Zemplén, 1887. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1887-03-06 / 10. szám

veszteséget tüntet fel, mely összegnek a tartalék- | alapból való leirását elrendelni méltóztassék. Kiemelendőnek tartjuk, hogy ámbár nem szolgált örömünkre a kimutatott eredménynek előterjesztése, mégsem tétováztunk a kedvezőtlen viszonyokat szemmel tartva, készleteinket a folyó árnál alacsonyabb értékben felvenni és tekintve, hogy üzleti ügyfeleink állandó bizalmát és ra gaszkodását továbbra is birjuk és hogy anyagi helyzetünk szilárd alapokon nyugszik, azon jogo­sult reménynek vélünk kifejezést adhatni, hogy szerencsések leendőnk a jövőben kedvező ered­ményt felmutathatni. Ezek után kérjük a felügyelő-b'zottság jelen­tését meghallgatva, saját jelentésünket tudomásul venni, a mérleget megállapítani, indítványunkat elfogadni és számunkra a felmentőt megadni. Az igazgatóság, valamint a felügyelő bizott­ság működésének időtartama most lejárván, szük­ségesnek tartjuk ez alkalomból indítványba hozni, miszerint az alapszabályok 22-ik § ának második bekezdése értelmében az igazgatóság tagjainak száma közgyűlési határozattal négyre állapíttas­sák meg. Ebbéli javaslatunk eltogadása esetén méltóztassék az igazgatóságra nézve, mely egy főigazgató és 3 igazgatósági tagból álland, — és annak utánna a felügyelő-bizottság tagjaira nézve a választást megejteni. Kelt Sátoralja-Ujhelyben, 1887. febr. 22-én. Szöllösy Gyula, fő-igazgató. Nyomárkáy József, dr. Schön Vilmos, igazgatósági tagok. 2. Felügyelő-bizottsági jelentés. Tisztelt közgyűlés I Törvényszerű feladatunk teljesítésekor szer­zett meggyőződésünk alapján, van szerencsénk tisztelettel jelenteni, hogy a vállalat könyvei és pénztárai, valamint a liszttár és magtár vizsgála­tainál a lefolyt évben mindenben legjobb rendet, és kellő pontosságot tapasztaltunk. A társaság vagyonát az ide csatolt leltár szerint törvényes időben leltároztuk, f. 1887. évi február hó 27-én pedig a fő- és mellékkönyveket beható vizsgálat alá vevén, az igazgatóság részé­ről előterjesztett 1886. évi zármérleget, valamint a nyer- és veszt-számlát alapos egybehasonlitás után azokkal összhangzóknak és helyeseknek ta­láltuk. Az igazgatóságnak 1887. évi február 22-én kelt üzleti jelentéséről tudomást szerezvén, az 1886 évi zárszámadásoknak jóváhagyását, és az igazgatóság részére a szokásos felmentvénynek megadását javasoljuk, egyszersmind kérve, hogy a lefolyt évre a felmentvényt részünkre is megadni méltóztassék. Kelt Szegimalom, 1887. február 27. Horváth Endre, Schwarcz Bernát, Szöllösi Arthur, felügyelő-bizottsági tagok. Hírek a nagyvilágból. A hármas védőszövetség Ausztria-Magyar- ország, Németország és Olaszország között, hir szerint, megujittatott. Jakobini bíboros, a pápa államtitkára, meg­halt. Jakobini egyike volt a Vatikán legkitűnőbb és legszerencsésebb diplomatáinak. Bolgárországnak Szilisztria nevezetű várában a helyőrség fellázadt s fenyegető állást foglalt ha­zája ellen Oroszország mellett. Hírek az országból. Fehérváry Géza br. m. kir. honvédelmi mi- nistert Rózsahegy város közönsége, mérlegelvén s méltányolni óhajtván a magyar népfelkelési törvény megalkotása körül szerzett kormányzati érdemeit, díszpolgárává választotta. A háborús jövő dala Békés vármegyében megszületett, s azt a ,,Késö öszszel száll a fecske keletre“ dallamára mint a ,,B.-Gy. H.“ ból olvassuk a csabai legények már utca-hosszat éneklik. A magyar nép hűséges alattvalói hangu­latát híven visszatükröző érdekes nótának betü- szerinti szövege ez : „Ferenc József, mér’ kee olyan szomorú, Tán biz azír, mert megszólalt az ágyú ? Ne féljen kee, édes-kedves királyom 1 Megmutatjuk a muszkának Ki a legény a gáton ? Iparosok figyelmébe. A honvédelmi minis­ter a kamarák utján felszólítja a kisiparosokat, hogy egymással szövetkezve vállalják el a lábbe­liek készítését a honvédség számára. Egy pár bakkancsért 5 ft 14 krt fizetne az állam. Ha vár­megyénk területéről akadna vállalkozó, ügyének közvetítéséért sürgősen forduljon a kassai ipar- s kereskedelmi kamarához. Ő felsége a magyar király jelenleg a dele­gációk tanácskozása alkalmából budavári' palotá­jában tartózkodik s legalább három hétig szán­dékozik Budapesten maradni. Különfélék. (Lapuuk alapítójának) tizenhét éven át ernyedetlen buzgalmu szerkesztőjének, néh. Borúth Elemérnek sajtó alá rendezett irodalmi hagyatékára kérjük föl szives ol­vasóink figyelmét. Az előfiezetési felhívást szerkesztőségünk intézte a nagy közönség­hez. Nem a hivatalos kötelességnek, ha­nem a felejthetetlen közös jó barát emléke iránt szivünkben táplált kegyeletnek tet­tünk eleget, a magyar irodalomnak pedig készséges szolgálatot, midőn az ércnél ma­radandóbb emlék felállításához, a müveiben halhatatlan iró és költő emlékezetének fen- tartásához a müveit lelkű magyar olvasó közönség anyagi és erkölcsi pártfogását bizalomteljes tisztelettel kérjük. Ki volt Bo­rúth Elemér s milyen sulylyal birt a ma­gyar szépirodalom mérlegén: Szana Tamás, a Petőfi társaság érdemes titkára fogja elmondani a kötetekhez írandó előszavá­ban. A mi előfizetési felhívásunk ez: Előfizetési Felhívás BORÚTH ELEMÉR HÁTRAHAGYOTT MÜVEIRE. í orúth elemér neve egyike a leg­jobb hangzású neveknek újabb költői irodalmunkban. Mintegy három évtized előtt tűnt föl első mű- eveivel, melyekből meleg kedély, élénk tüzü fantázia s mindezek felett tőrül metszett igazi magyarság szólt hozzánk. Leíró költeményei, a haza meleg sze- retetétől áthatott ódái az irodalmi kö­rök figyelmét és méltatását vonták magukra; mig népdalai, melyeket elsőrendű zeneköltők zenésitettek meg, igazi mesterkéletlen hang­jukkal a nép közé találtak utat maguknak s csakhamar egyaránt meghonosodtak a kunyhókban és palotákban. A hatvanas évek költői közt alig van egy is, ki job­ban színezte volna a nép gondolkozásmód­ját, közelébb tudott volna férkőzni lelkü- letéhez s igazabb kifejezést adott volna ér­zelmeinek. E költeményeknek csak egy része jelent meg a költő életében ; teljes gyűjteményük Borúth hátrahagyott művei közt lát először napvilágot. Az általunk közrebocsátandó munká­latok azonban nemcsak a mély érzelmű költőt, hanem az élénk tollú tárczaírót, a jóízű humoristát s a finom érzékű szemlélő- dőt is megismertetik az olvasóval, ameny- nyiben Borúth műveinek egyik kötetét prózai dolgozatai fogják betölteni. Ez a kötet, mely szellemének sokoldalúságát van hivatva elénk tüntetni, egyúttal maradandó emléke és tükre lesz közpályájának, mely a társadalmi jólét, fölvilágosultság, közműve­lődés és anyagi gyarapodás emelésére volt szentelve. Meg vagyunk róla győződve, hogy az irodalomnak teszünk szolgálatot, midőn immár elköltözött barátunk szellemi hagya­tékát — a költő-író arczképével és élet­rajzával kiegészítve — a nyilvánosság elé bocsátjuk, s ez a meggyőződés indít minket arra, hogy Borúth hátrahagyott munkáit a művelt magyar közönség figyelmébe s meleg érdeklődésébe ajánljuk. S.-A.-Ujhelytt, 1887. márczius hó 1. Payzsoss Andor, és Horváth József, Dongó Gy. Géza. A kiadó szavai ezek: A fent elmondottakhoz nekem kevés hozzáadni valóm van. Néhai férjemnek sajtó alá rendezett irodalmi hagyatékát (költemény és próza) két kötetben, dísz- és közönséges példányokban fogom a nyil­vánosságnak átadni. Ezen irodalmi válla­latomban nem az üzleti érdek, hanem a felejthetetlen férjem emléke iránti kegyelet lebegvén szemem előtt: a kötetenként 20—22 nyomtatott ívnyi terjedelmű munká­nak előfizetési árát a lehető legalacso­nyabbra teszem; midőn a díszpéldányokét együttesen 3-, a közönséges példányokét pedig 2 írtban állapítom meg. Saját könyvnyomdám lévén, a mű íz­léses előállítására különös gond fog fordít- tatni. Az előfizetési pénzeket postai útal- ványokon s lehetőleg f. évi április hó vé­géig reám czímezve kérem megküldeni. Gyűjtőknek minden tíz előfizető után egy tisztelet-példánynyal szolgálok. A nyár folyamán e munkák elhagyják a sajtót s az előfizetőknek bérmentve fognak szétküldetni. S.-A.-Ujhelytt, 1887. márczius hó 1. Özv. Borúth Elemérné. A kik gyüjtőivet nem kaptak s a gyűjtésre készségesen vállalkoznak, szíves­kedjenek ez ügyben lapunk kiadó hivata­lához fordulni. Az előfizetők neveit koron- kint lapunkban közölni fogjuk. (Az árvasegélyző és jótékonysági egyesület) ma egy hete tartotta meg u. n. tavaszi rendes közgyűlését. A pénztár és számadás vizsgáló kül­döttség jelentéséből örömmel hallottuk, hogy az egyesületi alapitó, rendes és pártoló tagok dijai­kat már csekély kivétellel teljesen befizették s az egyesület ez idő szerint igen tekintélyes összegre rugó alaptőke fölött rendelkezik. A S.-a.-Ujhely város elöljárósága által kezelt, régibb időből eredő, de az egyesület nemes intenciójának keretébe eső rendeltetéssel biró alapok átadása iránt a városi képviselő testület megkerestetett. A Nyomárkáy Károly, s.-a. újhelyi birtokos által évekkel ezelőtt, akkor, amikor még az egyesület eszméje lapunk­ban megpendítetett, felajánlott teleknek az egye­sület nevére leendő átkebeleztetése foganatba vé­tetett. De a legszebb és a legkimagaslóbb moz­zanata az volt a közgyűlésnek, hogy az igen szép számban egybegyült egyesületi tagok egy szív­vel és egy lélekkel az egyesület védőasszonyául gf. Wallis Gyuláné szül. Somogyi Ilona ő méltó­ságát választották meg. Ez a frigy is, egyesület és patróna között, azok közül való, amely az égben köttetett. Tegye állandóvá és áldásdússá az áldó isten keze 1 (Muszka rubelek S.-a.-Ujhelyben.) Valaki, (mert nem tudjuk, hogy városunkból kicsoda a „Budapesti Hírlap“ állandó tudósítója) f. hó 2-án arról értesítette lapját, hogy a s.-a.-újhelyi m. kir. postán valaki, valakinek a címére a fővárosba, három ládikába „különfélék’* jelzéssel 25,000 db rubelt adott föl bankjegyekben, me:y szállítmány a fővárosi pénzügyőrök által lefoglaltatott. A mondott nap esteli órájában a fővárosban megjelenő egyik politikai napi laptól sürgöny sürgöny után érkezett szerkesztőségünkhöz avégett, hogy sietősen jár­junk végére a dolognak. Tudokozódásunknak az lett a rezultátuma, hogy a nagy szenzációt keltő esetről a s.-a.-újhelyi m. k. posta hivatal szakközege nem tud semmit. Ez alkalomból, s óvatossági tekintetekből a részleteket kalamárisunkban hagyva, feljegyzünk annyit, hogy rubelek még a múlt hó elején igenis érkeztek vármegyénk felvidékére, melyek onnan tovább vándoroltak s folyvást ván­dorolnak. Hová, és kihez ......... erről bővebben szólani a jelenlegi kritikus viszonyok között leg­alább is inopportúnus. (Kitüntetés). Várbogyai Bogyay Zsigmond, s.- -pataki lakos gőzmalomtulajdonost, az iparügyek te­rén tanúsított közhasznú tevékenységeit Ő felsége a király a ,,Ferenc József-rend" lovag keresztjével ajándékozta meg. A szép kitüntetés, melyhez szi­vünkből sok szerencsét kívánunk, szolgáljon ne csak megérdemelt jutalmul, hanem szerencsés esz­közül is arra, hogy igen tisztelt barátunknak köz­hasznú indusztriális munkásságát, mint a múltban úgy a jövőben fényes siker koronázza ! (Szőlő metszési versenyeket) fog rend#ztetni S.-Patakon márc. 21-én O.-Liszkán márc. 22-én Tokajban márc. 23-án a zemplénvármegyei gaz­dasági egyesület borászati szakosztálya által Pa- lumby Gábor bor. vándortanár közreműködésével. Dijakul, úgy, miként a múlt alkalmakkor, ollók, fűrészek és kétágú balták fognak kiadatni. Az illető vidékek szőlőbirtokosainak figyelmét előre is felhívjuk a versenyekre. (Egy szerény főpap.) Városunkban szerényen s minden feltűnést kikerülve, de annál áldásosab­ban működve él, írja az „Eperjesi Lapok“ f. évi 9-ik száma, a népfelvilágosodásnak és népneve­lésnek egy magasztos és áldozatkész apostola s ez az eperjesi főtisztelendő káptalannak egyik ér­demes tagja ft. Kotradov Mihály kanonok. Buzgó pap, jó hazafi és mindenkor mindenkin, ha meg­érdemli, segíteni kész emberbarát. Mint egyház- megyei főtanfelügyelő Zemplénvármegyében is sokat áldozott a népnevelés előmozdítása és a g.

Next

/
Oldalképek
Tartalom