Zemplén, 1887. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1887-03-13 / 11. szám

Sátoralja-Ujhely, 1887. március 13. 11. sz. Tizennyolcadik évfolyam. ELŐFIZETÉSI ÁB: Egész évre 6 frt. Félévre 3 „ Negyedévre 1 frt 60 kr Bőrmontetlen levelek csak ismert közöktől fo­gadtatnak el. Kéziratom nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 kr. A nyílttérijén minden gar- mondsor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNVÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE (Megjelenik minden vasárnap.) HIBDETÉSI DÍJ : hivatalos hirdetéseknél; Minden egyes szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Kiemelt, diszbetük s kör­zettel ellátott hirdetmé­nyekért térmérték szerint, minden □ centimeter után 3 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdstések a „Zemplén“ nyomdájába küldendők. HIVATALOS RÉSZ. 37. A s.-a.-ujhelyi járás föszolgabirájától. ein. 1887 s2' Főispán úr ő méltóságának f. évi 195. számú rendelete értelmében s az 1240/1887. ein. számú lentebb kivonatosan közölt hon­védelmi ministeri »hirdetmény* csatolásá­val felhívom mindazon állampolgárokat, kik járásom területén laknak, a népfölkelés fel­hívása esetében tiszti minőségben alkal­maztatni óhajtanak és a hirdetményben fel­sorolt feltételeknek megfelelni képesek, hogy abbeli kérelmüket e mai naptól f. hó 18-áig bezárólag, hivatalomnál minden­nap d. e. 11 —12 óráig jelentsék be.*) S.-a.-Ujhelytt, 1887. évi március 12-én.' Dókus Gyula s. k., főszolgabíró. Kivonatos másolat 124.0I1887. honv. minist, ein. szhoz. Hirdetmény. A népfölkelésről szóló 1886. évi XX. t. c. 9-ik szakaszának rendelkezése szerint: »A népfelkelők tisztjeit magyar állampolgá­rok közül ó cs. és apóst. kir. Felsége nevezi ki a honvédelmi miniszter előterjesztésére, a ki azo­kat már béke idejében évről-évre kijelöli.“ Az ezen törvénycikk végrehajtására vonat­kozó utasítás már kiadatván, elérkezett az idő egyszersmind ezen rendelkezés végrehajtására. A népfölkelési tiszti állásokra pályázóknak összeírása, illetőleg ebbeli előjegyzése a népfel­kelésről szóló törvény életbeléptetését lényegesen befolyásoló tényezőkre való tekintettel, csakis a folyó i88y. évben (ezúttal márc. 20-ig. A szerk.) tötténik; jövőben a népfölkelési tiszti állásra való előjegyzést tárgyazó bélyegmentes folyamodvá­•) Hasonló tartalmú felhívást bocsátottak ki járásaik területén a többi főszolgabirák is. Siessen minden arra hi­vatott egyén élni az alkalommal és a népfölkelési tiszti rang­fokozat elnyerbetésére vonatkozó aspirációját idejekorán érvé­nyesítse. Szerk. nyok a népfölkelési járás-parancsnoksághoz lesz­nek benyújtandók. Az érdekeltek általános tájékozásául a kö­vetkezők szolgáljanak : 1. A népfölkelési tiszti rangfokozatba való előjegyeztetésre, a törvény értelmében általában csak azon állampolgárok pályázhatnak, kik sem a közös hadsereg (hadtengerészet) és a póttartalék, sem a honvédség vagy csendőrség kötelékében nem állanak, továbbá a pénzügyőrség vagy az állami erdészet személyzetéhez nem tartoznak. 2 A kineveztetésnek mellőzhetlen föltételét minden körülmények között, a polgári becsület és joggyakorlat teljes élvezete képezi. 3. Minden pályázótól okvetlenül megköve- -teltetik, hogy a népfölkelési tiszti állás betölté­sére szükséges minösültséggel bírjon. Azon állampolgárok tehát, kik katonai ki­képzésben egyáltalában nem részesültek, népfölkelési tiszti állásra csak azon esetben pályázhatnak, ha magukat az alább bővebben ismertetett népfölke­lési tisztképzö tanfolyam hallgatására önként kö­telezik. 4. A pályázás a népfölkelési gyalogság vagy lovassághoz történhetik. A lovassághoz pályázóktól különösen meg- kivántatik, hogy tökéletesen lovagolni tudjanak és a lóismében is jártasok legyenek. 5. Magyarországi pályázóktól a magyar, hor- vát-szlavon illetőségű pályázóktól pedig a horvát nyelvnek szóban és Írásban való tökéletes isme­rete követeltetik. 6. A kérvények csak azon mérvben vétet­nek tekintetbe, a mint azt a népfölkelési tiszti szükségletnek fedezése igényli. A népfölkelési tiszti állást pályázat utján el­nyerhetik : A) Volt katonák közül: 1. Azon volt tisztek és hadapródok (tiszthe- I lyettesek) kik rendfokozatukról (hadapródi kitün- I tetésükröl) akár védkötelezettségük teljesítése után, í akár más nem kényszerítő indoknál fogva lekö- I szöntek és népfölkelési kötelezettségnek alávetve j már nincsenek, azonban a népfelkeléshez önként I jelentkeznek s előbb viselt tiszti rendfokozatukba I előjegyeztetni óhajtanak ; ' 2. azon volt tisztek és hadapródok (tiszthe­lyettesek,) kik koruknál fogva még népfölkelési kötelezettségben állanak és anélkül, hogy a hon­védségnél szolgáltak volna, közvetlenül a közös hadsereg kötelékéből kiléptek. Ellenben a népfölkelési kötelezettség alatt álló volt honvédtiszteknek és hadapródoknak (tiszt- helyetteseknek), minthogy ezek a honvédhatósá­gok által az idevágó előjegyzések alapján amúgy is összeiratnak, nyilvántartatnak és a beálló szük­séghez képest kineveztetnek is, a népfölkelési tiszti állásra külön pályázniok nem szükséges. 3. Azon volt altisztek, akár egyévi önkén­tesek voltak, akár nem, kik védkötelezettségük teljesítése után a hadseregből vagy honvédségből kiléptek és kikről kiváló tulajdonságaik és előbbi katonai szolgálatuknál fogva föltételezhető, hogy mint népfölkelési tisztek is a követelményeknek megfelelni képesek leendnek, mi iránt különben azok volt csapatparancsnokságaitól közelebbi tá­jékozás fog szereztetni. B) Azok közül, kik katonák nem voltak : i-ör. A 19 évesek. Tekintettel arra, hogy a népfölkelési tör­vény értelmébon és az ezen törvény végrehaj­tása tárgyában kiadott utasítás 67 ik pontja ér- rint a 19 évesek a hadsereg (haditengerészet) és a honvédség kiegészítésére utolsó sorban vehető igénybe ; az ezen korosztályhoz tartozó állampol­gárok a népfölkelési tisztté való előjegyeztetésre szintén pályázhatnak. Ezeknek azonban a jelent­kezés alkalmával beadandó Írásbeli kötelezővel kell kinyilatkoztatniok, hogy önként jelentkezé- sök alapján népfelkelő tisztté való előjegyezteté- sük, vagy kineveztétésük esetén kötelezik magu­kat a népfelkelés mozgósitottságának tartama alatt bármikor, és tekintet nélkül arra, hogy kor­osztályuk behivatott-e vagy sem — a népfelke­lésnél szolgálatot teljesíteni. Ezen egyéneket illetőleg különösen kiemel­tetik, hogy a népfelkelésnél bármily minőségben történendő alkalmaztatásuk őket törvény szerinti védkötelezettségük teljesítése alól semmi körülmé­nyek között tel nem menti; 2. a népfölkelési kötelezettség alatt álló egyéb oly egyének, kik katonák nem voltak, tehát katonai kiképeztetésben egyáltalában nem része­sültek és kiváló feddhetlen jellem, hazafias érzü­let és magatartás folytán köztiszteletben állanak. 3. A népfölkelési kötelezettségnek már alá nem vetett oly állampolgárok, kik a népfelkelés­T A B C A, A bátyja kereszt. Néprege. A „Zemplén“ számára irta Zombori Gedő. III. (Folytatás.) volcvan év nyomta már az öreg Kércs vál­tókban telt boldog ifjúsága. Rósz idők | béke napjai. Külső ellenség ellen nem nem önön vérét ontja már a magyar, s o oua aktt32U'fa hősi kardját a kis erdei lak falára. Még Géza fejedelem fegyverhordozója volt. Karjain ringatta István királyt, vele együtt vette fel a keresztséget. Most már nem tudják hasz­nát venni a királyi udvarban, elküldték ide, hogy a király sólymait őrizze, táplálja. Jó foglalkozás az neki. Mikor ezek vijjogva csapnak zsákmányukra, eszébe hozzák a szép idő­ket, mikor ő is igy rontott vitéz bajtársaival a reszkető német, vagy görög hadakra. Másképpen van az most. A király és ki­rályné a németet kedveli, hozza halomra a ma­gyar nyakára. Nincs már magyar, a kire a jó király koronáját hagyja. Korcsosul a magyar is, kard helyet eke vasat élesit. . . — Vedd fel azt a kelyhet öcsém, Dabas ! könnyeinket fojtsuk bele ! Ketten ültek együtt az öreg és a fiatal baj­nok. Előttök az öblös kancsó tele, s a kehely érintetlen áll. Mind a kettő elmélyedve. Egyik a nemzetnek, a másik szerelmének sorsa felett busul. A két testvér szivében a szeretettel a bo- szu és gyűlölet csatázik. Amata bírásának vágya foglalkoztatja egész valójukat. Mint két ellenség kerülik egymást. Tán a természet különbözősége tette, hogy eddig úgy szerették egymást. Dabas a hadi zsák­mány legszebb, legértékesebb részét haza hozta öcscsének, s reá gondolt a tábori élet zajában. Bakus bátyjának nevelte, ajándékozta a legszebb harci paripákat, s öröme, büszkesége teljes volt, ha rajta száguldani látta a délceg lovagot. Most megváltozott minden. A szerelem ör­vényt ásott a két szív közzé, s azt megtöltötte ádáz gondolatokkal és tervekkel. Dobosnak, ki osztozaskar a nagyobb részt kapta, most "C!11 volt eléf? magas fensik az alant elterülő gyönyörű ' jjdyal, melyet akkor a mai hegyszakadék helyé11 tiszta átlátszó hul­lámokkal tova siető paUi. határolt. E volt a kö­zös „itató-1 s eltiltotta onnan az öcscse pásztorait. Bakas leküzdte haragját. — Ő az ’dösebb, ős szokásaink jogot ad­nak hozzá, szólt s barmaival hátrább vonult. Nyájai számára tavat ásatott. E határrész neve ma ássottó ■= „ásító"­Az ásott tó forrása tiszta vizet forrt fel, s mintha tündérek lehelték volna oda, fák neve- kedtek, hogy a nyájnak tmy*10 árnyat adjanak. Források, csermelyek fakadtak s virágtól illatos fü lepte a mezőt. Dabas megirigyelte, kereste is a viszál- kodást. — Ez az én részemliez tartozik 1 Bakasban forrt a harag, de meggyőzte magát. — Ha gondolod, legyen ! Szólt s nyájaival tovább húzódott a kopá- rabb mezőkre. A kákán csomót kereső testvért még jobban ingerelte ez a szelíd lemondás és engedékenység. Mig a boszuság és a visszautasított szere­lem kínozta az ifjút, az öreg hallgatagon a múlt emlékeivel s a jövő sejtelmeivel vesződött. Későn nősült, s a ki őt boldogitá, szép ne­jét, elvesztette hamar. Rideg lett élte napjának alkonya. A boldog múltból csak egy emléke ma­radt, az a bűvös-bájos szép leány -- Amata. Az erő fogyott. Az agg bajnok minden nap közelebb látta azt a sötét rémet — a halált. — Öh csak őt ne kellene árván hagynom! sóhajtott szomorúan. Ilyenkor érezte, hogy még forróbban szereti leányát. — Úgy szeretem, mint az anyja engem szeretett ! Mig a gondolatok s érzelmek igy váltakoz­tak elméjében, szivében, önkén) .elenül ajkához emelte a telt pohárt. Alig érinté ajkaival, mintha keserű lett volna a gyöngyöző ital, letette, ke­zeit ökölbe szoritá, szemei szikráztak. — Ő akarja, a ki földet túr, a helyett, hogy apáihoz méltóan kardot övezne oldalára ! Gyen­ge kézre nem bizom a féltett kincset. Dabas öcsém tiéd lesz a leány ! — Nem szeret ö engem ! szólt szomorúan az ifjú, vissza utasította szerelmemet. — De ha én parancsolom 1 Gyermekemmel talán csak én, az apa, rendelkezem ? ! Mai számunkhoz egész ív melléklet van csatolva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom