Vörös Hajnal, 1919. április-június (1. évfolyam, 9-42. szám)

1919-04-04 / 11. szám

2. oldal. VQjRÖS HAJNAL Smoutsh tábornokot Magyarországba küldi az ántánt. Budapest, ápr. 3. (Hivatalos) Párisból jelentik : A szövetségesesek Smouths tábornokot Magyarországba küldték, hogy a fegy­verszüneti szerződés körül felmerülő vitás kérdéseket megvizsgálja és az eredményről a legfőbb tanácsot hala­déktalanul értesítse. Budapest, ápr- 3. Hágából jelentik: Smoutsh tábor­nok útban van Magyarország felé, hogy az utóbbi napok vitás kérdéseit meg­vizsgálja. Cseh lapok panaszkodnak a tótok magatartása miatt. Budapest, ápr, 3. Prágából jelentik: A lapok felpa­naszolják, hogy szepesvármegyei ed­digi hatósági testületek rábeszélik a la­kosságot, hogy ne álljanak be a cseh­szlovák hadseregbe. A tótok tömege­sen elpártolnak és a magyarokhoz áll­nak, aki pedig jelentkezik, harc esetén biztosan a csehek ellen fordítanák a fegyvert. A kormányt erélyesen felszó­lítják, hogy tegye lehetetlenné a cseh- ellenes izgatásokat. általános sztrájk Svájcban. Budapest, ápr. 3. Zürichből jelentik : Svájcban minden jel általános sztrájkra enged következ­tetni. A famunkások kongresszusán kimondották, hogy ha április 12-ig megállapodás nem jön létre, tömeg­sztrájk lesz, Zürichben a gázszolgálta­tás teljesen szünetel. €gyre nő .a német sztrájk Bpest, ápr. 3. Berlinből jelenti k: A berlini, esseni, stuttgardi sztrájkhoz ma a Saarvidékiek is csatlakoztak. A sztrájkolták száma ma már több százezerre rúg és' bizo­nyos, hogy orosz és magyar mintáira mind a Tanácsköztársaság kikiáltását kívánja. franchet d’Csperey díszpolgár. Bpett, ápr. 3. Belgrádból jelentik, hogy a városi hatóságok tudatták Franchet d’Esperey tábornokkal Belgrád város díszpolgá­rává való megválasztását A díszokle­vél elkészítésére értékes pályadijat tűz­tek ki. Reisz Manfred állapota válságos Bpest, ápr. 3. Budapestről jelentik : Weisz Manfréd állapota ma válságosra fordult. Az or­vosok alig ha fogják életben tartani. Tisza után — ime — a második főheccelőt éri utói a végzet. Tegnap előtt éjjel megmérgezte magát, de még szusjj gótíj-aiikor a Park-szanatóriumba beszállították. Nem sajnáljuk. A háború negyedfélesztendeje alatt ő szállította , gránátjainkat, srapnelljeinket, de köz- I ben nem átallotta Szterényivel a cse- 1.0*1; pUrt*rsainka; is megfenyegetted. I A háborún — azt .mondák — ő ke­resett Európában a legtöbbet s hogy mégis népszerű legyen, mindenféle ál­jótékonysági akciókkal szerepelt. Hogy mit érdemelt: mutatja öngyilkossági kísérlete, a lelkiismerete nem bírta el a jövőt. I 1919. április 4. Legyetek türelmesek ! A közérdek a* zlzú és nem az egyéni érdek. A Tanácsköztársaság, a megyei direk­tóriumok és a politikai megbízottak nap­nap mellett adják ki az üdvös és okos rendelitek egész sorozatát. A rendelet^ vaskövetkezetességgel haladnak » «zent cél italé: nagygyá, hatalmassá .tfiini apro- letárságot, —.doJíííKÓ ADluerisöget, sem­mivé tenni a heuyólőket, dolgozni nem- akarékat. Ei kell pusztítani egy piszkos, romlott rendszert, amelyben a lelketlen kiuzeorá- zók, a születés jogán dúsgazdagok élvez­ték az összes földi javakat és építeni kell helyébe ragyogóan szép világot, melyben a proletár-munkás boldogulhat csak, amely egyedül az fi világuk leszl Értsétek ezt meg Elvtársak és legye­tek türelmesek! Mindenki, aki most a szent cél érde­kében, a ti érdeketekben dolgozik, teljes lelki és testi erejét viszi e munkába, de lehetetlenséget ne kívánjatok tőlük 1 Ne kívánjátok, hogy most, amikor az alapo­kat rakják ie komoly megfontolással, ne­héz munkával, akkor apró emberi érdekek kielégítésére forgácsolják el erejüket. Ha az alapokat nem fogják kifogástalanul megssinálni, hiába építjük rá a legszebb és legjobb falakat: az épület össze fog omlani és maga alá temet mindannyiunkat I Türelmesen vártunk és szenvedtünk évezred óta; türelmesen várjunk most, a mikor csak napok kérdése sorsunk meg- j&vulása. Ne tolakodjunk most kis egyéni ^lékeinkkel a dolgozók asztalai körül, mert csak gátoljuk, hátráltatjuk ezzel a a íagy müiika; a d.olgozó proletárság sza­badságának befejezését. Értsétek ezt meg Elvtársak és legye­tek türelmesek, mert aki ezt megérteni nem tudja, aki nem tud mott türelemmel tűrni, aki még most is legelsőnek és leg­sürgősebbnek a saját maga ügyeit tartja; az nem igazi proletár l Proletár. Internaclonale — nemzeti alapon. Megmondta Kun Béla, megmondta Bettelheim elvtársunk és belülről érezzük mi magunk is, bogy amit mi ebben az országban órák alatt vértelenül megcsinál­tunk — akár milyen paradoxon is — In- ternacionale: nacionalis alapon. Ez tény és azon lehet vitázni, hogy helyes-e, hogy okos-e amit mi műveltünk, vagy, hogy megtüri-e, az Interoacionale a nemzeti ala­pot, de azt vitatni, hogy jogunk van-e hozzá — nem lehet egy porcig sem szabad. A „Temps* és a „Matin“ cikkeiből ma mindenki láthatja, hogy Károlyi elv­társunk, aki társadalmunkat s főként ipa­runkat nem tartotta még érettnek a marxi megvalósulására — valósággal köuyörgött az antantnak, kérte s egy tiszteséges béke érdekében még a bolseviki „mumus­sal“ is fenyegette őket — nem használt. Az apró viperaállamok egyre fojtogattak: befonták a Bácskát és Bánátot, lefoglalták a Duna vonalát, elrabolták a bányáinkat és erdőinket s — least no least — Ujhelyt is imperialista béklyókba akarják szorí­tani ... Mi történt? Á pöffeszkedő, dúskáló, kapitalista Magyarországból csináltak egy éhes, rongyos, életképtelen, jognélküli ful­dokló proletárt, aki, amikor már egészen veszélytelennek tudták, a fajfentartási ösz­tön borzasztó erejével széítépte a láncokat, támadói elé vetette magát s ordítva kö­vetelte az életet és most már nemcsak magának, hanem a földkerekség minden nyomorult proletárjának. Ez történt. És ez erkölcs és alapja beton és vas: puritán proletár éleijogban megszentült „muszáj.“ II. Arany . . . Az irígységszinü, sárgás ópium, bol­dogság és gyönyörök ura, minden prole­tárkin, bűn, elnyomatás, pestis is emberke- katomba előidézője: pénz .. . Mikor a hazafiőrület tombolt és az * elvakitolt proletár (hajh 1 azóta mind pro­letárok lettünk I) engedelmes baromként ment meghalni, utón útfélen hallhattuk: „ssak itthon hagynák, ssak el ne menne, odaadnám minden filléremet is 1“ — hiába: elment, ottmaradt s nem is jött vissza többé. És tovább dühöngött a dögvész és lerongyolódtunk, msztelenek, éhesek, bél- poklosak lettünk, dögrováson voltunk, mert nem tellett ruhára, cipőre, kenyérre, orvosságra, hisz a kölesek bűnös köve bu- tonokra, karpereoekre, diadémokra kellett a Dunapartra, vagy az Operába, mialatt Svájc egy vaggon bankónkért se adott volna egy ruhára valót. Ez volt. És most a bűn testtélett sárgás alak­jait összegyűjtik és az én lelkem ujjong és a szájam dalolni akar : úgy, úgy hoz­zátok, gyújtsátok éjjel-nappal szakadatlanul, hordjátok, adjátok ide, hogy a csecsemőnek tejet adhassunk,a rongyosnak ruhátamezit lábasnak cipőt, hogy, aki fázik, meleged­hessen, aki éhes, jóllakhassék és aki hal­doklik, orvosságot kapjon. Hozzátok, gyüjt- sétek egy helyre, hogy pusztuljon el a bin

Next

/
Oldalképek
Tartalom