Zemplén, 1887. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1887-06-05 / 23. szám
közönségre. Azonban a Dóczy-féle drámai koncepcióból tükröződő tanulság is csak egy, s ez az, hogy a szerelmes asszony kezébe éppen úgy nem való a kard (hozzá még a hadviselés) mint nem a főzőkanál, ha esetleg a rántáskeverésről van szó. Az előadás egyike volt a legsikerültebbeknek, kiállítás dolgában a legfényesebbeknek. Nagyon megérdemelné a közkívánatot és az is- mételést. Mert Beödyné, (Széchy Mária,) Széchy Fáni, (Széchy Éva,) Margó Zelma (Széchy Kata,) Gaál (Illésházy,) Vedress (Lisztius,) Csiky (Wes selényi,) Tiszay D. (ez a jókedvű kópé, mint István diák) s a többiek oly pompás, igazán festői cso- portozat voltak, hogy látásuk hatása tartósabb „emlékezésre méltó lelki látomány.« Csupa szem és fül volt a hálás közönség. A zenei gördüle- tekben dús, szép jambusos nyelvezet (leszámítva Beödynének demoszthenesi fogyatkozását) a drámai magasabb szavalás nívójára emelkedett. Vedress az ügyes rendezésért diplomát érdemel. Pénteken, jun 3-án „Tricoche és Cacolet“ a földszinten igen gyér számú közönséget mulattatott. Levél az ujságcsináló úrhoz, K ... , ban 1887. május 28-án. Május 25-ére viradólag, még pitymallat előtt, mondok az anyjokomnak : no öreg anyóm készítsd elő azt a szeredást. Beballagok a vármegyére. Ott valami világ- kiállitás lesz. Jókor beértem Ujhelybe. Az emberek, mint ünnepkor, úgy voltak öltözve. A vármegyeházán nemzeti zászló lobogott. A strázsáló csákós hajdú , fényes kivont kardjával megmutatta azt az utat, hogy csak a kispiac felé menjek; aztán arra végig a vasúton át, Borsi irányában haladjak s elérek a tetthelyre. Nemsokáig kellett menni. A város végéről már látható volt a zászló-erdő a taberna és a nagy sokadalom. Az országúton csak úgy lótottak, futottak a a nyalka kocsik és párjával sétálgatott a cifra úri nép. Hamarjában úgy tetszett nekem, mintha vasárnap volna. Körülnéztem a magam gácsi posztóból való kék ruhámat is; de az öreg anyóm (én igy nevezem a feleségemet) jól rendbe hozta, hát csak bevegyültem a szép társaságba. Csupa nagy urak. Főispán, alispán, grófok, bárók, főszolgabiró, főjegyző és sok más elöljáró emberünk, a csillogóvillogó katonatisztekkel jól megtarkázva. Éppen a lovakat nézegették. Sok szép állat volt. Anyakancák, csikók, hámos lovak és prüsz- szügo paripák, csak úgy tiporták az eső után elö- bujkáló gyepet. Hozzáértő urak és állatorvosok kiválogatták a lovak szebbjét, javát. Odaállították a leveles taberna mellett ülő Ítélő tanács elibe. Ezek azután kimondották, hogy melyiknek dukál arany, melyiknek fényes irás, melyiknek dicséret. E közben történt, hogy két tüzes ló összeharagudott, összerugott s viháncolni kezdett; sőt az egyik, gazdája kéziből kiugorva, menekülni akart. Egy fiatal ur odaugrott az ágaskodó paripához, megragadta a lelógó kantárt s letartóztatta a szilajkodót. Ezalatt a másik, a szürke, oda fordult farral. Rúgott egy nagyot s mi azt láttuk, hogy a bátor ifjú repül a levegőben, pedig szárnya sincs. Nagy riadalom^ lett. Rohant mindenki az elrúgott segítségére. Ő pedig a földön fekve tartotta a ficánkoló* lovat. Még ekkor sem ereszette el a kantár szárat. Felemelték. Bevitték a tabernába. Orvosok jöttek. Az ifjú arca kék és zöld volt. A patkók a lábcombokat érték. Nem lett semmi baj. Ez az ifjú ember volt a nap hőse. A kisasszonyok csupa sajnálatból mind beleszerettek ; még a me nyecskék is. Nincs rósz gusztusok ! A szarvasmarhákhoz mentünk. No már itt eláldogáltam volna egész napon át. Soha ilyen szép jószágokat. A Sennyei báró gulyája, meg a Klein uraságé, meg a Windisch-Grátz hercegé, meg a Viczmándyé, meg a Löchereré: mind kitett magáért. Azok a bika-borjuk, azok a csákótehenek, azok a kisebb nagyobb tinó-binók : mind drága darabok. Ezeket is dicsérgették és jutalmazták ; még pedig méltán. A Klein uraság bika- bornyuihoz háromszor is visszatértem; mert én még olyan szépeket nem láttam. Sorba menve jöttek a sertések. Itt a Vass Imre magyar kanja, a Csorna furcsa nevű, de tálán mégis valami amerikai világhírű fajtájú és annak keresztezése a Löcherer, Matolainé, Reich, br. Sennyey Lajos stb, szép állatjai gyönyörködtettek. Nem is hinné az ember, ha igy nem látná, hogy minő passziójuk van az urak némelyikének, ilyen szép sertéseket nevelgetni és mutogatni. Aki látja kedvet kap tőlük. Lutriázás is volt. Tiz kros sorsjegygyei egy bikát is lehetett nyerni ; de lehetett szép gépeket és gazdasági eszközöket szintén. Volt is kelete a sorsjegyeknek ; csak úgy kapkodták az emberek egymás elöl. Volt kocsikázás, ahol a nyertes báró Seny- nyey Pista úri fogata lett, bár nagyon szép és jó volt a Dókus főszolgabiró lovainak is a trappja. Megéljeneztük istenesen Volt végül gazdák lófuttatása. Nagy irigységgel néztem mig az én gazdatársaim, az enyémnél roszabb lovakkal, csak úgy aratták a pénzt és a dicsőséget: Ha én ezt tudtam volna — szólok egy mellettem álló tisztes úrhoz 1 Hát miért nem áll be az egyesületbe ? Feleli ez. Lássa a mi gazdasági egyesületünk nagyon örül, ha ilyen jóféle földművesek beleállnák. Mi adunk nekik ingyen sokféle magvat, olcsón juttatjuk tenyészállatokhoz, gépekhez, biztosításhoz. Adunk egy újságot, abban jóféle olvasmányt, ingyen hirdetést. Igyekező jó gazdának juttatunk, ha szép állatokat nevel, pénzbeli és másféle jutalmakat. Igyekezünk a gazdát megóvni bajoktól ; kerítünk neki arra, ami eladója van vevőt ; közbejárunk tettel és tanácscsal, hogy azt, amire szüksége van olcsón és hamar kapja stb. stb. De hát kihez legyen szerencsém becses úri személyében ? Én — kére m szeretettel — Viczmándy Ödön vagyok, a gazdasági egyesület alelnöke, és ez, itt (rámutatott egy felénk közeledő ifjú urra) az én jobb kezem: Löcherer Andor, egyesületi titkár. Megemeltem a kalapomat és csak annyit mondtam : Az a jó ur Isten éltesse még a maradékaikat isi Most eszembe jutott, hogy hallottam már hírét a falumban is. odahaza, ezeknek a jó uraknak és be fogok állani közzéjük. Egyik imregi komámmal betértünk aztán, az úri népet követve, vissza a városba. Ez a koma világlátott ember: rávett, hogy gyerünk el a színházba. Isten neki, gondolám, legalább több elbeszélni valóm lesz az öreg anyónak A »Cigány báró« nevű munkát hirdették. Hat óra után beültem egy padba s öregülő ember lévén feltettem a pápaszememet, Derék egy mulatság kezdődött. Cigányok SllSlfMIIT I S. a. Ujhely legolcsóbb bevásárlási helye a „Kék csillagához. _____| Női kész ruha-raktár és divat-csarnok megnyitás. <ö-03-eö <0 tö 1 co Van szerencsém a n. é. közönség becses tudomására juttatni, hogy helyben a Rákóczi-lltczán (Kispiacz, Schvarcz sütödéje mellett) egy női kész ruha raktárt, varróintézetet és divatcsarnokot rőföskereskedéssel egybekötve nyitottam, hol mindenféle női felültönyök, szövetek, Cartonok, fehérnemüek és hasonló áruk a legnagyobb választékkan kaphatók. A női ruhákat pedig egy budapesti szabásznő által vezetett varróintézetemben állíttatom elő. Hosszú éveken keresztül Budapesten hason minőségű szakban szerzett tapasztalataim és anyagi erőm által reméllem a n. é. közönség bizalmát megnyerhetni. A n. é. közönség pártfogását kérve maradok tisztelettel G-rünberger Miksa. —6 oX|3i| jscMBSOAaq qqoso|o6o| Aioqfn- e-s és nem cigányok annyit tréfáltak, annyit danoltak, zenéltek, hogy csak úgy zúgott a fejem. Az a disznó-király, meg az a Saffi, meg az a cigánybáró olyan sok jó percet szereztek nekem, hogy nem bántam meg az itt maradást. Jó későn, éjfél felé értem haza. Az anyjok nehezen aggódva várt; de mikor elbeszéltem neki a látottakat és hallottakat : ki volt békülve, s azt nyilvánította, hát jól tetted édes uram, hogy elmentél arra az újhelyi világ-kiállításra. Reggel pedig kikeresünk öt pengőt abból az öreg bugyil- lárisból és beíratod magadat tagnak. Mióta ezek igy történtek, hire ment a falunkban s csak úgy járnak hozzám az atyafiak kérdezgetni : hogy volt s mint volt az a gazdasági kiállítás ?! És azóta — hogy már dicsekedjem is — itt a falunkban leghíresebb ember vagyok én, az újság csináló ur alázatos szolgája: Kaszás Balázs. Szerkesztőségiposta. I. Árpád úrnak. Küldeményét nagy köszönettel vettük. Lehetőleg mielőbb kellemes meglepetést szerzünk vele olvasóinknak. Rendes levelezőnknek —- Varannó. A szépen írott tudósítás késön érkezett. Csak rövid kivonatot lehetett belőle közölnünk. P. I. — úrnak — Hben. Határozott Ígéretet nem tehetünk. Az effélékben dúsgazdagok vagyunk. Sz. K. úrnak. Bpest. Jönni fog. Nyilt-tér." Magyarország leghíresebb s legszén- savdúsabb ásvány vizei, a SZOLYVA! e s POLCNÁL I mely savanyúvizek, borral vegyítve, a II legkellemesebb üdítő italt nyújtják; r: gyomor- és idegbajokban gyors és ki- |p f| tűnő segélyt adnak; tüdő-, hörgbántal- |;j U máknál, hugycsöhólyag hurutoknál és S járványos betegségek alkalmával kitü- í nő gyógyszert képeznek, — mindenkor megrendelhetők I HARSALKÖ KÁROLY munkácsi uradalmi ásványvizbérlönél lí'cgyljár.íiin s kapható jelesb gyógyszertárakban, füszerkereskedésekben es vendéglőkben is *) E rovat alatt közlőitekért nem vállal felelősséget a szerk. Felelős szerkesztők : PAYZSOSS ANDOR és HORVÁTH JÓZSEF. Fömunkatárs: DONGrÓ Gr V. GÉZA. Kiadótulajdonos : ÖZV. BORUTH EL EMÉRNÉ. T. k. 503. sz. 1887. Árverési hirdetményi kivonat A tokaji kir. jbiróság, mint tkvi hatóság közhírré teszi, hogy Ács József és neje Illés Eleonóra végrehajtatónak özv. Szentéi Istvánné szül. Sárossy Eszter végrehajtást szenvedett elleni 50 frt tőkekövetelés és járulékai iránti végrehajtási ügyéből kifolyólag a tokaji kir. jbiróság területén lévő Tar- czal város és határában fekvő, a tarczali 403. sz. tjkvben foglalt 1) az 502. hr. 120. ö. i. sz. ház, udvar s kert felerésze 160 frt, 2) az 111)2. hr. sz. szántóföld egészben 174 frt, 3) a 2455. hr. sz. szántóföld egészben 41 frt, 4) a 2887. hr. sz. szántóföld egészben 7 frt, vagyis összesen az árverést 382 írtban ezennel megállapított kikiáltási árban elrendelte és hogy a fennebb megjelölt ingatlanok az 1887. évi jllllius lió 22-ik napján <1. e. 9 órakor Tarczaí városházánál megtartandó nyilvános árverésen a megállapított kikiáltási áron alól is eladatni fognak. Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlanok becsárának 10%-át, vagyis 16 frtot, 17 frt 40 krt, 4 frt 10 krt és 70 krajczárt készpénzben, vagy az 1881-ik LX-ik törvény- czikk 42-ik szakaszában jelzett árfolyammal számított és az 1881. évi november hó i-én 3333. szám alatt kelt igazságügy miniszt. rendelet 8. §-ában kijelölt óvadékképes értékpapírban a kiküldött kezéhez letenni, avagy az 1881. LX. t. ez. 170. §-a értelmében a bánatpénznek a bíróságnál előleges elhelyezéséről kiállított szabályszerű elismervényt átszolgáltatni. Kelt a tokaji kir. jbiróság, mint telekkönyvi hatóságnál Tokajban 1887. márczius 7-ik napján. Sill Henrik, kir. aljbiró.
