Zemplén, 1887. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1887-05-22 / 21. szám
Sátoralja-Ujhely, 1887. május 22. 21. sz. Tizennyolcadik évfolyam. elSiizítési Ab : Egész évre 6 frt. Félévre 3 „ Negyedévre 1 frt 60 kr Bőrmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratos nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 kr. A nyílttérijén minden gar- mondsor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNVÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE (Megjelenik minden vasárnap.) HIBDETÉSI DÍJ : hivatalos hirdetéseknél: Minden egyes szó után lkr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Kiemelt, diszbetlik g körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint, minden Q centimeter után 3 kr. számíttatok. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések a „Zemplén“ nyomdájába küldendők. HIVATALOS RÉSZ. 5437. sz. Zemplénvármegye alispánjától. 10 föszolgabiró urnák. Lenti átirat másolatban tudomás és megfelelő eljárás végett kiadatik. S.-a.-Ujhely, 1887. ápril 20, Matolai Etele, alispán. Másolat. 1088/III. szám. Magyar királyi táv irda igazgatóság Debrecen. Már az 1878. évi október hó 3-án kelt 37721. sz. magas belügymi- nisteri rendelettel: mindazon községek és magánzók, kiknek birtokuk közelében a távirda vezeték elvonul, kötelezve lettek arra, hogy a távirda sodrony mellett lévő fák gályáit, a huzaltól legkevesebb egy méternyire időnként úgy vagdalják el, hogy a huzal és a gályák érintkezése még szélben is lehetetlenné tétessék. Újabban a nagy- méltóságu közmunka- és közlekedésügyi magyar királyi ministerium 1882. évi 14831. szám alatt kelt magas rendelétével, ez ügyben még beható- sabban intézkedett és kötelességemmé tette, minden egyes községet és birtokost közvetlenül megkeresni az iránt, hogy a távirda sodrony közelében levő fák gályáinak levágásáról gondoskodva legyen. Midőn tehát ez ügyet a mindenkire kózös- érdekü távirda intézmény, illetve a közszolgálat érdekében is t. c. figyelmébe ajánlanám s a címet a távirdavezeték mentén lévő fáinak legalyazására felhívnám, különösen kiemelem, hogy nevezetesen disz- és gyümölcsfáknál az ezek kirügyzése előtti idő alkalmas a legalyazás lehető kíméletes végzésére. Egyúttal azonban ki kell jelentenem, hogy ha az évenként tartatni szokott nagyobb távirda vonal javítások idejere a legalyazás, vagy épen nem, vagy elégtelenül lenne végezve, építési kül- közegeimnek nem csak jogában áll, de szoros kötelességükké is tétetett az ilyen fákat a lehető leggyorsabban és kellő mérvben legalyazni, s ehez legvégsőbb esetben a helyhatóság közbenjárását is igénybe venni. Debrecen, 1886. február hó 13. Kolocsek Károly, magyar királyi távirda igazgató. 6409. sz. Zemplénvármegye alispánjáól. 10 járási főszolgabírónak. Urbán Pál 30 éves pirosarcu szőke kinézésű T A fl C A. Goethe epigrammáiból. A. legjobb. Mi jobbat adjon az Isten néked, Fejed és szived, ha rendbe vannak P Ki többé nem szeret és nem téved A sirba van már a helye annak. ülemcntó. Végzetednek ellenálhatsz, Bár kezét reád veti. Utjától, ha el nem áll az: Ejh 1 hát akkor térj te ki 1 Hasztalan. Rá gondolok későn, korán A szép kis szőke főre; Én ő reá, ö én reám . . . S mi a hasznunk belőle. és bajuszu, magas termetű, göndör hajú gazdatiszt 600 frt értékű roszhiszemü megkárosítás után urától, Máriássy Mátyás vitézvágási birtokostól, megszökvén, köröztetése és azonnali letartóztatása azzal rendeltetik el, hogy eredmény esetén hozzám azonnal jelentés teendő. S.-a.-Ujhely, 1887. május 13. Matolai Etele, alispán. Család és a társadalom. Ha végig tekintünk társadalmi életünkön : lehetetlen, hogy a hazaíiui kebelt mély fájdalom ne lepje meg. Lehetetlen, hogy el ne boruljon a látottak felett, s aggodalom ne fogja el a jövőt illetőleg. Fel egész a magas állású embertől le egészen az individiuumig, mindenütt erkölcsi léhaságot, petyhüdtséget, szélhámosságot és lelkiürességet tapasztal a figyelmes szemlélő. Oly karakterekkel, mint hajdanta, fájdalom, csak elvétve fog találkozni. Honnan van ez? Honnan dátálódik, hogy társadalmunkban annyi a rothadt anyag? Ennek okának kell lenni. Mert ok nélkül még eddigelé semmi sem történt a szürke ég alatt. Amint a természet háztartásában bizonyos okok bizonyos tüneményeket hoznak létre: úgy a társadalmiélet mindennemű nyilvánulása mellett' is ott kell sántikálnia a kérlelhetetlen kau- zának. Keressük mi ezt az okot. A legelső hely, a hol megállapodunk: a család. Vizsgáljuk meg ezt a helyet, vájjon ugv van-e az alkotva, hogy képes legyen feladatának megfelelni; fel van-e fegyverkezve azokkal a tényezőkkel, melyek az életnek bázisát: az egészséges és helyes nevelést biztosítják. Erre a kérdésre minden teketória nélkül határozott ^neirH-mel kell felelnünk. Kényszerítve vagyunk kimondani, hogy a mi családaink csak fizikai, kis fiammal kirándultunk az állatkertbe. A gyér mek várakozása a látandók iránt, korábbi elbeszéléseim által, már a legnagyobb mértékben fel volt fokozva. Amennyire csak gyönge tehetségem engedte, az oroszlán ordítását, a papagályok kiabálását, a gerlék kacagását, a lehető legtisztábban és természethivebben igyekeztem előtte utánozni; s most fiam azzal a meggyőződéssel jött az állatkertbe, hogy itt egy állatnak sincs egyéb feladata, mint hogy neki a maga hangját bemutassa. A legfeszültebb várakozás közt lépett be a kertbe. Föltettem magamban, hogy minden kiszámított terv nélkül fogunk ide s oda járkálni. A véletlen az elefántok lakához vezette lépteinket. Miután Károlyka, igy hívják fiamat, az óriási állat megpillantásánál támadt első félelmét legyőzte, a következő kérdéssel fordult hozzám : Mond csak apa, hogy ordít az elefánt P Úgy, hogy «bén vagy ,««' P »Nem tudom, fiacskám,« felelém őszintén, „de azt hiszem, hogy nem is szokott ordítani“. A fiú hitetlen tekintetéből úgy vettem észre, hogy magyarázatom iránt erős bizalmatlansággal viseltetik. „Hiszen Margitka (igy hívják kis testvérét) is kiáltó zik,* mondá végre, »hát akkor ez a nagy elefánt, hogyne tudna ordítani. Hát hogy szokott akkor ki-í1 - •: 1 o anyiához akar menni ?« nem egyszersmind erkölcsi életet nyújtanak ivadékaiknak. E tekintetbnn oly negligáltak az állapotok, hogy szinte nevetségesek. Körülbelől 15 éve tatarozom a családi nevelés hiányait, nyesegetem annak fattyúhajtásait, ezalatt a hoszu idő alatt jutottam erre a szomorú tapasztalatra. Tapasztalatom szerint a szülők gyermeküket, a helyett, hogy szigorúan fognák: módfelett elkényeztetik ; minden vágyukat betöltik, s annak nem szabnak határt; de a mellett a munkát nem kedveltetik meg velük, arra őket nem serkentik; templomba járatják, de az igazi vallásos fogalmakat nem plántálják szivükbe; ha nem is szóval, legalább tettel (pedig ez a hathatós) kiéreztetik velük, hogy a külsőség a fő, az kelendő a mai világban, ez üli diadalát úgy a köz- mint a magánéletben ; a becsületességet nem oltják kebelébe, karaktert nem nevelnek; akaratát nem edzik, a lemondásra nem szoktatják stb. Ily nfevelés (?) mellett keletkezik az a léha banda, melytyel meg van verve a világ jobbik fele. így jönnek létre azok a lazaró- nik, akik módfelett költenek, de dolgozni nem szeretnek; akik kérkednek ősi nevük- Jkel, de nem restellenek elmenni a takarékos és épen azért áltaíuk kinevetett zsidóhoz kölcsönért és nem átallják a dolgot, ha annak keservesen összekuporgatott pénzét meg nem adják. így támad gomba módra az a gyenge sereg, melynek, ha nem úgy folynak napjai, mint ahogy ö akarná, vagy ha céljai valósitásában egy kis akadályra bukkan, mivel nincs edzett akaratereje és lemondási képessége és nem talál enyhü- letet, mert nála ilyen nincs vallásos hitében: fölveszi a pisztolyt, hogy gyáva életét , még gyávábbul dobja a halálnak. Vagy ha ezt nem teszi: lesz belőle szellemi proletár, terhe önmagának és a társadalomnak, aki Károly gondolkozott egy pillanatig. »Az elefántot is a gólya hozza?« —kérdé végre. »Bizonyosan,« mondám habozva. »De hisz’ a gólya olyan kicsi, egészen kicsike,« viszonzá komolyan. »Hogy bírhatja el ezt a nagy elefántot a csőrében ?« .„Nézd csak,* mondám neki, hogy a feleletet elüssem, „adok egy zsemlét az elefántnak: vigyázz csak, hogy nyúl érte az orrmányával! * »Kérlek,« folytatá tovább Károlyka a kérdezést, «mondd, hogy csókolja meg az elefánt apját, ha aludni akar menni ? S őt is meg szokták mosdatni reggel, ha felkél ? Ejh, nem szetetnék elefánt lenni, mert akkor annyit mosdatnának. . . . De úgy látom, hogy azt az elefántot már régen nem mosdották, mert igen szürke. , . . Beh, szeretnék elefánt lenni! ... Tud az elefánt kukorikulni is, apa ?» »Nemhiszem,« mondám kétségbe esve. »Gyere menjünk tovább!« Tovább mentünk s a ragadozó állatok, az oroszlánok, tigrisek, leopárdok ketrecéhez jutottunk. »Apa,« mondá Károlyka, »mondd csak, hogy ordítanak ezek az állatok. Ugy-e, hogy úgy; miau /« »Teljességgel nem, viszonzám én, ezek egészen máskép ordítanak.« S elkezdtem borzalmas hangon utánozni az oroszlán ordítását. »Ez bizonyosan megbolondult!« mormogá mellettem egy fiatal legény boszankodó arckifeje' . 1 . folytatá a fáradhatatlan kis kérde-AŐ, ugyan - idd csak, tud az oroszlán legyer Imrey Árpád.-CNro*isr -1' -:1--b Mhatom fiacskám! < S Borral használva kiterjedt kedveltségiek örvend. bú> m Sátoralja-Ujhelytt kapható: Kormos Gyula, Szentgyörqyi Behyna testvérek és Malártsik György urak kereskedéseikbe rt' a torony 1 jnyosan
