Zemplén, 1887. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1887-03-20 / 12. szám

ifjúság, kikkel megösmerkedni közelebbről is érdemes; velük foglalkozni, őket oktatni törekvéseikben támogatni pedig hazafiui nemes tett!

Fried Samu.

Hírek a nagyvilágból.

Németországban a katonai törvényjavaslatot 227 szavazattal 31 ellenében véglegesen elfogadta a birodalmi gyűlés.

A bolgár kormány az áruló altisztekre kimondott szabadságbüntetést halálos ítéletre változtatta ; 14 altisztet főbe lőttek.

Battenberg Sándor herceg himlő betegségéből föllábadt.

A muszkacár és családja elleni, hó 13-án bombamerényletet intéztek. A merénylőket, mielőtt gaz tettüket elkövethették volna, a rendőrség hurokra kerítette. Az összeesküvés részesei nihilisták voltak.

A hét elején beköszöntött havazás egész Közép-Európára kiterjedő volt. A hótorlaszok miatt a közlekedés több helyütt megakadt. Hatalmas vizáradásokat várhatunk.

Hírek az országból.

Ő felsége a király a Ludovikában tett minapi látogatása emlékéül, a derék ifjú honvédnövendékeknek 500 ftot küldött, hogy abból ünnepnapot üljenek.

Ö felsége a királyné, hosszabb fürdői ku rára megy a magyar „Herkules-fürdő“-be — Me- hádiába.

Az ,,E. M. K. E.“ vagyona februárban 8000 fttal szaporodott; összes pénzkészlete ez ideig

240,000 ft.

Széchenyi Imre gf, kinek párbajáról múlt számunkban említést tettünk, erős seblázzal küzd s állapota aggodalom keltő.

A világhírű „Kincsem“ Blaskovics Ernő is- tálójának a magyar lótenyésztésre e nagy dicsőséget hozott és legyőzhetetlen verseny-kancája, melyért hiába kínáltak annak idejében gazdájának 200,000 ltot, — kilehelte nemes páráját.

Különfélék.

(A magyar szabadság) születésének évforduló napját, március 15-ét, a múlt gyakorlatához illő hazafias kegyelettel ünnepelte meg városunk mindkét nembeli közönsége ez évben is. A színpad lebontásával megnagyobbított termet (melyről mellesleg legyen mondva, hogy a rendezőségtől ez alkalomra megérdemelt volna egy-két lengő trikolort) ha nem is nagy, de a hazafias ünnep méltóságának megóvásához elegendő számú közönség töltötte meg. A múlthoz viszonyítva nagy és szép haladásnak veendő az, hogy a páholyokban díszes hölgy közönség (a terem legszebb ékessége) foglalt helyet nemcsak, hanem lelkesen osztozott az erősebb-nem hazafias örömében. Lent az Ízlésesen felteritett s minden igényeknek teljesen megfelelő asztaloknál, mi férfiak, vagy 150-en foglaltunk helyet. Feltűnt, hogy az u. n. iparos osztály és a gyártelepesek csak egy-két taggal voltak képviselve. Be kell vallani, hogy az ünnep anyagi sikerének sokat ártott a havas, zimankós idő ; legalább elmaradásukat sokan a kedvezőtlen időjárással mentették ki. A legnagyobb kontigenst a vármegye tisztviselői kara szolgáltatta, mely egy-két tagjának leszámításával, akit családi, vagy egészségi ok marasztott otthon, mint egy jó har- monizmusban élő ,,nagy család“, élén a családfővel (szeretett vicispánjával) minden habozás nélkül sietett részt venni a „közös édes anyának“ magasztos örömünnepén. Voltak jelen vidékiek is. Esteli 8 s fél órakor vette kezdetét az ünnepség. Mányi zenekara adta megarraa hatalmas impulzust a „Rákóczi-indulóval.“ A s -a.-újhelyi lelkes dalosok, akik nélkül ma már egy ünnep nem is lehetne igazi ünnep, a „Hej Rákóczi Bercsényi“ kezdetű nemzetidal éneklésével lélekemelőén fokozta a hangulat tenorját. Ezután Matolay Etele, mint fölkért ünnepi szónok, emelkedett föl s mondotta el általános figyelem mellett alkalmi megnyitó beszédét, melyben az u. n. „márciusi eszmék“-et megérlelö politikai időjárásnak történetét vonzó érdekességgel ösmertette. Beszéde végén felvetette a mindig korszerű kérdést „mit tanulhatunk a március 15- ének fönséges példájából ?“ mire igy felelt : »A múltra nézve (igénytelen nézetem szerént) meríthetjük azon tanulságot, ha a magyar a szép, a szabadelvű, a nagy eszmék iránt aránylag a korszelleméhez és más nemzetekhez képest mindenkor fogékony volt, s ha ily eszméket vagy hazáját — bár élte és mindene kockáztatásával is védenie kellett — lelkesedni és magát feláldozni képes volt. De ha ez jellemvonása volt nemzetünknek a múltban ; ha még az 1848-ki március 15-iki nemzedék is a szabadság, testvériség, egyenlőség nagy eszméiért lelkesedni, hazája védelmében magát feláldozni kész volt: ugyan mi jogosíthat fel azon állításra bárkit is, hogy e tulajdonok nemzetünkből kivesztek ? hogy

— a mint egy idő óta mondani szinte divattá vált a mai fiatalság annyira anyagias, hogy a szépért, hazájáért lelkesedni nem képes ? Ne hazudtoljatok meg fiatal barátim, ha én e vádat helyettetek e mai alkalommal ünnepélyesen visszautasítom ; s midőn az 1848-iki március 15-ére visszapillantok, nem az ellentétet keresem az akkori és mostani fiatal nemzedék közt, de éppen amannak akkori szerepléséből biztos következtetést vonok le arra, hogy hasonló okokból, hasonló körülmények közt ugyanazt teenditek ti is, a mit mi tettünk s reményiem nagyobb szerencsével.

»Az nem lehet, hogy a mai nemzedék kevésbé szeretné hazáját, mint mi szerettük ; nem hihetem, hogy ne volna ép oly büszke nemzete múltjára, mint mi voltunk ; mert a válságos időkben, mikor életünket, vérünket is áldozatul kell hoznunk hazánk védelmében, főleg e büszkeség adja meg az elhatározást, a bátorságot, a vitézséget. A ki nem büszke arra, hogy magyar : attól ne várjuk, hogy a magyar nemzet boldogságáért, dicsőségéért életét önként és szívesen feláldozza.«

A nemes egyszerűségével mindenkit megkapó, percekig lelkesen éljenzett s megtapsolt beszéd után jó cigány-zenével fűszerezett vacsorához ültünk. Az első ételfordulónál Fejes István, a költő-pap, emelkedett föl s szavalta el szép alkalmi elegiáját, melyben a betöltetlenül maradt gyermek-álmák fölött a biztató jövőben keres és talál vigasztalót a józan eszü bölcs. A második ételforduló után lapunk főmunkatársa emelte föl sza- f vát s mondott hosszabb társadalmi iránybeszédet, melyben a teljesittetlenül hagyott s reánk maradt nemzeti nagy feladatoknak egyik legsürgősebbjéül az uj magyar középosztály nevelését s szervezését mutattajöl. „Olvadjon össze“ u.m. „a munka- és honszeretetben a polgári elem és a dzsentrinek még számottevő ereje. Forraszsza őket egybe szívben lélekben, formálja át őket hatalmas magyar közép- osztálylyá a hazafias szellemű kultúra“. Egyszersmind inditványozta, hogy a szép ünnep emlékét tegyük maradandóbbá az által is, hogy magyarosító egyesületünknek céljára kiki erszényéhez mérten de a legszívesebben áldoz. Lelkes ifjak legott megindították a gyűjtést s a hamarosan összeszedett 16 ftot indítványozónak oly végből, hogy azt a Zem- plénvármegye területén működő közmivelödési egyesület pénztárába juttassa, átszolgáltatták. (A nyilvános nyugtázást lapunk következő rovatában találják olvasóink. Szerk.) Tóth István, a polgári olvasókör titkára, a jelen volt női közönségre mondott talpraesett felköszöntőt. A harmadik tál körútja előtt Tóth Elek olvasta föl Stépán Gézának hazafias alkalmi költeményét, meiyet emlékül tárcánkba téve küldünk meg olvasóinknak. Majd Székely Albert, lapunknak ösmert munkatársa, a fényesen sikerült ünnepség rendezőiért, egyszersmind a hazafiasán érző polgári olvasókörért emelt áldomás-poharat. Végül Fejes István emlékezett meg különösen is hazánk legnagyobb élő fiáról, a márciusi vívmányok halhatatlan héroszáról, s indítványára a következő sürgöny küldetett Turinba : „A március

15-ét ünneplő sátoralja-ujhelyi közönség Kossuth La tos hazánk nagy fiát, úgy is, mint ama nagy idők zászlóvivőjét, úgy is, mint vármegyénk dicsőségét, lelkesedéssel üdvözli /“ — E felköszöntéssel a

hazsfias lelkesedés zenithjét elérvén — a himnusz, szózat s még több hazafias dalnak egyesült erővel történt eléneklése után emelkedett hazafias érzelemmel csak a késő éjféli órákban vettünk búcsút a rohanó idő kerekén tőlünk gyorsan tova szálló, de szivünkben minden viszontlátásnál mélyebb nyomokat hagyó március 15-ének emlékétől. Legyen áldott a nagy idők nagy embereinek emléke, akik e napot a magyar nemzet számára ünnepnappá tették; de ne legyen elfelejtve azoknak az emlékezete sem, akik ez ünnepnap méltó megülésére városunk lelkes fiait és leányait a múltban felserkentették. — Borúik Elemér, Hornyay Kálmán jutnak eszünkbe. Ok már ott pihennek, ahol a szívnek többé nem fáj semmi

.........

(Dókus József) Öméltóságát névünnepe alkalmából, mint a múltban, úgy ez évben is, igen számosán keresték föl személyesen helybeli és vidéken lakó tisztelői és barátai, hogy neki s díszes családjának a legőszintébb szívből minden jót kívánjanak. Mi is csatlakozunk a tisztelőkhöz, s kívánjuk, hogy Öméltósága kedves hozzátartozóinak, s mint közigazgatási bizottsági tag, hivatalos családjának, a vármegye nagy közönségének, javára és örömére még nagyon sokáig éljen viruló erőben és egészségben I

(Március 15-ét), mint tudósítónk Írja, a k.- helmeci értelmiség és városi polgárság is meg- ünnepelte. Délelőtt és délután taracklövések történtek a nagy nap emlékére ; estve pedig a városház tágas termében mintegy 60-an jöttek össze. Vidám hangulat mellett folyt az est s vacsorázás közben volt több szavalat és pohárköszöntés; éltették a haza távollevő nagy fiát: Kossuth Lajost is. A késő éjjeli órákig tartott banketten a köz- igazgatási, járásbirósági s adóhivatali hivatalnokok, a városi tisztviselők s egy pár kivétellel a város összes értelmisége jelen voltak. A ünnepség élén az aggkoru, de még mindig iíju kedélyű Balázsházy József állott.

(Március 15-e Sztropkón.) Az itteni nagy I vendéglőben — írja tudósitónk — Urbán István és Évva Kálmán járásunk derék, királyi és megyei főtisztviselőinek kezdeményezésére márc. 15-én mi is társas összejövetelt rendeztünk, melyen az itteni plébános kivételével a város összes intelligenciája részt vett. Poharat ürítettek Urbán

I. a 48-i eszmék lelkes bajnokaiért s különösen Kossuth Lajosért; Vásárhelyi D. ügyvédő ama jelesekért, kik a 48. év márc. 15.én proklamált eszmék megvalósítása által a haza jólétéért és felvirágzásáért üdvösen működnek ; Évva K. az önzetlen haza szeretetéért. A »himnusz« »szózat* eléneklése után a társaság éjféltájban a haza éltetésével oszlott szét.

(A „Zempléni egyetemi ifjúság egyesülete“) Budapesten a »Hársfa“ vendéglő külön termében felolvasással egybekötött társas esttel ünnepelte meg március 15-ét. A műsor a következő volt : Balogh Miklós jh. szavalta Jámbor Pál „Kossuth“ cimü költeményt ; Staut József jh. felolvasta „Az 1848/9. magyar szabadságharc bukásának okairól* szóló értekezését; Mihalovics Antal jh. elszavalta Nagy Lajos ,,Sappho dala“ c. költeményét ; lhnatkó Ágoston jh. felolvasta „Az utolsó találkozás“, c. karcolatját s végül Zsindely István jh. felolvasta „Hogyan nyerte meg Mákos Mihály a dióverő nevet ; c. humoreszkjét. Ezután társas vacsora következett. Megemlítendő hogy Kossuth Lajos nagy hazánk fiához üdvözlő táviratot küldtek.

(Március 15-e a Kárpátok alatt.) A nemzet e nagy napját, március tizenötödikét a derék laborczvölgyiek ezidén is fényesen ünnepelték meg. Az ünnepség Mező-Laborczon a vasúti állomás helyiségében ment végbe, melynek fényét a szépnem nagyszámú jelenléte különösen emelte. A nyilvá- nulásában imponzáns ünnepet Kiss István, mező- laborczi állami tanító nyitotta meg nagyszabású lelkes és hazafias beszéddel, melyben szóló hazafias hévvel fejtegeté azokat a motívumokat, melyek a nagy napot a magyar nemzet előtt az ünnepek ünnepévé teszik. A megnyitó beszédet követte több alkalmi szavalat Sárkány Farkas által előadva, aki a szép nemet rögtönzött alkalmi költeményével illően üdvözölte és szépen köszönte meg szives részvétük és közreműködésüket. De hangsúlyozva kell kiemelnünk a mezőlaborczi állami népiskolát is, melynek mindkét nembeli növendékei korrektül elénekelt hazafias dalaikkal kiválóan hozzá járultak az ünnep sikeréhez s leírhatatlan lelki gyönyört nyújtottak az ünneplő közönségnek. A derék múzsa-csemeték külön is meg ünnepelték március tizenötödikét otthon az állami iskola helyiségében derék mestereik vezetése alatt. Végre közös estebéd volt, melyen az élénk és sürü toasztok egymást érték, és pedig a többek közt, poharat emeltek: Rigán Mihály, Kossuth Lajos nagy hazánfiára, Kiss István a nemzet társadalmában élő különféle nemzetiségek egymássali barátságos megférhetése és összetartásáért, Polányi Dezső a rendezőkért, Hladonik János a feltétlen hazaszeretetért, Szmoligovics Gyula, gk. lelkész az összetartás- és egyetértésért, Firtkó Mihály, gk. tanító a hazáért, Szmoligovics Gerö a haza boldogságáért, végül Sárkány Farkas, a derék indigéná- kért. különösen pedig, Kleisel Alajos, Vogler Zenó és Csurilovics József urakért, kik valódi testvéri részvéttel működtek közre a nagy nap megülésé- ben. Mezö-Laborcz és vidékének hazafias közönsége ez alkalommal is méltó volt e lapok olvasóinak élénk emlékében élő múltjához. „Érti a szent jelenést s felriad álmaiból.“

„A lelkes eljár ősei sirlakához,

S gyújt régi fénynél uj szövétnekét« ! . . (R.)

Eddigi értesüléseink sze-rint vármegyénk területén Homonnán N.-Mihályban, S. Patakon, Aba- rán és Mádon is megünnepelték még a magyar szabadság fogantatásának fönséges évforduló napját — március Idusát.

(Örvendetes hir.) Szeretett főispánunk becses ajándékot hozott közelébb a fővárosból Tokaj s Tarczal városok és vidéke közönségének. Fris emlékében van még lapunk olvasóinak, a legutóbbi vármegyei bizotts közgyűlésről szóló referddánkból, hogy a nevezett városokat összekötő útszakasz kiépítése milyen csigaléptekkel haladott előre s a tapasztalatokból következtetve még legalább is egy évtizedbe tellett volna, amig ez az útszakasz az eddigi pénz és munka-erővel, jól-roszul kiépülhetett volna. Ma már az ügy szerencsés fordulaton nyert. Baross miniszternél főispánunk kijárta, hogy a »Luca út«-nak csúfolt vonal kiépítésére a f. évben 5000 frtot és a jövő évben is 5000 ftot fog kapni utipénztárunk a szakminiszter tárcájából. Tokaj-Tárcái babonás, különben érdemes, közönsége előtt emlékezetes lesz a főispánnak f. hó 13-iki budapesti útja.

(Eljegyzés.) Rochlicz Dezső kereskedő, je- gyot váltott Rácz Ilonka kisasszonynyal Szerencsen. Szerencse koszoruzza frigyüket 1

(Hibaigazítás.) A »Zemplén* 87. 11 -iki számában, a közigazgatási bizottsági ülésből a főorvosi jelentés rovata alatt felvett himlős megbetegedések közé, tévedésből csúszhatott be a henczóczi magas betegedési (129) és halálozási létszám (19), melyre nézve a következő köziga-