Zemplén, 1886. augusztus-december (17. évfolyam, 33-52. szám)
1886-12-12 / 50. szám
havi jelentésében elősorolt számos nagyobb tüzeset előfordulása folytán utasította a bizottság a járási föszolgabirákat, ezek utján a községi elöljárókat, s felhívta a szakaszparancsnokságokat, hogy minden tűzesetnél annak keletkezési okát a legszigorúbb nyomozás utján megállapítván, akár véletlen, akár gyújtás által okoztatott légyen is a tüzeset, az eredményt a megye alispánjának minden hóban jelentsék be. Ehrenheim Ferenc kbiz. tag felszólalása következtében rendeltetett, hogy a községek alkotandó szabályrendeleteikbe az ujonco'zásnál előforduló költségek mikénti kivetésére, fölhasználására és az elszámolás okmányolására vonatkozó módozatokat múlhatatlanul vegyék föl. Kötelességükké tétetett továbbá a községeknek, hogy alkotandó szabályrendeleteikbe az Amerikába való kivándorlás tüneteiben jelenkező bűnös cselekményekre vonatkozó törvényes represszáláikat is igtassák be. Az árvaszéki elnök havi jelentése folytán a mulasztásban levő főszolgabirák és kir. közjegyzők hátralékaiknak 15 nap alatti múlhatatlan elintézésére utasittattak. Az előadók által november hóban feldolgozott ügydarabok száma 1596. A vármegyei főorvos jelentése szerint a közegészségügy általán véve kedvező volt, eltekintve a hólyagos himlő, vörheny s kanyaró szórványos eseteitől. Egészségügyi szempontból megvizsgáltatott 22 népiskola. A nechvál-polyánkai g. k. iskola helyreállítására Ő felsége a király 100 forintot adományozott. Tanfelügyelőnk jelentésének az izraelita zugiskolákra vonatkozó része megdöbbentő képét tárta elénk a rut valóságnak. Várrnegyénk 5 2 községben 57 (felfedezett) zugiskolában terjesztették a nemzetiséget, kultúrát veszélyeztető s testet-lelket ölő fanatizmussal telt tanok khaoszát. Az ezek kiirtását tervező határozati javaslat elfogadtatott.*) Egyúttal az ilyen zugiskolák legszigorúbb kinyomozása tekintetéből a csendőrparancsnokságok is felhivattak. A föszolga- birák a zugtanitókra s az ezeket támogató szülőkre kirovandó birság szigorú behajtására, esetleg fogság büntetés alkalmazásával is, utasittattak. Tutkovich József N.-Domása róm. kath. derék lelkésze, kinek az ottani iskolában a magyarosodás terén elért fényes s minden honfi szivét örömmel érintő eredmény köszönhető s kinek a kbizottság már előzőleg is elősmerését nyilvánitá, felsőbb helyen való kitüntetésre, a tanító pedig buzgalmáért jutalmazásra ajánltattak. A kir. adófelügyelő jelentése elszomorító képét tárja fel az elszegényedés okozta fizetésképtelenségnek ; amennyiben az adóbefizetések a múlt évekhez képest az egész vármegyében, de különösen a Hegyalján nagyban apadtak. Ezt bizonyítja az a szomorú körülmény is, hogy ez ülésre is 80 ingatlan vagyon elárverezése iránt kénytelen előterjesztést tenni. Ez alkalomból a Hegyalján nagy mérveket öltő borhamisítás és bőrgyártásnak törvényhozás utján leendő megszüntetése, mindenekelőtt pedig az aggodalmat keltő közgazdasági állapotok okainak megvizsgáltatása, lehető orvoslása, az ingatlanok, különösen pedig a szőlők elárverezésének beszüntetése érdekéből a közgazdasági miniszterium•) Jövő számunk hivatalos része a nagyfontosságu intézkedést egész terjedelmében közlendi. Szerk. Ott létemkor megszólítottam egy barna, mogorva arcú matrózt, ki ladikba ültetve órák hoszant kalauzolt e hajó-rengetegben, magyarázva, mutatva a hajók külömböző szerkezetét. Majd mindegyik hajó útjáról tudott egy-egy érdekes részletet elmondani; majd magáról beszélt, hányszor és hogyan menekedett a halálból, mint evezett egy hajóroncson ülve kezei s lábaival nyolc napon át, mig végre Szumatrára vetette sorsa. Családjáról kérdezve könyek gyűltek szemébe, melyek azt hiszem vajmi ritkán jelenhetnek meg ott, s nem felelt többet kérdésemre. Midőn elbucsuzám mondá, hogy holnap indul útnak Sanghai-ba. Vezéreljen a jó sors öreg I Miként te, úgy mi mindnyájan hajózunk az élet tengerén, küzdve viharral, vésszel s hányszor ér el mostoha sorsunk a kikötő előtt, hova hoszu évek tapasztalataival szándékoztunk kikötni, hogy értékesítsük azt, miként a hajó fölszedett tartalmát .... Genuától balra Spezziáig s jobbra Bordig- heraig, mint a tengert magához ölelő két kar nyúlik ki a »Riviera di Levante’ s a „Riviera di Poente«. A háttérben mindenütt magas hegyek emelkednek éjszak felé, mig délnek nyitva van s a földközi tenger szabad kilátást enged egész a horizontig, hol Afrika partját képzeljük el. A Riviérára jutva mintegy varázs érintésre változik meg a természet. A vasutak mentén Agave kerítéseket látunk ; a hegytetőkön a ritka szépségű terebélyes olasz fenyők, lejebb a szürke olajfa erdő, mig a tengerparton citrom, narancs, sárgálik minden felé s egy-egy szép példány pálma tűnik föl. A „Riviéra di ponente* egyik legszebb pontja Bordighera, egy részlet-Afrika. Mintha az örökké mozgó hullámok mosták volna le az anya kebléről s hozták volna ide át. hoz az elszomorító helyzetet körülményesen megvilágító felirat intéztetni határoztatott. A kir. épitészeti hivatal főnökének havi jelentése szerint a közlekedés terén újabb forgalmi akadályok elő nem fordultak. S. Sárospataki levél. December 8. Pár hét! — s ünnepi követeink szétmennek a legációkba, ajkukon emez örömigékkel: íme én hirdetek nektek nagy örömet I Az idén azonban az örömhir mellett azoknak, a kik tőlök a pataki viszonyokról szeretnek kérdezősködni, egy megdöbbentő vészhirt is fognak beszélni ; — vészhirt, mely terhes gyászfelhőként ül a hegyen épült város ormain ! Ugy-e bár, tisztelt olvasók, önök mindnyájan ismerik, ha másként nem, hát hírből, hallomás utján a pataki bálokat, azokat a jókedvtől, lelkesedéstől szikrázó vig mulatságokat, melyeknek az egész környéken, sőt az egész vmegyében sem szokott párja lenni ? Mert régen volt az, mikor még a mádi bálok dicsőségét viszhangozta az egész ország, kelettől nyugotig; a mádi bál — a Hegyalja aranykorával együtt — elmúlt, elhangzott s az újabb időkben, a mi legalább Zemplént illeti, — a pataki bál lépett helyére 1 Nos tehát, tudják meg, tisztelt hölgyeim és uraim, önök kik a pataki bálokat ismerik, sőt talán e télre is épen kedves reményeket tápláltak, hogy az idén a pataki bálok, — nos ? talán nagyban folynak már reájok az előkészületek ? — kérdik önök ; nem 1 hanem az idén — képzeljék csak— a pataki bálok szünetelni fognak I Patakon az 1886Í7. báli évben olyanok nem lesznek 1 Micsoda ? hiszen ha a farkas meg nem eheti a telet, a tél sem mulhatik el bál nélkül ? S mégis úgy lesz, ez az év tél nélkül fog elmúlni reánk nézve, mert hiszen a fiatalság előtt nem abban áll a tél, hogy sár van-e, vagy fagy, szél fu-e, vagy hó esik ? hanem abban, hogy megjött a bálok évadja s folynak a mulatságok kivilágos-kivirad- tig; a zene alig szakad el fülünk mellől s megint csak csiklandozza talpunkat. S ezt most mind nélkülözni I valóban olyan lesz életünk, miként a tavasz virág nélkül; s a kik e télen élvezni vágytuk az ifjúság édes jogait, a kik hódolni akartunk keblünk vágyainak és titkos érzelmeinek, a költővel együtt bánatosan fogjuk mondhatni : íme egy szép tavasz kiesett az égből 1 De hát miért nem lesz bál ? fogja kérdeni egy-egy részvétre indult olvasónöm. Talán kihalt Patakon a jókedv f ellankadt a jótékony célokért ernyedetlenül fáradozó hölgyek buzgalma ? vagy elaludt az arany ifjúság? Nem 1 Ezer oka van annak, hogy nem lesz bál; a legelső ok pedig az, hogy nincs táncterem! Nevessenek önök! ily hitvány ok miatt kell az idén a farsangot kitörölnünk a naptárból. Az a tűz, mely Patakot az őszön többször szerencsétlenité, nemcsak a tűzoltó egyesületben idézett elő kormány- válságot, hanem egyebek közt városházánkat is elégette s minthogy a város szakácsai nem naSzépségét jellemzi, hogy Margherita olasz királynő téli tartózkodási helyül választotta s hogy az uj város egész angol telep lett, (tudvalevőleg az angolok azok, kik legjobban tudják átérteni a természet szépségét ) A tengerparton épült uj város az idegenek tartózkodási helye. Angol, tranczia, német s ki tudja még hányféle nemzet s hány világrész férfi s hölgy közönsége jár a tengerparton egész a St. Barthelomeo kápolnáig, hol toronymagas- ságu szikla tömbök feküsznek a tengerben, melyeken ki tudja hány ezred éve törnek meg a hullámok? Valóban élvezet nézni, a mint egy- egy hullám neki ront s aztán 2—3 emeletes ház magasságra, mint szökőkút emelkedik föl a levegőbe, hol sós párává válva semmisül meg. érdekesebb a hegy magaslaton épült ó város, hol az olasz égalj s az olasz élet tipikus alakjai láthatók. A tengerparti városok legnagyobb része magaslaton épült, egyrészt hogy szűk utcái több levegőt kapjanak, másrészt hogy a pirátok (tengeri rablók) ellen a régi időben könnyebben védekezhettek. Egynémelyikébe ezen városoknak, mint Collá, Pogió, San-Romolóba valóban még öszvér háton is nehéz a feljutás. A házak mint fecske-fészkek egymáshoz ragasztvák, s e négy s öt emeletes házaknak csak felső emelete lakott. Fedél helyett lapos szőlő indákkal befutott terrászuk van, mely a fenn- lakóknak a kertet pótolja. Ha nem is Szemirámisz függő kertje, de egy országban, mely maga egy nagy kert, házi kertek könnyen nélkülözhetők. Ez öt, hat emeletes vakolatlan házakból összeállított város úgy mutat, mint egy óriási egymásra hányt repkénynyel befutott, s az idő viszontagságai által részben megmohositott kőhalmaz. gyón siettek a főzéssel, illetőleg az építéssel, beköszöntött a hideg idő, a nélkül, hogy a városháza rendbehozatott volna s igy a táncterem rendeltetésének megfelelhetne. S minthogy Patakon a városháza termén kívül más tánchelyiség nincs: ergo nincs hol táncolni. Most már két alternativa áll előttünk: vagy kölcsön kérünk valamelyik szomszéd várostól egy tánctermet, vagy mi megyünk el a szomszédba táncolni.*) Ugy-e, hogy szükség 1 Ha III. Richárd elmondhatta : Egy királyságot egy lóért I — mi is elmondhatnék : Egy királyságot egy táncteremért ! ha t. i. királysággal rendelkeznénk. íme, ez most a napi kérdés Patakon I s ehez képest eltörpül a múlt héten megejtett megyebizottsági tag választás is, a hol Puza Sándor, Nemes Ferenc, Kun Pál, Kun Béla, Kun Dániel és Horváth János választattak meg : — el a küszöbön álló biróválasztás is 1 Midőn arra gondolnak, hogy a tél kedves mulatságai milyen csattanó rózsákat fognak kinyitni bájos orcáikon, ne sajnáljanak, kérem, hölgyeim, egy könnyet a pataki leányokért sem 1 Hegyaljai. Nyilvános köszönet. A s.-a.-ujhelyi árvasegélyző- és jótékonyegyesület részére befolyt fizetésekről folyó hó december 3—10-íg. Befizettek a következő t. c. hölgyek és urak : 1. Alapítványokat teljesen: Hornyay Fe- rencné néhai fia Hornyay Kálmán nevére tett 100 frtos alapítványt f. évi március 30-án kiállított takarékpénztári könyvet, annak kamataival együtt. Továbbá saját nevére szóló 50 frtos alapítványát. Zlinszky Ilona 50 forint, Szemere Józsefné szül. Szemere Amália 50 frt, Csuka Ödön 30 frt, Bo- rúth Elemérné néhai férje Borúth Elemér nevére irt alapítványt 30 frt. 2. Alapítványaik lerovására első részletül Prámer Alajos 20 frt, Kincsessy Péter 15 forint, Dókus Gyula 10 frt, Dókus Gyuláné 10 frt, Ham- mersberg Jenőné 10 frt, Juhász Jenőné 10 forint, Borúth Elemérné 10 frt, Farkas Lajos 10 forint, Schön Vilmosné 10 frt, Bydeskuthy Sándorné 10 frt, Pintér Ferencné 10 frt. 3. Rendes tagsági dijat 1886-ra egyenként 3 irtot: Balogh Károlyné, Kocourek Ferenc, Major Istvánná, Lehoczky Irma, Molnár István. Mar- gitay József, Cziegler Józsefné, Horváth Pálné, Oroszy Géza, Pintér Ferenc. 4. 1887 ki tagdijat: Nyomárkay Paula. 5. Pártoló tagdijat aláirt s befizetett: Bo- deczky Ede 2 frt. 6. Adakoztak : Matolay Béla szolgabiró utján a helyi megítélt peres követelést Bujanovics Frigyes tapoly-izsépi földbirtokos ur 7 frt 50 krajcárt. 7. A s.-a.-ujhelyi rózsafüzér asszonyok közti gyűjtés eredményét beszolgáltatta Csacsko Anna asszony 40 irtot, összesen 517 frt 50 kr. S.-a.-Ujhely, 1886. dec. il. Chyzer Kornél, egyl. pénztárnok. •) Ez a helyes. Ide Ujhelybe mennél többen s mentül gyakrabban! Szerk. A házakat minden husz-harminc lépésre egy-egy iv köti egymáshoz az utcák fölött, mely azoknak tunnelszerü kinézést kölcsönöz, s célja egyrészt, hogy azokat a ledőlés ellen biztosítsa, másrészt hogy az itt gyakori földrengés ellen támaszul szolgáljon. Az utcák oly szükek, hogy kettőnek is igen oarátságos közelségbe kell lenni, ha egymás mellett akarnak haladni, csak is ily szűk utcák által érik el, hogy a forró nyár égető melegében árnyékban lehetnek. A keleti városok utcáinak, bazárjainak költői rendetlensége jut itt eszünkbe. Itt egy gyümölcskereskedő rakta ki ajtai elé minden készletét, nagy halmaz narancs, citrom, füge, ládákban datolya s a zöldségek minden nemét. Távolabb egy másik korcsmát rögtönöz, s árulja a vörös Chiauti, Baroló és a szivderitő Asti spumantit. Amott egy szakács konyhát állít föl s hangosan kiabálva dicséri párolgó lepényét. Az ablakból tüzes fekete szemű leány hamiskásan mosolyog, mig ráncos képű anyja a kecskeször harisnya kötésébe van elmélyedve, melyet még akkor sem hagy el, ha az utón vagy a hegyek között jár. Szemben piros sallangokkal s bojtokkal ékített, komoly megfontolt képű öszvér jön, háta megrakva zsákok s olajbogyót tartalmazó kosa- sarakkal, s az állat azon pontján hol az öszvér végződik, piros napernyő alatt ül tulajdonosa, oly biztosan, akár egy zsöllyében. Ha sikerül végre kijutnunk e ház- s utca- labirinthból a szabadba, egyszerre előttünk áll Bordigherának teljes panorámája. Egy kép, minőt önmagától a legmerészebb költői képzelem sem képes magának teremteni, minőt csak a természet mester keze alkothat. Szemben a meddig tekintetünk beláthat, hol a kék égbolt lehajlik, a végtelen tenger. Ez óriási víztömeg. E nagy vizi világrész. Egy világrész, melynek mélyében meg vannak épp úgy, llSg^ Folytatás a mellékleten.
