Zemplén, 1886. augusztus-december (17. évfolyam, 33-52. szám)
1886-10-31 / 44. szám
Sátoralj a-Ujhely, 1886 október 31. 44. sz. Tizenhetedik évfolyam. ELŐFIZETÉSI ÁS: Egész évre 6 frt. Félévre 3 „ Negyedévre 1 frt 50 kr I Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el, Kéziratom nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 kr. j A nyílttérijén minden gar- mondsor dijja 20 kr. ZEMPLÉN. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE. (Megjelenik minden vasárnapon.) ________________ SISSSTÉSI Síi : hivatalos hirdetéseknél; Minden egyes szó után * lkr. j Azonfelül bélyeg 30 kr. Kiemelt, diszbetük s körzettel ellátott hirdetnié- ; nyékért térmérték szerint, jj minden □ centimeter | után 3 kr. számittatik. U állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések a „Zemplén“ jj nyomdájába küldendők. | A hercegprímás jubileumára. I Az ország valamennyi r. kath. templomában megkondúltak az összes harangok. A templomok áhitatos néppel teltek meg s az orgona akkordjának hangjába égig nyúló fohász vegyült. A harangzúgások megreszketteték a levegőt és az egész ország érezte ama láthatatlan szellemnek hatalmát, mely megvillanyozza a lelket, viliágosságot szór az elmére s magasztos lüktetésbe hozza az emberi szivet. Ereztük az isten hatalmát a földön. Most csütörtökön múlott 50 esztendeje annak, hogy Simor János hercegprímás elmondotta első miséjét. Most tellett be 50 esztendeje annak, hogy Simor János elmondotta első egyházi beszédét. A »vallási türelem* volt thémája az első prédikációnak. És ennek az első beszédnek a mottója mint valami vörös fonál végig húzódik a szent pap egész múltján, egész működésén. Magasztos múlt. Tele van jósággal, tele dicsőséggel1 Ragyogó lelki tulajdonsága bearanyozta az egész országot. Az ő szelleme fénysugarainak világossága beszűrődött a kishi- tüek sötét leikébe s a csüggedő lelkek erős meggyőződést nyertek a hithez való ragaszkodás iránt lelkipásztori ékes és meggyőző erejű mondásaitól. A szent vallás prófétájaképpen szórta áldásait és jótevő kegyeit a gazdagokra és szegényekre egyaránt és valláskülönbség nélkül. Azért nemcsak a katho- likus vallás tekintette ünnepének Simor János jubileumát, hanem az egész ország lakossága valláskülönbség nélkül. Jótékonyságban kifogyhatatlan bőkezűségét az egész országban mindenütt ismerik, mindenfelé érezik. A közadakozásoknál mindig ő volt az első, mindig ő adott legtöbbet. Mindenütt ott volt, ahol tenni kellett. Humanitárius intézetek, templomok, iskolák, kisdedóvók, tanítóképzők és száz meg száz nyilvános közhasznú intézet köszöni létét az ő jóságos közreműködésének. Csak az isten veheti számba az ő jótéteményeit. Egy egész nemzedék nőtt fel az ő pásztori vezetése alatt és egész tábora a hazafias szellemű papságnak küzd az ő nevében, az ő zászlaja alatt a magyar állameszme megvalósításáért. Hazánk ezredéves alkotmányának visz- szaszerzése körül kifejtett munkásságáért őt illeti meg az első érdem. Ott küzdött hazánk nagyjai élén s küzdelmének legszebb gyümölcsét élvezte akkor, midőn az alkotmányos magyar király fejére föltette az apostoli szent koronát, mint a fejedelem és a nép közt való egyetértés legősibb és legszentebb biztosítékát. Simor János hercegprímás elévülhetetlen érdemeit történelmünk lapjára erősen befogják vésni az ő nemes és hazafias cselekedetei. Belül az esztergomi primási rezidencia falai közt csendes munkásságban szokja eltölteni életét az ország vallásfejedelme. Nem tart fejedelmi udvart, pedig jövedelmét sok király megirigyelhetné. O ezt a tengernyi jövedelmet emberbaráti célokra osztja ki, s maga mint remete tölti napjait tudományos könyveinek és a szent bibliának olvasásával. De most megélénkültek a rezidencia nagytermei. Az ország diszruhás küldöttségei, akik hódoló föliratot vittek, töltötték be a termeket. Világi és egyházi fejedelmek küldöttei, hatóságok, egyházak, vallás felekezetek, intézetek és egyesületek küldöttsége adta át hódoló föliratát az ünnepelt főpapnak. S azok a hódoló föliratok mind az ő dicsőségét, az ő áldásos múltját hirdetik s örökítik meg. Lerakjuk mi is hódolatunkat lábaid elé te ősz egyházfejedelem. Esdekelve kérjük a magyarok istenének áldását a te galamb ősz fejedre! Tartson meg az isten téged hazánknak még hoszu életen át! Áldásos működéseddel még sokáig boldogíthasd ezt a földet, ezt a mi hazánkat. Annyiszor áldjon meg az isten, a hányszor te osztottál áldást erre a mi hazánkra! Ez a mi fohászunk. Ez a mi népünk fohásza. A polgári olvasó-kör. — Ajánlva városunk iparosainak figyelmébe. — II. Bizony az olvasásra éppen olyan szüksége van a léleknek, mint a táplálékra a testnek. Az olvasásbői merit a lélek műveltséget, szellemi táplálékot, erőt. A polgári olvasó-kör, mint szerényebb neve is mutatja, mindenekelőtt arra való hely, hogy ottan iparosaink, úgyszólván ingyenes szellemi táplálékhoz jussanak, a társas élet örömeit élvezzék, művelődjenek. Az újhelyi polgári olvasó-körnek van manapság 133 tagja. Ennek talán egy negyede iparos, a többi a szerényebb hivatali osztályból telik ki. S.-A.-Ujhelynek van közel négyszáz iparosa. A polgári olvasókörnek tagja, s hűségesen el is látogat a körbe 25—30. Tehát az iparos-osztály igen tisztes létszámának csekély 7 százalékja. Száz közül csak hét igaz találtatik. Ez nagyon szomorú jelenség. Miben keresendő ennek a jelenségnek az oka? Talán a művelődés iránt való érzéketlenségben ? Nem. Talán az anyagi végzendőkkel való tulterheltetésben ? Nem. Talán az alkalomnak, az intézménynek kicsinylésében ? Abban sem. Hát miben ? Én azt hiszem a — szerénységben. Abban a hitben él a távolmaradók nagy többsége, hogy az olvasókör u r i dolog, nem az egyszerű szegény iparosnak való. Ha oda belépne, lenéznék, s mint hívatlan vendégnek, az ajtó mögött kellene meghúznia magát. Vagy éppen azt mondanák neki, hogy ,,csizmadia maradj a kaptafádnál.“ Nos, ha a többség igy gondolkodik, ki kell ábrándítani őtet téves hitéből. — Kiknek? Első sorban a polgári kör vezetőinek, második sorban annak a bent lévő 25—30 igaz hitű iparosnak. Alakuljanak ezek küldöttségekké. Oszszák ki maguk között a szerepeket. Fogjanak a toborzáshoz. Járjanak házról-házra, mühelyről-mühelybe és ne távozzanak addig, amig mindenkit a dolog valóságáról és fontosságáról fel nem világosítottak. Értessék meg mindenkivel, hogy az a polgári olvasó-kör minden más előtt a „becsűTAB C K Memento . . . E héten a halottak emlékét ünnepli a keresztény világ. Az emberi kegyelet helyesen választá meg a gyászünnep idejét. A természet sárga arculata, a tarlott mező és a borongó érzelmek között van bizonyos öszhang; a hosszú novemberi éj legméltóbb jelképe a halál sötét birodalmának. Az öntudatos emberi lény képzelgő szelleme ismeretlen világokban keresi tragikus sorsának végcélját. A vallásos hit a múlandósággal szemben az örökkévalóságot, a sir éjszakája felett megalkotja az örök világosság eszméjét, és a megváltás isteni müvén belől a földi szeplők megtisztulását — az engesztelődés reményét te- remté az élők vigasztalásául. Ez a halottak emlékének ünnepe, e napon zarándokol a világváros tarka közönsége, a szerény falu apraja-nagyja a sírok közé fájdalmakat érezni, vagy szemlélni, élő virágokkal ko- szoruzni az enyészetet, melyre úgy ráillik a nagy német költő elégiája : __________ Napsugár gyakran melengeti sírodat, De annak hevét nem érzed többé, Virágival enyelg a szárnyas alkonyat, Halk susogását nem hallod többé ; stb. Az az egypár kapaföld az élet és halál között egy megmérhetetlen távolság középpontja, ahonnan nincs tübbé visszatérés. Minden sir egy sebhely, annyi fájdalom forrása, aminó érzelmeket elnémít a halál az élő kebelben, amelyből áldozatát elragadta. És legyen bár minden egyes indivielnális lény egy különálló lélektani talány, itt is. mint az élet annyiféle külhatásai között, legalább általánosságban bizonyos rendszert követ az érzelmek hullámverése. Az aggastyán sirja körül egy nemzedék gyászol, hála és kegyelet érzelmei áradozhatnak; könnyezni is tudnak, a fájdalom nem oly égető ott, hol a természet nagy törvényei megvalósulnak, hogy annak tüze a könnyeket kiapasztaná. A magas kor az enyészet bélyege és az enyészet az ember változhatatlan végzete. De a halál kegyetlen szeszélyes. — Fagyos szelétől nincs biztonságban az életnek semmi évszaka, mint a vihar a bérc életerős tölgyét, kiragadja néha az ifjút arája karjaiból, olykor letépi az özvegy édes anya életének megvalósult reményét. Ezek mély sebek. Egyiket még meggyógyíthatja az idő, az ifjúság visszatermőereje uj érzelmeket fakaszt, de váljon van-e idő, van-e az életnek olyan kincse, mely ezt az űrt az anyai kebelben kipótolhatná ? A fájdalmakat meg • enyhítheti a hit balzsama, egy tnlvilági remény, de végképen csak egy újabb sir enyésztetheti el. Kegyetlen vagy zord halál, de azért igazságos is. A te hatalmad éppen úgy elnémítja a tört kebel fájdalmát, mint a nevető örülés kacagását. A te birodalmad az örökbéke és egyenlőség hazája, ahol összekerül a nagyidők hulló csillaga és az emberiség csúszó mászó prozeli- taja. Hideg leheleted épen úgy kioltja a dús életnek tündérfényü fáklyáját, mint a nyomor pislogó mécsvilágát, és az anyag, mely felett a feltámadás eszméje lebeg, a por csak egyenlő porrá lesz a világegyetem nagy tömegébe takar ja az kopárhant, vagy királyi mauzuleum. A halál nagy demokrata. Mai számunkhoz egy fél ív melléklet van csatolva,
