Zemplén, 1887. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1887-01-30 / 5. szám
kell küzdeni, akár a baromnak, mert ha itt az ember lassú a munkába, azonnal kifizetik, és egy em - bemek helyébe mennek százan felül is . . . történt oszt oly eset, hogy az ember kiesik a munkából akkor az csavarog feleségével együtt, mint a gazdátlan ökör. De hogy édes párom, légy te én- bennem megnyugodva, csak te kérd a jó istenünket, tartsa meg egészségem, mentsen meg engem valami szerencsétlenségtől, hogy én még titeket a következő évben erőben, egészségben találhassalak az elhagyott szülő földemben — nehány százas nem kedvesebb nekem, mint te vagy hü párom.* E levél, Írja a beküldő, híven és találóan jellemzi a kivándorolt egyének sorsát. Többen kimentek már innen Leleszröl mindnyájan panaszkodnak hogylétök felől, de egy sem oly csattanósan, mint e levélnek írója, ki igen lelohasztotta az innen tömeges kivándorlásra felkészültek kedvét. Kérjük a lelkészeket, néptanítókat és jegyzőket, kössék lelkére népüknek a fentebb közölt levél-kivonatban foglalt jó tanácsokat I (Közigazgatási bizottságunk figyelmébe.) A községek által beszedett közadó pénzeknek postai utón való beszállítása kérdésében a belügyminiszter Csik vármegye alispánjához múlt évi augusztus 23-án 47,054. sz. a. következő rendeletet intézett: Címnek folyó évi március 26-án kelt és a járási szolgabirákhoz intézett rendeletét, melyben meghagyta a községi elöljáróknak, hogy a községre háruló költségek kevesbitése céljából a beszedett közadópénzeket kivétel nélkül postai utón szállítsák be a kir. adóhivatalba, a m. kir. pénzügyminiszter ur megkeresése folytán felülvizsgálván, miután a nevezett miniszter ur kijelentése szerint, ezen rendelkezés nemcsak az 1883. XLIV. t.-c. 45. szakaszába ütközik, hanem azért sem hagyható hatályban, mert, a községi elöljárók az adófökönyvük és fizetési ivük, valamint a kir. adóhivatali számfejtőkönyv között mutatkozó eltéréseket csakis személyes érintkezés utján hozhatják rendbe és mert az elöljáróknak az adóelő- és leírások, valamint egyéb nehézségek megértése és felvilágosítása végett is a kir. adóhivatallal múlhatatlanul érintkezniük kell: Cim előljelzett rendelkezését ezennel feloldom és hatályon kivül helyezem. Miről Cimet oly hozzáadással értesítsem, hogy a kir. adóhivatal székhelyétől távolabb fekvő községek elöljáróinak folyamodványilag előterjesztendő abbeli kérése elöl, miként az adó beszállítása végett évnegyedenként csak egyszer és pedig az évnegyed harmadik hónapjában köteleztessenek a kir. adóhivatalnál személyesen megjelenni, a többi hónapokban pedig, a beszedett adópénzt posta utján szállítsák be, nem zárkóznám el, ha a kérést a közig, bizottság is pártolná. (Praktikus találmány.) Fővárosi levelezőnk írja: Várady Béla előkelő budapesti úri divat és fehérnemű kereskedő egy ép oly célszerű, mint zseniális találmányra nyert Európa összes államaiban kizárólagos szabadalmat. Mindenki tudja, mennyi bajt és kellemetlenségeket okoznak a férfi ingeken a gomblyukak. A baj és kellemetlenség ott kezdődik, mikor a gombokat bele akarjuk tenni a keményített ingbe, mely alkalommal majd a körmünk szakadt le, mikor pedig az inget fölvesszük, a gombok nyomása fájdalmat okoz a mellnek. De mindezeket fölülmúlja az a boszantó körülmény, hogy rövid idő alatt a legfinomabb inget is tönkre teszik a szakadozó gomblyukak, melyeket még javítani sem lehet. Ilyenkor a gombok kiesnek és az ing nyitva áll, a mi bizonyára senkinek sem lehet kellemes. Mind e bajokon Váradi találmánya rendkívül leleményes módon segít és pedig az által, hogy a gomlyukak az ingekből elmaradnak és az ing szabása a gombokat teljesen fölöslegessé teszi. Az ily szabású ing, melyet úgy gallérral, mint anélkül készítenek, jobban összeáll, mint ha 10 gomb tartaná, tehát jobban megóv a meghűléstől is, a gombokkal való bajlódást kizárja és ez ingek természetesen tartósabbak és elegán- sabbak is amazoknál, áruk pedig ugyanaz. Budapesten a nevezett cég rövid idő alatt több mint 2000 ily inget adott el, a főváros elitbáljainak rendezőségei szintén ez ingeket fogadták el és előre látható, hogy e praktikus újdonság a fehérnemügyártás terén feltűnést fog kelteni. Tanügyi rovat. Köszönet nyilvánítás. A sárospataki rom. kath. elemi népiskola tanítói által a tornahelyiség fölszerelésére tartott hangverseny alkalmából tett következő felülfize- tésekért : Panletits Gyula 50 kr., Zárda 3 ft, Dragics Sándor 50 kr., Glevitzky Sándor 1 ft, Kapitány János 50 kr., Karácsonyi Jakab 20 kr., Liebics Ferenc 4 ft 50 kr., Spirilza János 50 kr., Dezső Lajos 1 ft 50 kr., Farkas Anna 50 kr., Póza Sándor 1 ft, Boross Gyula 1 ft, Vass Imre 1 ft, Wilek László 50 kr., Reményi Vendel 1 ft, Cser- niczky Julia 1 ft, Zenger Árpád 1 ft, Hodinka Ágoston 1 ft, Krüzselyi Bálint 50 kr., Philipp Károly 1 ft, Nyiri József 1 ft, Balogh Jánosné 1 ft, Iíj. Szabó Zsigmond 50 kr., Bogyay Zsigmond i ft, dr. Kun Zoltán 5 ft, Nemes Ferenc 50 kr., Nemes Andor 50 kr., Bencsik Ilona I ft, Kiinger Erzsébet 50 kr., K. Nagy Sándor 50 kr., dr. Zsiday Dániel 50 kr., Csillay Józsefné 50 kr., Vay István 1 ft 50 kr., Kellő Mór 50 kr., Gal- góczy Barna 50 kr., Elephanty József 1 ft, Ge- renday Sándor 50 kr., Szekerük Kálmán 5 ft, Emészt Anna 2 ft, Paulik György 2 ft, Witt József 1 ft, Eperjessy József I ít, Dessewffy Sándor 5 ft, Brzorád Rezső 2 ft, Csupka Gusz-áv 1 ft, Macsatta Kálmánné 1 ft, Meczner Gyula 2 ft, Ifj. Lengyel Endre 1 ft, összesen : 60 ft 20 krért hálás köszönetét nyilvánitja a zendezőség nevében S.-Patakon, 1887. évi jan. 24-én. 0. Nyilvános nyugtázás. Iskolánk javára a f. hó 18-án rendezett ,Battyubál“ alkalmából felülfizettek : Teitelbaum S. Szántó 9 forint, Teitelbaum H. Tálya 5 ít, Fuchs Mórné Keresztur 3 ft 50 kr, Nagy Barnabás, Adriányi Kálmán, Löwy Adolf S.-a.-Ujhely, dr. Adonyi Gyula, Schwarcz S. Vitány 2—2 ft Rottman Mózes, Lannsman Mihály 1 ft 50 krjával, Schön Zs., Fried L.. Rosenberg N. (S.-a.-Ujhely) s Jamk László 1 — 1 frt, Stépán Gézáné 50 krt. Fogadják hálás köszönetemet. Tolcsván, 1887. jan. 21-én. Frischer Nándor. a tolcsvai izr. isk.1 igazgató- tanítója. Közönség köréből. 1. T. szerkesztő ur l Becses lapja f. hó 9-iki számában egy interpellációt intézett hozzám, — úgy gondolom, egy jó barátom. Azt kérdezi tőlem, hogy szándékozom-e a homonnai kaszinónak az 1886. évi február hó 14-én Homonnán tartott jubiláris ünnepségén általam felolvasott s a kaszinó ótven éves történetét tárgyazó monografiácskát Ígéretem szerint közölni, s hogy nem halasztom-e azt el e kaszinó százados jubileumáig ? Szívesen felelek ez interpellációra, s igen kérem t. szerkesztő urat, legyen szives e válaszomnak becses lapjában helyt adni. Hát emlékszem csakugyan, hogy mikor arról a jubiláris ünnepségről szóló tudósítás a „Zemplénében megjelent, reflektált az én dolgozatomra is, azzal a hozzáadással, hogy én annak a közlését a tudósítónak megígértem, minek folytán t. szerkesztő ur boldogult előde a közlemény kiadását szívesen meg is ígérte. Miért nem küldtem hát be ? Interpelláló azt mondja, hogy szerénységemet vagy nagymérvű elfoglaltatásomat fogom felhozni a közlemény elmaradásának megokolására. Nem én, egyiket sem; hiszen nem olyan természetű az a dolgozat, hogy azzal volna mit szerénykedni, dolog meg már nem volt vele, legfeljebb le kellett volna tisztázni, ha be akarja az ember küldeni. Hanem emlékezhetik interpelláló, hiszen ott volt, hogy felsültünk a históriával. De kár is volt annak a gyönyörű ünnepségnek szellemi részét az esteli órákra tenni ! Tudtam, hogy az lesz a vége, de a rendező-bizottság mégis úgy akarta. Én küzdöttem ellene, de végre is azon filo- zófikus állásponttal kellett beérnem, hogy „dixi, et salvavi animam meam.“ Egy báli közönségtől este 9 órakor egy nyolc árkusos száraz históriának végig hallgatását kívánni, még gondolatnak is merész. Ez az inopportunitás szülte azután a mellékteremben azt az extemporizált kritikát, mely a közönség nagy részének türelmetlenségét nem hízelgő szavakban adta tudtomra. Igen resteltem a dolgot, hogy úgy történt, de hát én alapjában mégis kedves dolgot akartam cselekedni, azért dolgoztam, azért fáradtam. Hát ez volna alapjában az ok, amit némi mentségemül felhozhatnék az iránt, hogy ígéretemet be nem váltottam. Elment a kedvem az egész históriától; huztam-halasztottam a dolgozat revideálását, egyszer aztán azon vettem észre, hogy elkéstem, a dolog többé nem időszerű, hát lemondtam róla, hogy közöljem. Nem bánom azonban, hogy provokálva lettem az interpelláció által. Hadd lásson napvilágot az a kis munkácska, ha már t. szerkesztő ur is kegyes volt annak közlését megigérni. Egy mai nap is élő, szerény egyesület ötven éves múltja van abban körvonalozva. Sokat nem lehet belőle tanulni, de ha végig olvassuk, önkénytelenül is az jut eszünkbe, hogy hej de más idők is voltak hajdanában. Hát be is küldöm, hanem alássan engedel- met kérek az interpellálótói és a t. szerkesztőségtől, hogy rövid ideig még váratnom kell; de a f, évi február hó 6-án Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter tiszteletére, születés napjának hetvenedik évfordulója alkalmából, rendezendő ünnepség előkészületei mostan lefoglalva tartják a „dolgozat“ letisztázásához megkivántató nagyon kimért szabad időmet. Válaszomat ezekben előadván, tisztelettel kérem interpelláló barátomat, legyen szives ezt tudomásul venni. Homonnán, (887. jan. 10, Gerecz Lajos. II. T. szerkesztő ur I Szíveskedjék ezen nehány soromnak b. lapjában egy kis tért engedni. Az ügy, melyhez hozzászólani akarok oly általános és közérdekű, hogy meg vagyok győződve, miszerint mindenki, a ki csak olvasásra méltatja, kellő komolysággal fog felette gondolkozni. A helybeli négy pénzintézet elég alkalmat nyújt S.-a.-Ujhely város közönségének a megtakarított fillérek gyümölcsöző elhelyezésére, s hogy a takarékos közönség saját érdekéből ezt a kedvező körülményt helyesen felfogta, bizonyítja azon tény, hogy a négy intézet betétállománya évről évre növekedik, a négy intézet közti versenyzés oly mozgóvá teszi a tőkét, hogy minden betevő elhelyezett pénzét bármikor visszaveheti. Utolsó időben azonban egy jelenség észlelhető, mely ha eleje nem vétetik, komoly és a mi több káros következményű lehet. Számos betevő mostanában megtakarított fillérét az intézetekből sietve visszaveszi, a nélkül, hogy további elhelyezéséről gondoskodva volna; teszik pedig ezt abból az okból, mivel roszhiszemü emberek j,mumus“-sal ijesztenek: mondogatják, hogy háborús idő van kilátásban, az intézetek iránti bizalom meg van ingatva, tehát a kinek csak van pénze elhelyezve az intézeteknél, az csak vegye ki, sőt annyira ijesztik a betevő feleket, hogy azt is beszélik, miszerint a hatóság kidoboltatta volna, mindenki szedje ki a pénzét az intézetekből. Oly világos, hogy itt valami furfangos egyé - niség felhasználja a komoly politikai helyzetet, különösen a kis betevő közönség megrémitésére, hogy valami ürügy alatt a könnyen hivő betevőket rászedhesse, miszerint megtakarított pénzecskéjüket, arany ígéretek mellett, szédelgési vállalatokba a magán-kölcsönvevőknél helyezzék el. Miután ezen jelenség csak a kis betevőknél mutatkozik, az intézetek pedig a betett ösz- szegeiket a legkisebb akadály nélkül visszafizetik, ezen intézetek nem gyanúsíthatok, hogy az ő érdekükben történnék ezen közlés. Csak is azért szólalok fel itt, hogy épen ezen kis betevőket figyelmeztessem, ha már az intézetek iránti bizalmuk, habár minden alap nélkül, meg van ingatva, ne hagyják magukat szédelgők által rászedetni, s ha már a biztos elhelyezést megunták, rejtsék el megtakarított pénzeiket, de bizonytalan kezekre és vállalatokba ne helyezzék el. L. M. Szerkesztőségi posta. H. P. árnak. Csertész. Levelét vettük. Az ígért nyers anyagot várjuk és szívesen vállalkozunk feldolgozására. Egyet azonban feltételül kikötünk s ez az, hogy adatai iöltétlen hitellel bírjanak s mert «fi des rei penes auctore m" adatainak hitelességét teljes névaláírásával hitelesítse. Arról biztosíthatjuk, hogy inkognitójával nem történik visszaélés. Felelős szerkesztők: PAYZSOSS ANDOR és HORVÁTH JÓZSEF. Főmunkatárs: DONGÓ G"5T. GÉZA. Kiadótulajdonos: ŐZV; BORUTH ELEMÉRNÉ. Tk. 5243. sz. 1886. Árverési hirdetményi kivonat. A s.-a.-újhelyi kir. törvényszék mint telekkönyvi hatóság közhírré teszi, hogy Keller Ábrahám kir.-helmeczi lakos végrehajtatőnak Szilva János végrehajtást szenvedő elleni 70 frt 12 kr. tőkehátraléki követelés és járulékai iránti végrehajtási ügyében a s.-a.-újhelyi kir. törvényszék (a kírály- helmeczi kir. járásbíróság) területén lévő Király-Helmecz községe és határában fekvő, a király-helmeczi 864. sz. tjkvben A I. I. 4—6. 8—12. sorszám alatt Szilva János nevére jegyzett */8-°d úrbéri bel- és kültelek s ahhoz tartozó közös úrbéri legelő és erdőre az árverést 392 frtban ezennel megállapított kikiáltási árban elrendelte és hogy a fennebb megjelölt ingatlan az 1887. évi február hó 23-ik napján délelőtti 11 órakor Király-Helmecz községe házánál megtartandó nyilvános árverésen a megállapított kikiáltási áron alól is eladatni fog. Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlan becsárának 10%-át, vagyis 39 frt 20 krt készpénzben, vagy az 1881-ik LX. t. ez. 42. §-ában jelzett árfolyammal számított s az 1881. évi november hó i-én 3333. szám alatt kelt igazságügy- ministeri rendelet 8. §-ában kijelölt óvadékképes értékpapírban a kiküldött kezéhez letenni, avagy az 1881. LX. t. ez. 170. §-a értelmében a bánatpénznek a bíróságnál előleges elhelyezéséről kiállított szabályszerű elismervényt átszolgáltatni. Kelt S.-a.-Ujhelyben, a kir. törvényszék mint telekkönyvi hatóságnak 1886. évi november hó 5-én tartott üléséből. Bácz, Ifammersberg Jenő, kir. tvszéki jegyző. kir. tvszéki elnök.
