Zemplén, 1887. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1887-02-27 / 9. szám

Egyesületi élet. Nyilvános nyugtázás. A s.-a.-ujhelyi árvasegélyző és jótékony egyesület részére befolyt fizetésekről folyó hó 11 — 26-ig. 100 ftnyi alapítványára 50 ftot fizetett Szmrecsányi Jánosné úrnő. 50 ftnyi alapitványára fizetett 25 ftot a s.-ujhelyi népbank. 30 ftos alapítványuk első 10 ftos részletét özv. Gőröcskey lstvánné és Berhelyi Ödönné úrnők. Rendes tagdijat 1886-ra: Szemere József ur 3 ftot, összesen 98 ft. S. a.-Ujhely, 1887. febr. 26. Chyzer Kornél, egyesületi pénztárnok. Nyilvános számadás és köszönet A s.-a.-ujhelyi önk. tűzoltó-egyesület által f. é. február hó i9-én egy őrtorony építésének fel­állítására rendezett „batyubálnak1, bevételéről és kiadásáról szóló számadásunkat van szerencsénk következőkben nyilvánosságra hozni : Bevétel......................... 330 ft 60 kr Kiadás.................... 185 ft 78 kr Tiszta jövedelem . . . 144 ft 82 kr, mely összeg a »s.-a.-ujhelyi takarékpénztár«-ba gyümölcsözés végett elhelyeztetett. Felülfizettek : Molnár István 5 ft, Bydes- kuthy Sándor 5, Grosz Róbert 5, Fridrich Antal 5, Dókus Gyula 3, Kincsessy Péter 3, Teich Zsigmond 3, Szánky Nándor 2, Török Pál 2, Zinner Henrik 2, Zvolenszky József (Szerencs) 2, Vinyiczai György 2, Tóth András 2, dr. Sebeök Antal 2, Schön Sándor 2, Stenczel Dániel 2, Halász József 2, Kovács Antal 2, Schwarczmann Gusztáv 2, Róth Bernáth 2, Vietorisz József 2, Fábry Károly 1, Schmercz Antalné 1 Supinszki Lajos 1, Lefkovics Ignác 1, Dubay István 1, Szkrak Józsefné 1, Stich Lajos 1, Mayer Imre 1, Grünbaum Simon 1, Fendrich Miksa 1, Bánóczy Kálmán 1, Zvolenszki János 1, Roóz Adolf 1, Czinner Henrik 1, Reichard Lajos 1. Madarassy Andor 1, dr. Szepesi Arnold 1, Safranovics Fe­renc 1, Nagy Jenő 1, Szalay Pál 1, Gresák Ár­pád 1, G. L. 1, Frisch Herman i ft, Magasi Jó­zsef 60 kr, Deutsch Mihályné 50 kr. Összesen : 81 ft iO kr, melyért fogadják az önk. tüzoltó- egyesület részéről leghálásabb köszönetiinket. S.-a.-Ujhely, 1887. febr. 24, Az egyesület s a rendezőség nevében : Kresinszky Ferenc, Csákó Imre, rendező bizotts. titkár. rend. biz. pénztárnoka Nyilvános nyugta és köszönet. A folyó évi február hó 13-án táncmulatság­gal egybekötött disztorna alkalmával a következő felülfizetések tétettek: Dr. Láczay László 7 ft, Dr. Kun Zoltán 5 ft, Németh László 2 ft, Dr. Ballagi Géza 2 ft, Nemes Ferenc 1 ft, Szekerák Kálmán 3 ft, V. Krüzselyi Bálint 2 ft, Nyíri Jó­zsef 1 ft, Opicz N, 1 ft, Kun Béla 2 ft, ifj. Stern- feld Béla 40 kr., Gerenday Sándor 1 ft, Dezső Lajos 1 ft, Kelő Mór 1 ft, Várady Géza 1 ft, Rick Gusztáv 2 ft. Összes bevétel volt 134 ft 40 kr., miből levonatván a 84 ft 28 kr. kiadás, marad 50 frt 12 kr. tiszta jövedelem. A kegyes adakozók fogadják e helyen is az egyesületi bizott­ság forró köszönetét, S. Patak, 1887. február 18, Márton Imre, t. e. pénztárnok. Nyilvános nyugtázás és köszönet. Mindazoknak, kik az általunk f. évi február 14-én Mezőlaborczon a Zemplén vármegyei ma­gyarnyelvet és népnevelést terjesztő egyesület ja­vára adott műkedvelői szini-előadás alkalmából részint felülfizettek, részint belépő-jegyeiket vál­tották meg, hazafias áldozatkészségükért van sze­rencsénk e helyen is hálás köszönetünket nyil­vánítani. Felülfizettek: Fetter Géza Przemyslből 1 ft, Szabó Ödön Mezőlaborczról 3 ft. Jegyeiket megváltották : Wollman Kasimir Kománczáról (Galiczia) 10 fttal (ki a színpad fel­állításához szükséges faanyagokat is ajándékozta), Szentléleky Géza c. kanonok Nagy-Mihályból 2 fttal, Megela Antal tábori lelkész Pozsonyból 1 fttal, Jakovics Antal gör. kath. lelkész Haburáról 1 fttal, Sztaurowszky Gyula gör. kath. lelkész Csertészről 2 forinttal. Kelt Mezőlaborczon, 1887. febr. 23-án. A m.-laborczi műkedvelő színtársulat megbízásából: Kiss ván, állami tanító. Közönség köréből. — Alak s tartalomért nem vállal felelősséget a szerk. — \/ &1&SZ. A , Zemplén* folyó évi február 20-iki 8-ik számában hozzám intézett kérdésekre követke­zőkben válaszolok: A kisfaludi szoborra begyült összesen 393 frt 92 kr. A gyűjtés eredményét az országos lapok­ban és pedig részletesen az „Ellenőr«-ben kimu­tattam, a megyei s országos honvéd egyletnek bejelentettem s a begyült összeget tőkésített ka­mataival eggyütt »Kisfaludi szobor* cim alatt, a s.-a.-ujhelyi takarékpénztárba helyeztem el, hol ezen — az elérni kívánt célhoz képest csekély — összeg, 1886. év végéig 1175 ft 37 krra sza­porodott. - “ Hogy a kisfaludi szobor felállítása a Zem­plén megyei honvéd egylet komoly törekvését képezi, igazolják azt következő jelenségek: i-ör. Bejelentésem következtében a célba vett szobor felállítás a honvéd Schematismus 108. lapján meg van jelelve. 2. A nálam — bár ki által megtekinthető szobor-tervet, Gerenday József budapesti lakos emlék miiépitész által 3. A szobor felállítása költség előirányzatát: Szeleczki János kőfaragó és müépitö mester ál­tal (ugyanaz a ki a Kazinczy mauzóleumot épí­tette) elkészítettem és úgy a szobor rajzot, mint a költség előirányzatot honvéd egyletemnek be­mutattam, véleményemet és a halasztásra szol­gáló okokat feltárván, azokat a Zemplénmegyei honvéd egylet helyeslöleg tudomásul vette. Szeleczki költségvetése szerint: kerülne a szobor felállítása 1830 forintba, Budapesten ké­szíttetve és helyre szállítva sokkal többe. És bár nekem reményem van arra, hogy a szobor felállitási helyül szolgáló szabad térnek, az illető földbirtokos általi ingyen adományozá­sát kivinnem sikerülni fog, sőt a szobor gondo­zása és fentartási költségei fedezésére egy igen tisztelt barátunkat meg fogom nyerhetni, mind azáltal tekintetbe kell vennünk, hogy az ily ne­héz,legalább 150 — 200 métermázsa súlyú szobornak szilárd alapot kell építtetni és hogy külső hatása is meglegyen, bizonyos aránylagos magasságban, tehát összehordandó földdombon kell felállittatnia, melyeknek előállitása szinte tetemes összeget igényelvén, ha maradandó emléket akarunk állí­tani, még egy ideig várnunk kell — az általam bizonyosan leghőbben óhajtott — kisfaludi szobor felállításával, addig, mig a már (e f. félévi kamatokat is számítva) 1200 ftot tevő szobor-alap a költség előirányzat összegét el nem éri. És ha kéznél lenne is a szobor felállitási kellő összeg és ha már el lenne is készítve a szobor, én ezen jelenlegi időt (nem a phizikai időt értem) alkalmasnak nem véleményezhetném, mert annak jelentőségéhez oly időt kell bevárni, a mikor a hazafiui lelkesedés azon fokot fogja elérni, mint a mily lelkesedéssel ott honvédeink küzdöttek, győztek és elvérzettek! . . . Végül megjegyzem, hogy bár én felelősség­gel e tekintetben, csak is az engem megbízott honvéd egyletnek tartozom, mindazáltal szíve­sen megadom mindenkinek magánlag a kívánt felvilágosítást és nincs reá eset, hogy azt bárki­től megtagadtam volna, de az álarcozott, névnél­küli, — némelyek szerint tendentiosus — inter- pellatiókat helyesnek és buzditónak magamra nézve nem tarthatom, mert hiszen a »Többen« név alá rejtőzött öreg urra stylusáról úgy is reá ösmertem. *) Megmondom, hogy miről: A német törvények fennállása alatt hiva­talos titkot képezett még az is, hogy melyik törvényszéki biró valamelyik ügynek az előadó bírája. Egyik ügyvéd társam, egy gyarló ítéletért H. V. akkori tvszéki bírónak, poharazás között barátságos körben szemrehányást tett, mire H. V. bírói auctoritását gyakorolni kívánván felelőssé tette az ügyvédet, a hivatalos titok ki által lett elárulásáért. Az interpellált ügyvéd igy felelt: ,nem árulta el nekem eggyik kezelő hivatalnok sem a titkot, hogy a tek. ur az ügynek a referense, hanem megesmertem a stylusáról, mert a tek. urnák minden periódusa úgy végződik német fogalmazásában, hogy „werden wurde«. A »Többen" alatt interpelláló urnák pedig úgy végződik magyarban minden mondata : »ne terheltessék*, a mi igen hasonló a dobos »tud­tára adatik a becsületes nemes városnak* szoká­sos stylusához. S.-a.-Ujhely, 1887. febr. 24. tisztelettel: Bajusz József. *) Errare — humánum ! Szerk, Törvényszéki csarnok. „Bergel ur!“ így titulálták bodrogközi biró uraimék Ber­ger Sámuelt a járási szolgabirói hivatalhoz 1876. évi november hó 7-én ideiglenesen kinevezett, 1878. okt. 28-án ugyanoda véglegesitett közigaz­gatási végrehajtót, akinek viselt dolgai fölött f. hó 18-án ítélt két napig tartó bizonyítási eljárás után a s.-a.-ujhelyi kir. törvényszék. Bergel ur, vagy amint illő meggondolás és kellő végigmérés után Barnóth M. karádi biró uram mondotta: „Ü-keeme" fakószinü, vastag testbőrbe öltözött, jól táplált, zömök termetű alak; erősen keleti jellegű, különben a lelkiisme­ret furdalásaitól meglehetősen összekuszált arcvo­násokkal, rövidre nyírott, szénfekete hajjal és bajuszszal, bokros növésű és egybefolyó szemöl­dökkel, melynek árnyékából a kidülledő szemek lopva vetnek egy-egy téveteg tekintetet a 102 ta­núból álló környezetre. Beregszászi születésű, mózses-vallásu, 40 éves, nős, gyermekes. Leg­utóbb, amig államkosztra nem került, k.-helmeci lakos, végrehajtó, korcsmáros, lócsiszár, zsaroló, ok- mányhamisitó, sikkasztó, stb. stb.csiribiri-apróságok összetétele egy személyben. Valamikor a nép szemében tejfel, mostan megvetett — hitvány savó. Ez a szomorú diagnózis pedig majd 5000 ftba került, mely tisztességes „bánatpénzt“ művé­szi ravaszsággal csalt ki a jóhiszemű paraszt együgyüségtől. Művész volt a színlelésben. Felülről a fel tétlen bizalom, alulról az osztatlan ragaszkodás tartotta szilárdul hivatalos működési körében. Ha­bár 10 év óta, mindig fokozódó mértékben űzte turpisságait, csak a múlt évben került kelepcébe, mikor a Hayduk testvérek, megunva hitegetéseit, „össze háborodtak vele“ s feljelentették;akik min­den pénzüket rábízták volna egykor, de mostan „még csak egy huncut krajcárt sem adnának neki, ha mindjárt orvosságra kéne is“ . . . Szomorú kötelességet teljesített a közvádló, mi­dőn a különben szép tehetségekkel megáldott vádlot­tat, aki rendszeresen kiszámított terv szerint tört em­bertársainak megrontására, a büntető törvénykönyv 462. és 463. §§-ainak alkalmazásával kérelmezte elitélni. A védő figyelembe vétetni kérte azt a körülményt, hogy pártfogolja teljes és őszinte beösmerésben van s hogy az akták hiányából úgyszólván beigazolhatatlan összegeket vádlott saját, e célra különösen vezetett, naplójával és kitűnő emlékező tehetségének legjobb indulatu érvényesítésével iparkodott kiderittetni. Végül vádlott maga is enged elmet nyert az önvé­delemre, melyben a többek között azt adta elő, hogy neki nem volt száadéka megrontani az em­bereket. Éppen avégett vezette naplóját, hogy tisz­tában legyen azzal, kinek, miért, s mióta még mennyivel tartozik. Hivatkozott arra is, hogy el­hízta magát szerencséiében, mely éppen ezért el­fordult tőle. Az elnök abbeli kérdésére, hogy mit kell ez alatt érteni azt a magyarázatot adta, hogy lókupecségbe fogott, amihez nem értett. A hallgatóságnak már-már teljes megszánásra han­golt lelkében valóságos tragikomikus hatást kel­tett abbeli kijelentésével, hogy ahány rósz ló volt a Bodrogközön, mind az ő kezébe került s min­dig csak veszteséggel tudott nagy keservesen túl adni a jámbor párákon. Egyébiránt szerencsétlen­sége az is, u.m. hogy nem a „felkarolt nemzedékihez tartozik.Védelmét ezzel végezte: „legyen meggyő­ződve a tek. kir. törvényszék afelől, hogy nem azzal a közönséges gazemberrel van dolga, akit az aktákban maga előtt lerajzolva lát.“ A kir. törvényszék „Bergel urat“ 6 évi fegyházra Ítélte, melyben vádlott, vádló és védő is megnyugodtak. Tanulság : Községi bírák és pénzkezelők! ne adjatok pénzt soha a végrehajtó kezébe, mert kü- lünben úgy jártok, mint jártak bodrogközi társai­tok, akik vigasztalhatják már most magukat, hogy a Bergeren való követeléseiket majd megfizeti — a nagy harang. Szerkesztőségi posta. Chauteur-nek. A magasztos thémát, ne vegye rósz né­ven, magunk fogjuk feldolgozni. Frischer Nándor tanító urnák, Tolcsván. Előfizetési pénzét átadtuk a kiadónak. Az előfizetés a mai számmal kez­dődik. M. M.-nek. Kitalálta. Elnyelte a papir-kosár. Stuart Mária. Jönni fog. Dr. W. Zs. urnák, Nagy-Mihály. Levelező-lapját kö­zöltük a kiadóval. Az említett közlöny nekünk nem jár ! Cz. F. Zombor. Ügyes verselmény. De tárgya annyira helyi vonatkozású, hogy csakis „Otthon"-i olvasmányul szol­gálhat. Próbáljon szatírákat Írni pl. a „jegyző választásiról. K. M. -né úrnőnek. A kimutatást — térszüke miatt —- csak jövő számunkban hozzuk. Felelős szerkesztők: PAYZSOSS ANDOR és HORVÁTH JÓZSEF. Főmunkatárs: DON«-Ó CFS\ GtÉZA. Kiadótulajdonos: ÖZ"'T. BOBTJTH ELEMÉRNÉ.

Next

/
Oldalképek
Tartalom