Zemplén, 1886. augusztus-december (17. évfolyam, 33-52. szám)
1886-11-07 / 45. szám
sabb részeken köves, sziklás, alant pedig talajvizes, arcvonallal a pataki (most Kossuth) utca felé fekszik, stb. tehát a városban lévén, városunknak ez iránybani terjeszkedesét akadályozza; és mert az 1876. évi XIV. t. c. életbe lépte után ezen cserének nem a közbirtokosság közgyűlésén, de igen is a városi képviselő- testület előtt kellett tárgyaltatnia, elfogadtatnia s az akkor életben volt községi törvény 26-ik §-a értelmében törvényhatósági jóváhagyás végett bemutattatnia. Pataky Miklós. Vélemény az utak befásitá- sáról. Általános szójárás nemzetünknél »halad a világ!* és mi is szeretjük elhitetni magunkkal, hogy mi is haladunk vele, hanem csak gondoljuk, hogy utánna illenék menünk. Elvitázhatatlan dolog minden esetre, hogy bármiképen Ítéljünk is az utszélek befásitásaról, az célszerű és hasznos dolog. De azt, hogy ez óriási munkát, (kezdve a magvetéstől) a néptanítók nyakába dobják, teljesen célszerűnek nem látom. Vegyük csak bírálat alá a néptanító teendőjét, bizony el kell ismernünk, hogy az ő főfeladata nem oly csekély, mit az utak befásitásáért fére lehetne dobni. De ha még azokat a mellékes teendőket is szemügyre vesszük, amiket a néptanítónak szellemi foglalkozása mellett még el kell végeznie, nem hiszem, hogy bárki is ne mondaná rá : „ez sok !“ Vegyük már most ehhez a községi faiskola kezelését is, bátran felsóhajthat az a szegény néptanító „nincs még elég ? hát még ez is 1“ Nem hallunk-e gyakran keserű panaszokat a tanítók ajkairól a túlterhel tét és miatt az iskolákra vonatkozólag ? Nem hallunk-e panaszt az iskolát vizsgáló lelkészektől, tanfelügyelőktől? Fájdalom 1 nagyon sokat hallunk, még pedig hol dorgálólag, hol felfüggesztéssel, mert sok iskolában a szellemi haladás el van maradva. Ha kérdjük egy olyan nem kielégítő nevelési és tanítási eredménynek az okát a tanitótul, feleletül kapjuk tőle a tulterheltetést, pedig ott a tulterheltetéssel együtt jár a tanitó hanyagsága is. Nem célom különben az iskolai szellem hanyatlásának a birálgatása, de azt bízvást kimondom, hogy ha életbelép az utszélek befásitása, akkor lesz még több rósz iskola, mint a mennyi van jelenleg. És ennek okát keresni sem lesz szükséges, mert ez az egy lesz az, t. i. a köz ségi faiskola gondozása, a mi mintegy lekötve fogja tartani a tanítót, ügy annyira, hogy nem fogja tudni melyik urnák szolgáljon. Persze az eredmény az lesz, hogy úgy az iskolai szellem, mint a fanevelés csak pangani fog, s a tanitó lesz az, kin a magyar példabeszéd t. i. „közös lónak, túrós a háta“ teljesülni fog. Igen, mert ő lesz az, kinek a legkisebb hibáért is bőven fogják osztogatni a jutalmakat. De nézzük csak a tanítónak eddigi mellék- foglalkozásait is, gondolkodni fogunk arról, hogy ezután már milyen név illesse meg őket ? Mert nem hiszem, hogy maga a tanitó is kétségbe ne miséjéhez, primiciázó gyermekétől kíván megál- datni. Mise után ebéd, ebéd közben tószt: elmaradhatatlan követelmények. Szép volt látni az az öreg lelkész házi urat, amint egy magán beszélgetésünkben lerázva az agg-kor súlyát, szemében a visszaemlékezés örömkönnyével ezeket mondá: öcsém ! amit rajtam s körültem lát, ez mind az isten áldása. S azután hazafias tűzzel így folytatá: 49-ben rám törve az ellenség, föl- prédálta mindenemet s családomat az üres falak közt hagyva, engem mint magyar barátot Lengyelbe hurcolt; innen azonban egy magasrangu pártfogóm közbenjárására szabadon eresztett. Családomat kétségbeesve találtam. A háznál nem volt egy betevő falat. Ettől fogva s ezért kisér engem az isten áldása. Kisérje is még sokáig, feleltem én reá, teljesen osztva az öreg ur meggyőződését. Az elemeknek kedvök volt csatázni, s bár fegyverök csupán az öntöző kanna volt, mégis csak le kellett szerszámozni a képzeletben már megnyergelt lovakat s elmaradtam a délutánra tervezett s a délutánra ígérkező utamtól, f e 1 a Beszkid alá, hol a most épülő munkács- sztriji vasútvonal ezeret véve az Ádria felett 22 méter magasra emelkedik s nem nézhettem meg a szép alagutat sem. A szebbnél-szebb vashidak- ból is csak a legkisebbet láthattam. Huszonnyolc méter magasban nyújtózkodik a gyönyörű alkot- vány, 32 mtr hoszu méltóságban.. Két végét faragott kövekből épült pillérek tartják. A hozzája épített domb 310 ezer köbméter földet igényelt. Közvetetlen mellette pedig egy hegyoldalból 170 ezer köbméter földet hordtak el, hogy vonja azt, hogy ő tanitó. De méltán, mert mikor a tanitó egy személyben k á n t o r-t a- n i t ó, több községben 1 é v i t a, méhész, gazdálkodó, iskolaszéki jegyző, iskolai takarékpénztári pénzkezelő, harangozó, ministráns, sekrestyés stb. stb., bizony nem tudja akkor, melyik a főfoglalkozása, melyiket karolja fel jobban, melyik a főkenyérkeresete ? Én etre azt mondom, hogy legyen bár még sokkal több mellékfoglalkozása, de előttem, de bárki előtt is a tanítói hivatás az, mit elhanyagolni, a fatenyésztésért háttérbe szorítani nem lehet. Nem lehet pedig azért, mert mig a fatenyésztést virágzásnak inditnók, addig egy gyermek nemzedéket ölnénk meg a tudatlansággal. Már pedig éppen ez az utak befásitása az, a mi óriási időt rabolna el a tanítótól, mert midőn minden órája be van osztva a tanítónak a tanítás terén, a még fenn maradt nehány óra igen csekély szabad idő egy oly nagy munkával és fáradtsággal járó fanemesitéshez. Honnan pótolja tehát ki a tanitó szabad idejét? nem másképpen, mint ha az iskolai tanórákból lop el. De ha gondolkodunk tovább is e tárgy felől, és a tanítónak a helyzetét megtekintjük, úgy fogjuk találni, hogy igen megérdemli azt a csekély fizetést, mit oly nagy fáradtságáért kap. Megérdemli azt a nyugalmat, mi teendőitől felmarad, mert csak „ép testben lakik ép lélek !“ Minek tehát őket egy újabb áldozatra kényszeríteni ? Ez csak azt jelenti, hogy nincsenek iránta elismeréssel. Ők nem panaszkodnak, ők nyugodtan tür- nak, várván egy boldogabb időt; de mindig súlyosabb következik rájok. Talán épen az is az oka, hogy ujjabb terhet nyomnak vállaikra (t. i. hogy tűrnek.) Tűrnek, mert hiába panaszkodnak és sanyarú helyzetüket akarva nem akarva már megszokták. A szokás pedig természetté válik, és igy a sokfelé való húzástól, rángatástól, a legerősebb hitü, s hivatalát lelkiösmeretesen betöltő tanitó is elcsügged, és a sok tenni valóból majd lesz egy, a rossznál is több, t. i. s e m m m i. És már itt a végleten, ki a hibás ? Tanitó? Én azt állítom hogy nem. Hanem az. ki a tanitó idejét, teendőjét számba nem vette!*) Bodnár Kálmán. KÉRELEM Kazinczy Ferenc emléke tárgyában. A m. tud. akadémia a széphalmi mauzóleumban két üveges diszszektényt állíttatott fel azon célból, hogy azokban Kazinczy Ferenc müvei s egyéb reá vonatkozó ereklyék elhelyeztessenek. Minek folytán az akadémiai főtitkár ur megbízásából tisztelettel kérem mindazokat, kik Kazinczy Ferenc sajátkezű iratainak, leveleinek, vagy az ő tulajdonában volt kisebb emléktárgyaknak birtokában vannak s azokat a mauzóleumban való megőrzés és közszemlére való kitétel végett átengedni készek, hogy erről alólirottat értesíteni, esetleg a felajánlandó tárgyat hozzá beküldeni szíveskedjenek. S.-a.-Ujhely, 1886. nov. i-én. * Chyzer Kornél, a m. tud. akadémia tagja. *) E praktikus felfogással Írott cikket ajánljuk a theória embereinek figyelmébe ! Szerk. továbbra utat nyithassanak S ez a roppant szellemi s anyagi erőt igénylő munka még figyelmet sem érdemel, mondják a földmérők a Beszkid felé vezető többi hidakéhoz képest. Visszautazásomhoz a Vojcsa völgyét vá- lasztám. Ez Valócztól Szolyva felé terjed. Volócz látszik képezni a munkálatok középpontját Itt van a táviró hivatal s a megbetegültek orvoslása végett 110 ágyra berendezett kórház is, melyben a vörös-kereszt egyesület három kiküldötte intézi a betegek ápolása körüli teendőket. Rendkívüli hatást gyakorol az utazóra e vadregényességében meglepően gyönyörű vidék. Óriási hegyek, meredek sziklafalak adják a keskeny hegyszoros oldalkorlátait. Az úgynevezett „szinnai kő* Ungvár megyében, — ott a Vihorlat szomszédjában, melyet a mese szerint egy elvetemedett ördög éjnek idején, a felső-remetei 22 kataszteri hold terjedelmű tengerszembe akart cepelni, hogy kiszorítván általa a vizet, az alatta fekvő községeket elborítsa árral, de megszólalván a kakas ott elejtett — csak Hüvelyk Matyi a »D r a s a 1 1« mellett. Majd egy sziklafal ragadja meg a figyelmet, melyen a kibugyogó kristály- tiszta forrásvíz egész emberi alakot mosott ki a véshetetlen kövön ; amott közvetetlen a másik oldalon egy feneketlen mélység, melyből a sudár bükkök koronái még nem érhettek fel az útvonal magasságáig; a földesebb hegyoldalokon pedig, egymást keresztező sövények készítésével foglalkozó népsokaság nyüzsög Volocztól egész Szoly- váig. Mi pedig hátraforditva a hajtány futó kerekeit szédítő gyorsasággal robogunk a lejtők kígyózó utain lerakott sineken; miglen a hegyek meghívás, az alakulóban levő s.-a.-ujhelyi árva-segélyzö és jótékony-egyesület t. tagjaihoz! A belügyi nm. minisztérium, a m. hó 24-én kelt 58812. sz. k. intézvényével az egyesület kiigazítva {elterjesztett alapszabályait a törvényes bemutatási záradékkal ellátván, van szerencsém az egyesület t. c. alapitó- és rendes tagjait tisztelettel felkérni, hogy a f. n o v. 14-én, d. u. 3 órakora megyeháza nagytermében tartandó közgyűlésre, melynek tárgya az egyesület formaszerü megalakulása és tisztikarának megválasztatása lesz, megjelenni szíveskedjenek. Kelt S.-A.-Ujhelyben, 1886. nov. 5. Matolai Etele, alispán. Különfélék. (Személyi hírek.) Kazinczy Gábor, s.- a.-ujhelyi kir. alügyész, Kaposvárra kir. törvény- széki bíróvá neveztetett ki. Élőléptetéséhez fogadja örömünknek, távozásához mély sajnálkozásunknak kifejezését. — Képes Károly kir. törvény- széki biró, az újhelyi törvényszék bírói karának jól kiérdemült Nesztora, saját kérelmére nyugalomba helyeztetett. „Procul negotiis“ — még sokáig éljen 1 (Halottak napján) ez évben is tengernyi nép árasztotta el a »csöndes“ embereknek „békés« birodalmát — a temetőt. Nyugovóra száll e na pon, a keresztény világ engesztelődésének napján, a rut kajánság; egy szép érzelem lángja gyulád föl az élők sziveiben : a «kedves* halottak emlékének áldozó kegyelet. Halottak napja az emberi szív legtisztább érzelmeinek, az emberi agy legmagasztosabb eszméinek szülő alkalma. A halál nagy kiengesztelő. Nincsenek az életnek, a társadalomnak oly tátongó mélységei, oly kiáltó ellentétei, miket a sirásó halál kapája be nem töltene, a halál némasága ki nem egyenlítene. Büszkeség és alázat, erény és léhaság, csillogó kövek és éktelen rongynyaláb, az életben megférhetetlen minden egyenlőtlenség — a te neved a halottak városában e rövidke szó: »volt*. Minden múlandó, ,A csillagok fénye* u. m. a költő „ép úgy kialszik, mint egy mécsvilág«. Micsoda mégis, ami túl éli a halandó embert ? A név. Az eszme. A jóknak hü emlékezete a jó iránt. Az élő jó emberek hűsége felkeresi a jóknak nyugvó helyét. Az eszméknek élő harcosai az eszmék csatáinak porladozó hőseit — és a könytől harmatos sirhantokat szép kegyelettel megkoszorúzzák. Az élők hiszik, hogy a halottak látják a kegyeletes munkát; hiszik, hogy a sirhalmokon pislogó mécsek világára az égnek csillagszemeivel néznek a halottak. A vallásos hitnek igaza van. Az élők a holtakért, a holtak az élőkért imádkoznak. Halottak napján a világegyetem, az ég arkhipelagusának minden lakója imádkozik, Teremtöjével beszél. A feltámadásnak, az újjászületésnek magasztos gondo- atával foglalkozik. A halál nem vége az élet tragédiájának, csak változás, csak átmenetei a jobb és boldogabb valóságba. Csak kibontakozás a gyászból, haladási alkalom a tökéletesség ideáljához. Az élők a holtak szellemeivel beszélgetnek. A beszédben van vigasztalás. Ez a viszontlátás. Kedves halottaink, nyugodjatok békével — a viszontlátásig . . . Csak a gonosz rettegi a halált 1 kisebbedni kezdenek s a völgy szélesbül. Szoly- vánál már a hajtó kerekek kerülnek hátra, emberi erőt veszünk igénybe s mintegy másfél órai futamodás után előttünk áll széles terjedelmű rónán a kívülről igen szép Munkács. Onkénytelenül is visszatekintek. Emlékezetem előtt megelevenednek a Verchovina szétszórt falvai, fenyöszálakból épült kéménytelen házaikkal. Előttem áll szegényes öltözetében, fényesre kikent hoszu hajával a felvidéki nép, amint irgalmatlanul nyikorgó, alacsony kerekű, vasalat lan szekerein behordani kezdi (most október közepén 1) főtermesztményét a zabot. Itt történt, hogy egy játszi kedvű öreg ur, vagy 4 drb ilyen pogányul rikácsoló alkalmatosság előtt haladva, találkozott átutazó X. barátjával. »Hová mégy pajtás0? kérdi tőle X; »muzsikáltatom magam“ volt rá a lakonikus válasz. Idegrázó muzsika ; de ilyeu utakon értékesebb valamit használni, valóságos tékozlás lenne. A felvidék népe általában a ruthén nyelvet beszéli. Kultúrája a bölcsőben reng, de nem alszik. Közlekedése nem lévén, a műveltebb elemekkel való érintkezés hiánya, a tapasztalás zérója: bizalmatlanná s társalkodásában hideggé teszi. Én hiszem s velem együtt igen sokap hiszik, hogy a befejezéséhez közel álló vasútvonal megnyílta nagyobb forgalmat fejlesztvén, az eddig hiában fáradozott népnevelők segítségével kiemeli bölcsőjéből a kisdedet s e magyar érzelmű ruthén népet a magyar hazának szeretett kedves gyermekévé avatja. Toronyi Papp Endre.
