Zemplén, 1887. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1887-04-10 / 15. szám

marasztaltak vagyontalansága esetében, tetemes végrehajtási költséggel terhelik: másrészről az elmarasztaltaknak indokolatlanul, magas végrehaj­tási költségeket okoznak. Már a pénzbüntetések behajtása és kezelése tárgyában az 1880. évi 38547. sz. belügyministeri körrendelet melléklete- kép kiadott utasítás 3-ik §-a rendeli, hogy az elitéit ellenében, ha a pénzbüntetés 15 napi ha­táridő alatt le nem fizettetnék a végrehajtás te­endő folyamatba: amennyiben az elegendő va gyónnál rendelkeznék. Ezen intézkedés folytán is óvatosan, körültekintően kell vala az illető ható­ságoknak a végrehajtás elrendelése körül eljárni, de még fokozottabb mértékben kell ezt tenniök az 1886. évi május 22-én 4064. sz. a. kelt körren deletem kibocsátása óta, mert a szerint nemcsak a közpénztárak indokolatlan igénybevételének mellőzése, hanem az elmarasztalt, illetve családja létfentaításának lehető épségben hagyása érdeké­ből tett rendelkezés is kiválván, szemelőtt tartandó. Hogy tehát eredményre nem vezethető, végrehaj­tások költségei által a közpénztárak és ezzel kap­csolatban a közigazgatási tisztviselők hiába való munkával indokolatlanul igénybe ne vétessenek : ezennel elrendelem, miszerint az illető első fokú hatóságok figyelmeztetendők, hogy a pénzbünte­tések végrehajtásának elrendelése körül jövőben nagyobb óvatossággal s az e részben fenálló sza­bályok szigorú megtartása mellett járjanak el annál is inkább, mert a szabályellenes eljárásuk folytán felmerülő költségekért felelőssé tétetnek. Azon esetet illetőleg pedig, ha az elmarasztalt ellenében tekintve, hogy a pénzbüntetésnek sza­badságvesztés büntetéssé való változtatása nem az elmarasztalt akaratára van bízva, e végrehaj­tás folyamatba teendőnek találtatik : megjegyzem, hogy az 1886. évi május 22-én 4064. sz. a kelt körrendeletemben is jeleztem, hogy a pénzbünte­tések a közadókra nézve előirt módon hajtandók be. Ezúttal azonban különösen hangsúlyozni kívá­nom, hogy a közadók kezeléséről szóló 1883. évi XLIV. te. 42, §. 2, pontja értelmében az adózók által kis- és nagyközségekben, ha évi adótartozá­suk 100 ftnál kevesebb, az a községi bírónál, il­letve községi pénztárnoknál, ha pedig a 100 ftot eléri vagy meghaladja, az illető kir. adóhivatalnál fizetendő, továbbá ugyanazon te. 52. §-a második és harmadik bekezdése szerint a községek a biró, illetőleg a községi .adópénztárnok (községi vagy városi adóhivatal) által hajtják be azon adózóknak összes tartozásait, kik adójukat a községnél (vá­rosnál) fizetik; a községi biró, vagy községi adó­pénztárnok a jegyző, illetőleg a körjegyző közbe­jöttével jár el. Ezekből folyólag tehát tekintettel arra, nehogy az illető elitélteknek indokolatlan végrehajtási költségek okoztassanak, a szolgabirák vagy helyetteseik által csak a 100 ftot meghaladó pénzbüntetések végrehajtása eszközlendő, mig a 100 fton alóli pénzbüntetések a községi elöljáró­ság által hajtandók be. Városokban is a végrehaj­tás a törvény vonatkozó rendelkezéseinek meg- felelőleg foganatosítandó. Budapest, 1887. február 17. A minister helyett: Beniczky s. k. állam titkár. 665. A bodrogközi járás főszolgabirájától. k. i. 87. A »Zemplén« c. hivatalos közlöny tek. szerk. S.-a.-Ujhelytt. A »Zemplén* 12. számában közzé tett pá­a »Két kék bakokhol« kisasszonya körül kering­tem, rögtön észrevettem ezt. S mihelyt a két öreget megláttam elmenni a szokásos mosako­dásba: mindjárt a „Két kék bakokhol® kisasszo­nya mellett termettem. Az oldalszobában egy kereveten ült. Oly viszony volt köztünk, hogy minden engedelem- kérés nélkül letelepedhettem mellé. — Fontos közölni valóm van kegyeddel — kezdém népfelkelői elszántsággal az aíakot. Fruzsinka nem sejté, hogy mit akarok. — Nézze csak kedves Fruzsinkám azt a két gerlét ott abban a kalitkában — mondám én a falon függő kalitkára mutatva. Hogy csó- kolóznak, ölelgetik egymást habos nyakukkal. Egész boldogság életük. Mily sivár volna ő ma- dárságuknak a dolguk, ha egyedül kellene len­niük, s szerelmük nem találna tápot. Ámde a boldogság iránti fogékonyság és az önfentartási ösztön a gerlében is él. Ez azt parancsolta ne­kik, hogy egyesüljenek, s tegyék örömteljessé egymásnak perceit; ivadékokat hozzanak létre, hogyha majd ők maguk kimúlnak ebből az ár­nyékvilágból, magukhoz hasonló, saját vérükből való vér hirdesse a teremtő hatalmát. Elértette a célzást, mert elpirult. — Nem adná-e beleegyezését kedves Fru­zsinkám egy köztünk létesülendő • ilyen édes ko­alícióra ? Kacsóját kezemben tartám. Észrevettem, hogy mindig erősebben szoritja kezemet. —• Látja — folytatám én rettentő kitartással, azt tudja, hogy én örülésig szeretem kegyedet. S ha tapasztalatom nem csal: kegyed sem ide­genkedik tőlem egészen. Miért tehát e néma ajkak ? lyázat utján a n.kövesdi körjegyzői állomás­na k választás utján leendő betöltésére f. év áp- ril 18-ára N.-Kövesdre tűzött választási határidőt, az azon napra eső görög katholikus ünnep miatt f. év ápril hó 29-ére tűztem ki, miről is a pá­lyázni szándékozók ezennel kiértesittetnek. Kelt K.-Helmecz ápril hó 7-én Bencsik István, járási főszolgabíró. 234. kb. Zemplén vármegye alispánjdól. Tudomás és közhirrététel végett kiadatik. S.-a.-Ujhely, 1887. febr. Alispán helyett : Viczmándy Ödön s. k. főjegyző, 6531. sz. Am. kír. pénzügyministertöl. (Máso'at) Körrendelet, valamennyi magyar- országi törvényhatósági közig, bizottsághoz és kir. adóíelügyelőhöz. A földadó kataszter nyilvántar­tásáról szóló 1885. évi XXII. te. végrehajtása körül szerzett tapasztalatok alapján a pénzügyi adminisztratió érdekében szükségesnek találtam a kataszteri nyilvántartási felügyelőknek az 1885. évi szept. hó 21-én 60447. sz- a- kiadott körren­deletemben megállapított székhelyeit és működési köreit a pénzügyigazgatósági kerületekkel össze­egyeztetve következőkép módositani: 1. A Buda­pesten állomásozó egyik kataszteri nyilvántartási felügyelő (jelenleg Csizik Károly kir. tanácsos és pénzügyi főtanácsos) működési köre kiterjed a két budapesti és a kassai pénzügyigazgatóság te­rületére ; 2. a Budapesten állomásozó másik ka­taszteri nyilvántartási felügyelő (jelenleg Jurenák Aurél kir. és pénzügyi tanácsos) működési köre kiterjed a pécsi és soproni pénzügyigazgatóság területére ; 3. a Pozsonyban állomásozó kataszteri nyilvántartási felügyelő (jelenleg Tasner Géza pénzügyi tanácsos) működési köre kiterjed a po­zsonyi és besztercebányai pénzügyigazgatóságok területére; 4. a szatmári és annak idején Debre­cenben állomásozó kataszteri nyilvántartási fel­ügyelő (jelenleg Szentpály Jenő kir. és pénzügyi tanácsos) működési köre kiterjed Szilágymegye kivételével, a debreceni és szatmári pénzügyigaz­gatóság területére ; 5. a temesvári, illetőleg an­nak idején Szegeden állomásozó kataszteri nyíl vántartási felügyelő (jelenleg gf. Bethlen József kir. tanácsos és kataszteri igazgató) működési köre kiterjed a szegedi és temesvári pénzügyigaz­gatóságok területére és végre 6. a Kolozsvártt állomásozó kataszteri nyilvántartási felügyelő (je­lenleg Hancz Pál pénzügyi tanácsos) működési köre kiterjed a kolozsvári és nagy-szebeni pénz­ügyigazgatóságok területére és Szilágyvármegyére. Ezekről oly hozzáadással értesítem, miként azok­ban az esetekben, melyekben az 1885. évi XXII. te. 4. §-a értelmében a nyilvántartási felügyelő közreműködése szükséges, az a fent közzétett be­osztás és székhelyek szerint lesz megkeresendő. Budapest, 1887. febr. 10. Gróf Szapáry s. k. 466. Valamennyi elemi népiskola igazgatóságának. (Másolat.) A vallás és közoktatási m. kir. ministertől 4298. szám. Zemplénvármegye kir. tanfelügyelőségének. A délmagyarországi méhész- egyesületnek báró Ambrózy Béla és Grand Mik­Nem szólt semmit: de észrevettem, hogy könyüi száraz borsóként peregnek. — Beszéljen hát kis angyalom, szóljon, mi bántja márvány kebelét? Talán megváltoztak ér­zelmei ? Nemet bólintott fejecskéjével. — Talán másnak ígérték kezét? Ismét tagadólag rázza fürtös fejét. — Ha sem ez, sem az, mi hát ? — Én nem lehetek az ön . . nem folytat­hatta tovább, elfojtotta hangját a zokogás. — Nem lehet az én feleségem —- egészí­tem én ki. Igent intett. — És ha szabad kérdenem, ugyan miért ? Erkölcstelen vagyok, korhely vagyok, csúf va­gyok, vén vagyok, vagy mi ? — Egyiksem. Azért, mert ön népfelkelő tiszt. Apám ezt nem szereti. — Ha csak ennyi: ez nem ok. Ha ez az állás inkompatibilis a házas élettel, folyamodom a ministerhez, leköszönök s biztosan felmentenek. Grómon, az államtitkár különben is jó barátom, kieszközlöm általa e katonai indemnitit. így tehát nyert a perem. — Még azért is, hogy ön nem korcsmáros, hanem tanító; atyámnak ez sincs Ínyére. Már ez az ellenvetés szeget ütött a fejem­be. Most kezdődnék épen a jó dolgom a tanítói pályán ; most jönne az első korpótlékom, azon­felül az ipariskolában is épen most bíztak meg, a mi magában 40 o. é. ftot hoz havonként a konyhára. Ettől bajos megválni, De hát más is tett bolondot. Olvastam oly történetet, ahol ki­rályi hercegek lemondtak a koronáról egy pár lós által szerkesztett „A Magyar Méh“ cimü ha­vi közlönyét (kiadja a nevezett egyesület Buziá- son, előfizetési ára egy évre 2 ft) az okszerű mé hészet tanainak mentői szélesebb körben való elterjedése érdekében az elemi népiskoláknak és tanitóképezdéknek az iskolai könyvtárak számára leendő megrendelésre ajánlom. Erről a kir. tan­felügyelőséget oly felhívással értesítem, hogy ezen ajánlást a felügyelete alatt álló iskolák hatósá­gaival közölje. Budapest, 1887. márc. hó 9-én, Trefort s. k. A másolat hiteléül : Nemes Lajos, kir. tanácsos és tan- felügyelő. 665. sz. M. kir. dllamépitészeti hivataltól. Hirdetmény. A nagymélt m. kir. közmunka- és közle­kedési ministerium az 1887. évi március 15-én kelt 7567. számú rendeletével a homonna-szinna- baligrodi és homonna-laborczi had. utakon négy Cziroka rácshid kijavítását a 131 —104—72 73 — 26 — 25—23—21—20—18 számú, továbbá a 8z. és 123. számú műtárgyak helyreállítását 6514 ft 48 kr összeg erejéig engedélyezte. A fentemlitett munkálatok foganatosításá­nak biztosítása céljából az 1887. évi április hó 18-ik napjának d. e. 11 órájára a Zemplén vár­megyei m. kir. dllamépitészeti hivatal helyiségé­ben tartandó zárt ajánlati versenytárgyalás hir dettetik. A versenyezni óhajtok felhivatnak, hogy a fentebbi munkálatok végrehajtásának elvállalására vonatkozó, az engedélyezett költség után számí­tandó, s a részletekben előirt 5°/0-nyi bánatpénz­zel ellátott zárt ajánlataikat a kitűzött nap d e. 10 órájáig a nevezett hivatalhoz annyival inkább igyekezzenek beadni, mivel a későbben érkezet­tek figyelembe nem fognak vétetni. A szóban forgó munkálatra onatkozó mű­szaki művelet és részletes feltételek a neve zett magy. kir, államépitészeti hivatalnál, a ren des hivatalos órákban, naponkint megtekint hetők. Kelt S.-a.-Ujhelytt, 1887. márc. 31. A hivatal főnöke: Hönsch Dezső, kir. mérnök. 8672. sz. XIV. 87. Pályázati hirdetmény a katonai nevelő- s képzőintézetekbe, valamint a katonatiszti leányok nevelőintézeteibe való felvétel tárgyában. A cs. és kir. katonai nevelő- és képzöin- tézetekben az 1887/88 dik iskolai év kezdetével (a katonai reáliskolákban szept. i-én, a katonai árvaházban és a katonai akadémiákban szept. 18-án) mintegy 300 egész és féldijmentes kincs­tári, alapítványi és fizetéses hely fog betöltetni. Ezen helyek közül esik : 20 hely a katonai árvaházra ; 190 hely a katonai alreáliskolák I-ső év­folyamára ; 30 hely ugyanezen iskolák III-ik évfolya­mára ; 60 hely a katonai akadémiák i-ső évfo­lyamára, és pedig : szemcsillagért; miért ne tehetném én is azt meg, hogy én is szakítsak Pestalozzi híveivel, ha már az öreg Naszalmicseszkulnak frigyünkhöz épen ez a „conditio sine qua non«-ja. És úgy tettem, amint kigondoltam. Elmen­tem Grómonhoz. A népfelkelői tiszti állástól egy hét múlva örökre felmentettek. (Áldott protek­ció !) A tanítói pályát is, melynek különben sem voltam valami lelkes lovagja — végkép od? hagytam. El lévén hárítva minden akadály: Fre- zsinkámmal összekeltem. Az öreg Naszalmicsesz kul méltányolva e kazalnyi önmegtagadást •. be­vett a »Két kék bakokhol» címzett korcsmába maga hoz csaposnak. Ezelőtt én parancsoltam a korcsmá­ban, most nekem kiáltják: »Kellner 1 ein Spritzer mit á moh 1 * Bár igy áll a sorom, istenemre nem bán tam meg tettemet. Mert a mellett, hogy szép, jólelkü, áldott feleségem és egy egészséges gyer­mekem van, magam is módfelett gyarapodom. Mig a tanítói pályán voltam, nem lett volna az a szakács, a ki rólam egy falatnyi húst le tudott volna eszelni, most meghájasodtam és piros va­gyok, mint az egiptomi flamingó. A mit eddig nélkülöznöm kellett: van ingyen borom, van fe­leségem, kivel magamat kedvemre kimulathatom, hallok zenét ingyen. Már pedig Luther szerint is úgy áll a mondóka, hogy asszongya : Wer nicht liebt Weib, Wein und Gesang, Der bleibt ein Narr sein Lebelang. Hát én nem akartam a bolondok számát szaporítani ! Folytatás a mellékleten.

Next

/
Oldalképek
Tartalom