örül, nem csak annak előnyeit élvezi, hanem, akinek társai egészsége is ép oly előnyére válik, akinek az ezek egészségében okozott kár, a betegeskedések által okozott kényszerű henyélés, vagy munkaszünet közvetve szintén többkevesebb kárt okoz szükségképen. Nem lesz tehát érdek nélkül való dolog, ha megkísértem számítás alapján kimutatni a betegség okozta közkárt.

Számításunk alapjául vegyünk fel például egy ioooo lakossal biró várost és tegyük fel, hogy ez a tízezernyi lakos az év 365 napján át folyton dolgozik és keres ; vagy — ha úgy tetszik — tegyük fe\ hogy egy tetszés szerinti népességű városnak tízezer oly lakosa van, aki egész éven át dolgozhatik és kereshet. Tegyük fel továbbá, hogy egy-egy dolgozó lakos napi munkájának az átlagos értéke csak ötven kr., ami átlag véve épen nem sok, mert a 10000 kö zött sok lesz olyan, aki félannyit vagy kevesebbet sem keres, de viszont sok olyan is, aki a fölvett összegnek tízszeresét is megkeresi. A 10000 lakos átlagos évi keresetét tehát 1.825000 ft értékkel véve fel, épen nem haladjuk túl a valóságot, sőt inkább alatta maradunk annak.

A statisztikusok pontosan — kiszámitották, hogy oly viszonyok között, mint amilyenek kö- rülbelől a mieink, mindenki átlag 20 napot betegeskedik el az évben, vagyis, hogy átlag 20 napját az esztendőnek kénytelen betegség miatt elhenyélni. Ez az átlagos 20 nap megint úgy értendő, hogy az összes lakosság által betegséggel eltöltött napok összegét szétosszuk az összes lakosságra, vagy — ha tetszik — a dolgozó és kereső lakosságra ; mert bizonyára van sok oly szerencsés ember, aki épen nem, vagy jóval kevesebb ideig betegeskedik az éven át, de ezekkel szembe ismét azok állanak, akik a fölvett napok számának többszörösét is elhenyélik kényszerűségből, betegséggel.

Ha — megmaradva a tízezer lakos mellett — fölvesszük, hogy ezek mindenike 20 napot betegeskedik el évente, kétszázezer betegnap jön ki ; minden betegség miatt elhenyélt napnak mungény legény legalább is két vagy három esztendeig minden fizetés nélkül becsületből azokban foglalatoskodjék.

Pothurnyay A. A fondorló soha és sehol sem mehet elé.

Dessewffy J. S mégis előmentem volna, ha az egri püspök pártfogását elfogadtam volna. Széles szárnyai alá akart venni s megígérte, hogy concipistának tetet Becsben a Magyar Cancellári- ánál, de még megérkeztem, volt már ; akkor Pásztoryhoz, a’ki akkor nagy embernek tartatott. Megvallom, én sem a’ közjónak előmozditása végett, sem azért, hogy nagy úr lehessek idővel, nem fogtam a’ szolgálathoz, hanem unszoltak atyámfiai, ’s akaratom ellen engedtem nekik. Egy vén asz- szony néném azt jövendölte, hogy kevés idő múlva gazdag excellentiás úr fog lenni belőlem. Be nem esmérte sem öccsét sem a’ világot ez e szegény lélek 1 Elszánván magamat az olasz szélekre, azt tudtam, hogy majd paradicsomot találok ott, ’s Pásztoryban félistent; de Fiúméban purgatóriumot leltem, bécsi concipista helyett practicans lettem az Adriai tenger mellett. Pásztory szeretett, de mivel minden repraesentatióm'^más ’s más szóval kezdettem, ’s mivel Antonius Mária Orebics helyett Mária Antonius Orebics írtam, utálta mun- kjipkáimat. Soha életemben és sehol nem voltam szorgalmatosabb, ’s mindenütt jobban elégedtek meg velem mint ott; olyan volt állapotom mint egy szerencsétlen szeretőé, a’ kinek minden, a’ leghevesebb szerelmének jeleit is a’ mátkája kegyetlenséggel jutalmazza. Unalmomat epedéskamulasztását fél forintra becsülve, máris 100000 forintnyi évi értékveszteséget hozunk ki.

Pedig ez még nem minden, ez még csak a közvetetlen munka- és keresetmulasztás, az amit a jogászok deákul »lucrum cessas«-nak mondanak ; hozzá kell még ehhez vennünk a »damnum emergenst,« vagyis azt a közvetett kárt, amit a betegeskedések részint az általok okozott tényleges kiadások, költségek, részint pedig az által okoznak, hogy súlyosabb betegségi esetekben a beteg hozzátartozói is többé-kevésbbé gátolva vannak, ha egyéb által nem, hát a részvét és lelki fájdalom által, foglalkozásukban s igy kere- setökben. Az ily módon eredő kárt igen alacsony számítással ugyanannyira tehetjük, mint a közvetlen munkamulasztast s eképen IOOOO lakosnál évente 200000 ftnyi betegség okozta kárt hozunk ki évenként, ismétlem igen alacsony számítással is.

De ezzel még nincs kimeritve minden kár; eddig még mindig csak a jövedelemcsökkenést tartottuk volt szem előtt, pedig a betegeskedés tőkeveszteséggel is jár. Ugyanis — fájdalom — nem minden betegség végződik gyógyulással, a betegek közül egy bizonyos szám el is hal, még pedig oly szám, mely egyenes arányban áll a megbetegedések számával, azaz minél több betegszik meg, annál több is hal meg. Már pedig minden elhalt munkabíró emberben a társadalom emberanyagban fekvő drága tőkevagyonának része megy veszendőbe. Ennek az értéke is áraszabható, de mert már kívül esik mai feladatom szü- kebbre vont határain, beérem vele, hogy egyszerűen reá mutatok.

Reményiem tisztelt hallgatóim, hogy az eddig mondottakkal is meggyőztem már önöket a felől, hogy az emberegészség, eltekintve magasabb szempontból felfogott eszményi értékétől, közgazdasági tekintetben is, áraszabható értékű valami. Pedig — mint mondani szokás — az éremnek még csak az egyik felét láttuk, csak a betegség okozta közkárt méltattuk figyelemre. Az érem másik felén az a közhaszon áll, amit a népesség egészség által életben, életkedvben és munkaerőben nyer, ez pedig úgy emberiségi, mint közgazdasági tekintetben talán még magasabbra helyezendő és értékben is jóval nagyobb a betegség okozta közkárnál. Vegyük csak például a jó közegészségi állapot sok hasznai közül annak egyik legközelebbi eredményét, az élettartam átlagos emelkedését; könnyen kiszámithatnók az ebből eredő munkatöbbletet. Azonban nem kívánom tovább fárasztani figyelmöket számitások- kal, elégnek vélem, ha egyszerűen felmutatom az éremnek azt az oldalát is.

A felolvasó estről.

A vén vármegyeháza ma egy hete úgy számra, mint előkelőségre nézve szép közönséget fogadott nagytermében. A falragaszok és lapunk

ben töltöttem, ’s kevésben múlt, hogy nem hitettem el magammal, hogy vagy én legyek szamár, vagy azok, a’ kik ^hajdan megelégedtek szorgal- matosságommal. Ó Felsége engedelméből olasz- országi utam, Soóknak, kedves barátomnak társaságában, enyhülésemre szolgált; visszajövete- lemkor concipista lettem. Nem irtam ott én verseket, sem a’ csalárd olasznékról, sem könyvet az ügyefogyott magyar kereskedésről, csak azon iparkodtam, hogy mennél elébb megmenekedhes- sem a’ terzákti szikláktól, s midőn secretariusnak akartak csinálni Batthyányval együtt Fiúméban, arra kértem Pásztoryt, hogy concipistának ajánlana inkább Bécsbe. Megtette végtére nagy nehezen, minekutána egy hétig pro et contra gondolkozott volna ; az ajánló levelet valami Susanni (honorarius secretarius) csinálta ; Pásztory háromszor törülte le egész munkáját a’ szegény secretariusnak, s negyedszer maga majd egészen újra csinálta az ajánló levelet, ’s csak akkor volt úgy, hogy már nem lehetett volna jobban. Három hét múlva aztán Bécsbe küldtte, én pedig magam személyesen Bécsbe érkeztem, a’ mostani Fölsé- günkhöz folyamodtam, a’ Fejedelem az akkori Palatínushoz, herczeg Leopoldhoz, felséges testvéréhez igazított, azt mondván: nem nevezhetek most Bécsben concipistákat. Még Budán sem voltam, s hallottam már, hogy Szentiványi Me- dárd, a mostani tárnokmesternek fia,n legyen concipista Bécsben. Ez kétség kívül O Felségének hire nélkül esett meg.

Pothurnyay A. Mert talán Medárd nem ér'S ííwi&litlji titW.

utján is jóval előre hirdett szellemi élvezi nem hagyta érintetlenül a nagy közöns. meghívó szava elhangzott a vidékre is Patakról és N.-Mihályból sokan látogatta ’ rosunkba tisztán azért, hogy velünk egy rithessenek s üdülhessenek a tudományo lődésnek abból a modern izü forrásából, népszerű nyilvános felolvasás a neve.

S.-Patak tudományos intézeteit tizei dós professzor képviselte a hallgató közön mött soraiban. Elejétől végik úgy figyehr

előadók minden szavára, mint egy-egy kritikus. Mikor az egyes felolvasások elve ők mentek elöl az éljenzés meg a taps j jával. Mintha csak azt akarták volna r

Ujhely tud, ha akar, olyasfélét is kina Patak tudós világa csak örömmel vehet. Y s ■

taki tanítóképző intézet nagyreményű 1 egész rajt küldött a felolvasó estre, mé az ó-kor nagy példáit követve — túr- . r ű az apostolok fogatán. Éljenek a déri . j a 1

Ott láttuk az újhelyi gimnázium jeles ig is (többed magával) a legügyelmezőbbek azzal a komoly kifejezéssel arcán, hogy pap holtig tanul. És láttunk öregeket na. inban, kik itt is elől mennek, hogy a fiatal; nemzedék ne maradjon példaadás nélkül. r

legelőször kellett volna említenem, ott vol s/ép- nem is a legelső sorban, kissé fogyatékos ugyan, de annál imponálóbb képviseletb ■ mt maradt otthon az intelligencia felé szive

u. n. polgár-elem se. Szóval voltak annyi a nagy terem tömve volt.

Ha a kezdet a legnehezebb s ha ez :.;e. az ügy nyerve van : akkor az első est következtetve már is gratulálhatunk a nyilvános előadások hoszu életéhez. I és nagy közönség megértették, megszere mást. Ez minden földi frigy tartósságánál föltétele. Most már csak — szaporodjam legyen 1

A felolvasó est lefolyásáról tudósit két írja:

Dr. Chyzer Kornél, vármegyénk főorvosa, mint a rendező bizottság fára elnöke, bevezető beszédében körül-belül kezöket mondotta : Látott ő egyszer jedelmesebb könyvtárt, melynek tetejébe írva latinul — semmit sem tudni: ez a l boldogság. Nem tagadja, voltak idők, am elvekből is meglehetett élni, kivált olya ban, melynek földje a csekély fáradságért i fizetett; hanem a mai korban az önfent hamos haladás, a megváltozott társadali nyok hathatós erőkifejtést igényelnek egyes egyén, mint a nemzetek részéről, tudomány elrejtett mécsvilág volt, ma \ melegítő nap, melytől szétfoszlik a tu köde; tisztábban kezdjük látni a titokzat szeti dolgokat s örökös törvényszerüsé t . rünk föl ottan, ahol a letűnt az emberö ág

a végzetre hivatkoztak. Azután hang üy :a, hogy ha már a mai kor jobban ismeri, .in. merték az elődök a természet erőit s a sát az emberi társadalomra: többet is tehet . többet is kell tennie úgy a jelen, mint jőve > társadalom egészségügyének érdekében kötelességük az egészségügy szolgáin mindent elkövessenek a közjó és jobb jöv biztosítása céljából. Egy ilyen kötelessí c közönséggel megizleltetni s apránkint nv gösn . tetni a közegészségtan alapelveit. Erre a legalkalmasabb forma a különben test éí léié .ülő

demelette meg semmi módon ő Felség > ezen kegyelmét ?

Dessewffy f. Nem mondom én azt ; bir L, mind atyjának mind maga érdemeiv ;1, hanem mivel ő Felsége tartja a’ szavát.

Sztáray Kf Igen, de nem azok a ó neve ben, a’ kiknek parancsol; fog is ő Fe concipistárul gondoskodni.

Pothurnyay A. Nem is lehet azt k nem kellett volna oda hagyni Fiúmét.

Új pipára gyújtván.

Dessewffy J. Lehetetlen volt, _é uram, tovább ott maradni, mind nagy IJnalmon és sanyargattatáson kívül, »e .•

lenni con. secretáriusnak, mint epedni.

Soók J. Ennél nincs igazabb.

Berzeviczy G. Vallyon — mond ok

barátom — mért nem elégedett meg sí Pásztory Dessewffynek munkáival ?

Soók y. Ha akármilyen hiába va t. yió is csúnya betűket lassan tudott húzni ha ugyanazon conceptust hatszor-h r ra tudta, meg újra tudta volna leim szókkal szeretett volna élni; ha ros;zaol . ) .. lassabban tudott volna dolgozni; ha so as’ . disputáit volna a’ Gubernátorral; ha azoi v ii; < í dálta volna Pásztoryt; ’s kivált ha ki ebben dicsérték volna mások f bizonyosan jc vellette volna munkáit. Tanúbizonyság vagy*' hogy igyekezett alkalmaztatni magát P de tüzes természete ellen van a’ hajszaó.asogat

Folytatás a mellék tin