Zemplén, 1886. augusztus-december (17. évfolyam, 33-52. szám)
1886-11-21 / 47. szám
Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE. (Megjelenik minden vasárnapon.) Sátoralj a-Ujhely, 1886. november 21. 47. sz. Tizenhetedik évfolyam. HIBDETÉ3I DÍJ : hivatalos hirdetéseknél: Minden egyes szó után lkr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Kiemelt, diszbettik s körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint, minden Q centimeter után 3 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések a „Zemplén“ nyomdájába küldendők. ELŐFIZETÉSI ás: — j Egész évre 6 frt. \ J Félévre 3 „ ; I Negyedévre 1 frt 50 kr Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratos nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 kr. A nyílttérien minden gar- mondsor dijja 20 kr. Temetökérdésünk megoldásához. ni. Cikksorozatunk I. és II. részében elsoroltakon felül, annak idejében kifejezést adtunk annak is, hogy a temető elhelyezésének kérdésében mi az ügy érdemleges oldalát abban találjuk, hogy a képviselőtestület ragaszkodjék továbbra is 1881. évi február 5-én 21. szám alatt kelt határozatához; mert az 1876. évi XIV. te. 116. és 140. §-ai értelmében a temető fenntartása a községet terhelvén, azon esetre, mely az elhelyezkedési tárgyalásról vezetett jegyzőköny 44. pontja ellenére a közbirtokosság által a város képviselőtestületének meghallgatása mellőzésével és á 1- litólag mégis a város közönsége képviseletében köttetett, fenn nem állhat ; mert feltéve, de meg nem engedve, ha a közbirtokosság megköthette legyen is, a jogügyletre vonatkozó okmány az önkormányzati jogot gyakorló városi képviselő-testülethez lett volna az azon időben életben volt községi törvény 22. §-a értelmében elfogadás végett bemutatandó és törvényhatósági jóváhagyás végett a hivatolt törvény 26-ik §-ának rendelkezéséhez képest bemu tatandó. A törvény eme határozott intézkedései annak idején — a cserét felajánló gróf Wallis Gyuláné hátrányára, minden körülmények között pedig a város közönségének előnyére — mellöz- tetvén, a város képviselőtestülete nagyon helyesen cselekedett, midőn a meghallgattatása, beleegyezése és a törvényhatóság jóváhagyásának kieszközlése mellőzésével fennálló cserét a többször emlitef-t határozata szerint nemcsak magáévá nem tette, de az összes ügyiratok áttétele mellett a tagositó bírósághoz fordult és a temetőnek az elhelyezkedési tárgyalásról felvett jegyzőkönyv 44. pontja értelmében leendő átadását kérte. A közelmúlt eseményeinek ezekben történt felelevenítésével S.-a.-Ujhely város közönségének érdekében kénytelenek vagyunk ez úttal még egy oly ténykörülményről is említést tenni, melyet az ügynek más módoni elintézhetése és a város közönségének érdekében való megoldása esetében nagyon szívesen mellőztünk volna, de jelenben, midőn az úrbéri rendezési és arány- összesitési perben a végrehajtás folyamán beadott észrevételek fölött hozott bírósági végzés kezeinkben van, arra reflektálni minden tartózkodás nélkül kötelességünknek tartjuk. Ugyanis : midőn e kérdésben első ízben felszólaltunk, a s.-a. újhelyi kir. törvényszék akkori elnöke, néhai báró Fillenbaum Ferenc, gróf Wallis Gyulával Büdapesten találkozván, többi között temetőügyünk is szóba került, mire a nemes tulajdonairól ösmert gróf határozottan kijelentette, ha- hogy a kérdéses csere S.-a.-Ujhely város közönségére nézve hátrányos, minden percben kész attól a város érdekében elállani, s a «Nádaska® dülőbeli 20 hold földet átengedni, erről — azt hisszük — sokaknak van tudomásuk, mert a néhai törvényszéki elnök ezt egy igen népes társas körben beszélte igy el. A jólelkü nemes gróf eme nyilatkozatával és a város közönségének érdekeivel szemben, ma az előbb említett végzésben a következőket olvassuk: »a temető helyül újonnan kijelölt azon területekre vonatkozólag, melyek az úgynevezett temetői-bizottság által a tagosítás alá nem esett beltelkesitett szántóföldekből több birtokosokkal eszközölt csere utján szereztettek meg s mely csere az 1878. évi március 16 án tartott városi közgyűlési jegyzőkönyv 3-ik pontja szerint a most jelzett területeknek a „Nádaska* dülőbeli területhez arányított nagyobb értéke indokából is elfogadtatott, az 1883. évi ápril hó 9-ik napján megkezdett hitelesítési eljárási jegyzőkönyv 202. pontjában hozott végrehajtó bírói határozat, mely szerint a temetői helyül csere utján szerzett fentebbi területek csupán temetői alapul mondattak ki, s a város közönségének kezelése alá oly utasítással adattak át, miszerint azokat értékesítse s eladási árukból, valamint a már beszedett haszonbéri összegekből kisajátítás utján szerezzen alkalmas temetői helyiséget, a S.-a.-Ujhely város főbírája által az ellenébe: még a határozat kihi. - detésekor élőszóval bejelentetetett, s 1885. évi október 6-án 8323. szám alatt írásban beadott észrevételek figyelmen kivül hagyásával, felhozott indokaiból s azért is helyben hagyatik, mert a „Nádaska“ dűlőben előbb kijelölt terület a vasúti indóház közelségénél s a vasút vonalon túli fekvésénél fogva temetőül egyátalában nem alkalmas ; mert továbbá annak következtében, hogy a vasút vonalon belől a város felé fekvő területek egyezségileg beltelkeknek mondattak ki, s a tagosítás alól kivétettek, a tagosítás alá eső területeken temetőnek való alkalmas hely nem található, s erre való tér minden esetre a beltelkesitett területekből lesz kisajátítás utján szer- zendö: s mert a temetői alapul kijelölt (cserélt) területeknek a „Nádaska“ dülőbeli területtel szemben sokkal nagyobb értékénél fogva ezek eladásából a temetői alapra nagyobb összeg szerezhető be, s igy azon kérelemnek, hogy ennek dacára mégis a „Nádaska“ dülőbeli terület adas- sék át temetői alapul, értelme nincsen, az észrevételekben kifejezett azon nézet pedig, hogy a létesített csere semmis, mivel az ilyen cserének kötése a képviselőtestülettől, helybenhagyása pedig a megyei törvényhatóságtól függ, téves, mert a temető-helyiségeket a perbeli ítélet szerint a közbirtokosság adván ki, s a kérdéses cserét a közbirtokosság az 1878. é v i március 16-án tartott közgyűlésben helyben hagyván, a temetői helyiség mikénti kiadásában az úrbéri per s annak végrehajtása folyamán a város közönségének beavatkozási joga nincsen, s csakis annak bírói utón lett átadása után kezelheti azt a város saját közegeivel.“ Ezen végzésből tehát meggyőződhetünk, hogy temető kérdésünk megoldása manap is ott van, hol évekkel ezelőtt volt. Nincs szándékunk ismétlésekbe bocsátkozni, s az idézett végzés indokaival részletesen foglalkozni, mert cikksorozatunkban azok ellenkezője eléggé ösmertetve van ; annyit azonban még sem hallgathatunk el, hogy a kérdéses 20 hold földet a volt földesuraság és nem a közbirtokosság adta ki, mert ez utóbbi nem is létezik; továbbá, hogy a kérdéses csere egy Ízben, az 1877. évi junius 11-én felvett jegyzőkönyv szerint határozatilag el is ejtetett, tehát ezen intézkedés az úrbéri per végrehajtása folyamán később megváltoztatható nem volt ; és végül, hogyha a jog és birtokviszonyok rendezéséről szóló törvény 44. §-a az útvonalok megállapítása tekintetében is a felsőbb hatóságok jóváhagyó határozatának kikérését rendeli, mennyivel inkább szükség van arra a temetők kijelölésének kérdésénél, mikor ez tisztán közegészségügyi kérdés, s dacára annak, hogy a közegészségügy törvény 10 éve életben van, a 117. § ban jelzett, a temetők telepítése és berendezésére vonntkozó utasítással manap sem ren delkezünk. Azon reményben fejezzük be jelen cikksorozatunkat, hogy a város közönsége ez alkalommal is ragaszkodni fog eddigi álláspontjához, és idézett bírósági végzés ellen beadja fellebbezését, ez esetben mi nyugodtan várjuk a kir. tábla határozatát. (Vége.) Pataky Miklós. Tokaj-Hegyalja védelme. A fővárosban tegnap ült össze az ankett, mely a borhamisítás ellen alkotott, de mindez- ideig nem szentesített javaslatokat ujabbi revízió alá vette. A szakférfiak kellő indokolás kapcsában D e i 1 Jenő, a kassai kereskedelmi és T A ft C A, Néhány szó „Kazinczy Ferenc“ mauzóleumáról. Meg vagyok győződve, hogy a történetiró nem használja ugyan fel a naptári cikkeket történelmi kútforrásul, s nem szólnék én sem a »Zemplén« című naptárnak 1887-ik évi folyamában megjelent Kazinczy Ferenc mauzóleuma cimü cikk hez, ha azt Matolai Etele nem irta volna alá. A Matolai Etele neve súlyt kölcsönöz a naptári cikknek, s akarjuk sőt követeljük, hogy mindaz, ami az ő tollából kerül ki, az apokrifici- tás hitelességével birjon. A történelmi igazságért, és mert Zemplén- vármegye hazafias közönségéről el akarom háritarii a cikkben emelt közönyösség vádját, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a cikk általában véve, a nemzet akkori viselkedésének és politikai kedélyállapotának nem felel meg. Igaz, hogy 1859-ben még a Bach korszak végvonaglásában erőlködő német és cseh beamte- rek kormánya alatt voltunk, de az abszolutizmus szigora már akkor megpuhult a nemzet negativ ellenállásán; s a régi hazafias és soha nem lankadó konzervatív párt Somsich Pál, Széchenyi István, Sennyey Pál, Józsika Sámuel, Dessewffy Emil, az ország prímása, az egri és kalocsai érsekek, s számos más világi és egyházi főnemesek, részint befolyásuk és magas szakértelemmel irt politikai röpirataikkal, lassan bár, de következesen, aláásták a Bach-rendszer egzisztenciáját, s a fejedelmet az alkotmány visszaállítására mind hajlandóbbá tevék. Szárnyát szegte a bécsi kormány fenhéjázásának az 1859-ik évi olasz-francia-osz- trák szerencsétlen kimenetelű háború ; s midőn Olaszországból hazatért katonáink az itthoni fiatalsággal együtt a Garibaldi nótát lelkesedve da- nolták, nem volt már zsandár (a Lehoczky provizóriumig) aki a magyart bántani merte volna. Megenged igen tisztelt barátom, ha abban is kiigazítom, hogy a Thun pátense nem volt ugyn. „protestáns pátens,® hanem az igazi protestáns pátens volt; és amit arra a pátensre a helvét és ágostai protestánsok feleltek : ne bántsd az autonómiát! illetve a protestánsok akkori akciója a katholikus főpapságnak épugy mint a főuraknak s az összes magyar nemzetnek valláskülönbség nélkül, politikai hitvallása volt. És biztos forrásból tudom, hogy báró Vay Miklós éppen a protestánsok által kifejtett ellenállás hatásának köszönhette, hogy i860, október 20 án a kancellári méltóságra meghivatott. Mint hajdan a Bocskay, Bethlen, Rákóczi zászlaira a szabadságukat szerető, s önkormányzatukat és magyar nemzetiségüket féltékenyen őrző protestánsok sérelmeinek orvoslása volt felírva, s a nagy magyar Pázmán Péter bíboros érsek nem szűnt meg a protestáns Rákóczi Györgyöt a magyar nemzet jogainak védelmére serkenteni ; most is a sárospataki tef. főiskola 300 dós ünnepélye, nem csupán gyönge életjel volt, hanem a nemzetnek és vezérférfiainak öntudatos és bátor kihivó tüntetése az abszolutizmus ellen. Kell-e ezen állítás igazolására erősebb bizonyíték, minthogy a s.-pataki ünnepély vezére gr. Dezsewffy Emil volt. Es ha a fentiekhez hozzá adjuk azt, amit Matolai Etele barátom is tud, hogy már 18589. telén, az 1848 9-iki honvéd hadsereg tiszti cadré-je, itt az országban szervezve volt; a tisztek kijelölve állomásaik és hatáskörük megállapítva: én részemről nem birom elszenvedni azt, hogy nemzetem arcábá vágják azon szemrehányást, mely a ^Kazinczy Ferenc mauzóleuma“ cikk azon szavaiban „az ötvenes évek felé a nemzet elébb az ugyn. protestáns pátens ellenében kifejtett ellenszegüléssel utóbb a Kazinczy-ünnepélylyel életjelt adott“ — foglaltatik. Nem ! a magyar nemzet, ha tűrt is 10 évig, de nem összetett kézzel várta az isten kegyelmét, s nem gyáva önmegadás tétlenségében kereste jövő felszabadulását. A magyar akadémia munkásságának újbóli megkezdése, az első magyar biztositó társaság, a magyar földhitelintézet alakítása, a Szent-István, Szent-László irodalmi Mai számunkhoz egy fél ív melléklet van csatolva,
