Zemplén, 1886. augusztus-december (17. évfolyam, 33-52. szám)

1886-10-03 / 40. szám

Sátoralj a-Uj hely, 1886 október 3. 40. sz. Tizenhetedik évfolyam. ELŐFIZETÉSI ÁB: Egész évre 6 frt. Félévre 3 ,, Negyedévre 1 frt f>0 fcr Bőrmentetlen le velők csak ismert kezektől fo­gadtatnak el. Eéziratoz nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 kr. A nyílttérien minden gar- mondsor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE (Megjelenik minden vasárnapon.) HIBDETÉ3I DÍJ : hivatalos hirdetéseknél; Minden egyes szó után lkr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Kiemelt, diszbetük g kör­zettel ellátott hirdetmé­nyekért térmérték szerint, minden Q centimeter után 3 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtátik. Hirdetések a „Zemplén“ nyomdájába küldendők. 'WQMlSHHBHHBHi Előfizetési felhívás a „Zemplénére. Lapunk mai száma ez év utolsó negye­dében az első szám. Ez alkalomból kérjük a ,Zemplén*-nek minden igaz barátját, hogy azt körében népszerűsíteni és terjeszteni szí­veskedjék. A »Zemplén« jelenlegi szerkesztősége ezután is úgy, mint eddig tette, iparkodni fog a vármegye közlönyét prográmmjához híven és szigorúan alkalmazkodva szerkesz­teni, s a lapnak szellemi értékét jeles mun­katársak megnyerésével fokozni. Az előfizetési ár a lap homlokán ol­vasható. Egyszersmind tisztelettel fölkérjük a »Zem­plén* olvasóit, hogy az előfizetést megújí­tani, a hátralékos előfizetőket pedig, hogy hátralékaikat hozzánk beküldeni szívesked­jenek. S.-a.-Ujhely, 1886. okt. hó 3. A »Zemplén* kiadóhivatala. A gazdasági év végén* Immár vége van a gazdasági évnek. A természet nagy kegyetlenül, szívtelen mos­tohán bánt el az anyaföld termékeivel. A nap heve kárörvendő mosolygással égette el a mező termékeit, s megőszitette a ka­lászt, mielőtt az zsenge életét átélhette volna. S a föld takarója alá elültetett mag csirá­jában fulladt meg anélkül, hogy a levegőt láthatta volna. Kétségbeejtő pusztítás a természettől, amelyet imádunk és istenitünk! A költő szelleme csúfosan meghazudtolva! Hol ma­radt a természet pompája: az arany búza­kalászok sürü tengere, amely az egész or­szág éltető mindenségeként szokott garma­dává földagadni! Hol maradtak azok a mél- tóságosan megdagadt búzakalászok, ame­lyek görnyedten is oly ékes szószólói egy egész ország jóvoltának! A búza a legdrágább kincse a magyar népnek. A gazdaközönség herkules-vállain nyugszik a termőföld négy sarka, mely ha félrebillen, ínségbe dönti az országot. És az ország több helyén az Ínség már a küszöbre hágott. Ott áll a pitvar ajtaja előtt s azt várja, hogy az utolsó sütet liszt is elfogyjon, hogy aztán betolakodhassék a ház lakószobájába. A mértékletesség megölője a kolerá­nak s legnagyobb ellensége az ínségnek is. De az a rósz szokása van a magyar em­bernek, hogy balsorsa hamar csüggedővé teszi . . . »sírva vigad* . . . búját rendesen a korcsmába viszi és cserébe adja borért, pá­linkáért. Hanem ez a csere csak növeli ba­ját — apasztja a ládafiát. A csüggedő ember, ha gazdag is, tönkre megy. Nem szabad elcsüggednünk / Annyija még, hála istennek, van a magyar népnek, hogy a telet hihúzhatja. Csak be kell jól osztani azt a kicsit ami van; s az is le­gyen mind a családé, s ne jusson abból egy szem se a korcsmárosnak, mert mi­helyt ennek is jut a kis szerzeményből, ak­kor elviselhetetlen lesz a tél nyomora. Az Ínség jajszavát Pestvármegye már hal­lata. Adóhalasztásért folyamodott a nép és az adóvégrehajtás beszüntetéséért. Szomorú elő­jele a hideg télnek. Ne várja be a föld- mives gazda amig a jászolból kifogyott a takarmány. Most fogjon már a munkához; menjen napszámba, ha lova van és nem kapna fuvart, mert ha nem szégyenli a nap­számot, akkor nemcsak annyit keres meg, amennyi neki és családjának elég, hanem szorgalmával megkeresheti a tavaszi vető­magot is. Az éhínség a legborzasztóbb! Tehát erő és kitartás! A lengyel-magyar találkozás. Jönnek, nem jönnek . . . talán jönnek, talán nem jönnek . . . napokon át tartott a kínos bi­zonytalanság. Szeptember 28-ára virradólag a re- ményszinii falragaszok örömet hirdető betűi át­cserélődtek. A rendező-bizottság örömszinü pla­kátokon a lengyel vendégek jövetelére vonatkozó némi nemi' reményének ekként adott kifejezést : »Az osztrák ministerium az utolsó percekben azt adván okul, hogy Magyarországban kolera- /drvány uralkodik, a Galíciából jönni szándékozó lengyelek kivonatát betiltatta.* , Minthogy azonban a rendes vasúti közle­kedés betiltva nem lett, remélhető« ... és a lel­kes újhelyi közönség tovább remélett. Szeptem­ber 29-én a kora reggeli órákban sürü tömegekkel népesítette be a vasúti induló ház perronját. A városi tűzoltóság, S. a.-Ujhely város eme diszrend- őrsége is, ügyesen s okosan gondoskodott a rend fentartásáról. A vonat megérkezése előtt csak pár perccel tudtuk meg, hogy a pár száz főnyi­nek Ígérkező lengyel vendégsereg csakugyan el­küldte vezéreit. Tizenkilenc lengyel vezér szál­lott ki a külön kupéból, akik a várakozó közön­ség lelkes örömrivalgásaitól kisérve vonultak be a díszes étkező terembe s fogadták és viszonozták a hazafias üdvözlő beszédeket. A rögtönzött napiparancs. Az elszállásolással hamarosan rendben vol­tunk. Irigyeltük azoknak a szerencséjét, akiknek legalább is egy lengyel jutott osztályrészül. Ti­zenkilenc magyar, dekorálva ugyanannyi lengyel­lel, büszkén foglalt helyet a rendelkezésre álló úri fogatokon. A rendezőség kiadta a napiparancsolatot. Kirándulás: Borsiba, II. Rákóczi Ferenc szülőhá­zának megtekintése végett. Kirándulás: Szőlőskére Andrássy Gyula gróf szőlőtelepeinek bejá­rása és a szölömivelési minta rendszer tanulmá­nyozása végett. D. u. 2 órakor közős ebéd. D. u. 4 órakor próbaszüret. Esteli 8 órakor közös va­csora. Vacsora után táncmulatság, A hány pontja volt a napiparancsnak, ugyanannyi »dobzse« volt reá a felelet egy ember szavának tizenkilencsze- res erejével. A bevonulás impozáns volt. A város ünne- pies külsőbe öltözött. Minden házon magyar nem­zeti trikólor diszlett. A város népsége sürü csa patokban jobbról-balról lelkesen éljenzett. A reggeli elköltése s rövid pihenés után a vármegye alispánjának vezetése alatt megindul­tak a fogatok Borsiba, Szőlöskére. A lengyel testvérek segítettek sirva vigadni a magyarral. Borsiban sírtak, Szőlőskén vigadtak. Mathiász János, Andrássy Gyula gróf szőlőinek igaz­gatója nemcsak kitűnő szakértelemmel s a legszí­vesebb előzékenységgel fogadta és kalauzolta a váratlan látogatókat, hanem urához méltó vendég­szeretetben is részesítette őket. A közös ebéd Ujhelyben. A fehér asztal nem kevés jelentőségű az em­berek életében. Nem, kivált ünnepségek alkal­mával. — A lengyelek tiszteletére rögtönzött tár­sas ebéd is egyik legkimagaslóbb pontja lesz a magyar vendégszeretetre való visszaemlékezésnek. Az ebéd annyiban volt rögtönzött, hogy már annak elmaradása be volt jelentve. Később aztán mégis felszóllittatott a derék Csernyiczki, hogy mégis elmegyünk vagy hatvanan. A hat­vanból lett nyolcvan ; ámbár az újhelyi sok ka­tonatisztből egy sem volt jelen. A hoszu —=» alakú asztalt egy órakor kezd­ték teríteni. Két órára már csak úgy görnyede- zett az elegáns teríték s még elegánsabb, finom­nál finomabb boroktól. Gróf Sztáray Antal, Mezőssy László, Bydes- kuthy S., Petrakovics, Dr. Schön V., Neupauer, Adriányi, Szabó Gyula és Búza József ajándék­borai voltak felrakva az asztalnak csak azon a déli végén is a hol mi ültünk. Az asztal többi részén több másféle borok ragyogtak. És milyen borok ! Ha voltak csakugyan a Helikonon görög istenek és ezek nektárt ittak : igaza van Mezőssy L- bátyánknak, hogy ez a nektár csakis hegyal­jai finom bor lehetett. Volt cankó is, de arra nem sokat adtunk. A lengyel vendégeken (mi tagadás benne: magunkon is) ismételve igaznak bizonynlt az a mese, hogy a szőlőtő nedvétől az ember eleinte melánkholikus, azután vakmerőén bátor, majd vi­dám s énekel mint a madár és .elvégre tündér alomba merül. Két órára megjöttek a kirándulásból a ven­dégek is mind házi gazdáik kíséretében. Elvoltak telve a szépségek által, a miket Borsiban és Sző- lőskén a gróf Andrássy szőlőjében láttak. A ki­tűnő étkek annál jobban ízlettek. A negyedik fogasnál felszólalt V 1 c z- ni á n d y Ödön és a tőle megszokott szép elő­adásban a gazdasági egyesület részéről a követ­kező lelkes beszéddel köszöntötte föl kedves ven­dégeinket : »Régi rokonszenv fűzi egymáshoz a magyar és lengyel nemzetet. Jó és balsors sokszor sora­koztatta egymás mellé, s mentői gyakrabban tör­tént az érintkezés, annál készségesebben osztoz­tunk egymás örömében s bánatában. Vannak emlékek, amelyek nemzedékeken át viszhangoznak az utódok lelkében. A testvéri sze­retet meleg érzete ilyen, amit az idő nem sor­vaszt, csak folyton növel, mert táplálékát adja a szív, amelynek dobogása csak az élet megszűnté­vel hamvad el. Dicső ősöknek derék unokái, akik sok szá­zadok hagyományait most is ereklyeként őrzik 1 Kölcsönösen szorítják a baráti jobbot, amely kö­zös javunkért nem ritkán küzdött, mert elévülhe­tetlen a frigy, amely a szabadságot szerető népek között ósztönszerüleg szövődik. Az érdekek összefolyásával a testvéri szere­tetnek egyik láncszemét képezi a mai nap is, amidőn nemzetgazdasági okok nyújtják az alkal­mat a találkozásra ; s ez alkalomból nekem jutott azon kitüntető szerencse, hogy a látogatásunkra sietett lengyel testvéreink iránti forró érzelmeink­nek kifejezést adjak. Az igaz magyar vendégszeretet legrokon­szenvesebb hangján legyenek tehát üdvözölve a Zemplénmegyei gazdasági egyesületrészéről; s áldo­másra emelvén poharamat, kívánom, hogy a nem­zetek sorsát intéző Gondviselés hazájukat áldásá­val árassza, — s a közbe jött körülmények folytán csak kisebb számban érkezett, de éppen oly szívesen látott tisztelt vendégeinket sok bol­dog éveken át tartsa és éltesse.” (Szűnni nem akaró éljenzés.) Nyomárkay József a rendező-bizottság elnöke szintén a vendégekért, s azok közt külö­nösen T a s s e r báróért, Tasser Jozefinnek, Na­pokon nejének, unokájáért ; majd Mezőssy azon kezdve, hogy ,omne trinum perfectum«, újra a lengyelekért emelt poharat. Ekkor már a hangulat a vakmerőségbe csa­pott át. Elkezdődött a lelkes pohárköszöntők hoszu és érdekes sora. Felszólalt igen lelkesen lengyelül Rozdzielski gör. kah. kanonok Sokaiból; a magyar vendégszeretetet dicsérte. L ö- c h e r e r Andor Vetter Gézát, a prsemisli va­Mai számunkhoz egy fél ív melléklet van csatolva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom