Zemplén, 1887. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1887-04-10 / 15. szám

Tizennyolcadik évfolyam, Sátoralj a-Ujhely, 1887. április 10. 15. sz. ELŐFIZETÉSI ÁS : EgáBü évre 6 frt. Félévre 3 „ Negyedévre 1 frt 60 kr Bőrraentetlen levelek csak ismert kezektől fo­gadtatnak el. Kéziratot nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 kr. A nyilttérben minden gar- mondsor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNVÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE (Megjelenik minden vasárnap.) HIBDETÉ3I DÍJ : hivatalos hirdetéseknél: Minden egyes szó után lkr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Kiemelt, diszbetük s kör­zettel ellátott hirdetmé­nyekért térmérték szerint, minden Q centimeter után 3 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések a „Zemplén1* nyomdájába küldendők. HIVATALOD RÉSZ. 239672. sz. Zemplén vármegye alispánjától. fű járási főszolgabírónak. A tarcali mezőségen február hó 12-én talált női hullára vonatkozó személyleirást körözés és a személy azonosság megállapítása végett oly fel­hívással közlöm tek. főszolgabíró úrral, hogy eredmény esetén nekem jelentést tenni ne ter­heltessék. Termete közép, haja gesztenye-barna, arca kerek, orra rövid és fitos, fogai épek és fehérek, kora 40 év körüli, ruházata fehér piszkos háló főkötő, barna posztó s alatta barchet ujas, kurta ing, rongyos karton szoknya, kék harisnya és rósz fűzős cipő, az elhalálozás ideje 36—48 óra. S.-a.-Ujhely, 1887. febr. 21 . Matolai Etele, alispán. 4176. sz. Zemplénvúrmegye alispánjától. 10 járási főszolgabírónak. A cs. és kir. katonai nevelő és képző inté­zetekben az 1887—88-ik iskolai év kezdetével be­töltendő kincstári és magán alapítványi helyekre vonatkozó pályázati hirdetmény a közönség tudo­mására hozatala végett kiadatik. S.-a.-Ujhely, 1887. március 23. Alispán h. Füzy Kálmán, tb. főjegyző. 3237- sz. Körzés s eredmény esetén jelentéstétel vé­gett másolatban kiadatik. S.-a-Ujhelyben, 1887. márc. 7. Alispán h. Viczmándy Ödön, főjegyző. (Másolat). 791. sz, Pest-Pilis-Solt-Kis Kun vármegye alispánjától. Valamennyi törvényható­ságnak. Schuszter Ferenc 13 éves fiú, ref. val- lásu, termete alacsony, arca kerek, szeme sötét­kék, szemöldöke szőke, orra széles, szája rendes, haja szőke, beszél németül és magyarul keveset, Halasra tévedt és magát hol csonoplai, hol ó-szilváci illetőségűnek vallja, de e hatóságok őt odavalló illetőségűnek el nem ismerik. Van sze­rencsém ennélfogva a társtörvényhatóságokat felkérni, hogy nevezett szüleit s illetőségét ható­ságaik területén körözni s az eredményről engem értesíteni szíveskedjenek. Budapest, 1887. február 22. Földváry s. k., alispán. 3567. T. Zemplénvármegye alispánjától. 10 főszolgabírónak. I. Közhírré tétel végett tudatom , hogy T. Sárosvármegye f. évi 3025. sz. a. kelt átirata szerint a Nagy-Sáros község szarvasmarha állomá­nyára elrendelt vesztegzár kivételével a Francs De­zső ottani plébános szarvas marháinak feloldatott. S.-a.-Ujhely, 1887. március 15-én. II. 3S66. Közhírré tétel végett tudatom tek. főszolga­bíró úrral, hogy tek. Sárosvármegye alispánjának f. évi 2944. sz. a. kelt átirata szerint Orkuta köz­ség szarvas marha állománya tüdővész miatt vesz­tegzár alá helyeztetett. III. 3564­Közhírré tétel végett tudatom tek. főszolga­bíró úrral, hogy tekintetes Sárosvármegye alispán­jának f. évi 3208 és 3209. sz. a. kelt átirata szerint a Zsebfalva és Usz-Sc.lgó község szarvas marha állományára elrendelt vesztegzár feioldatott. S.-a.-Ujhely. 1887. március 19. Alispán h. Viezmándy Ödön, főjegyző. 448. Zemplénvármegye kir. tanfelügyelőjétől. Értesítés. Valamennyi iparos-tanonc iskolai bizottsághoz. I. Van szerencsém értesíteni a t. c. bizott­ságot, hogy a dr. Gyulay Béla által szerkesztett »ipariskolai olvasókönyv« II. és III. évfolyama (kiadta Lampel Róbert (Wodianer F.) Budapes­ten, ára egyegy kötetnek fűzve 44 kr, kötve 50 kr) a szakértőktől beérkezett bírálatok alapján az 1887. évi 6600. szám. alatt kelt rendelettel az alsó fokú ipariskolák megfelelő osztályai szá­mára engedélyezve Ion. II. 457. sz. Az állami tanitóképezde, valamint az elemi- és polgári iskolák igazgatóihoz. Az Orbók Mór által szerkesztett »Paeda- gogiai Plutarch* cimü, a paedagogusok arcképeit és életrajzait tartalmazó gyűjteményes munka I. kötetét az elemi nép és polgári iskolák, vala­mint tanitóképezdék könytárai számára leendő megszerzésre a nagymélt. vallás- és közokt. mi­nister ur 1887. évi február hó 26-án 4417. sz. a kelt rendelete alapján ajánlom. S -a.-Ujhely, 1887. márc. 28. Nemes Lajos, kir. tanácsos és tanfelügyelő, 3465. sz. • Zemplénvármegye alispánjától. 10 járási főszolgabírónak. A m. kir. belügyministerium f. évi 51. sz. a. a kihágási pénzbüntetések behajtása iránt köve­tendő eljárás tárgyában kelt intézvényét j. alatt másolatban tudomás és megfelelő eljárás végett kiadom. S.-a.-Ujhely, 1887. márc. 12. Alispán helyett: Viczmándy Ödön, s. k. főjegyző. (Másolat.) Körrendelet. Tapasztaltatott, hogy a közig, hatóság hatásköréhez utalt kihágásokra kiszabott pénzbüntetések behajtása körül az el­járni hivatott első fokú hatóságok szabályellenesen járnak el; különösen a végrehajtások elrendelé­sénél a fennálló szabályokat figyelmen kivül hagy­ják, mi által egyrészről az államkincstárt, az el­T AH O A, Igyunk! — 1859. gyütt vagyunk hát újra czimborák, ^összevont ismét a hü szeretet . . . És isszuk újra Tokaj szinborát, És koczczintunk egy szebb jövő felett - A seb, mit rajtunk a múlt körme mart Úgy látszik már már lassan beforr . , . a kulacsba tart, éljen a — bor 1 — Igyunk fiuk míg Föl a pohárral E kerek asztal — emlékeztek még ? — Minek volt egykor áldomás helye ? — Midőn csőstül hullt ránk a dicsőség, S hirkoszorus volt mindnyájunk feje . . . De mit oszt újra gyászlepeí takart . . . Tudjátok ? I . . . a temetési tor . . . Igyunk fiuk mig a kulacsba tart, Föl a pohárral, éljen a — bor ! Mit meghozának boldog századok, Sok dicső eszme drága magva az . . . S mi lelkesülünk ma is általok Nekünk az gyönyör, bánat és vigasz. S ez az, mi minket most is összetart, Nevezze azt bárminek a kor . . . Igyunk fiuk, mig a kulacsba tart, Föl a pohárral, éljen — a bor! Most üt éjfélt ... s ti már csüggedeztek . . Csak csüggedés ne fogjon el soha ! . . . Az ilyeket, mert könnyen gyávák lesznek, Jobban eléri a sors ostora . . . *) Mutatvány néh. Borúth Elemérnek sajtó alatt lévő irodalmi hagyatékából. ______ Szerk. Hisz megáldja még Isten a Magyart Rá kerül tán egyszer már a sor . . . Igyunk fiuk, mig a kulacsban tart, Föl a pohárral, éljen a — bor ! . . . Az ember nem tudhassa mi lesz belőle. — A „Zemplén" eredeti tárcája. — Irta: Szabó Kálmán. Van a soroksári utcában egy korcsma, úgy hijják, hogy a „Két kék bakokhol.« Nem Ybl építette, hanem régen valami tót. Kiviláglik ez onnan is, hogy bár az épület cirka 200 éves, még sem dőlt össze, a mi pedig Ybl monument- jeinél 2—3 év alatt okvetlen be szokott kö vetkezni. A korcsma, bár külseje a legmegátalkodot- tabb konservativizmust árulja el, a demokratikus elveknek hódol. Vendégei között pápaszemes mi- nistériális hivatalnok, intrikus adóvégrehajtó, bé­kés természetű filiszter, flegmatikus favágó és inkarnátus csirkefogó is találkozik. A mi pedig a fentemlitett ékes tulajdon nélkül nem eshet­nék meg. A korcsma mindig tele van ; mert Naszal- micseszkul korcsmáros régi jó bort mér, s azt szép fiatal leánynyal szolgáltatja fel. Ez csábitó- lag hat a hot voléra, amaz a vulgusz torkának kedvez. Ezért van annyi vendége a ,Két kék bakokhol* címzett korcsmának a soroksári ut­cában. Borával nem foglalkozom; azt hagyom Mik­lós Gyula m. kir. országos borkóstoló urra, ha­nem rátérek leányára: Fruzsinkára. És, mint a következőkből kitűnik, jobban is érdekel. Hogy pedig a nyájas olvasó némi fogalmat alkosson róla, megpróbálom lefotografálni. Előre kimondom, hogy júnói alak — volt. Mai számunkhoz egy ív melléklet van csatolva. Plasztikus fejecskéjét dúsgazdag szőke haj fődé, melyet elől a mostani csikó divatnak megfelelő- leg fru-fruba fésült. A finoman iveit szemöldök alatt két kék szem csillogott, oly olvasztó tűzzel, hogyha velők reád nézett, azt gondoltad, hogy a Ganz öntödéjének kohójában vagy, s vasúti kerekeket akarnak belőled olvasztani. Mosolygása, vagy kacagása közben két hódító gödröcske je­lent meg gyönge pírral lepett arcán. Szépségét emelte még az eperajkak mögött levő alabás- trom fogsövény is, mely oly gyönyörűen vala a teremtőtől megalkotva, hogy ilyen másnak nem volt, csak a »Két kék bakokhol« címzett korcs­máros leányának a soroksári utcában. Egyszóval arcra, termetre nézve unikum volt a kis Fru- zsinka. Mint a türelmes olvasó eddig is kivehette, imádója voltam a »Két kék bakokhol« címzett korcsmáros leányának, különben nem is vetném papirosra ezt a történetet. Ebbéli szenvedélyem­nek kifejezést is adtam előtte többször, s ő mond­hatom nem is zárkózott el nyilatkozatom elöl, sőt, ha már ki kell mondanom, kedvesen is véve azt; a minek bizonyságául szolgált az a nagy porció kolbász, pörkölt is, melyet színvallásom után esténként orrom elé tálaltak, s a mit meg­előzőleg nagy sajnálatomra sohasem voltam sze­rencsés tapasztalni. De engem (33 éves vagyok) nem elégített ki ez az ideális, plátói viszony, reális szerelem után epedtem. Mindig lestem az időt, hogy keblemnek ezt a vágyát előtte kitálaljam. Végre erre is megjött az alkalom. Apja és anyja ugyanis egy nap a gőzfürdőbe mentek. Vendégek sem voltak ; mert annyira mégsem korhelyek az emberek, hogy már reggeli kilenc órakor borral locsolják torkukat. Ennélfogva csak magában volt otthon a kedves. Én, a ki mint a föld a nap körül, mindig

Next

/
Oldalképek
Tartalom