Zemplén, 1886. augusztus-december (17. évfolyam, 33-52. szám)
1886-10-03 / 40. szám
Sátoralj a-Uj hely, 1886 október 3. 40. sz. Tizenhetedik évfolyam. ELŐFIZETÉSI ÁB: Egész évre 6 frt. Félévre 3 ,, Negyedévre 1 frt f>0 fcr Bőrmentetlen le velők csak ismert kezektől fogadtatnak el. Eéziratoz nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 kr. A nyílttérien minden gar- mondsor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE (Megjelenik minden vasárnapon.) HIBDETÉ3I DÍJ : hivatalos hirdetéseknél; Minden egyes szó után lkr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Kiemelt, diszbetük g körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint, minden Q centimeter után 3 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtátik. Hirdetések a „Zemplén“ nyomdájába küldendők. 'WQMlSHHBHHBHi Előfizetési felhívás a „Zemplénére. Lapunk mai száma ez év utolsó negyedében az első szám. Ez alkalomból kérjük a ,Zemplén*-nek minden igaz barátját, hogy azt körében népszerűsíteni és terjeszteni szíveskedjék. A »Zemplén« jelenlegi szerkesztősége ezután is úgy, mint eddig tette, iparkodni fog a vármegye közlönyét prográmmjához híven és szigorúan alkalmazkodva szerkeszteni, s a lapnak szellemi értékét jeles munkatársak megnyerésével fokozni. Az előfizetési ár a lap homlokán olvasható. Egyszersmind tisztelettel fölkérjük a »Zemplén* olvasóit, hogy az előfizetést megújítani, a hátralékos előfizetőket pedig, hogy hátralékaikat hozzánk beküldeni szíveskedjenek. S.-a.-Ujhely, 1886. okt. hó 3. A »Zemplén* kiadóhivatala. A gazdasági év végén* Immár vége van a gazdasági évnek. A természet nagy kegyetlenül, szívtelen mostohán bánt el az anyaföld termékeivel. A nap heve kárörvendő mosolygással égette el a mező termékeit, s megőszitette a kalászt, mielőtt az zsenge életét átélhette volna. S a föld takarója alá elültetett mag csirájában fulladt meg anélkül, hogy a levegőt láthatta volna. Kétségbeejtő pusztítás a természettől, amelyet imádunk és istenitünk! A költő szelleme csúfosan meghazudtolva! Hol maradt a természet pompája: az arany búzakalászok sürü tengere, amely az egész ország éltető mindenségeként szokott garmadává földagadni! Hol maradtak azok a mél- tóságosan megdagadt búzakalászok, amelyek görnyedten is oly ékes szószólói egy egész ország jóvoltának! A búza a legdrágább kincse a magyar népnek. A gazdaközönség herkules-vállain nyugszik a termőföld négy sarka, mely ha félrebillen, ínségbe dönti az országot. És az ország több helyén az Ínség már a küszöbre hágott. Ott áll a pitvar ajtaja előtt s azt várja, hogy az utolsó sütet liszt is elfogyjon, hogy aztán betolakodhassék a ház lakószobájába. A mértékletesség megölője a kolerának s legnagyobb ellensége az ínségnek is. De az a rósz szokása van a magyar embernek, hogy balsorsa hamar csüggedővé teszi . . . »sírva vigad* . . . búját rendesen a korcsmába viszi és cserébe adja borért, pálinkáért. Hanem ez a csere csak növeli baját — apasztja a ládafiát. A csüggedő ember, ha gazdag is, tönkre megy. Nem szabad elcsüggednünk / Annyija még, hála istennek, van a magyar népnek, hogy a telet hihúzhatja. Csak be kell jól osztani azt a kicsit ami van; s az is legyen mind a családé, s ne jusson abból egy szem se a korcsmárosnak, mert mihelyt ennek is jut a kis szerzeményből, akkor elviselhetetlen lesz a tél nyomora. Az Ínség jajszavát Pestvármegye már hallata. Adóhalasztásért folyamodott a nép és az adóvégrehajtás beszüntetéséért. Szomorú előjele a hideg télnek. Ne várja be a föld- mives gazda amig a jászolból kifogyott a takarmány. Most fogjon már a munkához; menjen napszámba, ha lova van és nem kapna fuvart, mert ha nem szégyenli a napszámot, akkor nemcsak annyit keres meg, amennyi neki és családjának elég, hanem szorgalmával megkeresheti a tavaszi vetőmagot is. Az éhínség a legborzasztóbb! Tehát erő és kitartás! A lengyel-magyar találkozás. Jönnek, nem jönnek . . . talán jönnek, talán nem jönnek . . . napokon át tartott a kínos bizonytalanság. Szeptember 28-ára virradólag a re- ményszinii falragaszok örömet hirdető betűi átcserélődtek. A rendező-bizottság örömszinü plakátokon a lengyel vendégek jövetelére vonatkozó némi nemi' reményének ekként adott kifejezést : »Az osztrák ministerium az utolsó percekben azt adván okul, hogy Magyarországban kolera- /drvány uralkodik, a Galíciából jönni szándékozó lengyelek kivonatát betiltatta.* , Minthogy azonban a rendes vasúti közlekedés betiltva nem lett, remélhető« ... és a lelkes újhelyi közönség tovább remélett. Szeptember 29-én a kora reggeli órákban sürü tömegekkel népesítette be a vasúti induló ház perronját. A városi tűzoltóság, S. a.-Ujhely város eme diszrend- őrsége is, ügyesen s okosan gondoskodott a rend fentartásáról. A vonat megérkezése előtt csak pár perccel tudtuk meg, hogy a pár száz főnyinek Ígérkező lengyel vendégsereg csakugyan elküldte vezéreit. Tizenkilenc lengyel vezér szállott ki a külön kupéból, akik a várakozó közönség lelkes örömrivalgásaitól kisérve vonultak be a díszes étkező terembe s fogadták és viszonozták a hazafias üdvözlő beszédeket. A rögtönzött napiparancs. Az elszállásolással hamarosan rendben voltunk. Irigyeltük azoknak a szerencséjét, akiknek legalább is egy lengyel jutott osztályrészül. Tizenkilenc magyar, dekorálva ugyanannyi lengyellel, büszkén foglalt helyet a rendelkezésre álló úri fogatokon. A rendezőség kiadta a napiparancsolatot. Kirándulás: Borsiba, II. Rákóczi Ferenc szülőházának megtekintése végett. Kirándulás: Szőlőskére Andrássy Gyula gróf szőlőtelepeinek bejárása és a szölömivelési minta rendszer tanulmányozása végett. D. u. 2 órakor közős ebéd. D. u. 4 órakor próbaszüret. Esteli 8 órakor közös vacsora. Vacsora után táncmulatság, A hány pontja volt a napiparancsnak, ugyanannyi »dobzse« volt reá a felelet egy ember szavának tizenkilencsze- res erejével. A bevonulás impozáns volt. A város ünne- pies külsőbe öltözött. Minden házon magyar nemzeti trikólor diszlett. A város népsége sürü csa patokban jobbról-balról lelkesen éljenzett. A reggeli elköltése s rövid pihenés után a vármegye alispánjának vezetése alatt megindultak a fogatok Borsiba, Szőlöskére. A lengyel testvérek segítettek sirva vigadni a magyarral. Borsiban sírtak, Szőlőskén vigadtak. Mathiász János, Andrássy Gyula gróf szőlőinek igazgatója nemcsak kitűnő szakértelemmel s a legszívesebb előzékenységgel fogadta és kalauzolta a váratlan látogatókat, hanem urához méltó vendégszeretetben is részesítette őket. A közös ebéd Ujhelyben. A fehér asztal nem kevés jelentőségű az emberek életében. Nem, kivált ünnepségek alkalmával. — A lengyelek tiszteletére rögtönzött társas ebéd is egyik legkimagaslóbb pontja lesz a magyar vendégszeretetre való visszaemlékezésnek. Az ebéd annyiban volt rögtönzött, hogy már annak elmaradása be volt jelentve. Később aztán mégis felszóllittatott a derék Csernyiczki, hogy mégis elmegyünk vagy hatvanan. A hatvanból lett nyolcvan ; ámbár az újhelyi sok katonatisztből egy sem volt jelen. A hoszu —=» alakú asztalt egy órakor kezdték teríteni. Két órára már csak úgy görnyede- zett az elegáns teríték s még elegánsabb, finomnál finomabb boroktól. Gróf Sztáray Antal, Mezőssy László, Bydes- kuthy S., Petrakovics, Dr. Schön V., Neupauer, Adriányi, Szabó Gyula és Búza József ajándékborai voltak felrakva az asztalnak csak azon a déli végén is a hol mi ültünk. Az asztal többi részén több másféle borok ragyogtak. És milyen borok ! Ha voltak csakugyan a Helikonon görög istenek és ezek nektárt ittak : igaza van Mezőssy L- bátyánknak, hogy ez a nektár csakis hegyaljai finom bor lehetett. Volt cankó is, de arra nem sokat adtunk. A lengyel vendégeken (mi tagadás benne: magunkon is) ismételve igaznak bizonynlt az a mese, hogy a szőlőtő nedvétől az ember eleinte melánkholikus, azután vakmerőén bátor, majd vidám s énekel mint a madár és .elvégre tündér alomba merül. Két órára megjöttek a kirándulásból a vendégek is mind házi gazdáik kíséretében. Elvoltak telve a szépségek által, a miket Borsiban és Sző- lőskén a gróf Andrássy szőlőjében láttak. A kitűnő étkek annál jobban ízlettek. A negyedik fogasnál felszólalt V 1 c z- ni á n d y Ödön és a tőle megszokott szép előadásban a gazdasági egyesület részéről a következő lelkes beszéddel köszöntötte föl kedves vendégeinket : »Régi rokonszenv fűzi egymáshoz a magyar és lengyel nemzetet. Jó és balsors sokszor sorakoztatta egymás mellé, s mentői gyakrabban történt az érintkezés, annál készségesebben osztoztunk egymás örömében s bánatában. Vannak emlékek, amelyek nemzedékeken át viszhangoznak az utódok lelkében. A testvéri szeretet meleg érzete ilyen, amit az idő nem sorvaszt, csak folyton növel, mert táplálékát adja a szív, amelynek dobogása csak az élet megszűntével hamvad el. Dicső ősöknek derék unokái, akik sok századok hagyományait most is ereklyeként őrzik 1 Kölcsönösen szorítják a baráti jobbot, amely közös javunkért nem ritkán küzdött, mert elévülhetetlen a frigy, amely a szabadságot szerető népek között ósztönszerüleg szövődik. Az érdekek összefolyásával a testvéri szeretetnek egyik láncszemét képezi a mai nap is, amidőn nemzetgazdasági okok nyújtják az alkalmat a találkozásra ; s ez alkalomból nekem jutott azon kitüntető szerencse, hogy a látogatásunkra sietett lengyel testvéreink iránti forró érzelmeinknek kifejezést adjak. Az igaz magyar vendégszeretet legrokonszenvesebb hangján legyenek tehát üdvözölve a Zemplénmegyei gazdasági egyesületrészéről; s áldomásra emelvén poharamat, kívánom, hogy a nemzetek sorsát intéző Gondviselés hazájukat áldásával árassza, — s a közbe jött körülmények folytán csak kisebb számban érkezett, de éppen oly szívesen látott tisztelt vendégeinket sok boldog éveken át tartsa és éltesse.” (Szűnni nem akaró éljenzés.) Nyomárkay József a rendező-bizottság elnöke szintén a vendégekért, s azok közt különösen T a s s e r báróért, Tasser Jozefinnek, Napokon nejének, unokájáért ; majd Mezőssy azon kezdve, hogy ,omne trinum perfectum«, újra a lengyelekért emelt poharat. Ekkor már a hangulat a vakmerőségbe csapott át. Elkezdődött a lelkes pohárköszöntők hoszu és érdekes sora. Felszólalt igen lelkesen lengyelül Rozdzielski gör. kah. kanonok Sokaiból; a magyar vendégszeretetet dicsérte. L ö- c h e r e r Andor Vetter Gézát, a prsemisli vaMai számunkhoz egy fél ív melléklet van csatolva.