Zemplén, 1887. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1887-07-03 / 27. szám

27. sz. Sátoralja-Ujhely, 1887. julius 3. Tizennyolcadik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁB Egész évre 6 frt. Félévre 3 ,, Negyedévre 1 frt 50 kr Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fo­gadtatnak el. Kéziratos nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 kr. A nyílttérien minden gar- mondso'r dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNVÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE (Megjelenik minden vasárnap.) HIRDETÉSI DÍJ : hivatalos hirdetéseknél: Minden egyes szó után lkr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Kiemelt, diszbetük s kör­zettel ellátott hirdetmé­nyekért térmérték szerint, minden □ centimeter után 3 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések a „Zemplén“ nyomdájába küldendők. HIVATALOS RÉSZ. Zemplénvármegye alispánjától. 10 járási főszolgabírónak. Az alábbi körözvények körözés s eredmény esetén jelentéstétel végett kiadatnak. S.-a.-Ujhely, 1887. junius 2-án. 7124. sz. Alispán helyett : Viczmándy Ödön, s. k. főjegyző. Br. Sennyey Lajos páczini gazdaságában egy fekete, három lábára gatyó, hosszú serényü heréit és egy pej hátulsó sódarán P. bélyegü kanca ló vétetvén bitangságba, azoknak körözte- tése iránt intézkedni ne terheltessék, 7411. sz. Findrik Andrásné b.-olaszii lakos f. hó 18- án B.-Olaszi és Petrahó között lévő országúti kö- hidnál egy nagy öreg, szőke, göndör szörii, leko­nyult nagy fülű, jobb fülén csipkés jegyű koca­sertést talált bitangságban. 7274. sz. Kaponya községben f. é. május 12-én egy 8 éves, szökés szőrű, lefelé hajtott szarvú riska tehén vétetett bitangságba. 7491. sz. Topolóka község határában a mezőn egy közép növésű, barna szinü, jobb szemére vak, kö- rülbeiől 9—10 éves gazdátlan kanca ló, találta­tott. A talált ló Andrejcsák András topolovkai lakos őrizete alatt áll. 8227. sz. Zemplénvármegye alispánjától. A közönség tudomására hozatik, hogy a gálszécsi járás foszolgabirájának f. é. 982. szám alatt kelt jelentésére Miglész község ló állománya takonykór miatt, e f. junius hó 2-ikától számítan­dó 60 napi vesztegzár alá helyeztetett. S.-a. Ujhely, 1887. junius 14-én Alispán h. Viczmándy Ödön, főjegyző. T A A A legjobb doktor. Irta: Szukáts Lajos. — A ^Zemplén* eredeti tárcája. — (Folyt, és vége.) — Zanóti Mihály ur itt lakik kérem ? — Itt. Addja csak ide! A fiatal ember is kissé figyelmes lett s igy szólt: — Igen, az édes apám az! — Jó, jó. Elmehet, mondta Mihály bácsi és elvette a levelet, amire a szolga köszönt és elment. — Ej ej! Ugyan ki irhát, ugyan mit akar­hat? Lesz munka talán megint. — Jó jó ! hát olvassa el. Én nem érek rá. És az öreg Mihály bácsi nagy szemüvegét elő­szedve betüzgetni kezdte az írást folyton mohób­ban. Valami Rentei Irén kisasszony kéri öt, ké­szítse el fiát arra, hogy 11 óra felé, még ma délelőtt meglátogatja. Még semmi se késő. Sőt szülei már nem is ellenzik ismerettségüket. Ö mindenről tudomással bir, s most már csak az Istentől függ, hogy boldogok lehessenek. Kérőjé­nek, Kezes Jenőnek, sem adtak határozott választ szülei, körülbelül ilyen tartalmú volt a levél. — Hat ez a betegsége a fiúnak ? Hm! hm 1 most már értem, mondogatta magában Mihály bácsi. 8309. sz. • Zemplénvármegye alispánjától. A m. kir. belügyminisztériumnak f. évi 31,758 sz. a. kelt intézvénye közhíré tétel végett kiadatik. S.-a. Ujhely, 1887. junius 20-án, Alispán h. Viczmándy Ödön, főjegyző. 31,758. sz. VII. M. kir. belügyminiszter. Valamennyi törvényhatóságnak. A genfi cs. és kir. oszt. magy. ügynökség­nek f. é. ápril hó 23-án X. sz. a. kelt jelentése szerint gyakran fordultak élő esetek, hogy oly osztrák-magyar birodalom-beli lakosok, kik a francia Svájcban lévő elhelyező intézetekhez bon- ne-ok, gouwernante-ok és íievelőnök küWése vé­gett fordultak és egyszersmind a szerződést és útiköltségeket is megküldötték, nem csekély meg­károsítást szenvedtek az által, hogy ezen intéze­tek a nélkül, hogy a megbízásnak eleget tettek volna, az előlegezett összegből, magas költségeket számítva fel, csak egy kis részt küldtek vissza, vagy épen az egészet visszatartották oly biztatás­sal, hogy a megbízásnak alkalmilag eleget tesznek, mi rendesen sohasem következik be. Az újabb időben, különösen Magyarország­ból érkezett számos ily féle panasz az elől említett ügynökséghez; de minthogy az igy elsajátított pénzösszegek bírói utón való megtérítése sok költséggel és idővel jár, még hozzá ezen intéze­tek többnyire fizetésképtelenek, a megbízók majd­nem mindig kárt szenvednek. Hogy tehát ily megkárosodásoknak jövőben lehetőleg eleje vétessék, feiiiivom a törvényható­ságot, hogy intézkedjék, miszerint a fent említett üzelmekröl a műveltebb körök és a hatósága te­rületén az elhelyezés közvetítésével foglalkozó intézetek, vagy egyének lehetőleg tudomást sze­rezzenek. Budapesten, 1887. junius hó 8-án. A minister h. Beniczky s. k. államtitkár. 1851187. I. sz. A tokaji járás föszolgabirájától. Körözvény. Buji illetőségű Makovics Imre f. é. junius hó 23-án, Székely Károly ügyvéd tokaji lakos szolgálatából, a postahivatalnál átvett 30 ft 70 kr. — Béla fiam te! Tudod-e nagy újság készül ám. Nem megy lagziba senki. De még Irén kis­asszony sem ! — Irén 1 — mit „Irén ? ki mondta ? ki árulta el, hogy úgy hívják. O már meghalt. Ne beszél­jen 1 Meghalt! — Dehogy halt, dehogy halt édes fiam. Akkor roszul tudod te azt. Ugyan hova halt volna meg. Él ő, él hát még pedig jó egészségben. — Nekem nem él 1 Meghalt vége. — Akkor megint tévedsz édes jó fiam. Én egészen biztosan tudom, hogy csak téged szeret, csak te érted vágyódik, te érted emészti magát. — Nem igaz 1 De . . . igaz . . . mit is akarok mondani ? Hol mondta ? miről is beszél ? Apám ! beszéljen 1 Hol látta ? No hát ... ej . . . de . . . mit is mondott az imént? Beszéljen . . . beszéljen I — Hogy szeret, de nagyon szeret! — Kicsoda ? Ki szeret engemet ? — Irén kisaszony. , — Irén ?! és hirtelen felemelkedett a helyéről. — Igen édes fiam, Rentei Irén kisasszony. A kit te is szeretsz. Ugy^e hogy szereted ? Na hát hogy szereted ! — Igen . . . igen ... én nagyon is szeret- tém 1 De nem! nem! nem szerethetem, mert már vége 1 — Ugyan dehogy vége. Hiszen még nincs főkötő alatt! — Akkor hazudott. Hazudott 1 Higyje el apám, hazudott. Én igazat mondtam még mindig, ezt mindenki tudja. Ezt be is bizonyíthatom ! A mai világnak hinni nem lehet! És olyan mozdu­latot tett, mintha ismét énekelni akart volna. készpénzzel megszökvén, az alábbi személyleirás alapján köröztetik azzal, hogy elfogatása esetén hivatalomhoz kísérendő. Kora : 21 éves ; vallá­sa : róm. kath.; termete : magas ; arca : hosszas ; szeme: sárga; szemöldöke: barna; orra-szája: rendes ; haja : barna ; fogai : épek. Tokaj, 1887. junius hó 27-én. lílaraszthy Miklós, főszolgabíró 2447. k. i. 87. S.-a.-ujhelyi járás főszolgabírójától. Megyebeli józsef-falusi ill. Spiner Bella 11 éves, vékony sugár termetű, kerek arcú és kék szemű, szőke szemöldökű, szőke hajú leány-cse­léd, szolgálatadó gazdájától Jakobovics Ármin s.-a.-ujhelyi lakostól, Lasztomér községben, hova látogatás céljából mentek, nyomtalanul elbolyon­gott, s azóta teltalálható nem volt; felkéretnek ehezképest az illető hatóságok, hogy a kérdéses leányt járásuk területén kinyomoztatni s feltalálá­sa esetén arról engem értesíteni szíveskedjenek. S.-a.-Ujhely, 1887. junius 28-án. Br. Gaizler, szolgabiró 6641. sz. Zemplénvármegye alispánjától. Közlés végett kiadatik. S.a.-Ujhely, 1887. junius 20-án. Matolai Etele, alispán. 28,059. sz- HI. a. M. kir. belügyminiszter. Körrendelet. Pichlerck István budapesti lakos a főváros törvényhatóságának »Főváros« cimü hivatalos ér­tesítő kiadó tulajdonosa és felelős szerkesztője, (szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Budapest, IV. kerület Lipót-utca 40. sz.) Budapest főváros főpolgármestere utján hozzám juttatott kijelentése szerint,^késznek nyilatkozott arra, hogy a tör­vényhatóságok által létesítendő nagyobbszerü köz­müveket érdeklő pályázati, vagy ajánlati hirdetmé­nyeket, a bélyeg-illetmény megtérítése mellett a fentebb megnevezett lapban díjmentesen közzé teendi. Miről a törvényhatóságot, tekintettel az érin­tett lapnak úgy a fővárosban, mint a vidéken lakó vállalkozók körében elterjedettségére, tudomás és a tett ajánlatnak az előforduló szükséghez való — Látod, látod, milyen Hübele Balázs mód­jára mondod ki a szentenciát. Hiszen édes fiam, a szülei sem haragszanak már reád, értsd meg. — Nem haragszanak ? . . . kik ? . . . Hogy mondta ? — Úgy áll a dolog, hogy Irén kisasszony szülei azt se bánják, már ha holnap viszed az ol­tárhoz a leányukat. — Persze . . . most már — és mintha eszébe jutott volna valami, hirtelen a fejéhez kapott. — Én is azt hiszem, most már mitse bánnak .... mikor minden késő . . . mindenem oda 1 — Minden késő, minden oda — én meg azt mondom, hogy de bizon semmi sem késő, semmi sem oda . . . ! pattant föl tűzzel az öreg jó Miska bácsi s egészen közel lépve tétovázó elméjű fiához, szeme elé tartotta a levelet s avval erősítvén édes apai tekintélyét igy folytatá: Nos,; ide nézz 1 Ismered ezt az Írást. Rentei Irén írása. Rentei Irén téged szeret. Érsd meg, hogy máshoz hiába erőltetik, mert nem megy. Aztán te is szere­ted fiam, nos hát nehogy a leány eleméssze magát, bele nyugodtak az égben kötött házasságba. Ne­ked adják ennélfogva szívesen. — Ki mondta ezt magának ? . . . Apám 1, .. apám! . . . Vagy csak én hallok roszul? Vagy — és ismét a fejéhez kapott, majd megragadta atyja kezét, s erősen a szemébe nézett. Apám!... maga monata az előbb, hogy Irén szeret ?! Maga beszélt róla ?! — Én hát! No az volna szép, ha nem tud­nám, hogy mit beszélek. Én hát; olyan igaz az fiam, hogy az a leány téged szeret, mint, hogy a nap az égen van. Szeret hát, de még mennyire ! Mai számunkhoz egy ív melléklet van csatolva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom