Zemplén, 1887. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1887-06-26 / 26. szám
26. sz. Tizennyolcadik évfolyam. Sátoralja-Ujhely, 1887. jnnius 26. elSjixitési Is : Egész érre 6 frt. Félévre 3 „ Negyedévre 1 frt 60 kr Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratos nem adatnak Egy es szám ára 20 kr. A nyílttérien minden gar- mondsor díjjá 20 kr. EMPLÉN. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNVÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE (Megjelenik minden vasárnap.) HIRDETÉSI DÍJ: hivatalos hirdetéseknél: Minden egyes szó után lkr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Kiemelt, disz betűk g körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint, minden Q centimeter után 3 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetései a „Zemplén“ nyómdájába küldendők. HIY4TALOI BEiZ. 5517- sz. Zemplénvármegye alispánjától. 10 járási főszolgabírónak. A m. kir. belügyministerium f. évi 20101. szám alatt kelt intézvényét*) ./• alatt másolatban közhírré tétel végett megküídöm. S.-a.-Ujhely, 1887. ápril 19. Matolai Etele,- alispán. Másolat. M. kir. belügyminister 20101. sz. V. a. Körrendelet valamennyi vármegyei törvény- hatóságnak. Az országos kisdedovó egyesület közvetlen benyújtott folyamodványában utalva az ország népességének szaporodását gátló feltűnő nagy gyermek halandóságra és az ebből származó nemzeti veszélyre, melynek megakadályozását a falusi gyermek menedékházak felállításában látja azon kérelemmel fordult hozzám, hogy az általa már társadalmi utón megindított mozgalommal kapcsolatban, a gyermek menedék-házak felállítását a törvényhatóságok figyelmébe ajánljam. A nevezett országos egyesület által az ország több vidékén létesítettek már ily falusi menedék-házak és pedig ott, hol az anyagi viszonyok meg nem engedték, csak a nyári szünidőkre, az iskolák üresen maradt helyiségeiben. Különösen felemlíti nevezett országos egyesület a Borsod vármegyei miskolczi járás főszolgabirájának ily nyári menedék-házak felállítása ügyében kifejtett működését, melyszerint az említett járási területnek csaknem minden községben állíttattak fel a múlt ^£6. év nyarán három havi időtartamra, többnyir^^a- nitónők, vagy más alkalmas nók vezetése alatt gyermek-menedékházak és pedig oly sikerrel, hogy e gondozás mellett, a kisdedek közül baleset miatt egysem pusztult el, mig más években az ily esetek száma feltűnően nagy volt. A menedékházak a községeknek havonkiut 5 —10 ftjába kerültek. A ország halandóságának 50—60 százaléka a hat évet meg nem haladó, tehát még iskolába nem járt gyermekekre esik, mely nagy mérvű elhalálozás okát főképen abban találja, hogy a munkában lévő szülők kisded gyermekeikre megfelelő gonddal nem ügyelhettek. A nagy gyermek halandóság csökkentésére legalkalmasabb eszközül mutatkozik a kisdedóvás eszméjének az *) Ez intézvényre felhívjuk a nagy közönség figyelmét. Szerk. eddiginél általánosabb érvényesítése mindenütt, a hol csak arra a községek lakosainak létszáma és társadalmi viszonyai alapot nyújtanak; de miután a községek jelenleg különben is nagy mérvben vannak megterhelve és a közelebbi terméketlen évek és különféle elemi csapások a lakosság erejét kimerítették, a kisdedóvó intézetek felállításának kötelezettségét törvényileg kimondani mind- ezideig célszerűnek nem mutatkozott. Ennélfogva a kisdedóvo intézmény terjesztésénél mint ezideig is történt csak a buzdítás és megkedvel- tetés módja alkalmazható, és eszerint a kisdedóvok felállítása is főképen társadalmi utón, s különösen az országos kisdedóvo egyesület kiterjed tevékenysége és közbenjárásával eszközölhető. A városo- sokban és községekben létesítendő kisdedóvo intézetek szükséges és hasznos voltának megismertetése és az ügy előmozdítása céljából vallás- és közoktatási minister ur, az országos kisdedovó egyesületek által a városi kisdednevelö intézetek (gyermekkertek vagy Fröbel-féle kertek) falusi óvodák (menhelyek) felállítása és szervezése érdekében kiadott utasításokból néhány példányt még 1878. évi aug. hó i-én 19361. sz alatt kelt körrendeletével a kir. tanfelügyelőknek oly felhívással küldött meg, hogy azokat az érdekelt községek kö zött azon hozzáadással osszák ki, hogy jövőben ilynemű intézetek felállítása és szervezése körül követendő eljárásra nézve még netalán szükséges felvilágosításokért a kir. tanfelügyelőhöz forduljanak. Ugyancsak a nevezett minister ur, a fenálló kisdedóvodák feletti főfelügyelet gyakorlására és uj kisdedóvodák felállítására nézve 1881. évi jul- 7 én 654. sz. a kelt rendeletével az egész ország területére kiterjesztendő hatáskörrel ministeri biztosi minőségben kiküldött P. Szatmáry Károlynak, ezen megbízatása alkalmával adott utasításában következők mondattak ki. Óvodákat (gyermekkerteket) külön engedély kikérése nélkül a hitfe- lekezetek és községek állíthatnak, ha előzőleg annak létesitését szabályszerűen elhatározzák, a költségek viseléséről gondoskodnak, az óvodát alkalmas egészséges helyiségben kifogástalanul felszerelik és a kir. tanfelügyelő erről meggyőződést szerzett. Magán egyének és társulatok az 1868. évi XXXVIII. t. c. 16. § ban foglaltak figyelembe vételével előzetesen tartoznak a vallás- és közoktatási ministeriumtól engedélyt kérni. Az óvodákban (gyermekkertekben) csak az »orsz. kisdedóvó egyesület« vagy a „Fröbel nőegylet15 óvó (gyermekkertésznő) képzőintézetben szabályszerű képesítést nyert, vagy a külföldön nyert és itt nostrificált oklevéllel biró gyermekkertészek alkalmazhatók, a magyarnyelv tudása ezektől feltétlenül megkivántatik. Minden oly intézetbe, ahol a lakosság nem magyarajku az 1879. évi XVIII t. c alapján követeltetik, hogy a kisdedek a magyarnyelv beszélésébe is bevezettessenek. A kisdedóvodák és gyermek-menedékházak felállítása körül cddigelé kifejtett működés, az ország községeinek nagy számával szemben, csekélynek mondható, s a közegészségügyi viszonyokra való tekintettel áldásdus eredmény csak akkor várható, ha a kisdedóvás eszméje minél tágabb körben terjesztetik ki és karoltatik fel. Nem eléggé méltányolható tehát, ha az ország legtöbb községeiben a mennyiben azok anyagi viszonyai megengedik állandó kisdedóvók (gyermekkertek) vagy gyermek menedékházak állíttatnak tel, mindenesetre azonban kívánatos, hogy a gyermek halandóság elrémitö nagy halálozási arányának csökkentése vegett a nyári időszakra kiterjedőleg az országjösszes községeiben létesittessenek menedékházak, mely irányban teendő intézkedést a törvényhatóság különös figyelmébe ajánlom annál inkább is, mert ezennemü menedékházak fentar- tása igen csekély összeget igényel. A kisdedóvás intézményének terjesztésénél legcélhozvezetőbb- nek látom, ha a kezdeményezés a törvényhatóság által történik, s midőn ezért a törvényhatóságnak figyelmét a kisdedóvó intézménynek már különben is általánosan ismer hasznos es üdvös voltára irányítom, egyúttal felhivom a törvényhatóságot, hogy a községeket a járási közegek utján ily intézetek felállítására hathatósan buzdítván, azoknak az iránybani törekvését a kir. tanfelügyelő közreműködésének igénybe vételével a legkitelhe- több módon támogatni igyekezzék. Ide mellékelten egyúttal megküldöm a törvényhatóságnak P. Szatmáry Károly az orsz. kisdedóvó egyesület titkára által „Piros könyv* cim alatt irt és a kisdedóvás eszméjét népszerűén fejtegető könyvecske egy példányát oly felhívással, hogy tekintve csekély árát (1 példány 15 kr. 100 pl. 12 ft) annak beszerzésére a községeket figyelmeztesse. Budapesten, 1887. ápril i-án. B. Orczy Béla s. k. T A fl C A, A legjobb doktor. Irta: Szukáts Lajos. — A „Zemplén* eredeti tárcája. — A külvárosban laktak. Ott, a hol csupa egyszobás kis lakásokból állnak a házak. Szedett- vedett nép volt egymás hátán, akik napjában nem egyszer vesztek össze éktelen német szó mellett. Itt lakott az öreg Zanóti Mihály zongora hangoló egyetlen fiával, a huszonnégy éves Bélával. A kissé sötétes utcai szobában nyűtt bútor s egy ménkű hoszu, ócska zongora állt. Talán 15—20 ftot megért. A magas, szőke 24 éves fiatal ember operaénekesnek készült. Kitűnő tenor hangja Volt. Három évig csak el-eljárt a konzervatóriumba s ott óriási reményeket kötöttek gyönyörűen csengő tenorjához. Egyszerre azonban kapta magát a csinos szőke fiatal ember s bolondos verseket kezdett írni. Mélabus lett. Majd oly dolgokat vitt véghez, a melyek igen nagy aggodalmat okoztak a szegény öreg Mihály bácsinak. A nagy remények, a fényes jövő mind eltűntek egyszeribe, el még az a kecsegtető gondolat is, hogy sanyarú sorsa felett még meg fog egyszer a jó lét virradni. Minden oda 1 minden 1 még a kitűnő hangú fiú is 1 Az Isten tudja és ő maga egyedül, hogy miért jön néha rá olyan lelki állapot, mely az őrüléssel határos. Hiába kérdi, hiába faggatja az öreg, a fiatal ember csak maga elé néz néha óra- hoszakon át, mereven egy pontra s egy szót se szól. Majd elfogja őt az éneklésvágya vagy talán egyéb valami s elkezd az ő gyönyörűen csengő magas tenor hangján énekelni: A szerelem, a szerelem, Milyen csodás egy érzelem. És az utolsó szótag magas desz-je bámulatos köny- nyedséggel rebbent el ajkáról. — Véghetetlen jóságu isteni — mondogatta ilyenkor az öreg Mihály bácsi, kopott borszékén ülve, s őszbe csavarodó fejét csontos kezére támasztva és barna szemeibe könyek tolultak. Oh miért üzesz ily gúnyt az emberi halandóval! Ha ezreket érő hangot adtál e fiúnak, miért vetted el azt a kevés eszét is 1 Azt hittem, persze lám, csak álom volt, hogy ő lesz az, a ki öreg napjaimra megkönnyíti sorsomat, a ki a sok gondot és szenvedést leveszi vállaimról és ime még utolsó napjaimra is nekem kell kenyér-kereset után járnom, hogy megélhessünk valahogy; mert ő csak él---csak él ... . mint az erdei fa. Jó istenem 24 év, erővel és szép hanggal, zavart elmével és 69 év, erő nélkül, józan észszel bár — ennyi az a mi a mienk. Sok — semmi. Ezzel oda fordult a fiatal ember felé, aki ott ült az ablak mellett: — Bélái Béla fiam! mondd csak tél van-e odakünn ? — Mii... hogy ?. . . hol ? — Béla fiam ugy-e odakünn most tél van! Pedig dehogy volt. — Tél? a tél . . . mikor a hó leesik. Hóhó? a gazdag emberek akkor jól befütenek és jó téli kabátba bújnak .... táncolnak mulatnak, nevetnek. De a szegény ? . . . az mehet, azt kidobják, azt kinevetik, azt gyűlölik . . . mars ki innen 1 te szegény vagy 1 hogy is mersz rám nézni 1 . . . talán azt hiszed . . . haha 1 talán azt hiszed ... a te életed csak szenvedés legyen! És színpadias állásba helyezkedve, egyik kezét a mellére, a másikat pedig kinyújtva énekelni kezdé szép magas tenorján: A szerelem, a szerelem, Milyen csodás egy érzelem ! . . . . A mint a magas deszt kivágta egyszeribe elhallgatott ; leült a kinyitott zongora mellé a sárgás billentyűkre bámult mereven, de nem nyúlt hozzájuk. — Szegény fiúi... szegény fiú .._. ugyan mikor jön meg már újra a te eszed? És az öreg is elgondolkozott mélyen, törődött arcán bánatos tekintetén pedig ott ült a mély fájdalom, a kétségbeesés. És a mint aggodalmasan bólintgatta őszbe- csavarodott fejét, kis szünet után az ajtó nyikorogva kinyilt s Gárdonyi Endre, az operaház orvosa, lépett be. — Nos, hogy mint vagyunk? Mi újság van? A magas termetű fiatal ember is felállt, s az ablakra könyökölve kifelé bámult a szűk utcára. — Csak úgy van, mint volt. Roszul, nagyon roszul van édes uram. Gárdonyi közelébb lépett Mihály bácsihoz s halkan mondá: — Nem mennénk talán ki egy kissé ? — Bátran beszélhetünk miatta. Nem igen törődik ö senkivel. Mintha se látna, se hallana. Mai számunkhoz fél ív melléklet van csatolva.
