Zemplén, 1886. augusztus-december (17. évfolyam, 33-52. szám)

1886-09-05 / 36. szám

Sátoralja-Ujhely, 1886. szeptember 5. 36. sz. Tizenhetedik évfolyam. ELŐFIZETÉSI ÁS: 1 Egész évre 6 frt. Félévre 3 „ Negyedévre 1 frt 50 kr Bérmentetlen levelek i csak ismert kezektől fo­gadtatnak el. Kéziraton nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 kr. A nyílttérijén minden gar- mondsor dijja 20 kr. I Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE. (Megjelenik minden vasárnapon.) HIEDETÉSI Síi : hivatalos hirdetéseknél: Minden egyes szó után lkr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Kiemelt, diszbetük s kör­zettel ellátott hirdetmé­nyekért térmérték szerint, minden Q centimeter után 3 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél 1 kedvezmény nyujtatik. Hirdetések a „Zemplén“ nyomdájába küldendők. A „Zemplén“ t. olvasóihoz. Midőn a „Zemplén“ szerkesztését át- veszszük, a lap elhunyt szerkesztője, a búcsúzó családapa végóhajtását azon reményben tel­jesítjük, hogy ezen szellemi örökség átvétele a mélyen tisztelt olvasó közönség érzületé­ben legalább kedvezőtlen visszhangra találni nem fog. Reklámot nem Írunk. Törekvésünk egyelőre: a lapnak jelenlegi színvonalán valófentartására irányul. Melegen ápoljuk azonban a reményt, hogy lapunk ed- cfi^i jeles munkatársainak tevékenysége mel­lett a megyénk területén szunnyadozó szel­lemi erők közül többeket sikerülend feléb­resztenünk, s ez* * által a lap tartalmának fo­kozottabb érdekeltséget adnunk. Prográmmunk : a „Zemplén“ eddigi pro- grámmja. A l^p jövőre is minden közérdekű moz­galom előha^co^a marad, szabadon minden magánérdekek és befolyások nyomásától, de egyszersmind szigorúan tiszteletben tartva a magánélet szentélyeit. Mint a megye hivatalos lapja, a megfe­lelő rovat mellett,« figyelemmel követi a közigazgatás és a megyei élet mindben mozzanatán de azon n a. g y fontosságú nemzeti törekvésnek, nreiy a közmivelődés- sel párhuzamban a magyar nyelv külter- jesztését tűzte zászlajára, ezen hivatalos kö­telességnél sokkal hatalmasabb hazafiui szel­lemtől áthatva kell e lap hasábjain vissza­tükröződnie Ez eszméktől vezéreltetve indul tovább lapunk folyama, melyhez erőt a mélyen tisz» telt előfizetők — a lap befolyásos barátai bi­zalmából és szellemi támogatói kitartó mun­kásságától remélünk meríthetni. — Ezeknek emelkedése vagy csökkenése fog dönteni jö­vőre önzetlen vállalatunk sorsa felett. Hazafiui üdvözlettel S.-a.-Ujhely, 1886. szeptember 5. A lap szerkesztéséért felelősök : Payzsoss Andor. Horváth József. Prográmmunkhoz. A sajtó ma, tagadni nem lehet, nagy hatalmasság. Mint minden dolognak, úgy a zsurnalisztikának is szerény volt kezdete. Bocsánatot kért, • hogy élni merészelt. Ma müveit ember nélküle nem élhet. Aki nála nélkül élni tud és szükségét nem érzi, mint a betevő falatnak, ^ müveit ember nevére igényt nem formálhat. Az olyan ember­nek egész horizontja az a kis darab föld, amelyen született s lakik. Az olyan em­ber nem gondolkodik, mindent elhisz, el­hiszi még azt is, hogy megyéjének határ­dombján túl már az óperencziás tenger ,kezdődik. Mily szerény név alatt jelent meg az első veleficei hírlap a , Gazetta* (Fillér) ? és mily büszke hirdetője a világ­véleménynek a .Times* (Idő), mely vi­lágra szóló értékét a velencei gazettának köszöni. Mi volt a magyar hírlapirodalom R á t h Mátyás korában ezelőtt száz évveE? Az első magyar lap a .Magyar Hírmondó* máig mennyit szaporított? Nem volt a .Magyar Hírmondó*-nak annyi olvasója, mint amennyi ma a magyar hírlapok szá­ma. Ez igaz. De igaza van Carlylnak is, hogy min- denik derék szerkesztő egy-egy uralkodója a világnak az által, hogy annak rábeszé- lője, bár önmaga által téve azzá. de szen­tesítve hírlapjának kelete által. De melyik szerkesztő érdemli meg azt a megtisztelő jelzőt? Aki sajtójának ügyét, a közérdeket, függetlenül, meggyőző­désből., bátran szolgálja, — a ki nem para­zita, de igazságszerető; aki nem sziko- fánta, de szókimondó; aki helyzetének és hivatásának öntudatában a közvéleménynek olyan rugója, mely külső nyomásnak nem enged, s csak az igazságérzet által en­gedi magát kormányoztatni; aki nem el­fogult bírálatában; aki nem ringatja ma­gát a csalatkozhatatlanság hiú ábrándjában ; aki midőn tiszteletet követel saját véle­ményének, tiszteli mások véleményét is ; aki a közérdek szempontjából barátja a diskusszióknak, aki . . . kasszandrai böl- cseséget soha sem arrogál magának. Lapunk nem politikai lap — hanem társadalmi. Mint ilyen tőszomszédosa ugyan a politikának; de azért a társadalmi kér­désekkel ha majd foglalkozik a politiká­val határvillongást kezdeni nem fog, kere­téből határozottan kizárja a politikai párt­mozgalmaknak helyi tendenciáit is. Czélja: minden politikától távol állva első sor­ban tágítani az olvasónak látókörét a T A H 0 X A, Szomorufüz ága . . . ) ^^zomorufiiz ága Hajlik a virágra, Fáj a szivem érted Falu szép leánya. Fáj a szivem érted, De te azt nem bánod, Van neked nálamnál Gyönyörűbb virágod. Istenem, teremtőm ! Hát mit is csináljak Hogy vegyem meg szivét Annak a kis lánynak? Hiába biztatom, Hiába ígérek, Nem fog rajta semmi Aranyos Ígéret. Hej ha e kis lánynak Az jutna eszébe: Hogy idadná nékem A szivét cserébe, Jaj be jól is járna, Megtoldanám sokkal . . . Ezer öleléssel, S ezer annyi csókkal. •) E mélabus, epedő hangulatú dalt, melyben oly igazi közve- tetlenséggel tükröződik a magyar szív búja, bánata, fájdalma; — a mely dalt ösmer a magyar nép Kárpátoktól Adriáig az elhunyt jeles költőnek Borúth Elemérnek .Nyárlevelek* cimü költemény-kötetéből mutatványul adjuk. Fürdői élmények. Szobráncz, augusztus 29-én. Sohasem szoktam az élményeket szívesen olvasni. Olyan hatást tesz az reám, mint a gixer az énekben. Melegedni szeretnék — s váratlanul borsókázik a _ hátam tőle. Mulatni vágynám s unatkozom. Éppen azért senkinek sem veszem rósz néven, ha az én élményeimet nem olvassa el, vagy elolvasván — mulatás helyett unatkozik: * * ' . * Éjfélkor érkeztem meg egy nagymihályi úgy­nevezett űakkeren. Az egész utón .kanosaiul fes­tett egekbe néztem ..." ábrándoztam, s igy uta­zásomnak e legkellemesebb szakaszáról mitsem ír­hatok, legfeljebb hogy Lucskán »szerelmem egé- bül mély pokolba szédültem« ami kögnyelven any- nyit jelent, hogy egy nagy bolond fehér kuvasz megugatott. Ézt sem állitom azonban egész bi­zonyosan, mert lehet, hogy az ugató cerberus áb­rándjaimban csak a »kaján irigység« szimbó­luma volt. Ábrándozásomból csak a fürdőben ébredtem fel, mikor világlátott kocsisom egész bizalmasan értésemre adta, hogy nincs tisztában avval, me­lyik hát itten voltaképen a vendégfogadó. — Akkor kvittek vagyunk atyámfia, mert avval én sem vagyok tisztában. Csakis ándung után indultunk. A legho- szabb ház egyik ablakához küldtem szekerkenyős cicerónémat. Már ekkor tisztában voltam azzal, hogy ,én vagyok a türdő rossza* mert a hány kutya csak a fürdőben volt (pedig mondhatom sok van s még mindig hadi lábon állunk 1) mind engem ugatott, de olyan skandalózus diszharmóniában, hogy az én valcerem (kár hogy nem ismerik !) egy szolid simfónia ahhoz képest. Annak az ablaknak a szobájában pedig a »hajdú ur* lakik, a ki (mint egy hajdúhoz illő,) káromkodott mint a záporeső, magas C-böl ősz. szeszidván kocsisomat, tudtul adván, hogy ő csak ■ nappal árul jegyeket, éjjel pedig aludni szokott. (Furcsa szokás!) A kocsisom mint afféle .obsitos vitéz* — meghátrált. Láttam, hogy a várat igy be nem veszem, elkezdtem a kutyákat dobálni; széjjel futottak s mindegyik a saját háza előtt recsitativázott. Cselem sikerült 1 Előbujt egy könyörületes bűnbánó Magdolna, két fehér láb, két fekete papucs és leeresztett hoszu haj képében s szobát nyitott az „Uj-lak«- ban, mely a napokban ünnepelte utolsó kimeszel- tetésének ötven éves jubileumát. Alig hogy lepihenek »puha fehér ágyam hul­lámos redöin« hallom, hogy nem vagyok egye­dül. Kamarásomnak megtetszett a kofferem s azt rágicsálta. De gustibus non est disputandum 1 Én ugyan koffert még sohasem ettem, de úgy sej­tem, az még a spenátnál is roszabb. Most min­den este kenyeret hozok neki, s azóta a kofferem­nek békét hagy. * * * Itt mostan vagy tizen vagyunk fürdővendé­gek. És az a bevett rósz szokás, hogy mindenki külön-külön unatkozik, mint egy kanonok. Azt proponáltam, hogy unatkozzunk együtt. így csak mégis mulatságosabb lesz az unatkozás. Egy ember mégis van, a ki nem unatkozik: az öreg vendéglős. Még pedig azért nem, mert egész nap alszik. Csak akkor van ébren, mikor fizetünk neki. Az pedig nem unalmas. * * * A ki mulatságos embernek tartja magát, jöj­jön augusztus végén Szobránczra fürdővendégnek. Otthon ha azt hiszi, hogy egy szellemes nő is mulat az ö társaságában : itt önmagát nem fogja tudni mulattatni. * * * Ne csudálkozzanak, hogy fürdői élményeim­ről irok. Édes Istenkém, de hát mihez is fogjak én itten Szobránczon — unalmamban ? Aki unat­kozni akar — jöjjön ide Szobránczra mostan gyö­nyörködni 1 V v Mai számunkhoz egy ív melléklet van csatolva,

Next

/
Oldalképek
Tartalom