Zemplén, 1887. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1887-01-09 / 2. szám
Téli kép. A természet alszik. Lassan szállingóznak fehér takarójának foszlányai, össze-vissza repkedve a fagyos vihar szárnyain, mint egy-egy háborgó gondolat. A külvilág színe gyorsan változik. Egy éj, és fehér hólepel takarja el a barna szintelen- ség sivár látóképét. A hó a tél poézisa, az ő színe uralkodik, a hajnal sugaraival egyesülve tépi szét az éj sötét fátyolát. A szerény falusi lak környékén el van takarva minden ; a hü »bodri« és a hajnalba hazatérő kalandor cica nyomain kivül nem árulja el semmi az éj történetét. A sik puszta látóhatára egy fehér minden- ségbe vész el, mig a nap harant sugarai arany hullámokban verődnek vissza e nagyszerű ala- bastrom tengeren. Ott áll elhagyatottan a gémes- kut, mint egy elátkozott „T* betű, mintha mondaná, hogy „biz itt is más élét van nyáron*. A tetején gurnyaszt állandó vendége, a sas, a legmagasabb kvártélyt választja itt is, mig megunja ezt a méltóságos koplalást, reggeli után kél, nagy köriveket vág, ahol eleven étel-szagot érez. Kis egér! ilyenkor maradj nyugodtan hópárnáid között, ha nem akarsz szárnyas-egér lenni, mert bizony repülni fogsz. Egyenes vonalba, mint egy fekete zsinór, lomhán húz’ át a pápista varjú, ez ismeretes téli vendég, egyik tanyáról a másikra, repüléséről látszik, hogy határozott célja van, bizonyosan valami disznótorba hivatlankodik. Milyen különböző két madár-jellem. Az egyik a magasban koplal, a másik oda tolakodik mindenüvé, ahol hulladékot érez ; kitartó szemtelenséggel követel jogtalan osztályt a házi álatok lakmározá- sából, és nem tágít, mig csak valami neki is ki nem jut, meglovagol kutyát, bárányt undorító csemegékért. Ó bizony, ha embernek születik sem halt volna meg éhen. Azért hiába, a puszta télen sem oly rideg. A nagy látóhatár a gyakorlott szem előtt újabb és újabb tájképeket tár fel. Majd egy futó pont bontakozik ki a távolból, alig hinné az ember, hogy az csak egy nyulacska, úgy felhizlalta körvonalait a sugártörés valami törvénye. Utána két-három fehér alak nyomul, egy egy vakkantás árulja el, hogy biz ez sport. Ok azok, a tanyai élet legavatottabb rendőrei, a juhász cerberusok, I akiktől olyan sok minden retteg, csak a nyu. lacska nem. Jól ismerik már egymást, naponként folyik ez a hecc eredménytelenül. Szegény kutyák nem tudják, vagy nem akarják tudni, hogy ez elérhetetlen vágy; mig valamelyik felborul egy zsombékon, azután összekapnak és leeresztett fülekkel kullognak vissza, rózsapiros nyelvüket bele- bele öltve a hócukorba, és elfoglalják a posztot, kilóditván a pajtából bölcs kenyeres pajtásukat a szamárt. Hát a nyulacska ? — megáll a felsülés után, felágaskodik, hoszu füleit valami különös nyulgondolat feszíti, „futni vagy meglapulni«, ennyiből áll az ő egész gondolat-világa, e két fegyverrel látta el a természet a gyávaságot és gyengeséget. Mit ér, ha az agár még jobban tud futni. De van a pusztán kozák is. Valami szél- hordta emelkedettségen szórakozik az állatvilág furfangos prókátora : a róka. Különös gri- mászokat vág, kelletlenül nyújtózkodik, dermedtséget színlel, majd gombolyaggá összezsugorodva hömpölyög, hogy a legügyesebb klovnak is di csöségére válnék, — nagyot ugrik, ha sikerül egy egérkéből kirázni a párát. O különben ritkán koplal, sohasem fázik, a természet pompás bundát szabott rá. (Boldog róka 1 semmi köze az ügyetlen szabók és a hoszu ruha kontókhoz.) O a bőrével, az ember a bőréért fizet, ez a lényeges különbség. O ravaszságát már be nem ugratja holmi kacérkodás, jól tudja, hogy a sikmező nem az ő harctere, ő bizony nem fut holmi nyul- szoknya után, inkább addig valami merész éjeli kaland tervét főzi. Zseniális állat, amelyiknek még az embertől is sikerül lopni. Mily sok mindent is lehetne leolvasni a nyitott könyv ezen fehérlapjáról. Különösen ha betekintenénk a szegény legények vigadójába, a „Kondorosi« csárdába is. . . Hát bizony szép is vagy te, Petőfi szilaj lelkének imádott Eldoradója 1 Szép vagy akkor, mikor a pacsirta magasba szállva azúr meződön hirdeti a tavaszt; midőn a gyöngyvérek s a vadrucák, lillik siránkozó zenéjébe olvad a furulya bűbájos hangja. Szép, mikor a délibáb felépiti tündér palotáit, és szép vagy most is, e fagyos szem- ledő alatt. Ki is vágyik ilyenkor a kihűlt sziklák rengetegeibe, hisz az erdő most oly zordon, oly kietlen. Ott, hol tölgyek lombsátorán ezer élet zsong, hol a száraz ágon a gerlepár nyögdécsel édes szerelmet, a csalogány árnyas lúgosa, a csörgedező patak, minden oly kihalt ; fent, alant, oldalt és mindenütt hó és jégcsapok közé vannak bájai temetve, legfeljebb holmi száműzött Mátyás madár viraszt a nagy jégsir felett. De hát az ízlés különböző . . . lehet, hogy valami meghasonlott agy különc költői hangulatát épen e zordonság ragadja el ; hisz a Mátyás is elszállhatna pár óra alatt akár a ciprus erdőkbe, mégis itt fagyoskodik. Egy azonban bizonyos . . , hogy az emberi szellem nagy alkotásainak magaslatára soha nem juthat, soha nem értheti meg az, ki ez eredeti mestert, a természetet, nem ismeri A világ egyetem egyik fele a természet, a másik az ember. A teremtés e két alkotó elemének ismeretével nyitotta meg a „költők költője« az élet nagy titkait, e kettőből kibuvárlott örök igazságok biztosítják müveinek halhatatlanságát. * * * Tél van. ... A természet alszik, álmodik. Almai nagyszerűek lehetnek. Mig egy langyos éj meleg permetegje feltárja kebelét és álma rózsás tavaszban valósul meg. A légsuly bizonyos mértékig az emberi szellemre is behatással bir, de az érzelmek nincsenek évszakokhoz kötve; eszmék és ábrándok ép úgy születhetnek a kandaló pattogó tüzénél, mint a nyár holdvilágos éjeién. Szilveszter.*) *) Múlt számunkból térszüke miatt lekésett. Szerk Szerkesztőség'! posta,. ,,Bereg“ szerkesztőségének. A „Zemplén“ alapítója és volt szerkesztője, néh. Borúth Elemér iránt, abból az alkalomból összes laptársaink közül egyes-egyedül tanúsított szives figyelméért, hogy közlésünk alapján az ő igen becses irodalmi hagyatékának állásáról megemlékezni illőnek s érdemes dolognak tartotta : fogadja köszönetünket. R. M. Valyaskőcz. Magán levelet irtunk. K. J. Udva. ígéretedet scontróban tartom. Üdvözlet! Bla urnák helyben. Örömmel üdvözöljük munkatársaink sorában ! R. E.-nek. Megelőzték ! V. K. Bálintnak S.-Patak. Még számos boldog névnapokat kívánunk. Felelős szerkesztők: PAYZSOSS ANDOR és HORVÁTH JÓZSEF. Főmunkatársi DONGÓ GTST. GÉZA. Kiadótulajdonos : ÖZV. BORT7TH ELEMÉRNÉ. Sírkövekre feliratok vésése és aranyozása SIR-EMLÉK-KÖVEK NAGY RAKTÁRA BURGER ADOLFNÁL S.-A.-WOTIOT Fönt Csáti, a „ Vörös ökör'' vendéglő épületében. MINDEN IDŐBEN nagy választékban tartok s kívánatra felállítok POROSZ SZÜRKE MÁRVÁNY, VÖRÖS MÁRVÁNY és homokkő sirkövet. Sürgönyczim : Burger Adolf S-a.-Ujhely. Tisztelettel RllRGEK ADLOF vállalkozó" Kívánatra képes árjegyzék megtekintésül hérinentve küldetik Egész földszinti lakosztály A Kazinczy-utcábanlévő, Rieder E. 519. számú házában, hat szoba, konyha, kamara, alatta pince, az udvaron lévő fatartó, istálló, kocsiszínnel együtt 1887. április 24-ikétől bérbe adó. 2433. sz. Homonnai járás főszolgabirájától. Pályázati hirdetmény. A homonnai szolgabirói járás területén létező — elhalálozás folytán üresedésbe jött — 400 frt évi fizetés, természetbeni lakás, természetben kiszolgáltatandó esetleg megváltandó fuvar dijakkal javadalmazott Virava körjegyzői állomásnak, választás utján leendő betöltése tekintetéből az 1886. évi XXII. t. c. 82. §-nak rendeletéhez képest nyilvános pályálzat nyittatván, felhivatnak pályázni szándékozók, hogy szabályszerűen felszerelt s 50 kros bélyegjegygyel ellátott kérvényeiket jövő 1887. évi január hó 24-ik napjáig a homonnai szolgabirói hatósághoz nyújtsák be, annál is inkább, mert a későbben beérkezendő folyamodványok a jövő évi január hó 26-ik napján d. e. 10 órakor Virava községében a körjegyzői lakban megtartandó választásnál nem fognak figyelembe vétetni; megjegyeztetvén, hogy nevezett körjegyzőséghez Virava, Olsinkó, Világ, Izbugya-Zbojna, Homonna Zbojna, Izbugya-Rokitó és Homonna-Rokitó községek tartoznak. Kelt Homonnán, 1886. évi decembor 31-én. Ujfalussy Mihály. főszolgabíró. Máté Lajos ezetött Perotti Gyula élő- és művirág-terme Budapest, IV. kerület, váci-utca 27. szAjánlja természet- és művirág-termét mindenféle csokrok- és köszönik készítésére. Elvállalja a legválasztékosabb míi-alakitásokat természet- és művirágokból, valamint Makart-csokrokat minden nagyságben a legjutányosabb ár mellett. Megrendelések gyorsan és pontosan eszközöltetnek. Megrendelést közvetítők százalékban részesülnek.. Pontos kiszolgálat, legjutányosabb árak.
