Zemplén, 1886. augusztus-december (17. évfolyam, 33-52. szám)

1886-12-26 / 52. szám

nagysághoz jut, mikor legyőzhetetlen akadályra bukkan : megdöbben. Mint a gyermek a magas tornyot, nézegeti közelről, távolról, innen is, on­nan is ; de be kell látnia, hogy az áthághatatlan. Az oktalan állat viseli sorsát úgy, a hogy jő, csendes magamegadással ; télben tiiri a hide get, nyárban a meleget; él, a hogy lehet. Az Isten képére teremtett eszes ember nem nyug­szik meg egykönnyen abban, a mi van, s amint van; kutat, fürkész, töri okos fejét. Télben me­leg szobája van az ügyes embernek, nyárban hü- vösitö ételei és italai; idomítja az időt kénye- kedvéhez. Nyugvópontokat, kikötőket jelöl meg a végtelen időben is. Tél, tavasz, nyár és ősz szerint ünnepnapokat szentel, a mikor kegyelete- sen emlékezik vissza az elmúlt időkre; ilyenkor enyhül a munkában kifáradt lélek a múlt idők virányain. Az ünnepek egyik legszebbike a karácsony, a szeretet szent ünnepe. A rohanó időben, a hánykolódó élet sivatagján egy szép kikötő, egy viruló sziget ez a karácsony. A keresztyén világ megpihen e pontnál s átvizsgálja kebelének kincseit. Minden ember hasonlít az élet tenge­rén, egy hajóhoz, mely hányódik-vetődik a szü­letéstől kezdve egész a halálig. Az egyik hajó több, másik kevesebb kincset szed fel és hordoz keblében. A karácsony épen alkalmatos arra, hogy az ember keble kincseit átvizsgálja, a hajó belsejét portól, szenytől, irigységtől, kajánságtól kitisztítsa. Az ember úgy van alkotva, hogy nem tud magában lenni. Nekünk család, község, haza kell, hogy legyen mit szeretni! A mi kin­cseink tehát nemcsak a mieink. Mi reánk csa­ládoknak, községeknek és az édes hazának is sorsa van bizva. Okosan kell tehát kincseinkkel gazdálkodunk. Minden emberre egyforma kincsek bízattak : az ész, a szorgalom és a becsület. E szent há­romságnak harmóniája: az ember szeretet. Az észt művelni, a szorgalmat gyakorolni s ezek harmóniáját terjeszteni kell. De az ember gyarlónak születik, vezetésre, kényszerítésre szorul. Törvényekre van szükség, hogy arra szoritassunk, mikép keblünk kincseit megbecsüljük, értékesítsük. A tudatlan azt hiszi, hogy több haszna van neki abból, ha gyermeke egy pár libát megőriz, mintha írni, olvasni meg­tanul. A korhely, a ki a csapszékben duhajko­dik, előbbvalónak tartja magát a munkában fá­radó napszámosnál. A tömlöc fenekén sinylődő tolvaj azt hiszi, hogy családjával tett jót lopása által. így használtathatnak és magyaráztathatnak az em­beri kebel kincsei ferde irányban. De ezeket fékezni, helyes útra terelni lehet és kell. Teszik is az országos törvények. A törvényeket már csak ezért is tartsuk tiszteletben. Mi lenne a társadalomból, ha az emberek keblök kincseit nem értékesíthetnék ? Bizony csak zűrzavar, mikor egy-egy ember olyan számba menne, mint egy féreg, a melyik a porban fet- reng és nincs se vágya, se reménye, se öntu­data. Az idő, a haladó kor maga is kiemeli az embert öntudatlan és tehetetlen állapotából. Mindannyian valami cél után törekedünk. E cé­loknak emberieknek, humánusaknak és nem ál­latiaknak kell lenni. Mig az emberi célok elérésében fáradozunk: ezer, meg ezer kötelesség is vár reánk. A ki e kötelességek legtöbbjét tudja teljesíteni : az a Valamennyien helyet fognak. Egy hely üre­sen maradt. Megint locsog Zsófika: a Borcsa Pistikának is terített! Az anya kérdőleg tekint régi hü cselédjére. Hej ki tudja ? a Krisztkindli vendéget is hozhat mára. Erre csengetés hallatszik. — Betlehemesek 1 Betlehemesek! örül a két gyermek. Betleheme­sek, kik hirdetni járnak a dicsőséget, hogy az Isten fia született. A Betlehemesek bejönnek. A Poldika és Zsófika nem tudnak eltelni a kis jászol, az ara­nyos Krisztuska és bámuló bárányok nézésével, mit az a nagy szakálu pásztor, a glóriás, istál­lóban hóna alatt cepel. Mikor a főpásztor hirdetni kezdi: »Ma szüle­tett Jézuska, jászolba, jászolba”, akkor Poldika a pásztor kifordított bundájába csimpaszkodik. — Mindig ilyen szakála volt magának ? Maga épen úgy beszél mint az én Pista bátyám, a ki olyan rósz, hogy nem jön haza, pedig mennyit sir érte a mamuska meg a papuska 1 A Betlehemes kezében remeg a glóriás já­szol és zavartan folytatja versét. „Hallod pajtás az égen Angyal miként énekel, Hogy pásztorok keljünk fel, Betlehembe menjünk el.. .« — Fázik maga szakálas bácsi, hogy úgy reszket ? S csakugyan az a szakálas bácsi úgy resz­ket, hogy kezéből kihull a glória. Szemét zavar­tan hordozza körül, majd könyekre fakad. A legderékcbb ember, azt tiszteli, szereti a többi mind. A szeretet, a barátság, a könyörületesség, őszinteség és igazságosság, mind fő-fő kötelessé­gei egy valódi emb<ern«k. Korunk egyik legna­gyobb hibája, hogy szép és fontos kötelességeink körül lanyhák vagyuiu'. Szeretetlenig, barát- ságtalanság, könyörületlense'g, alattomosság, igazságtalanság eláradt rajtunk. Embertársainkat, a tizparancsolat ellenére, nem szeretjük úgy, mint magunkat. A szeretetlenség szüli a legtöbb családi és társadalmi bajt. A ki mást nem szeret, az önző, mindenben saját hasznát lesi, s e miatt a más megrontására tör. Az egyes emberek szerencsét­lensége átmegy az összesre, s alapja lehet min­den jó és szép felbomlásának, a társadalom el- züllésének, az állam megbukásának. A hol az erők szertehuznak, a hol senki magán kívül má­sat nem szeret: oU előhaladás, közboldogulás nem lehetséges. Amikor a kötelességszerető emberek min­den oldalról szeretetlenséggel, barátságtalanság- gal találkoznak: előáll az elcsüggedés, a haladó és követelő idő fel sem vevése. Hitet, bizalmat veszitnek múlt, jelen s jövő iránt. Egyik baj, a a másiknak szülő anyja. így áll elő lassanként az átalános önbizalmatlanság. Ettől óvjon minden embert, minden népet az ég. Ember, állat, or­szág, a melyik már önmagában sem bízik, okve- tetlenül elvész. A lizalom egy kőszikla, melyen az idő sajgó hullámai összetörnek tajtékká s melyet bearanyoz a szeretet. Hite, bizalma min­den becsületes szívnek van. A kötelesség szerető ember szivében ren­desen felnő egy szép virág. Ott tenyész, ott virul, ott illatoz aztán minden körülmény kö­zött. Ennek virulása, üdesége: megelevenítő, nekibiztató jóban, roszban. A remény ez a vi­rág. A becsületes embernek boldogulás a remé­nye. A boldogulás jólétet, előmenetelt, közbe- csülést szül. Az idő minden viharában olyan árboc a remény, melyhez kapaszkodni s mely által menekülni lehet. A kinek az idő remény­magot vet a szivébe: annak könnyű és kedves az élet. Remény az a galamb, melyet ki-kire- pitünk s mely elhozza nekünk a biztatásnak zöld olajágát. Kétszer él, a ki reménynyel él 1 íme, minő kincsek : ész, szorgalom, becsü­let, szeretet, hit, remény 1 Álljunk csak meg a a szeretetnek kedves ünnepén, karácsonyban s vizsgáljuk : nem éltünk-é e kincsekkel roszul ? Rendezzük csak a hajónak — keblünknek — belsejét 1 Ha eszünk, hitünk, becsületünk, remény­ségünk, szeretetünk, barátságunk, őszinteségünk, igazságérzetünk és szorgalmunk, mind rendben, helyén van: akkor vidáman, boldogan ünnepel­hetünk ; de ha nem vagyunk tisztában : takarít­suk ki magunkból a szemetet és/újuljunk meg az emberszeretet e szép ünnepén. Az idő segít: a múltat elmossa, a jelent beárnyékolja, a jövőt ránk hozza; tért, módot nyújt, soha meg nem pihenve. Akarnunk kell és élhetünk az idővel. Qui habet tempus, habet vitám. A pihenő ember el ne felejtse, hogy az idő: élet. Az élet tettre hiv, a haladó időben. A tettek az emberi élet oszlopai; ez oszlopok ékességeit, aranyos cirádáit, a szeretet alkotja. Az aranyos szeretet szent ünnepe a ka­rácsony. Viski K. Bálint. könyek felolvasztják a szakáltartó viaszt. A sza­kái lehull, s a bámuló szülők s ujjongó gyerme­kek előtt áll Pista . . . — Pista 1 „Szüleim, testvéreim ! Krisztus nevében bo­csánatot a megtért báránynak 1« Se vége se hossza nem volna a csokolód- zásnak, ha az öreg Borcsa nem zavarná őket. — Ehe né! Mondtam, hogy vendéget hoz a Krisztkindli, csakhogy csüstül hullt az áldás : Pista, még két pásztor. Künn a harangok zúgnak, s hirdetik to­vább, hogy megszületett a Jézuska, ki megbocsáj- taní tanít bennünket, a tévedökkel szemben. A bol­dog apa s megtért fiú a haranggal zengik : Ho­zsanna, Haleluja! Olasz meleg napsugár téli hidegben. — Montekarlo. — II. (Folytatás.) A játszó helyiség három óriási teremből áll, s pedig kettőben a „Roulete* a harmadik­ban a »Trente et quarente“-ot játszák. A három nagy teremben kilenc asztal van a játszók szá­mára berendezve. A „Roulete« nem egyébb, mint a nálunk is ösmeretes birbics-játék. A 14—15 méter hosz- szu asztal közepén egy é-c medence van, mely­ben egy 37 rekeszre beosztott kerék forog, mely rekeszek o-tól 36-ig vannak megszámozva. Az asztalnak úgy jobb, mint baloldali zöld posztó­Különfélék. A „Zemplén“ ezen száma a karácsonyi ün- tfep miatt szombaton jelenik meg. Boldog karácsonyi ünnepeket kívá­nunk! Az üdvözítő Krisztus születésének magasztos ünnepe a karácsony. A ke­resztény világnak nincs ennél nagyobb és nincsen jelentőségben teljesebb ünnepe. A szív tágul, a szeretet megújul e nagy napnak világra szóló emlékei fölött. Nem szokásból, csak úgy kalapbillentve: de szivünk fenekéből kívánunk ,b o 1 d o g ünnepeket*. Jó kívánságunk nem lenne teljes, ha abból kifelejtenők a ked­ves családokat. A , Tegetthof* hajó né­pének kedélyét is az fagyasztotta legjob­ban, hogy távol a kedves családtól, jég­hegyek közé ékelődve, a megszokott »édes körben* nem ünnepelhették meg a szent karácsonyt. A béke és családiasság istenének ünnepe ez a szent karácsony. A béke és egyesség istene hintsen áldást a családokra — és kedves hazánkra. Jöj­jön hozzánk még nagyon sokszor ez a szent karácsony s hozzon hazánkra és családunkra háborítatlan békét, megelé­gedést örömet, boldogságot! (A vármegyei tisztviselők nyugdíjintézete) melyre vonatkozólag előző számunkban a já­randóságok egyénenkinti kimutatásából egy részt már közöltünk, 1887. évi jan. hó i-ső napjától kezd­ve még a következő havi befizetéseket fogja igé­nyelni : Átányi József fizet (januárban, minthogy a múltra vonatkozó járandóságot egyszerre fizeti le 4-34 ftot, a többi hónapokban:) 234 ft, Bárczy Benedek fizet 4.7Í ftot, Bárczy József 8.4t ft, Bencsik Ferdinánd 2.49 ft, Bodeczky Eduard S>57 ft, Bodnár Gyula 2.34 ft, Borcsik Gyula 3>62 ft. Csiszár Gábor (minthogy a múltra vonat­kozójárandóságát három év alatti törleszti) 2O06 ft, Danyicskó György 2.73 ft, Dókus Gyula 8.84 ft, Dunka Gedeon 3.85 ft, Evva Kálmán (a múltra vissza menő járandóságot hat évre elosztva) 8.32 ft, Főnyi Árpád 5 42 ft, Füzy Károly 14.,3 ft, Füzesséry Ödön 5.32 ft, (mert múltra értett járandóságát két év alatt egyenlíti ki) br. Gaiz- ler József 3>13 ft, Gooes József 2.g4 ft, Grünfeld Mór dr. 3-46 ft, Gyula Lajos Adorján 2.46 ft, Haraszthy Miklós 6,52 ft, Hell Adolf 3>21 ft, Horváth István 2.03 ft, Klein Tivadar 6.52 ft, Komássy Antal 3.29 ft, Kormány László 2.50 ft, Major Sándor i.91 ft, Mándy István 6.37 ft, Margitai József 7-14 ft, Micskey János 3.0, ft, Móré Géza 5-08 ft, Paczauer Mórdr. 3-46 ft, Paj- kossy László 3<45 ft, Palóczy László 4.64 ft, Pay- zsoss Andor 13.55 ft, Ranner János 2.23 ft, Séra István 6h4 ft, Se rák Ferenc 3.77 forint, So­mogyi Gyula 5.,3 ft, Spilenberg Barna 8.34 ft, Szilvássy József 6.70 ft, Tavassy István 3.90 ft, Thóman Dávid dr. (minthogy 120 frtnyi tarto­zásának egy harmadát jan. i-én törleszti) 42.34 ft, Udvarhelyi János 2.30 ft, Ujfalussy Mihály 9.03 ft, Urbán Ferenc S.52 ft, Viczmándy Ödön I3>75 ft, végül Zakár János 3-10 ftot. Közlésünk, minthogy az adatokat öten-hatan még be nem szolgáltat­va! bevont része 36 négyszögbe van beosztva, s minden ily négyszög számozva, s csoportosítva úgy, hogy 12—12 négyszög képez egy csopor­tot. A számok fele vörös, másik fele fekete (Ron- ge et noir.) A tétel alkalmával minden játszó pénzét arra a helyre dobja, melyet megtenni akar, tehet­ni pedig vagy egy számra, ekkor pénzét egy-, kettőre, s ilyenkor pénzét két-, négyre s ilyenkor pénzét négy szám érintkezési pontjára teszi. Továb­bá 12 számra, s 18 számra is, vagyis a számok felére, illetőleg harmadára. Párosra vagy páratlan­ra, fehér vagy feketére. (Fele a számoknak fe­hér, fele fekete.) Feltéve, hogy a 13-as szám jött ki, nyert az, s pedig 36-szorosan, ki e számot tette meg, nyert, ki a 13 —14, vagy 12—13-ra tett, továb­bá a ki a 13-at környező négy egymás mellett levő számra, az ki a 12-ös számcsoport második csoportozatára, az ki a 36. szám első felére, az ki páratlant és végre az, ki fekete számot tett, miután a 13-as fekete, s pedig pénzét 18-szo- rosan, 12-szeresen és 3-szorosan, vagy duplán kapja vissza. A játékra jelt ad a ,,Groupeur“, hangosan ismételvén „Messieurs faites rotres jen“, mire megforgatja a kereket s eldobja a fekete golyót. Amint a golyó menete lassudni kezd, meg­szólal ismét „Le jeu e fait, rien ne vas plus.“ (A tétel befejeztetik, további tét nem érvényes.) Végre hoszu, kínos öt perc után, mely éveknek tetszik a játékosoknak, a már alig moz­gó golyó bent marad a kerek számozott reke­szének egyikében, s ez a nyerő szám. Folytatás a mellékleten.

Next

/
Oldalképek
Tartalom